főkarakter


Valentine Stone
csoport
vámpír
Átváltozás hatása
állat alak - házi macska
kor
29
lakhely
Barrow
foglalkozás
Blog történet író, később bestseller író, felnőtt irodalomban.
avatar alany
Ryan Stacks
keresett karakter
saját

Jellem: Mit is mondhatnék? Na jó, csak őszintén. Mindig is életvidám figura voltam, szeretek mosolyogni. Hiszem, hogy a mosoly bárkit jó kedvre derít, főleg ha az szívből jön, és őszintén. Nagyon szeretek ökörködni, persze mértékkel, viszont bármikor kapható vagyok egy vidám tik-tok mini táncra, vagy hasonló ökörködésre. Szeretek enni, persze csupa egészséges kaját, mert nem a mekistől nézek ki így. Fontosnak tartom az egészségemet, és a környezetemet is, minél kevesebb szemetet igyekszem magam mögött hagyni. Ebből kifolyólag kocsival is végső esetben járok, inkább bicikli ,vagy a futás. Nem szeretem az élő kajákat, attól kivagyok, főleg ha a hal vergődik az orrom előtt. Szerettem azt sütve elkészíteni.Emberként is kiakasztott nagyon ez, most sincs ez másképp, főleg hogy emberekből eszem. Szeretem az állatokat, jó... igazából, kiket és mit nem? Sosem nőttem fel, lélekben mindig is gyerek vagyok, sőt ezt igazából nem is titkolom, bizonyítják a tetoválásaim is, rengeteg modern animációs mesét megnézek, még most is, ennyi idős fejjel, és ami tetszik, azt magamra varratom. Konfliktus kerülő vagyok, de azért ha kell, megvédem magamat, és azokat akiket szeretek. Nem hajtom le a wc ülőkét, vagy elfelejtem... Ha frusztrált vagyok, akkor a kondi parkba megyek, és nagyjából ájulásig edzek. Vagyis, ameddig rám nem pirkad, most már, mert képtelen vagyok elfáradni, ahogy a korábbi ételek is csupán emlékek maradnak a számomra. Próbáltam, esküszöm még a szar mekis kaját is megenni, de kijött belőlem.
Kinézet: Magas, 1,90 cm vagyok. A hajam hosszú, és szeretem felkötve is hagyni, de kiengedve is, mikor hogy. Szeretem a sapkákat, mint kiegészítő, és jól is állnak rajtam. Az arcom többnyire borostásra van hagyva, de azért időnként meg is borotválkozom, ilyenkor olyan sima, mint a baba popsija. Legtöbbször mosolyra görbül a szám, de a szemeim szinte mindig vidámságtól csillognak. Erős metszésű arcom van, amolyan vikinges külsőm lenne. Ezen kívül, rövid ujjú felsőkben látszanak a karomra tetovált mese figurák, akad egy Yoda mester és egy Stormtropperem is. Kis korom meghatározó filmje volt a Star Wars.ráadásul akad még szűz terület a testemen, hogy elfér rajtam még néhány tetoválás. Arányosan edzett vagyok, mert oda figyelek, hogy ne legyenek csirke lábaim. A blog írás mellett belefért ha mens psyhicre készültem fel. Tudod, ha elérsz valamit a testeddel is, akkor az ételkiegészítő gyártók felkérnek, hogy reklámozd a termékeiket... Ebben is jó pénz van... Főleg ha vloggerkedem is. De elkanyarodtam.... Elég szabados vagyok az öltözködés terén, szeretem megmutatni a testem, mert van is mit, így sokszor látni, hiányos öltözetben. Amit utálok, az a forma ruhák, a kötelező estélyek, mert oda öltönyt kell viselni. Az nem az én világom. Csak kényelmes legyen a ruhám, és himáblózzon az, aminek himbálóznia kell. A szemeim heterocrome-ok, azt jelenti, hogy ha olyan a hangulatom, akkor bizonyos szinten kicsit változik a színe. Általában kék, kékes -zöld, de szokott szürke és szinte fehér is lenni.
Motiváció: Hazugság lenne azt mondanom, hogy szeretnék újra ember lenni? Hiányzik minden, a kaja... a barátaim, és Phil... noha az ő hibájából lettem vámpír. Quadoztunk, Brazilia partjain, és senki nem gondolta volna, hogy egy szakadékba fogunk leesni. Azt se, hogy egy vámpír fog ránk találni, vagyis... mi pont a kis nappali odúja elé estünk le... Phil,a párom szörnyet halt, hiába szólongattam... Elég megrázó volt, vagy kiszáradok, vagy elvesztem az eszméletem, vagy pedig az árapályba fulladok meg. Egy biztos, nem éreztem a lábaimat, mert a quad alá szorultam. Küszködtem, kiabáltam, és a sziesztázó vámpírt is felébresztettem. A naplementéig beszélgettünk, mire végre elő merészkedett. Azt mondta, értékes, érdekes embernek tart, afféle személyiség frissítőnek, mert a helyzetem ellenére is érezte belőlem az életvidámságot, hát... Mindegy. Átváltoztatott. A mesterem meghalt, miközben ámokfutásba kezdtem, az éhség miatt, betévedtem egy hatalmas cannabisz ültetényre. Braziliában van pár ilyen hely, eldugva... Sikerült leállítania, de egy ilyen őskövületesnek számító csapda csapódott fel a földről, egyenesen a testébe. Tudjátok, amikor el van rejtve az Indiana Jones filmekben is ilyen karós, felcsapódó csapda... na olyan, és szíven is meg fejbe is szúrta a szerkezet. Én meg... menekülhettem, jelenleg olyan helyet keresek, ahol nappal is kint tudok tartózkodni a szabadba, Alaszka elég jó helynek tűnik... Nem ártana valakit találnom is, aki megtanít igazán vámpírkodni, mert minden egyes alkalommal kikészülök, amikor szárazra szívom az áldozatomat! Én?! Aki egy legyet se igazán szerettem megölni, most a fennmaradás érdekében embereket ölök! Én is az voltam! Hol itt az igazság?!
Előtörténet: Itt ugye most arról kéne regélnem ,hogy milyen volt, mielőtt vámpír lettem, két éve. Hát jó! Az életemből összesen hét év volt jó, pontosabban, már amikor 16 voltam, elköltöztem a szeretett nagymamámhoz, mert ő nem akadt ki úgy, mint a keresztény családom nagyobbik fele, azon, hogy milyen nemhez IS vonzódok. Mit szépítsem? Kitagadtak, ez van, ha az ember egy Texas környéki városban születik. Jó, hogy ördögűzőt nem kaptam, és katolikus iskolába se küldtek el, hogy kiverjék belőlem ezt, de én azt mondom, hogy nem is volt rá szükség, mert tudjuk, hogy a papoknál nincsenek álszentebb emberek, nem? De. A nagyi, nyugodjon békében volt az, aki támogatott abban, hogy az anglisztika felé menjek el. Eközben persze, mivel mindig is elég jó fantáziával rendelkeztem, blogoltam, saját történeteket, novellákat írtam. 20 éves lehettem, amikor felfigyeltek rám, egy írásom által. Fantasy regény, szerelmes, erotikus, persze felnőtt irodalom. A nagymamám patronált, ő volt a menedzserem, és igen... szégyellem vagy sem, de olvasta a műveimet. Eléggé nyitott volt mindenre. Felfedeztek mint írót, emellett tanultam is, és akkor esett le az állam, amikor az első könyvem után megkaptam a pénzem, és még mindig folynak be belőle összegek, ahogy a másodikból, és a harmadikból is. Persze, mint minden kíváncsi ember, vagy író, de leginkább én vagyok az, aki kíváncsi voltam mindig is, bekerültem olyan helyekre, ahol kipróbálhattam érdekes, dolgokat is, ezekből merítettem az erotikus regényeimhez. Ezért is gyűlölöm, a szürke ötven árnyalatát. Direkt írtam kis betűkkel. Philip, ő öt évvel volt idősebb nálam, és amolyan nyitott kapcsolatban éltünk, persze együtt laktunk, meg minden, közös albérlet stb... Ő volt az első, akivel egy ilyen klubban találkoztam. Mellette bontakoztam ki ,és jöttem rá, hogy én is szeretem, ha olykor én irányítok, és én vagyok az, aki élvezi a másik bizalmát, még ha le is van korlátozva az illető partner. Ezekből a tapasztalatokból is merítettem magamnak, a történeteimbe. Szerintem, nem hiába vették a könyveimet. Két éve halt meg a nagyi, szerencsére nem én öltem meg , mert vérszomjas voltam, hanem azért ment el, mert öreg volt már. Ekkor döntött úgy Phil, hogy ideje kimoccannunk. Nagyszerű születésnapi ajándék volt. Később megtaláltam a szállásunkon, a táskájában a gyűrűs dobozt is. Tiszta ciki! *ellepi a szemeit a sós könny, néhány csepp vérrel* Szóval... mint ahogy azt említettem, quadoztunk, sosem jártunk ott, azon a környéken, és egy szakadékba hajtottunk bele egyenesen. Én Phil háta mögött ültem, valahogy mégis úgy estem, hogy a quad alá kerültem, Phil pedig...sokáig szólongattam, és egyáltalán nem jött válasz,megmozdulni alig bírtam, a lábaim tényleg nem éreztem. Ekkor jött Jerome, egy New Orleans-i vámpír, valamiért ide jött, talán nyaralni bánom is én, de volt időm beszélgetni vele bőven, ő közölte azt is, hogy a párom meghalt. Nem tudom mit szerettem volna inkább, meghalni, mert ő is meghalt? Vagy élni, és szörnyű bűntudattal tovább élni? De Jerom egész jó fej volt, bírtam az életfelfogását. Végül, amikor előmászott a barlangból, a sötétben, már javában azért kűzdöttem, hogy az árapály ami közeledett, ne fullasszon meg. Úgy voltam vele, hogy ciki, szar halál, és... szenvedős lesz. Philéhez képest, aki azonnal meghalt. Ehhez képest, mámorban úsztam szinte, ahogy a fulladással küszködtem, aztán persze, kaptam levegőt, de...csak a karjaimmal tudtam csapkodni, deréktól lefelé béna voltam. Jerome azt mondta, hogy ez az élni akarás volt az, ami arra sarkallta, hogy vámpírrá változtasson, hallottam, amikor suttogta, akkor amikor én következtem, és én fogyasztottam a vérét. Borzalmas volt, főleg amikor úgy éreztem, hogy a beleim kifordulnak. De, túl éltem ezt is. Az egyik részét említettem, hogy pórul jártam a mesteremmel. Azt nem írnám le még egyszer. Ezután vissza keveredtem a szállásunkra, ott találtam meg Phil gyűrűjét, és kis chek listáját, hogy mit...hogy...eltervezte az egészet. Pontról...pontra. Bejelentettem a balesetünket, bár kerestek minket, mert nem került vissza a quad a bérlési idő leteltével. Nehéz volt, baromi nehéz, annyi ember között, de megúsztam. A filmek , egyes filmek igazat mondanak a napfényről, ideverekedtem magamat, jó sok nehézség árán Alaszkába, két évembe tellett na! Mert azért időnként elvitt az orrom a kaja irányába, és még most is hajlamos vagyok megölni az embereket, amikor eszem. Mit most is? Állandóan! Ez kiborít, teljesen! Tüntettél el már 80-120 kg-ig nőt, vagy férfit? Úgy, hogy ne tűnjön fel senkinek? Kurva néhéz! Főleg úgy, hogy csontra lettek szívva! Na ugye! Én meg, elég gyakran vagyok éhes. Pech.