PARK ZIXHUAN
The Famoous one

főkarakter
Erik Strauss
csoport
Ember
szférája
-
pokol köre
- csak a természetem pokoli
Elem, kaszt
-
kor
25
lakhely
Anchorage
foglalkozás
Énekes, színész, táncos, társtulajdonos egy stúdióban
avatar alany
Wang Yibo
keresett karakter
Saját, de Ash apu mindig keres valamiért...


Jellem:
"Mikor tükörbe nézek, ugyanazt kérdem, Ki vagyok én, mi vagyok én. "

Nehéz megmondani hogy milyen vagyok a sok csillám és mosoly alatt, de talán az emberek nem is igazán kíváncsiak arra hogy mi rejtőzik a felszín alatt, amíg megkapják a maguk showját. Nem számít hogy milyen vagyok, mert senkit sem érdekel. Engem sem érdekel igazán, és volt egy olyan pont amikor elvesztettem minden érdeklődésem magam iránt. Alapvetően kitartónak nevezném magam mert még mindig itt vagyok a zeneipar nyomása és kegyetlensége után is. Ahogy szépen maga alá temetett az egész ipar, és egy voltam a sokból, akinek ki kell tűnnie valamiben, hogy aztán ki tudjak törni a mókuskerékből. Most az vagyok aminek a média látni akar. Tehetséges, kissé hanyagul rosszfiús és nőcsábász idol, akit imádnak és akiért mindent megtennének. Gátlástalanul ki is használom, és elveszem azt amit felajánlanak. Mindeközben pedig tönkreteszem magam, mert a maszk mögötti sötétséget senki nem akarja látni ahogy lassan kihuny a fény. Ash szerint felelőtlen és gyerekes vagyok, de megtehetem, megvan a magam híre és gyakorlatilag a jogdíjakból nagyon is szépen eléldegélek. Szenvedélyesen szeretem amit csinálok. Az éneklés, tánc és a színészet is örömet okoz, és maximálisan oda is teszem magam a munkában de emberileg sokszor nehéz velem kijönni. Nem igazán engedek kközel magamhoz másokat és a munka melletti másik szenvedélyem a motorverseny és érmeket is nyertem rajta és álltam a dobogó csúcsán is. Ritkán van időm olvasni és videójétékozni de nagyon szeretem a Zelda játékokat.
Kinézet: A kinézetemre valahol büszke vagyok. Kína nem éppen a magas emberekről híres, de valamiért én magasra nőttem és valahol a százhetvenöt és nyolvan között mozgok, nem tudom centire pontosan megmondani. A testalkatom vékony, sportos, mert nagyon aktív kikapcsolódásaim vannak és a tánc miatt egyetlen gramm felesleg sem tud megmaradni rajtam, amit annyira nem bánok. Elégedett vagyok magammal.
Rövid hajam sötétbarna/fekete, de a színét elég könnyen és gyakran változtatom, mikor milyen kedvem van és szőke is volt már. Szemeim mandulavágásúak és sötétbarnák, ezt viszonylag ritkán szoktam lencsékkel elfedni.
Arcom viszonylag sima és hála a jó égnek egyetlen szőrszál sem siet kinőni rajta és megmarad a gyermeki báj amit nem vetkőztem le sosem teljesen és néha kapóra is jön.
Hogy mit viselek? Mindent. Szerintem nincs már olyan ruhadarab amit ne viseltem volna a színpadon, vagy szerep kedvéért de kifejezetten szeretem az egyszerűséget és fekete nadrágból és ingből legalább egy tucatnyi van. Nehezen viselem a standard dolgokat és a fellépő ruháim többségét az utcán is szoktam viselni, mert kényelmesek. Öltönyben nem szeretek lenni de sajnos viszonylag gyakran kell benne megjelennem, így valahogy megszoktam már. Konfekció méret vagyok, szinte mindenütt tudok vásárolni magamnak.
Motiváció: Túl sok motivációim nincsen. Elértem amit akartam. Itt vagyok, a világ ismeri a nevemet és az egyik legjobbnak számítok a hazámban. Régebben sok mindent kívátam. Legyek ismert, énekes, táncos, sportoló, vagy színész. Mára mindent elértem, és most egy kicsit megálltam. Huszonöt éves vagyok, és az életem ragyog. Mégis, mihez kezdjek most? Ezt kellene kitalálnom és emiatt tűnök el olykor az éjszakában egyedül, és megyek a mellém rendelt testőr idegeire. Nem tudom néha mi tartja itt, de biztos nem a varázslatos személyiségem.
Előtörténet: Ma kifejezetten csendes, unalmas nap van de kicsit sem bánom hogy a lakás félhomályos magányában mezítláb és pizsamában mászkálhatok és senki nem szól meg érte, még Ash sem, aki szinte velem él. Ma ő sincs sehol. Talán valamelyik hobbijának hódol, neki több van mint nekem. Nem is igazán érdekel hogy merre van azt kell mondjam, általában csak apáskodik felettem és mindenbe beleszól amit kicsit is élvezek. Enyhe másnapossággal küzdve téblábolok a konyhámban amíg várom hogy lefőljön a kávém. Ezzel felszerelkezve ülök ki a kis erkélyemre és mivel tetőtér, kényelmesen vagyok, nem zavar senki igazán. Mondjuk nem is érdekelnek mások amúgy. Letelepszem a fonott székbe és egy pillanatra lehunyom a szemem. Észre sem veszem ahogy elszundítok és az álom kegyetlenül visszavet a múltba....

Nem is tudom mikor kezdődött már, de egészen kicsi koromban. Anyám zseniális ötlete volt ez az egész és gyakorlatilag... eladott a szórakoztató iparnak. Ez nagyjából annyit jelent mintha az ember egy bentlakásos iskolában lenne sok más korabeli gyerekkel együtt, akik vagy fejlődnek, vagy kihullanak és mehetnek haza. Tanultam nyelveket, táncot, kultúrát és éneket. Hangszeren játszani, és színészkedni is, hogy kiderüljön, miben vagyok tehetséges, ahogy ők mondták. Több mindenben is annak bizonyultam, és bizonyos időközönként tesztek és feladatok elé állítottak minket hogy lássák mennyit fejlődtünk és aki nem volt elég jó, az kiesett a programból. Egyre több és nehezebb lett a feladat és sokszor egymással, aztán meg egymás ellen kellett dolgoznunk és nem szövődtek igazi barátságok, csak a sorok mögött. Aztán azok is megszakadtak ha valaki kiesett, onnan nem volt soha visszaút. Végül egyedül maradtam pár másik sráccal, akik alkalmasnak bizonyultak arra, hogy idol-ok legyenek. A próbák és a hajtás kegyetlen volt, kiölt mindent belőlem, ahogy olyasmiket tettem meg amik amúgy távol állnak tőlem, de végül mégiscsak... levetkőztem a dolgot.

Nem tudom pontosan melyik volt az a pillanat amikor magam mögött hagytam ezt. Talán olyasmi volt amit soha többé nem tettem meg. Elárultam egy társamat és ezt nem bocsátottam meg magamnak sosem. Feladat volt, de mégis... Embertelen, és néha még mindig hullámokban önt el a bűntudat miatta és fel fel köhögöm az önvádat. Az hogy a szexualitás tabu volt, az egy dolog de sokszor annyira nem tartották ezt tiszteletben hogy a show kedvéért meg kellett egymást csókolnunk. Ez csak színpad, de akkor is olyan... alapvető döntési jogtól fosztott meg, amire nem mindenki van felkészülve. Én sem voltam igazán. Én itt elvesztettem az elveimet azt hiszem. Elindultam egy karrier úton felfelé, és a romlás útján lefelé. Egyenes arányban követte egyik a másikat, és végül kitörtem.
Egy táncpárbajban debütáltam, amit egy show műsorban rendeztek, és én voltam a csapat vezetője és mindent beleadva meg is nyertük a versenyt. Utána... sok felkérés érkezett mint énekes, dalszövegíró. Több sikeres koncert után lettem igazán ismert és a top listák élére kerültem az első albumommal. A siker meghozta a szenzációt és interjúról interjúra jártam hogy elmeséljek egy kitalált sztorit és hogy mennyire boldog vagyok ezzel. Akkor voltam húsz éves.

Most huszonöt vagyok, és gyorsforgalmin száguldok a kiégés felé. A koncertek, fellépések után nem megyek haza, hanem hagyom magam elcsábítani egy két buliba, és vannak olyanok is, amikről jobb ha Ash nem tud. Jah igen, őt a kiadónak köszönhetem és később az ügynökségemnek is hogy a nyakamra küldték azzal a felkiáltással hogy vigyázzon rám de még ők sem tudják mire kérték. Nem is az hogy engem védjen meg az armytől és a fanatikusoktól, hanem sokkal inkább saját magamtól. Ash az egyetlen testőr aki hosszabb távon is képes elviselni, ki tudja miért, sosem kérdeztem rá. Bizonyára egy fél vagyont keres velem. Főleg amikor elcsúszok a figyelő szemei előtt és órákat nyerek hogy a feledésbe ihassam magam. Semmi máson nem élek, csak alkohol és a cigi de itt meghúzom a határt. Rosszul vagyok, és másnapos, de nem okoz függést, és erre figyelek azért.

Alaszka.... hirtelen jött, de forgatásom lesz itt. A másosik szerepem kapom, de ez az első komoly. Főszerepem van, és kosztümös fantasy dráma. Már csak valahogy túl kell élnem az egészet... és hogy Ash ne tekerje ki a nyakam mert épp éjszakai körútra indulok Anchorageben.