WRATH
"A harag nem jó tanácsadó, de gyakori!"

✦ PLAY BY ALEX HOGH ANDERSEN ✦

✦ Egyéb megnevezések: Wrath, Ares, Rhysander. Rhysander Scott.
✦ Születési hely, idő: A Pokolban születtem - A teremtéssel egy időben.
✦ Faj, alfaj, csoporticon_biggrinémon - Harag
✦ Rang: Főbűnök egyik képviselője
✦ Állásfoglalás: Luciferhű
✦ Természetfeletti képességek: A háborúval karöltve járok egy mezőn, és szítom a haragot, a viszályt. Sokszor kevernek engem a háborúval magával és jól szórakozom ezek, eszem ágában sincs kijavítani őket ilyenkor. Egy időben még istennek is hittek. A harag és a düh... erőt ad nekem. Képes vagyok haragot szítani és aztán jót lakmározni azon ahogy egykori barátok esnek egymás torkának állatok módjára. A vendetták, bosszúhadjáratok édes gyermekeim.... Mindent uralom, és kontrollálom, igaz többnyire hagyom szabadon burjánzani ezeket az erőket. A harag maga vagyok, és mégsem haragszom a világra.
✦ Különleges képesség: Prekogníció
Leírás: a jövőbe látás képességével képes előre megjósolni a jövő egy távolabbi történését. Ez történhet az álmok útján, váratlanul előtörő víziókkal vagy tudatos koncentrációval. A látomás vonatkozhat egy adott személyre, kisebb csoportra, nagyobb tömegre vagy globálisan az egész világra. Képessége része, hogy bárkiről lehetnek látomásai, nem szükséges, hogy előbb kapcsolatba lépjen velük.
✦ Főkarakter: Vesper Cross


MINDEN, AMI ÉN VAGYOK


Minden ami én vagyok. Sok minden voltam már, és vagyok is, mégis az emberek úgy ismernek engem igazán mint az egyik főbűnt szokás. Harag. Igen, ez vagyok én. Ősi és sötét mint a démonok mindegyike. Olyanvalaki, aki nem viccel, és ha mégis... azt is mosolyogva teszi ahogyan az életedet is mosolyogva veszem el ha olyanom van. A természetem olyan mint egy végtelen fekete tenger amin állandó vihar dúl. A zabolátlan hullámok mossák a nem létező partokat és szaggatják a korlátokat amik nem állhatnak elém. A pokol szülötte vagyok, és nem szorult belém semmi jó vagy angyali. Egyedül talán a küllemem lehet az, mert égkék szemeimmel és telt ajkaimmal nagyon sokszor tudok mosolyogni és az emberek el is hihetik hogy kedves vagyok. Az vagyok, de nem ingyen.
Ár.
Mindennek és mindenkinek ára van, és a mosolyom sosem önzetlen, minden gesztusom egy célt szolgált. Sosem tagadtam le azt ami vagyok, és éppen ebből kiindulva... már voltam minden az évezredek során. Voltam haragvó tenger, voltam csendes óceán, voltam megfigyelő is. Tudom jól hogyan működik a világ, nekem nem kell bemutatni. Ismerem minden mételyét, de ugyanakkor képes vagyok látni benne a szépet is, amit egy vidék, vagy egy kivételes asszonyi test nyújthat.
Ennyi idő bőven elég volt arra is hogy megismerjem az emberi érzelmeken, és azokat tanulmányozva magam is képes vagyok ezeket megjátszani. Tudok nevetni és humorizálni, és tudok gúnyúlódni és éles nyelvvel odaszólni bárkinek, hiszen nekem mi félnivalóm lenne? Tudok kegyetlen lenni és éles szavakkal, és puszta akarattal kárt tenni másokban és tudok kegyes lenni másokkal. Tudok hallgatni, de sosem tudok felejteni. Mindent megjegyzek magam körül, és felhasználom a megfelelő időben hiszen haragot és dühöt leginkább szavakkal lehet kelteni, nem igaz? Ritkán neveznek engem valami pozitív jelzővel, annál többször hasonlítanak egy bizonyos vörös szőrű állathoz. Engem nem érdekel, nem adok mások szavaira amik engem méltatnak. Nincs szükségem senki elismerésére.
Sosem volt.
Sosem lesz.


≣ Mutasd be a halandó külsőd (ha van állati/démoni alakod)!
A halandó külsőm igazán kellemes lehet a szemnek. Egy harmincas éveiben járó férfitest, megfelelően izmos és karcsú, de mégsem gyenge. Az izmokat aharc edzette és az évezredek sokasága, és mindenki csúfosan esik el aki lebecsül emiatt. Nem zavar egyébként ha rám nézve valaki azt gondolja hogy puhány vagyok vagy csak egy huszonéves suhanc. Olyankor még jobban esik beverni az orrát, mert tudatában lesz a saját ostobaságának.Ebből nem lehet kigyógyítani az emberiséget.
Mindenesetre egy szónak is száz a vége, nem kell izomkolosszusnak lennem hogy bárkit lenyomjak egy kisujj mozdulattam és minden harci technikám tökéletesítésére évezredek álltak rendelkezésemre. A hajam a kor divatja szerint hol hosszú, hol rövid volt, most félhosszú, könnyen variálható, féloldalt felnyírt fazonú. Cyberpunk, azt mondják. Hát mondják, engem nem érdekel, nekem jó így. Kék szemeimben a tenger látszik, ahogy nyugodt, ahogy háborog, de sosem mozdulatlan, és sosem veszélytelen. Amikor használom az erőmet, akkor kékebbnek tűnik az elemi erőtől ami átjár és kihat körülöttem mindenre és mindenkire. Néha egész enyhe borosta fedi az arcom, néha teljesen sima, mikor milyen kedvem van.
A ruházkodásom teljesen kiszámíthatatlan, van amikor a kényelmest részesítem előnyben és van amikor az elegáns, de sosem a sznobságot. Halandó világon gazdag üzletembernek számítok, de mit sem érdekel engem a pénz. Nekem nem ez a lételemem. Sosem volt, mert olyan emberi.
Nincs rá szükségem.


≣ Mutasd be a családi háttered, kapcsolataid, stb.!
A családom részébe igazából a fél poklot felsorolhatnám így inkább neki se állok. Amit azért jó ha tud mindenki hogy a pokolban nem igazán léteznek klasszikus családok és nekem Lucifer sem Apám. Sokkal inkább teremtől és feljebbvalóbb így nem vagyok több a szemében mint egy pokoli herceg, akinek Harag a neve és az emberiség haragvó szellemét képviseli magában.
Vannak társaim akikkel jobb és vannak akikkel rosszabb a viszonyom, ez már csak így megy és mint mindenhol itt is megvannak a magunk hatalmi harcai ahol a legtöbben állást foglalunk. Én is azt teszem, és simulékonyan próbálok távol maradni ezektől, mert jó vagyok benne amiatt hogy sokszor a logikus feltételezéssel szemben kivárok és megvárom amíg a másik hibázik.
Vagy így vagy úgy.
Életem másik fontos - vagy annak tűnő - személye egy kis striga. (Jó, 150 centi, miért lenne kicsi?!) Képességeim egyike hogy előre tudok tekinteni a jövőben és a sorsom fonala mellé egy másik sodródot. Egy olyan gyermeké, aki a vörös hold idején született és különleges ereje van az elemek felett. A jövendölés szerint nekünk egymással valamiféle dolgunk van és így... felkutattam hát őt.
A Prada boszorkányt.


≣ Itt részletesebben bemutathatod allergiáid, függőséged, fóbiáid, perverzióid, hobbijaid, stb.
Nem élek ilyesmikkel, nincsenek allergiáim, hacsak nem számoljuk bele hogy néha ki tudok akadni az életképtelen ostoba emberektől, és sajnos mostanság nagyon sok ilyen van.
Szeretem a csípős ételeket, a viharos esős időjárást, a fagylaltot. Szeretek egy felhőkarcoló szerű épület tetejéről szétnézni, és csendben elmélkedni a világon. Szeretek olvasni, és tekintélyes könyvtáram van az egyik nagyobb házamban amit birtoklok. Milliárdos üzletember vagyok éppen miért ne tehetném meg? Szeretem a régi korokat idéző pergament és pennát.
Nem szeretem a túlzott napsütést és a női hisztit. Nekem semmit nem mondanak a márkák vagy éppen a brandek. Nem érdekelnek és kívül esnek az érdeklődésemen, akár mindet meg is vehetném ha akarnám. Nem akarom. Minek?
Többnyire elvegyülök a tömegben de aki tudja mit lásson, az észrevesz engem, mert van kisugárzásom, és rabul tudom ejteni a pillantásokat. Jah, és borzasztó szerény is vagyok mellé.

≣ Itt kapnak helyet a harci eszközök, házi kedvencek, stb., illetve mindaz amit még szívesen megosztanál a magadról.
Állandó felszerelésem az emberek által olyannyira kedvelt telefon, és a hamis iratok amik bár a valós nevemet mutatják, mégsem tudja senki ki vagyok és ez módfelett szórakoztat.
Rhysand Wrath.
Fegyvereim közül a démoniak nincsenek messze tőlem. Ikerpengék, kissé rövidek, de könnyűen és finoman ívelt szablyák. Halálos táncot lejtek velük ha kell.
Nesme és Ekirei amik a pokol tüzében készültek számomra, és csak azt várták hogy megszólítsa őket valaki.
Más fegyverre nincs szükségem, épp elég vagyok én magam is.

Van egy argentin dogom, akit Fredonak hívnak. Talán az egyetlen jónak nevezhető tett volt az életemben amikor felvettem a kuka mellett heverő fehér koszos nyüszítő valamit és hazavittem. Magam sem tudnám megmondani miért. Talán benne láttam az ideális társat, aki hűséges, rajong és mégsem untat a beszéddel mint az emberek.


HALLGASD MEG TÖRTÉNETEM!

Csend van a rendelőben és az óra is éppen csak halkan tiktak-ol, és azt hiszem ezt a döbbent néma csendet én okoztam a velem szemben ülő nőnek, aki kora harmincas éveiben jár, és a megtestesült sztereotípia. Csinos fehér (vagy krém, vagy a bánat tudja) felsője sötét szoknyában folytatódok és elegáns kis kopogós cipőbe. Szőkésbarna haja laza kontyba tekerve a tarkóján. Egészen csinos jelenség, de most a vonásait a döbbenet uralja és kockás szemüvege mögül pislog rám, lehetetlenül kékeszöld szemeivel. A nők biztosan tudják milyen elmebeteg fantázianeve van ennek a színnek. Több száz színt ismernek, pedig.... ehhh....
Na mindegy is.
- Maga most.... azt állítja hogy maga a Főbűnök egyike, méghozzá a Harag? - visszhangozza a szavaimat a nyilvánvaló bemutatkozásom után. Élveteg mosolyra húzom telt ajkaimat ahogy a kényelmes fotelben üldögélve nézek rá.
- Igen, pontosan ezt mondtam az előbb doktornő - ismétlem magamat ahogy remekül szórakozom a helyzeten. Az hogy hogyan kerültem ide, már kalandosabb, de az egyik kedves "testvérem" tréfált meg engem ezzel a találkozóval. Csak annyit közölt hogy fiatal szép doktornő aki csak rám vár...
Jah, csak éppen pszichológus.
Értékelem a testvéreim humorát olykor.
- Na de kérem! Ilyesmit... miért gondolja ezt? - kérdezi először kis felháborodással, aztán döbbennettel és mégis kíváncsisággal.
- Mert ez az igazság, azért... - válaszolok neki őszintén, hiszen bármit is mondok neki, nem fogja elhinni mert olyan képtelenségnek gondolja. A helyzet nagy komikuma, én meg ha már elvertem erre egy pár órát akkor miért ne alapon helyet foglaltam. Gyanítom ezzel az ötletgazda testvért és alaposan ledöbbentettem. Hát így jár aki meg akar engem szivatni.
- Szóval... meséljen erről a dologról nekem. Miért érzi úgy hogy ön a Harag démona? - kérdez ismét én pedig keresztbe teszem a lábaim, és egészen otthon érzem magam a fotelben, de lehetne mondjuk nagyobb is. Mondjuk egy kanapé jobb lenne azért, de mindegy, ezzel élünk ami van.
- Tudja az úgy kezdődött hogy.... én nem voltam. Sehol, és semmi, aztán Lucifer megteremtett engem. Igen, az a bizonyos Lucifer, Samael, Morningstar, és még ezer neve van. Tudta egyébként hogy a Sátán elnevezése a Satan szóból ered és azt jelenti hogy vádoló? Nem? Na most már ezt is tudod. Hm, nevezhetjük eredettörténetnek is, nekem mindegy. Családis história ez. Szóval... Lucifer hozott létre engem a pokol lángjaiból, hat másik testvéremmel. Na, csak mennek a főbűnök nem? Valamelyiknek áldozatul kell esni.... - vigyorodok el pofátátlanul, mert megtehetek, és simán zavarba hozhatom ezt a nőt, aki el is pirul egy kicsikét. Nohát, nohát, vajon melyik testvérem szelét érezte meg korábban?
- Jól van látom képben van. Szóval, minket teremtettek, ahogy a lovasokat is. Mi alkotjuk a pokol elitjét, de vannak rajtunk kívül még rendkívül sokan és sokfélék, elvégre nekünk is működni kell valahogyan. Sok démonnak parancsolok magam is, és egy kis haderőm is van, de nem gyülekezünk. Készen létben vannak, és híreket szereznek nekem. Oh, mindenfélét. Emberi híreket, angyaliakat, tündérieket... Na ne nézzen rám így doktornő, hát nem hisz a tündérekben? Pén Péter és Csingiling most biztosan nagyon csalódottak.... - sóhajtok fel teátrálisan kissé a korábban kapott teásbögrét forgatom a kezeim között. Kellemes meleget áraszt magából és mentol illatot, tehát gyanítom borsmenta tea.
- Tudta hogy azt a filmet mi ihlettük? Egy olcsó kis démon és egy tündér valószerűtlen barátságát vették alapul, mondhatom egyik sem élt sokáig..... - sóhajtok fel, és a kissé kikerekedő szemeire csak én is megforgatom a szemeim.
- Ugye nem gondolja doktornő hogy a kezeim tiszták és makulátlanok? Több ezer éves vagyok, a teremtéssel egyidős... Rengeteg vér mocskolja a kezeim. Démonok vére, angyaloké, embereké és tündéreké.... mindenféle vér. Vörösebb mint a legszebb vörös amit valaha látott életében... - szélesedik ki a farkas vigyorom ahogy eszembe jut sok szép emlék amikor Háborúval karöltve jártuk a világot és egymás előtt-mögött járva szórtuk az ördögi áldásunkat. Jártunk éjjel, és nappal. Korokon, érákon át, kelettől nyugatra... Mindenfelé a világban, és nem érdekelt minket miféle nemzet esett el éppen. Nem érdekel, milyen emberek fulladtak vérbe és meredtek vádló merev némasággal rám holtukban is.
- Több ezer éve élek és járom ezt a földet. Láttam én már mindent, tényleg mindent. Tudja? Láttam amikor Néro császár haragra gerjedt és ezt egész Róma bánta és láttam amikor Sámson haját levágták... féltékenységből és ellenségei haragjától vesztette életét. Láttam én Dávid és Góliát harcát... szenvesélyes, haragos volt... nem érdekelt a vége, engem az indulat érdekelt. Néha csak arctalan idegenként surrantam el mellettük, megérintve szívük sötétségét és egymás ellen felhasználva szítottam a haragot. Olyan érzés mint amikor a felkorbácsolt tengeren áll az ember. Mindenütt fekete víz, hullámok, vihar és robaj, mégis... olyan sima és gyönyörű az egész - sóhajtok fel és a doktornő döbbenetére nézek, aki... valamiért az ágyékomat nézi. Jah hogy jah.
- Jah, csak viszket na... - vakarom meg a golyóimat aztán kihúzom a kezem a nadrágomból és folytatom mintha mi sem történt volna. Na szerencsére nem nemi baj, csak rosszul helyezkedtek a nadrágban és egy kilógó cérnaszál csiklandozta. Ez van....
- Szóóóóval, ez elég.... régi dolog. Az emberi természet romlott és befolyásolható és ezért küzdünk mindketten. Az angyalok és a démonok sok sok éve, és hát mit tagadjam, a föld a mi játszóterünk és néha elbillen a mérleg. Néha nem. Jézus az angyalok felé, a háborús diktátorok és terroristák felénk. Az aktivisták és mártítok feléjük... Réges régi játék ez, és mi játszunk... Okosan, idővel és ravaszkodással.... Tudja ebben meglehetősen jó vagyok. Abban hogy előre lássam a lépéseket, és nem keveset tesz hozzá hogy látom a jövőt egy bizonyos pontig. Nem mindig tisztán, és nem is mindig sok részletet de azért látom. Igen, tényleg.... - vigyorgok kissé előrehajolva ahogy megvakarom a talpam is. Kutyaszőr... Mindenhol Fredo szőre van.
- Maga.... maga... - keresi a szavakat a nő ahogy mered rám, míg én kihúzok két fehér szőrszálat a zoknim talpából.
- Én, én? Mi én? Tudom... nagyszerű vagyok hogy még mindig élek, és itt vagyok, és több ezer éves létemre jól tartom magam. Ezt akarta mondani nem? - kérdezek vissza, mert nyilvánvalóan nem.
- Maga megőrült... - suttogja ahogy a toll is kiesik a kezéből, de én nem neheztelek rá emiatt. Emberként ezt nehéz lehet megérteni. Nem is menne mindenkinek, de hát nem is kell.
- Ugyan már. És mi van akkor ha ez az egész világ őrült meg és csak én vagyok benne normális? - na mondjuk az még bebaszna mondjuk, de egy vad ideának nem olyan rossz, majd elflesselek rajta ha lesz időm és nem azon a hülye jövendölésen jár az agyam, ami t nem régen láttam. Egy boszorkány.... Mhm. Aki Prádát visel...
- Nos doktornő, bármennyire is élveztem mélyen szántó kis beszélgetésünket, lassan mennem kell mert van aki vár engem. Egy kedves kis boszorkány, olyan tüzes mint a legvadabb tűz, és mégis... Mhm, vágyom erre a tűzre, és ne aggódjon, nem fogom megégetni magam - nevetek fel könnyedén ahogy felállok az asztal másik oldalán és kinyújtózkodom könnyedén.
- Oh és... ma este legyen nagyon nyitott... megismerkedik gyermekei apjával - kacsintok rá ahogy kilépek a rendelő ajtóból és zsebre vágom a kezeimet. Ennek a napnak már úgyis mindegy, így a belvárosi luxus lakásomba teleportálom magam és a ruhájat ledobva merülök el a kellemesen meleg jakuzziba.
- Várj csak kis boszorkány.... Hamarosan az enyém leszel... - ígérem meg a semminek ördögi mosollyal, aztán hagyom kicsit elkalandozni a gondolataimat, és amolyan alvás szerű állapotba kerülök. Néha ezt is kell....