KYUNGHEE MIN
Young Idol

főkarakter
Valentine Stone
csoport
ember
szférája
-
pokol köre
-
Elem, kaszt
-
kor
21
lakhely
Seuol
foglalkozás
háttér táncos a Monsta X-nél, Influencer, Wonho háttér táncosa.
avatar alany
Felix Lee
keresett karakter
Saját

Jellem: Ezen van még mit csiszolnom. Kicsit túl bátortalan vagyok, na jó, azért ha fegyvert látok, és fenyegetnek, nem akkora a szám. Amúgy sem, mert nem vagyok az a balhés típus. Csak szeretek feltűnően öltözködni, és a haverokkal ezt feltölteni instára, vagy, tik-tokra. Szeretem, ha pezsgés van körülöttem. Vidám, és mosolygós vagyok, és szeretek énekelni. Kívülről fújok, szinte minden koreai, vagy japán dalt, de még angolt is. Angol az anyanyelvi szinten megy, a koreai is, a japánt pedig tanulom, hiszen, szeretném érteni, hogy mit énekelnek benne. Az anyám modell, most már saját divat céget üzemeltet, ezért jól boldogulok a divat világában is. Az éneklés mindig is jobban érdekelt, és tudom, hogy a hazámban nagy a divatja a bandáknak, de még sosem volt bátorságom jelentkezni egyhez sem, pontosabban a válogatókra.
Nekem az is jó, hogy háttértáncos lehetek a Monsta X-nél, állandó. Most, hogy Wonho kivált a botrány miatt a bandából, nos nála vagyok, mint hátteres, de szeretem, szeretek táncolni. A magam szórakoztatására is találok ki koreográfiákat. Sosem kérkedtem azzal, hogy kinek a háta mögött táncolok, nekem nem erről szól, és nem is akarom ,hogy ezért legyenek barátaim.
Nem akarom ,hogy az anyám neve miatt válasszanak ki bárhova is. Tehetséges színésznek mondanak, és szeretek is szórakozni. A barátaim előtt viszont nem játszom meg magamat, vagyok, aki vagyok. Ők tudják, hogy szeretem a fagyit, az állatokat, és ők tudták meg először, hogy nem a lányokhoz vonzódom. Szerencsére, támogatnak ők is mindenben, ahogy anyám is. Egy pillanatig sem gondolta, hogy beteg lennék, aminek örülök. Nem akar kigyógyítani ebből. Így szeretem magamat, és emiatt, mivel a többiek is látják ,hogy jól érzem magamat a bőrömben, szintén jól vannak, jól érzik magukat a közelemben. Afféle irányítóbb típus vagyok, mert vannak elképzeléseim, és azokat meg is valósítom, de ha más akar tenni hozzá, miért ne? A tik-tok vidiken sem egyedül szerepelek. De van privát oldalam is, ahol a magam szórakoztatására is videózgatok.
Kinézet: Elég kisfiús arcom van, még. Amit egyáltalán nem bánok. Sokat mosolygok, gyakran változtatom a hajam színét, és kinézetét, akár parókákkal, ha hosszabbításról van szó, főként paróka ,de ha úgy hozza a stílus, és közben nő a hajam, akkor nem szórakozok, az eredeti hajammal bíbelődök. Szinte minden jól áll nekem. 171 cm magas vagyok, a hangom pedig mélyebb az átlagnál, ezzel is szeretek szórakozni. Fiatal korom ellenére, inkább szálkás vagyok, de néznek vasággyal húsz kilónak, mint sem tényleg izmosnak. Nem hívom fel a figyelmét senkinek sem arra, hogy a bővebb ruhák alatt egy táncos teste rejtőzik.
Motiváció: Egyelőre, próbálom megtalálni a saját utamat, hogy mit szeretnék igazán csinálni. Bár, őszintén szólva a tik-tok influencerkedés egész jó iparág. Rengeteg holmit kapok , csak azért, hogy bemutassam őket egy pár perces videóban. Persze, ebbe is kell energiát fektetni, és a haverjaim nélkül nem is menne. Viszont, élvezem amit csinálok. Szeretek szerepelni, és sosem törődöm a kommentekkel, látszólag. Azért, megviselnek, na jó… az egyik haverommal átbeszéljük a kommenteket, és így végül is válaszolok rájuk. De alapjában véve, szerény srác volnék.
Még nem érkeztem meg Alaszkába, Seuolban jó helyen vagyok, és nem is tervezek innen elmenni egy darabig.
Mindig nógatnak, hogy jelentkezzek egy-egy stúdió túlélő showjába, de őszintén szólva, félek attól, hogy ha nem tetszem senkinek? A videós bohóckodással semmi gond nincs. De ott az egész ország látna! Meg a világ, jó, így tik-tokkon több… Fene se tudja, de! Mégis csak ,a tik-tok vidiket a haverokkal készítem, és ott pedig elől lehetnék, nem pedig hátul, mint háttér táncos. Talán ettől félek.
Előtörténet: Anyám, világhíres Dél-Koreai modell. Csak akkor pihent egy kicsit, amikor megszülettem, de akkor is csak pár hónapot. Nekem, az utazás az életem, viszont, Seuol-ban érzem magamat otthon. Egy ideje, amióta betöltöttem a 18-at, azóta eldönthetem, hogy maradhatok-e itthon, vagy utazom-e vele egy-egy útjára.
Mindig is magán tanárok tanítottak, és a nagyon szigorú apám. Keveset emlegetem, ez azért van, mert mindig magasak az elvárásai felém, és úgy látja, hogy szerinte, tingli-tanglizok. Holott, jobban keresek, mint ő, mert van egy tök jól működő webáruházam is, hétköznapi használati tárgyak.
Tudom, hogy nyugaton irigylik a háztartásokat, mert tök jól vezetik azokat, egy-egy olyan tárggyal, ami hasznos, ezért a nyugati piacot céloztam meg az ötleteimmel, és ott is terjesztem ezeket a holmikat. Mondhatom, megéri.
A nevemről ejtenék pár szót, KyungHe – Remény , mert nálunk a nevek mindig jelentenek valamit, itt anyám azt remélte, hogy megélem azt, amit nekem szánt a sors. Nálunk mindig pozitív neveket igyekeznek adni a srácaiknak az emberek.
Min – Jáde, nem kell ragoznom, a drága kő.
A kettőt pedig ha összerakjuk, akkor a Remény Jáde(köve), igazán jól hangzik nem? Ezek után nagy jövőt remélnek nekem, még akkor is, ha saját magamat húzom vissza a reflektorfény elől. Ezt persze csak apám szajkózza folyton. Talán ezért dacolok mindig vele, és ha van válogató, már csak azért sem megyek el. Remélem, hogy egyszer végre, abbahagyja a nyaggatásomat. Meg kéne értenie, hogy már nem abban a korban születtem, amikor ő, hogy nehéz boldogulni. Manapság ehhez már elég egy mobil telefon, megfelelő nyelvtudás, és ötletek. Nekem előbb volt a tik-tok, aztán jött az webáruház.
Hobbiból pedig webtoon mangát is készítek, ehhez is van egy speckós tábla gépem, ceruzával, és kész. Tényleg hobbi, mert havonta egy fejezetet tetszek fel, de lefoglal, tetszik, és ezt is szeretem csinálni. Nem panakszodom, mert nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy másoknak még ennyi sem adatott meg, ennyi szabadság, vagy lehetőségek. Az ügyes manga rajzolókat pedig támogatják. Minden a tehetségen múlik, hogy hogyan adja el magát az ember.
Vissza térve arra, hogy miért tartok a nyilvános szerepléstől… Még elég kicsi voltam, viszonylag, amikor anyám mellett vonultam fel a kifutón, a tervezőnek be akadt a fogaskereke, vagy nem tudom, a fejében, és kaptam egy ugyan olyan ruhát, mint az anyám, csak kicsiben. Fiúként egy kifutón, női ruhában, sok-sok kamera, és vaku előtt állva, még nem is éreztem magamat lámpa lázasnak, elvégre anya mellett jöttem, az se érdekelt, ha a kis fehér ruha suhan rajtam, igazából élveztem. Egészen addig, amíg el nem estem a ruha fodrában, persze megtapsoltak, és hallottam az együttérző hangokat. Ezzel semmi baj nem lett volna, anya még fel is kapott karjaiba, és egyébként, nem sírtam! Hanem mosolyogtam tovább.
Akkor romlott el minden, amikor a backstage-be érve apám ki kapott anya kezéből, és elhúzott hátrább, és lehordott a sárga földig, meg is rázott, hogy mit képzelek, hogy elrontom anyám fellépését, és úgy egyáltalán az egész divat bemutatót. Erről az esésemről nem szoktam senkinek sem hencegni, és ezért is K Hope a nevem, mert akik jártasak a divat világában ,tudják, hogy kinek a gyereke vagyok, én pedig külön akartam ettől a bélyegtől válni.
Nem sokra emlékszem abból az estéből, de azt tudom ,hogy a divat tervező jött mosolyogva, és elhúzott a maximalista apámtól, és elvitt a kajás asztalhoz, ahol kaphattam mangós habos édességet, megjegyzem, még itt sem sírtam, mert ügyes kissrác voltam, anyun is láttam, hogy milyen profin viselkedik az ilyen helyeken, szóval, akkor nekem is annak kell lennem.
Újra ki vittek, ekkor már anya és a divattervező közt mentem kézen fogva. Senki sem tudta, hogy fiú vagyok ,elvégre félhosszú hajam volt, és a mai napig lányos, androgünek a vonásaim. A divattervező pedig felemelet, és körbe forogtunk, jól éreztem magamat. Aztán megint , otthon apa szúrt le, ekkor tört el a mécses, de anya felkapott, és elmentünk inkább játszani. Ő volt a mentsváram, aki mindig kimentett apám éhes karmaiból.
Most pedig itt vagyok, és igazán jól érzem magamat a bőrömben, apámmal meg csak a kötelező családi összeröffenéseken találkozok. Anyámmal, bármikor.