Pride reag:
Elégedett mosollyal kihúztam magam az ölelésében, ahogy elismeréssel beszélt sötét lelkében elfoglalt helyemről.
– Na csak azért… – doromboltam hízelgőn, tovább tekeregve a karjai közt, mint egy buja, fekete macska. – Mhh… Akkor használjuk ki, amíg tart…
Nem is szaporítom tovább a szót, macskás, apró léptekkel magam mögött hagyom a konyhát, őt pedig húzom magam után , a lakás belseje felé. Most láthatja Harag igazán, hogy mennyivel nagyobbnak tűnik a lakás, mint amekkora valójában. Tény, sok a növény, a személyes tárgy, és a kinti esős időjárás sem segít rá, de ha a vállamra állna sem érné el a plafont. Szerettem ezt a lakást. Nem akartam tőle hamar megválni.
Kacéran kivillantottam hófehér fogsorom, ahogy fivérem illetne helyeken simogatott és tapogatott végig. Aztán ahogy azt fejtegeti, hogy ez a nekem ígért futótűz nem ma fog végigvágtázni a vidéken, csalódottan lebiggyesztem az ajkam.
– Összetöröd a szívem, Harag… Sejtettem, hogy várni kell rá, de ugye nem olyan sokat? – játszottam az agyam neki kicsit, dörgölőztem hízelegve, aztán egy ponton macska módjára, mint aki megunta a játszadozást, a fűzőmre vezettem a kezét.
– Szabadíts meg, Harag…