RUE YOUNG
TheFox

főkarakter
Erik Strauss
csoport
alakváltó/ vérróka
Átváltozás hatása
-
kor
46
lakhely
Sitka
foglalkozás
Informátor, bulikirály
avatar alany
Bible Wichapas Sumettikul
keresett karakter

Jellem: Mit is mondhatnék? Róka vagyok, annak minden jegyét produkálom. Nem vagyok egy alfahím alkat, de azért olyan könnyű préda sem hogy minden sarkon meg akarjanak verni és akad egy két tetoválásom, ami amolyan elrettentő példa. Nem vagyok olyan erőszakos jellem, de nem hátrálok ki ha nem tudok már jól kijönni a szituból. Nem szeretek verekedni, de tudok. Inkább próbálok róka módon, ésszel és ravaszsággal túlélni. Üzletelni egy adott információval, mert megvannak a magam kapcsolatai hogy mikor hová jussak be, és sokaknak tettem már kisebb-nagyobb szívességeket, amiket néha vissza is hajtok, és olyankor jó ha van az embernek valamiféle B terve. Meg C és D is. Nem szeretek semmit a véletlenre bízni és bár olykor a spontán döntés híve vagyok, azért igyekszem előre gondolkodni, és nem maradok adósa senkinek aki úgy véli megéri engem piszkálni. Alapvetően csendes vagyok, és végtelenül türelmes. Ne keverd össze, azt mondtam csendes, nem azt hogy unalmas, a kettő nem ugyanaz. Azért hallgatok, mert figyelek, és információt gyűjtök, mert tudni valamit amit mások nem tudnak, mindig kifizetődő, még az alakváltó körökben is. A vámpírok is szeretek tudni dolgokat, és tele vannak pénzzel mert ősrégiek és egész vagyonokat csalnak el olykor, van miből finanszírozniuk. Nem állítom azt hogy bennem megbízni a legjobb ötlet és a legjobb barátom elvesztése óta nincs olyan akiben megbíznék. Kicsit magányos így, de biztonságos. Meg veszélyes, mert senkinek nem hiányoznék ha egyik napról a másikra eltűnnék. Elsősorban róka vagyok, annak minden pozitív és negatív jellemvonásával, így jó eséllyel ha valaki velem együtt kerül a csávába az úgy járt mert a saját bőröm fogom menteni. Nincs miért kockáztassak, és holtan már nem sok lehetőségem van. Annyit adok magamból amennyi egészséges és jókat lehet velem nevetni és bandázni úgy, hogy közben semmi fontosat nem osztok meg magamról. Szeretem az édességet, néha rágyújtok. Jó érzékem van ahhoz hogy beolvadjak a tömegbe és a közösségekbe és így tudok mindenhová bejutni és belépőt is szerezni soron kívül és után is. Ez amolyan nem tudom. Simulékony lennék? Lehet, de még élek nem?
Utálom a gombát és a jalapenot. Az alkoholt bár bírom, de nem szeretem, maximum a jó borok tudnak lekötni egy két üveg erejéig, de ennyi. Jah és szerintem menő az Adams Family.
Beszélt nyelvek: koreai, japán, angol és orosz. Olaszul épp csak megértetem magam.
Kinézet: A megjelenésemről nem tudok túl sokat mondani, nem vagyok egy japán szamuráj, sőt ami azt illeti japán sem. Koreai vagyok, de nem várom el senkitől hogy ezt ránézésre meg tudja mondani rólam. Na jó, azért egy totál korea/japán/kína/thai fangirl meg tudná mondani a különbséget és meglepően nagy kultuszunk van itt amerikai földön is. Totál meglepő! Na de, rólam. Szóval nem vagyok egy magas ember 170 centi és inkább alulról nyaldosom, esélyem nincs hogy bárki fölé magasodjak, de nem is akarok. Jellemzően mandulavágásúak sötét szemeim, és szintén sötét dús hajam mindenhogy áll reggel ébredés után. Alapvetően fekete, de néha átszinezem és volt már szőke is. Ne legyen mindig unalmas, nem? Általában szeretem a hétköznapi nem túl feltűnő öltözködési formát, és gyakran látni fekete farmerben valami hosszú ujjú vagy épp rövid ujjú felsővel, kis dzsekivel, és bakanccsal. Nem, én nem vagyok az a tornacipő párti. Hogy kitörjem a nyakam? Nem, kösz. Viszonylag vékony vagyok, de olyan egészségesen vékony. Nem állnak ki a csontjaim, de nem vagyok egy Schwarzenegger sem. Arányos, asszem ez a megfelelő szó hogy milyen is vagyok.
Motiváció: Leginkább hosszú életet szeretnék élni. Még több nyelven megtanulni és talán... valami se veled se nélküled kapcsolat se jönne rosszul.
Előtörténet: Mesélhetnék mindenfélét itt, hiszen ugyan ki hinné el nekem hogy ha azt mondanám, vérróka vagyok és amúgy veszélyes? Vérróka nincs is! Vérfarkas, meg vámpír, na azok aztán a likantrópok! Ja, menyivel egyszerűbb lenne mi? Sztereotípiák, mindig csak ezek a sztereotípiák és semmi más. Vámpír, vérfarkas, Dracula meg mittudomén Underworld. Szép mese, és hollywood mindent IS kihozott ezekből az ősrégi történetekből, amiből az ember nem tudhatja hogy mi igaz és mi nem. Mert valami alapja csak van nem? Szóval tök menő hogy a vámpírok Drakuláig vezetik vissza magukat meg nem tudom én hány ősükhöz, a farkasok meg olyan underworldösen valami corvinusig. Vagy mi. Mindegy. Na de mi van a többiekkel? A macskafélékkel? Volt valami nagy szent macska és annak a leszármazottai lennének? Nem? Érdekes elképzelés egyébként mi?

Jó jó. Magamról beszéljek, ne csak a vakvilágba de ez is nagyon sokat elmond rólam. Nem szeretek magamról beszélni és kicsit feszélyez is hogy ezt kell tennem. Az információ hatalom, és ha valaki sokat meg tud rólam, könnyedén célpont lehetek és zsarolható is az meg kinek jó, most komolyan? Senkinek. Koreában születtem Seoul kertvárosában egy teljesen átlagos család, teljesen átlagos gyerekeként és a kiskorom is nagyjából így telt. Unalmasan. Két báty mellett nőttem fel, és mindig én voltam mindenben az utolsó. Nem is nagyon foglalkoztak velem, én pedig hamar megtanultam hogy jobb az ha csendben figyelek. A testvéreim se nagyon foglalkoztak velem pedig lehet hogy utólag már megbánták, nem tudom. Nem érdekelnek különösebben. Sokáig békén voltam hagyva mert ugye harmadikként érkeztem nem volt semmire kilátásom. A legidősebb bátyám Hua volt apa szeme fénye, és őt vitte mindig magával az üzleti megbeszélésekre. Persze, üzleti. Mint kiderült apám nyakig benne volt a maffia ügyekben és a triád kötelékébe lépett és ennek fényében nevelt minket is. Mármint, iskoláztatott és sportolni is kötelező volt hogy meg tudjuk védeni magunkat ha kell. Később derült ki hogy emiatt. Szóval hanyagolható iskolás éveim voltak de sokat jártunk nyaralni és hamar észrevettem azt is amit nem kellett volna, de aztán bölcsen magamban tartottam mindent. Sokkal több mindent tanultam el apámtól mint azt ő sejtette volna, és bizonyos szempontból én hasonlítok rá a legjobb a három fia közül, de hát neki Hua kell aki egy izomagyú farok. Bizonyos szintig tudtam mit csinál apám, és vissza is életem a státuszával, hogy mindig kedvező irányba hajtsam a dolgaimat és nekem előnyös üzleteket kössek a magam kis berkeiben. Jegyek, belépők, és néha egy egy apró szívesség, a suli központja lettem, aki mindenfélét el tud intézni és persze nem ingyen csináltam semmit. Tök jól megoldottam magamnak a zsebpénzt de sajnos erre apám is rájött és elkezdett figyelni hogy mit hogy csinálok. Tetszett neki azt hiszem a dolog és talán rájött hogy én még veszélyes lehetek rá nézve. Lévén sosem volt felhőtlen a viszony köztünk, erre még esély is volt. Igaz hogy csekély, de volt, és apám nem szeretett kockáztatni.

Egy péntek esti bulizásból indultam haza enyhén spiccesen, de boldogan hiszen sikerült a hódításom és egy újabb női szuvenírt tudhattam magam mögött, de nem értem haza aznap éjjel. Félúton járhattam a házunk és a szórakozóhely között amikor filmbeli módon fekete kocsi fékezett mellettem és berántottak a hátsó ülésre, hogy azonnal halántékon üssenek. Fél óra biztosan kiesett az életemből. Életemben először komolyan elgondolkoztam azon, hogy miért kell ilyen fiatalon meghalnom, de készen álltam rá hogy kibeszéljem magam a szorult helyzetből. Nem ismertem fel a támadóimat de nem igen akartak beszélgetni és alaposan megvertek. A testem mindenütt fájt, és a fél szememre nem is láttam már mire abbahagyták. Beleharapott valami a nyakamba. Égetett és szúrt és fájt és azt hittem mindjárt kiszakadnak az ereim a helyükről. Valamiféle vadállat lehetett a morgása alapján és ezután érkezett egy második marás is. Még rosszabb volt és a kaján nevetésük volt a legrosszabb az egészben ahogy tehetetlenül vergődtem a karjaik között és fogalmam sincs hogy a fenébe jutottam haza. Arra ébredtem hogy az ágyamban fekszem és be vannak kötve a sérüléseim és zúg a fejem. Senki nem volt mellettem és egy kis bőrönd állt az ágyam lábánál.

Később apám jelent meg. Nem emlékszem mikor tette be utoljára a lábát a szobámba és meglepő a jelenléte. Ránéztem, ő kerülte a tekintetem de mégis megállt az ágy mellett. Beszélt, hosszabban mint reméltem. Gyakorlatilag… elküldött magától, mert már nem voltam elég jó neki. Azt mondta meg fogok halni, és a szemében már most halott vagyok. Megfertőződtem. Nem értettem, de azt mondta az állati természetemmel jól megérdemeljük majd egymást. Napokig rosszul voltam, ingerült és vad. Elutaztam, el a családi házból és a környékről is.
Az első teliholdam, egyedül ért. Mindentől messze és távol, és fájt. Istenem, annyira fájt. Nincsenek róla emlékeim, nem adott senki útmutatót hozzá és a vak szerencsének köszönhetem hogy senki nem lőtt ki az első három alakváltásom után. Aztán találkoztam másokkal is, más fajtájúakkal de rókával alig. Nem túl gyakori likantrópia, és nem nagy hatalmas, erős macska vagy kutyaféle leszek. A róka falka nélküli állat és nem gyakori. Egy leopárd fogadott be egy kis időre és tanított meg az alapokra és hogy hogyan uraljam.
Jó barátom lett és neheze váltam el tőle, de nem maradhattam. A családom megtalált volna, így Alaszkába repültem hogy egy új életet kezdhessek itt, és ez már több mint 20 éve tart. Azóta… egyedül vagyok. Árván, minden nélkül, és egyenlőre jól van ez így. Élem a kis életemet és építem a kapcsolataimat. Apám bár nem jött utánam, azóta is kísért és nem felejtettem el neki amit tett. Megváltoztattam a nevem Youngra. Az itteni kapcsolataimat felhasználva azért okoztam neki jó pár kellemetlen percet hogy érezze… Kit tagadott ki.
Gyerekes volt, de mégis jól esett a lelkemnek.



És akkor most a végén, szeretnék néhány tévhitet is tisztázni velem kapcsolatban:


-Nem csak rizst eszem, és szeretem az amcsi konyhát. A steaket és a hamburgert is.
-Igen, tényleg ennyi nyelven beszélek.
-Nem, nem öltem embert puszta kedvtelésből. Egyszer öltem a második holdam alatt, véletlenül.
-Tényleg mindenhová tudok belépőt szerezni és ezt azt amazt is. Illegális cuccokat de nem vagyok drogdíler.
-Nem, az apám nem a maffia atyaúristene. Egy közepes halacska. Jelentős tényező, de nem pótolhatatlan.
- Szeretem a zenét. Igen, dugtam már zongorán.
- Szeretek olvasni, színházba, múzeumba járni. A tudás hatalom, a hatalom pénz…
-Hordok fülbevalót, és akad tetoválás is rajtam. Nem olyan sok, és nem is nagyok.
- Tényleg van otthon egy cuki rókafüles pulcsim, és bármikor letagadom.