Ami csak szem szájnak ingere, lehetőségek tengere.
 
HomeHome  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Latest topics

Arzen Coleman-Smith
by Grimmjow
2019-01-14, 21:49

Acheron Parthenopeus
by Cloud Strife
2019-01-12, 23:09

Demetri Deveroux
by Cloud Strife
2019-01-12, 23:08

Under the water
by Grimmjow
2019-01-10, 20:30

When doves cry
by Grimmjow
2019-01-10, 19:57

Nothing, but a demon...
by Honeyfish
2019-01-05, 18:46


It's me again....
by Nezumi
2018-12-25, 21:37

Hey Daddy ~
by Grimmjow
2018-12-24, 17:34

Pirate and Royal
by Grimmjow
2018-12-23, 20:11

Madox Smith
by Cloud Strife
2018-11-15, 15:52
Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (7 fő) 2018-07-11, 20:49-kor volt itt.

Share | 
 

 Coffee, sugar and an angel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Grimmjow


avatar


Hozzászólások száma :
42
Join date :
2017. Dec. 13.

TémanyitásTárgy: Coffee, sugar and an angel   2018-12-24, 17:42



Luukas & Angie

Wretched and divine

A kelleténél sokkal korábban indult a nap, de be kellett mennem a kiadóhoz, hogy megbeszéljük az új felállást, és hogy így is akarnak-e velünk szerződni. Elvittem a felvételt is, amit a próbán csináltunk, hogy már én éneklek, és Hyun áll a gitáros helyén, és szerencsére a kiadónak tetszett a változtatás, látnak benne potenciált, és kaptam egy újított szerződést is, amiben már az új név is benne van, valamint Kesh kiesett. Sajnálatos, de már egyszer istenesen berúgtam miatta, szóval több időt nem vagyok hajlandó erre vesztegetni. Mivel egész nap a belvárosban dekkolok, nem kocsival indultam el, hanem gyalogosan és a gitárommal a hátamon. Mindenhová viszem magammal az én kicsikémet, le nem tenném a világért sem.
Így a kis kávézóba is viszem, ahová be akarok ülni, hogy átolvassam a szerződést alaposan. Semmit nem írok alá, hacsak nem olvastam el alaposan odavissza és még kétszer. Szokás szerint feketében vagyok, és a nadrágot egy lánccal díszítem, néhol szakadozott is. Egy mellény van rajtam mindössze, ami nem takarja el a tetoválásaim. Alatta egy szakadozott póló díszeleg, és a Kiss logója díszíti. A pincér csajszi is hasonló stílussal bír mint én, így máris szimpatikussá válik.
- Egy hosszú kávét kérnék, két cukorral. Köszi - adom le a rendelésem neki, halvány mosollyal, és kipakolászom a lapjaimat, meg a dalszöveg kezdeményeket is, amiket őrzök mindig magamnál. Nem is igazán foglalkoztat a kérdés tovább, belemerülök az olvasásba és a kávém is megérkezik. Megköszönöm neki és lapozok egyet, és legközelebb amikor felpillantok egy ismeretlen lányt pillantok meg, aki szemmel láthatóan tétovázik valamin. Szürke szemeim vékony fekete vonallal vannak csak kihúzva a hangsúly miatt de a piercingjeimhez és fordított kereszt fülbevalómhoz most sem nyúltam. Talán még így sem vagyok a legbarátságosabb látvány.
- Segíthetek? - kérdezem mély karcos hangomon, ami nem a cigitől ilyen, hanem eleve basszus orgánum, és a koncerteken remélem istenien fog szólni.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Honeyfish


avatar


Hozzászólások száma :
6
Join date :
2018. Nov. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Coffee, sugar and an angel   2018-12-26, 20:24

Luukas & Angie

A nyarat otthon töltöttem a szüleimnél Nápolyban, és az egész szünidőm azzal telt, hogy a Papa kérésére táncoltam mindenkinek, aki látni akarta. Azt hiszem, segítettem néhány üzletet nyélbe ütni. Amikor éppen nem ezzel foglalkoztam, akkor a Mama vitt vásárolni, hogy iskolakezdésre mindenem meg legyen. A mindenemet úgy értem, hogy mindenből a legújabb, legmárkásabb. Bár mivel minden cuccomra vigyázok, ezért nem kimondottam értem, miért nem jó a tavalyi szettem, de azt hiszem, ezt a dolgot csak később fogom megérteni teljesen. Most valahogy még nem értem mire jó elkölteni egy rakás pénzt olyanra, amiből van már egy jól szuperáló darab. Ettől függetlenül édesen mosolyogva követtem anyámat minden boltba, hagytam, hogy méretet vegyenek rólam s hagytam, hogy kedvére válogathasson nekem. Elvégre nincs beleszólásom, hogy mi kerülhet bele a ruhatáramba, ha meg is kérdezi a véleményem, nem az dönt. Néhányszor kaptam is emiatt lehetetlen buggyos hercegnő ruhákat, de szerencsémre nem volt olyan sok állófogadás, hogy egynél többször fel kellett volna vennem, azóta meg kaptam újat, ami már nekem is jobban tetszett. Anyám csak egy valamibe nem szól bele, az pedig a balerina cipő kiválasztása. Hiszen a karrierem is derékba törheti egy nem megfelelően kiválasztott lábbeli. Nem lehet túl kicsi vagy túl nagy, sem elszabott vagy gyenge. Tökéletesnek kell lennie. Ez tartott a legtovább, de nem siethetem el. Ha egy rossz pillanatban leszakadna a lábamról, súlyos sérüléseket szerezhetnék miatta. Nem játékszer. Órákba telt ugyan, de kiválasztottam egy rubinvörös lábbelit s őszintén mondhatom, szerelem volt első látásra. Persze megvettük a többi kelléket, füzeteket, több szett gyakorló ruhát, az iskolai egyenruhát, tankönyveket, oktatóvideókat, meg amit csak árulnak balerináknak. Ha nincs legalább 20 féle tütüm, akkor egy se. Emiatt elég sok cuccal érkeztem a bentlakásos iskolámba, hiszen egy második kocsi is jött utánunk és az hozta a csomagjaimat. Ugyanazt a szobát kaptam a legcsendesebb szárny legtetején. Néha elgondolkodom, hogy ha leengedném a hajam, akkor vajon felkaptatna-e valaki. Persze a válasz egyértelmű rá, de azért mégis. A kollégium még csendes, hiszen a tanítás nem most kezdődik, majd csak 3 hét múlva, de én jöttem a végzősöknek tartott felkészítő táborba, ezért már ilyen korán itt vagyok és berendezkedem. Elbúcsúzom a szüleimtől s integetek nekik az ajtóból. Majd októberben lesz szünetem, addig csak telefonálni fogunk. Bár amennyire nem bírja nélkülem a papa, szerintem évközben még „véletlenül” erre fogja enni a fene. Még gyorsan bejelentkezek az igazgatónál, aztán a kistáskámat magamhoz véve beiramodok a városba. A tábornak holnap lesz megnyitója szóval ma takarodóig van időm. Fekete rózsás szandálom van, közepes magasságú éktalppal felszerelve, fekete rojtos szoknyám és fekete vállat szabadon hagyó blúz van rajtam, meg a vállamon átvetett kicsi fekete táska a telefonommal, a kulcsommal és a kártyáimmal. Először is szükségem van egy kávéra, mert bármennyire is szeretem a családom, azért el tudok fáradni tőlük, szóval a legközelebbi kávézóba be is térek. Örömmel látok egy üres asztalt a sarokban így teljes zen nyugalommal tipegek oda a pulthoz.
- Jó napot! Kérnék szépen egy latte macchiato-t barna cukorral és tejszínhabbal. Óh, meg egy csokoládés fánkot is, köszönöm.- Mosolygom vissza a lányra, s az összeg meghallgatása után előhalászom és érintem a platina kártyámat. Csipp, és mehetek is, jobban mondva mennék, de időközben elfoglalták a kinézett asztalt s így enyhén kétségbeesve toporgok egyhelyben, miközben pásztázom a helyet. Manóba, mit csináljak, már ki is fizettem. hiába nézelődöm, mindenhol minimum párok de inkább csoportok ücsörögnek, s ezen aggódásom közepette szó szerint ijedten ugrok kissé odébb, amikor a hátam mögül hangot hallok. Azúrjaimat a vállam fölött vetem hátra egy pillanatra, amolyan na lássuk a szörnyet alapon aztán futás, de végül… nem is olyan ije… jesszusmaris mennyi tetoválás?! Kissé talán elsápadok s megszorítom a táskám.
- Ne.. én-én, nem. Én csak… - Hebegek és habogok, biztos hülyének néz, meg rajta kívül még mindenki, de az a helyzet, hogy rendelésen kívül nem szoktam másért idegenekhez szólni. Ha szabad így fogalmaznom funkcionálisan analfabéta vagyok a társadalmi életben. Ezt a szerencsétlen helyzetemet menti meg vagy épp rosszabbítja a pincérlány, aki egy körülkémlelés után közli, hogy sajnos nincs több hely és ha nem gond, akkor a fiú mellé kéne ülnöm. Én úgy nézek rá, mintha azt kérte volna, hogy ugorjak kútba. Legalább olyan sápadt vagyok. De hát nézz már rá! El fog adni a feketepiacon…! Vagy minimum kiveszi a vesémet, vagy.. vagy mindkettő. aztán ő leteszi a kávémat és a fánkomat az asztalra, odatol és mosolyogva visszaáll a pult mögé. Én meg kővé váltan nézek utána. Ne… ez komoly? Nagyot nyelek és igyekszem nem teljes zavarban visszafordulni a sráchoz. Egyáltalán… hogy kell beszélni a fiúkkal?
- I-izé… ne-nem gond?- Addig, amíg nem hallom tőle is, hogy odakuporodhatok, addig csak állok az asztal mellett, kissé lehajtott fejjel, full idegesen és zavartan… nem különben ijedten.




 Breath of Life  | Remélem megfelel ._.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Grimmjow


avatar


Hozzászólások száma :
42
Join date :
2017. Dec. 13.

TémanyitásTárgy: Re: Coffee, sugar and an angel   2018-12-30, 20:58



Luukas & Angie

Wretched and divine

Sikerül teljesen elmerülnöm a szerződések tanulmányozásában amit egy kifejezetten erre kitalált mappában hordok magamnál, és most hogy a legtöbb adatot már kitöltöttem, és körülbelül a nagy részét átolvastam, nem várt közjáték adódik, ami kirángat a zenekar körüli gondolataimból, és az asztalomhoz szoruló, kissé talán ijedt lányra nézek, de legalább olyan szemekkel néz rám, mintha én magam lennék a sátán. Kedvem is támad megnézni hogy nem-e nőtt hirtelen két ronda szarv a fejemre.
Nem tagadom meg magam, gátlástalanul végigmérem egy pillantással, egy olyan tipikus csajozós nézéssel, amit olyan sok csajszi szeret a bulikon is. Ő nem ilyennek tűnik, és valami számomra elképzelhetetlen oknál fogva, mintha félne tőlem, vagy nem tudom. Ahogy a pincér csaj is odaér, rámosolygok.
- Jah, semmi baj Dorcas, nyugi... - aztán kicsit összébb rendezem az iratokat hogy elférjen a kávéja és a sütije is, ne én terpeszkedjek az egész asztalon. Mert hajlamos vagyok szétpakolni mindent, a lakásomban is, és a zenei sarkomban is. Bár amúgy többnyire rendezett vagyok, és Hyun még meg is jegyezte hogy milyen rend van körülöttem. Bér egydobált egy két ing és zokni van mindenhol.
- Gyere, ülj csak le nyugodtan, remélem elférsz a cuccomtól - pillantok rá és kezdek attól tartani hogy ha sokáig itt fog állni akkor elájul. Azt meg azért nem akarom még én sem, és a gitárom is odébb rakom a széktől, és a falnak támasztom hogy ne legyen útban. Meg nem szeretem messzire tudni magamtól.
- Dehogy is, cuccolj le nyugodtan igyekszem nem kitúrni innen - mosolyodom el ahogy behúzom a jegyzettömböm is, amire a dalszövegem fele van firkálva. Láthatja is hogy szöveg, és egészen közel kerül hozzá a dragonfly feliratom is. Nekem már fel sem tűnik hogy mennyien nézik meg, megszoktam a pillantásokat.
- Luukas vagyok, na és te? Héhéhéh, ne félj tőlem, jó? Nem eszek embert - vigyorgok rá szélesen, hiszen tetszik a riadt kis pillantása, ahogy engem méreget. Mintha minden pillanatban rávethetném magam, és megpróbálhatnám eladni az emberpiacon.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Honeyfish


avatar


Hozzászólások száma :
6
Join date :
2018. Nov. 26.

TémanyitásTárgy: Re: Coffee, sugar and an angel   2019-01-03, 19:33

Luukas & Angie

Ijedtségemet csak növeli, ahogyan szemtelenül és módfelett látványosan végigmér engem. Kicsit összébb is húzom magam, mert bár tény, hogy sokan akartak modellszerződést aláíratni velem, amit a Papa konzekvensen nem hagy, mert nem akarja, hogy valamelyik plakátról a lánya nézzen le rá fehérneműben. Ezt mondjuk meg tudom érteni, de azért nem csak fehérnemű fotózás van a világon, igaz, számára mind egy kaptafa. Ettől függetlenül még egy porcelánbabát is zavarba hozna az, ahogyan ő csinálja. Egy egészen halovány pír jelenik meg az arcomon, de mindezt simán ráfoghatjuk a fényviszonyokra. Igen, a fény az oka, cseppet sem pirultam bele a nézésébe. Így ahogy mondom. Bármennyire is tiltakoznék, valóban nincs más esélyem, ráadásul a pincér lány ismeri is, így mikor összébb pakolt, már tette is oda a kávémat. Ezt nem gondolhattad komolyan… de mégis. Idegesen szorongatom a táskámat, ilyen közel még sosem kellett ülnöm egy vadidegenhez, aki ráadásul fiú, és aki ennek tetejében még úgy is néz ki, mintha a pokolból szökött volna ki egy nyaralásra. Hát, végül is csinált nekem helyet, igaz nekem az asztal csücske is elég lett volna, úgyhogy kelletlen bár, de nyelek egy nagyot és egy riadt őzikés mosollyal az arcomon helyet foglalok. A lehető legtávolabb tőle és kínosan ügyelve rá, hogy véletlenül se érjek hozzá semmijéhez, nehogy itt nekem a végén kitalálja, hogy eltettem valamijét.
- Bo-bocsi. Sietni fogok...- Csupán futópillantást vetek az irataira, de eszem ágában sincs beleolvasni vagy ilyesmi, mert az borzasztó nagy modortalanság. Mindössze annyit teszek hogy odakucorodom a legtávolabbi pontra, s a kis dolgaimmal igyekszem az asztal legkevesebb részét elfoglalni. Beleteszem a cukrot a kávémba és felkavarom… némi tejszínhab majszolás után. Meg persze… rengeteg munkám van abban is, hogy az azúr pillantásom ne essen rá. Az ilyen kivarrt alakok azért is torokra mennek ám, ha nézik őket. Bizony, a Papa kioktatott erről is, bár nagyon reméltem, hogy sosem kerülök olyan helyzetbe, hogy ez hasznos legyen számomra… Ahogy kortyolok egyet a kávémból szinte azonnal félrenyelek, mert megint meghallom a hangját. Ennek következtében kicsikét prüszkölve és köhécselve, persze mindezt módfelett csendben elvégezve nézek rá, majd magam körül is végigpásztázom a helyet. Most…most ez nekem szólt? Döbbenten pillogok rá, mert nem értem, mégis miért akar velem valaki beszélgetni. Megtörlöm a szám szélét a szalvétámba s a kezeimet az ölembe helyezve kihúzom magam, enyhén zavarban tekintek rá s ahogy húztam ki magam, most úgy húzom be a nyakam a vállaim közé.
- E…egészen biztos? - Kérdezek vissza, mert hát ez fontos szempont, rám nézve mindenképp, hiszen a kinézete számomra semmi jót sem sejtet. Noha igaz, hogy ettől függetlenül a hangja kellemesen karcos és semmi támadót sem tett, illetve hát hellyel is kínált. Talán… nem kellene ennyire félnem tőle… de hát olyan ijesztően néz ki ezzel a sok tetoválással! Mindegy, erős kislány vagyok… nem, nem vagyok, de mindegy. Ellenben nem érheti szó a ház elejét, az etikettet ettől függetlenül még ismerem.
- A-a nevem Angelique.- A kezemet kellene most nyújtanom deee…. nem akarom. Szóval inkább csak egy nem túl meggyőzőre sikerült mosollyal biccentek s igyekszek… láthatatlan lenni.
- Sajnálom… sietek és nem zavarlak sokáig. Folytasd csak.-
Vékony hangom reszketeg, de legalább most nem dadogtam bele. Ujjaimmal egy adag tincset a fülem még tűrök és előveszem a legújabb modellű okos telefonom, hogy megnézzem nyitva vannak-e most a kedvenc helyeim.  Mindeközben… Lopva pillantok felé mégiscsak a poharam fölött, gyanakodva, félve tőle, hogy meggondolja magát…és mégis csak megesz.




 Breath of Life  | Remélem megfelel ._.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom





TémanyitásTárgy: Re: Coffee, sugar and an angel   

Vissza az elejére Go down
 

Coffee, sugar and an angel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Eternity Wonderland :: Játéktér :: Valóságban élek-