Opal Ariana Faolan
YOU'RE JUST LIKE WATER, I'M DEAD WITHOUT YOU.
orphné, opal, aria, ria, ana
kortalan, lélekvándorlok
alvilági nimfa
adriana lima
egyedülállő
hetero
keresett
A választott istenem képességeit sajátítottam el bizonyos mértékig. Alvilági nimfaként Akherón-hoz vagyok hűséges, ő az erőm forrása is. Kisebb víztömegeket én is képes vagyok mozgatni és kedvem szerint formálni, illetve megérzem, hogy a környezetemben kinek közeleg az utolsó órája. Mivel a jelen korban egyáltalán nem emlékszem az istenemre, ezért nem is tudok az erőmről, csupán egy lélekvándorló természetnimfának hiszem magam. Amennyiben Akherón 1 kilométeres körzetemben van, úgy tudnám használni a vízmanipuláló erőmet, de ugye nem tudom, hogy van, ellenben ilyenkor bevillanhatnak halálsoron lévők képei, halálpontos bekövetkezéssel.
Nem vagyok egy vérmes alkat, mégis sokszor felmegy bennem a pumpa, amikor meglátom, hogy a turisták beledobálják a vízbe a szemetüket. Miért kell ezt? Miért olyan nehéz két lépéssel odébb menni a szemeteshez? Kiraktam egy csomó ládát még pluszba is, pedig senki nem kért rá. Szó szerint öt méterenként van egy szemetes a folyó mentén. Akkor miért? Sosem fogom megérteni… marad a dohogva hajolgatás a gumikesztyűben. Szívem szerint beledobnám az összeset a vízbe… de azzal nem lennék különb náluk. Pont ugyanolyan szemetek, mint azok a flakonok és galacsinok, amiket ők dobtak bele. Nem leszek olyan, mint ők. Nekem mindig is fontos volt a természet csodás valója, a vizek megnyugtató tisztasága, az erő, mellyel formálja a világot. Ezen talán meg sem kéne lepődnöm, hisz bizony elég hamar tudatosul bennem minden életemben, hogy nem vagyok ember. Furán hangzik? Meglehet. Ahogyan az is, hogy már számtalan életem volt, számtalan helyen, korban, és időben. Nagyon régóta létezem, nagyon régóta vigyázom az Acheron tisztaságát. Miért pont ezt a folyót választottam? A legeslegjobb kérdés a világon. Magam sem tudom, de képtelen vagyok messze menni tőle. Próbálkoztam, számtalanszor próbálkoztam egy-egy életet máshol leélni, de még ha nem is Görögországba születtem, amint tudtam közlekedni egyedül, visszahúzott a szívem. Tudom ám azt is, hogy rengeteg családom volt már. Egek, borzasztóan sok. De valahogy… egyik sem volt az igazi. Valami mindig hiányzott, és a mai napig nem találtam rá.
Ebben az életemben az Egyesült Királyságba születtem, ott is éltem gyermekként egy jó darabig, de ahogy az lenni szokott… az Acheron folyó nimfája hazavágyott. Nem vet fel a pénz, de el vagyok. A mostani családomnak szoktam küldeni kis csomagokat, és rendszeresen beszélünk is a neten keresztül. Szeretem őket, kétség sem fér hozzá, de nem annyira, mint ezt a folyót. Nem tudom miért, de ez a víztömeg a mindenem… Jelenleg Gliki városában vagyok, a drága folyóm egyik hajlatában megtelepedve, virágokat árulva egy százéves épületben. Itt van a kis virágboltom is, amihez a legtöbb virágot a kertemben termesztem. Valahogy jó hatással vagyok a növényeimre, sokkal szebbek és egészségesebbek, mint azok, amiket a beszállítótól rendelni lehet. Elég… egysíkú az életem, azt hiszem. Minden hajnalban öntözéssel kezdek, majd gondosan válogatva, éneklés közben leszedem azokat a virágokat, amikkel már dolgozhatok. Reggelre már ennek meg kell lennie, mert ki kell nyitnom a boltot. Széles agyagvázákat töltök meg a színpompás virágaimmal és körbepakolom vele a boltomat. Főleg turistákból van hasznom, de a helyiek is rendszeresen tőlem vásárolnak, főleg a halottak napja környékén. Szomorú tény, de nekem akkor a legjobb üzlet szempontjából. Joggal vetődhetne fel a kérdés, én miért nem gyászolok, hiszen számtalan családot hagytam már magam mögött. A válaszom erre az, hogy én minden percben ezt teszem. Nem telik el úgy nap, hogy ne gyújtanék meg egy hófehér gyertyát az emlékükre. Mindenkiére. Bármennyire is teljes életet éltem az előzőekben, valami mindig hiányzott. Valamit sosem lelek, valami elkerül… valami… vagy valaki? Nem tudom, csak azt, hogy számtalan életem során egyszer sem kötődtem senkihez. Egyszer sem mondtam ki a boldogító igent és egyszer sem hallgattam kicsi tappancsok megnyugtató zaját a márványpadlón. Egyszer sem…