Pride reag:

Elégedett mosollyal kihúztam magam az ölelésében, ahogy elismeréssel beszélt sötét lelkében elfoglalt helyemről.
– Na csak azért… – doromboltam hízelgőn, tovább tekeregve a karjai közt, mint egy buja, fekete macska. – Mhh… Akkor használjuk ki, amíg tart…
Nem is szaporítom tovább a szót, macskás, apró léptekkel magam mögött hagyom a konyhát, őt pedig húzom magam után , a lakás belseje felé. Most láthatja Harag igazán, hogy mennyivel nagyobbnak tűnik a lakás, mint amekkora valójában. Tény, sok a növény, a személyes tárgy, és a kinti esős időjárás sem segít rá, de ha a vállamra állna sem érné el a plafont. Szerettem ezt a lakást. Nem akartam tőle hamar megválni.
Kacéran kivillantottam hófehér fogsorom, ahogy fivérem illetne helyeken simogatott és tapogatott végig. Aztán ahogy azt fejtegeti, hogy ez a nekem ígért futótűz nem ma fog végigvágtázni a vidéken, csalódottan lebiggyesztem az ajkam.
– Összetöröd a szívem, Harag… Sejtettem, hogy várni kell rá, de ugye nem olyan sokat? – játszottam az agyam neki kicsit, dörgölőztem hízelegve, aztán egy ponton macska módjára, mint aki megunta a játszadozást, a fűzőmre vezettem a kezét.

– Szabadíts meg, Harag…

Harag reag:


Haragos viszonyok

Pontosan tudom, milyen emberevő és ugyanakkor izgató is lehet a vigyorom, és nem is fukarkodok vele, hiszen Pride előtt semmi szükség a finomkodásra. Mindketten vagyunk, amik vagyunk és nem leszünk mások semmi pénzért sem.
- Azért bizony, és még sok másért is, gyönyörűségem - sóhajtok fel ahogy közelebb tekeredik és érezheti is hogy mennyire nincs ellenemre. Bizony mereven állok, mert hagyom eluralkodni magamon a vágyat.
- Ezer és egy örömmel... - dorombolok ezúttal én magam és megyek utána ahogy a lakás mélye felé húz és közben mérem fel a terepet. Nagyon cseles megoldás ez a bővítés, de nagyon látványos is, és praktikus. A hálószoba is nagynak látszik, de legjobban az ágy érdekel benne és pontosan arra felé is tartunk, fürge ujjaim pedig már a ruha kapcsán matatnak és elég sikeresen kerül lejjebb az anyag.
- Ugyan Kedvesem, hát ilyen az élet, de azért egy kicsit tudok enyhíteni a várakozás okozta kínjaidon..... - mosolyodom el ahogy az ágy mellett megállva és lecsúsztatom válláróla ruhát. Aztán a kezeit a derekamhoz húzom, és ledobom az inget, de hagyom hogy a lényeget ő bonthassa ki szeretné.
- Érzed mennyire fel vagyok tüzelve hogy megszabadítsalak? De valamit, valamiért.... Szabadítsd ki.... és tiéd - kuncogok fel ahogy oda dörgölöm magam hozzá.