Jellem: Egy szóval? Csábító. Tudatában vagyok annak, hogy mik az adottságaim, és ezt kihasználva nem is rejtem véka alá. Szeretek csábítani és bujálkodni, és ez szinte már a természetes viselkedésem része, és sok sok férfi szív dobbant meg miattam és még több pénztárca. Alapvetően nyitott személyiség vagyok, érdeklődő és szinte minden érdekel, mai él és mozog. Nagyon jó hallgatóság vagyok és ritkán mondom ki amit gondolok, mert tudom hogy tőlem az emberek nem bölcs gondolatokat várnak, hanem boldog órákat és perceket. Kinek, mi ugye. Egyik legnagyobb erényemnek tartom hogy tudok hallgatni és diszkrét vagyok. Ezt mondjuk a szakmám meg is követeli úgyhogy, élek is vele. Szeretek tudni mindenfélét, mert van benne lehetőség. Sok infóval, egy kis hatalmat nyer az ember és bár nem szeretek ilyesmivel visszaélni, néha sajnos szükségem van rá hogy megvédjem magam. Bármennyi is hatékony vagyok abban hogy beleállítsam a tűsarkúmat ások lábfejébe, nem hagyatkozhatok mindig erre. Nem vagyok egy kickboxer, bár alapvető önvédelmet tanulok de az édeskevés. Remekül tudok titkot tartani hiszen Liwanu titkát is megőrzöm magammal, és vele szoktam a leginkább beszélgetni, nem csak a helyi pletykákról, hanem könyvekről, filmekről is. Szeretek olvasni és művelődni de ezt csak vele tudom kiélni, és néha nem is igazán gondolok bele hogy ez valahol nem egészséges kapcsolat az ember stricijével. Nos kinek a pap, kinek a paplan. Az én paplanom elég nagy, elférünk alatta mind kényelmesen.


Kinézet: Mit is mondhatnék, hát elég csak rám nézni. Magasnak számítok a száznyolcvan centimmel, de akad bőven olyan ember akihez képes mégis törpe vagyok. Formás vagyok, kellemes homokóra alakom van és ezt Liwanu is többször megerősítette hogy észbontóan jól nézek ki. Mondjuk, tudom, és ki is használom mert ebből élek jelenleg és nem titkolom hogy szeretem a szexet. Sok féle módja van hogy az ember ide kerüljön és sajnos sokan nem éppen szerencsések ebben. Lekopogom hogy én az vagyok. Az alakom telt, kellően nagyok a melleim és formás a fenekem is, és kifejezetten szeretni szokták. Rajtam semmi nem mű…. Na jó a hajam néha szinezem és olykor teszek fel műszempillát, meg műkörmöt de amúgy… semmi visszafordíthatatlan. Hosszú hajam fekete, de szívesen viselek benne vörös csíkokat hogy feldobjam. Amúgy bármit felveszek, ami jól áll. A csöppnyi tangától és épp csak takaró melltartótótl, a földig érő ruhákig mindent. Szeretem az ilyen nyári ruhákat amik a térdemig érnek, és pántosak. Vagy egy tucatnyi van, ahogyan fétis ruhákból is. Bőr és latex. Van egy ál piercingem is amit gyakran teszek az ajkamba de még nem vett rá a lélek hogy ténylegesen szúrassak egyet. Így viszont van és nincs is. Fülbevalót hordok, meg nyakláncokat karkötőket szeretek viselni, persze a gyűrűk is néha tetszenek, de azok meglehetősen ritkán.

Motiváció: Nos, nem titok hogy mi vagyok. Prosti, örömlány, vagy használhatnánk számtalan más jelzőt is arra, amit csinálok. Őszintén szólva nem érdekel, mert ez csak egy állomása az életemnek, és nem terveztem hogy itt leragadok, és megrekedek. Szeretnék tanulni, egyetemre járni, de ahhoz előbb kell egy kis háttér, és lássuk be a prostitúcióban azért van pénz, amiben nem is szenvedek hiányt. Társaságban sem, és el kell ismernem hogy a kedvenc ügyfelem, az még mindig Liwanu. Szeretem őt, mint barátot, és szeretem a testét mert férfias és erős, de nem kegyetlen. Ez nem szerelem, nem is lesz sosem az de mégis…. Valahol ő is ösztönöz engem, hogy kezdjek valamit az életemmel, és ne csak a bordélynak éljek.

Előtörténet: Egyike vagyok azon szerencsés embereknek, akiknek nem kellett mérhetetlenül nagy tragédiát átélnie ahhoz, hogy most itt legyenek ahol. Tudom, tudom, mindenkinek megvan a maga keresztje hogy úgy mondjam, és nekem is jutott azért. Lekopogom hogy "csak" ennyi.

Huszonöt évvel ezelőtt születtem, itt Alaszka területén, méghozzá Skagwayben, egy teljesen átlagos pár gyermekeként. Nem mondom hogy a világon mindennél jobban vártak, de nem is akartak már magzat koromban megölni, és ez is valahol egy fél siker az életre. Amennyire meg tudtam ítélni, szerettek és próbáltak jó úton tartani, és iskolába járattak mint minden más gyermeket is. Az általános eseménytelensége szinte üdítő volt, és amennyire emlékszem nem voltam valami rossz gyerek, bár túlságosan jó sem. Egyszer kerültem csak cicaharcba és alaposan összeakaszkodtam az egyik ilyen kis hercegnőcskével, de ezen kívül... nem nagyon volt érdemi dolog. A tanulmányaim hol feljebb, hol lejjebb voltak, és sosem kaptam érte világot romba döntő büntetéseket. A mai napig hálás vagyok a szüleimnek hogy támogattak és nem szigetelődtek el semmitől, és igazán jó családom lehetett.

Az igazi kihívást a középiskola hozta meg, ami egy teljesen más világ volt, és egyáltalán nem az a filmes gimnazista rózsaszín világ, ahol minden arról szól hogy ki a suli királynő és ki a foci csapat vezetője. A valóságban, kicsit sem szexi a foci csapat vezére, mert nagydarab és durva természetű, amit a sport megkíván. A pályán az ember kedvességgel semmire nem megy. Nehezebben telt el, többet kellett tanulni és itt már nem bírtam kimaradni a sűrűjéből, és hamar el kellett fogadjam hogy itt már máshogy működik minden. Végül is középszerűen átlagos próbáltam maradni de végül mégis úgy adódott hogy az osztály rocker különce lettem. Szerettem a zenét, és valamennyire gitározni is tudok de sosem volt saját hangszerem és nem űztem versenyszerűen, csak néha a zeneszobába egy két ismert dalt pengettem el. Mindenesetre mint minden másnak, ennek is hamar az lett a vége hogy én sátánista vagyok és az ördög híve mert vámpírokról és vérfarkasokról olvastam. Őszintén szólva nem érdekelt, mert volt egy barátnőm, aki megértett és tudta hogy mennyiren me vagyok egy unalmas személyiség. Sajnos a természet kedvező adottságokkal ajándékozott meg, és így akármennyire is nem voltam a top one girl, mégis megbámultak olykor, és a tesi órák kész kínszenvedések voltak.

Még középiskolás voltam, amikor elvesztettem a szüzességemet. Egy házibuli volt, ahová véletlenül keveredtem el, és volt ott egy helyes srác, aki hasonlóan rocker féle volt, és vele félre is húzódtam, mert nem voltam azért egy bigott liba, hogy semmit a házasság előtt. Érdekelt a dolog, és így végül is engedtem az udvarlásnak és neki adtam magam. Tetszett az élmény, és jó volt, bár picit fájt, mint ahogyan az első alkalom általában fáj is. Mégis... volt benne valami kellemes, és lángra gyújtotta a testemet.

Nagyon kellemes volt, de az már kevésbé hogy valaki megtudta és ettől volt hangos a suli pletyka szekciója hogy én mekkora egy ribanc vagyok. Tűzzel, tűz ellen harcolni a legjobb, így nem igazán cáfoltam meg a dolgokat, mert nem érdekelt mit beszélnek rólam. Elkezdtem kicsit kihívóbban öltözni, mintha ez jó reklám lenne és így hamar meg is unták, és néha jött csak egy két ilyen felreppenés, de amúgy már senkit nem érdekelt szerencsére. Viszont cserébe, rájöttem hogy jól állnak a szűk nadrágok, és merész dekoltázsú dolgok. Akadt azért szerencsésen pár pasi jelölt is, akikkel sikerült eljutni az ágyig is, és egy kicsit megmozgatni magam ilyen téren. Nem tehetek róla, hogy rákattantam, és így nem hagytam ki a lehetőséget ha már adódott és összeismerkedtem egy olyan lánnyal aki escortként dolgozott. Az ő ajánlásával lett egy két állandó vendégem, akik fizettek is.
Anyámék nem tudták meg, amolyan alkalmi munkaként adtam elő a dolgot, de nem hazudtam nagyot. Később tudták meg csak hogy suli melletti munkaként mit csinálok, és az egyik ilyen kliens hozott össze Liwanuval is.

Hamar megkedveltem a férfit, mert határozottan szerethető jellem, és elszegődtem hozzá, hogy ő legyen a főnököm. Stricim ha úgy tetszik, bár nagyon ritkán gondolok rá ennyire vulgáris szavakkal, mert ahhoz képest... nem is rosszfej. Sikerült vele elég jól összebarátkozni és vele is nem egyszer jutottam egy kényelmes franciaágyba, de aztán... nem hagyott ott egyből, és beszélgettünk mindenféléről. Megtudtam azt is hogy vérfarkas, de persze ez nem olyasmi amit az ember csak úgy elmondana másnak, szóval úgy vettem észre ő is nyitott felém. Mára már mondhatom azt hogy barátok vagyunk, és nem bántam meg hogy kapcsolatba léptem vele. Értékes ember, aki bár isteni az ágyban is, mégsem olyas valaki aki életem párja lehetne. Ő több annál. Nem tenném tönkre ezt a barátságot azzal hogy olyasmit látnék bele amit nem kellene.

Idővel... biztos vagyok benne hogy találok olyan férfit, aki eléggé felpezsdíti a vérem ahhoz hogy mellette akarjak maradni, és elfogad egem úgy, ahogy vagyok. Addig viszont? Élhetem az életem. Saját lakásba költöztem, és sokat időzöm a bordélyban is.