Első pillantásra: Magas, hol félhosszú, hol rövidebb, sötét fekete hajat veszel észre, ravasz, olykor komoly pillantását, avagy borostával takart arcát, netán simára nyírt babaarcot. Kék szemei legtöbbször pajkosságot sugároznak, vagy épp már-már kifejezéstelenek, kellemes, cinkos mosoly ül a szája szegletében, vagy épp komoly, ilyenkor vélhetően gondolkodik. Ruhái, kifinomult anyagokból készülnek, mindig a legdrágább és minőségi holmikba öltözik. Megadja még az alvás módját is, nem csak az egyszerű, hétköznapi sétáét. Néha séta bot van nála, néha az sem, botja markolata kígyót formáz, ezt a kedvére változtatgatja. Akár egy jól működő illúzió. Tátott szájú , méregfogakkal vicsorgó, vagy épp csukott szájú kígyó. A megjelenése kifogástalan, beszéde, és viselkedése példás, egészen addig, amíg úgy nem dönt, hogy tesz az etikettre, bármire, ami szent. De, előre szaladtam. Beszéde, hangja sima akár a kezében pihenő szimbolikus kígyó, amely szintén csak akkor csap oda, ha épp rá léptek, vagy nem érzi magát biztonságba. De, Daniel Eriksenről kevésbé mondható el, hogy ne érezné magát abban, hiszen mindig, mindenre van terve, a c tervnek is van c terve, meg annak is, aminek nincs még terve. Ha nem svéd lenne, akkor kifogástalan angolnak mondaná, az, aki ránéz.
Második pillantásra: Ekkor már túl vagy vele egy kötelező körön, amit túl éltél. Nagyon jól tudod, hogy a szép csomagolás mögött olyasvalaki rejtőzik, akivel jobb jóban lenni, vagy tisztes távolságban lenni, de leginkább, jobb lett volna, ha meg sem ismered. Mert így, felkerültél a képzeletbeli listájára, mint eszköz. Tudod jól, hogy egy jól megkomponált estély, netán munkaügyi megbeszélés is végződhet úgy, hogy páros lábbal állsz az iroda ablakának peremén, és várod, hogy mikor jön egy nagyobb széllökés, hogy véget vessen az életednek, netán mikor dönt úgy, hogy a lezuhanásod valami nagyobb érdeket fog-e szolgálni, vagy csak jól megleckéztetett, és húz vissza a kígyós sétapálcájával az ablakból. Mert megtanultad, hogy kellemetlen erőset tud ütni a tarkódra is vele. De ettől csak akkor kell tartanod, ha valami kiugróan rossz dolgot műveltél. Egyébként sima modorú, ravasz, és előre látó.

Harmadik pillantásra, bár ezt az első kettővel összevonhatnánk.: Ha nagyon unja magát, a legváratlanabb helyzetekben csepegtet mérget a szavaival, vagy akár a tetteivel oda, ahol nem várják, hogy aztán hátra dőlve szemlélje a tetteinek, szavainak gyümölcsét. Szeret kimaradni a harcokból, de azért megtudja védeni magát, nem kell félteni. Hangulat óriás, csak ne unatkozzon.

Kevesen tudják, hogy a jelenlegi balhéban is csak azért van benne, hogy a gyermekeiről, akikről a jóslat szól, a Ragnarök kapcsán, túléljék. Hiszen, amely istenekről elfelejtik, hogy élnek, vagy azok az istenek, akik erről tudtak, mindent elfelejtenek, akkor Ragnarök se lesz, nem?  Erre még talán az apja, és az anyja is büszke lenne, de az indítékairól sosem szokott senkinek sem beszélni, mert azt, jobb, ha megtartja magának. Minél kevesebben tudnak róla, annál jobb. Így se örülne ennek sem, senki. A folyton bizonyítás mániája az apja felé, már rég elmúlt. Egyszerűen csak önmagát adja. Szeret mások orra alá borsot törni. Anyjával még úgy ahogy el van. Látszólag nem törődik a gyerekeivel, de távolról igen, figyel rájuk, Odin félelme a Ragnaröktől, az, ami visszatartja őt attól, hogy komolyabban találkozzon velük. Hiszen, nem feltétlen akarná az utódai, és szeretője halálát. Személyes bosszúja az istenek ellen, az amolyan az örökös szórakozása a nagy félszeművel, elvégre azért köttett a vér szövetség is, közte és Odin közt, hogy felrázza a slampos isteneket.
Bár, viszályainak sosincs konkrét oka, elég ha valaki aznap nem köszönt neki, vagy rossz kiegészítőt vett fel a ruhájához, szereti a balhékat a maga módján beindítani.