főkarakter
Erik Strauss
csoport
démon
szférája
pokol köre
1 kör
Elem, kaszt
lenne de nem az
kor
5218
lakhely
Anchorage
foglalkozás
Instagram modell, smink modell, tiktoker
avatar alany
Andrej(a) Pejic
keresett karakter
Astovidatu és Tawrich keresnek

Jellem: Az érdektelen, az elégedetlen. Sok mindent mondanak az emberek rám ha meglátnak, és ezek között sokszor szerepel a furcsa, és a szép jelző is. Különlegesnek tartanak, mert nem vagyok férfias, de nőies sem. Valahol a kettő között, mert egyik sem elég jó nekem, és így kicsit mindkettőt megkaphatom, akkor is ha amúgy farkam van. Ha olyanom van akkor nőnek öltözöm fel, ha meg amolyanom akkor férfinak. Szeszély ez semmi más. Nem sok minden számít az életben, leginkább a Hercegem parancsa és a saját elégedettségem, amit nem olyan egyszerű ám elérni. A földi létben leginkább az tetszik hogy bármi lehetek ami akarok, a nyilvánvalón túl hogy démon vagyok, és egy vadállattal kellene valamit kezdenem. Jah, nem vagyok állatbarát mert borzasztó a természetük. Én ennél sokkal kifinomultabb vagyok és nem süllyedek alantas állatias szintre mint egyesek. Khmtawrichkhmkhm. Érdekel valamelyest a divat és a sminkek amitől még tökéletesebb lehetek és szebbnek mutat a valóságnál. Nem vagyok túl érzékeny ami azt illeti, nehéz megsérteni, de ugyanakkor nehéz a figyelmem is felkelteni mert ha valami nem érdekel, simán nyelvet öltök rá hogy hagyjon engem lógva. Meg persze itt van az az édes tudja manó hány szög, hogy ki kivel van de én azt tudom csak hogy Asto sokkal jobb társaság a vadállatnál, mégis.. Vele van valamiféle közös küldetésem, aminek nem örülök. Asto más. Néha gyűlölöm. Néha egészen…. Kedvelem, már amennyire erre én képes vagyok, máskor csak egyszerűen elsétálok mellette. Réges régi ismerettség a miénk és annak minden átkával áldásával megfűszerezve. Ennyi idő után… még az ellenségem is számítana, de mi nem vagyunk azok. Nem tudom. Mik vagyunk mi egymásnak?
Kinézet: Szép vagyok. Igen, ilyen egyszerűen. Csak szép. Ha már kedves meg ilyesmik nem. Nem vagyok olyan magas, de az emberek észreveszek - már csak a démoni mivoltom miatt is - és néznek, és irigyelnek. A szőke hosszú hajam, ami puha és selymes, a kék szemeim, amik ártatlannak éppenséggel nem nevezhetőek, a vékony alakom ami nem tűnik túl erősnek, mégis összeroppantom az ember csontjait ha nagyon akarom. Irigyelnek, mert nem ismernek. Nem tudják mi rejlik az arcom és porcelán fehér bőröm mögött. Ők nem látják, és ennek örülök. Amit láttatni engedek, azok a márkás ruhák. Hol női hol férfi szettek, mikor milyen kedvem van. Egy egész szobám van csak ruhákkal és kiegészítőkkel tele. És nem elég! Még mindig nem elég! Nem vagyok megelégedve vele. Szeretek márka nagykövet lenni, és képviselem a Guccit és a Prada-t. Többek között meg számtalan apróbb kis üzletet.
Többnyire elegáns ruhákban látni, amiről lerí hogy nem olcsó, és nem is igazán igyekszem ezt titkolni. Legyenek csak irigyek, beszéljenek rólam. Ez van.
Motiváció: Összegyűjteni at összes pokémont. Kac, kac. A célom az hogy életben maradjak, és Tawrich ne egyen meg harmadjára is. Rá kell ébresztenem az embereket hogy mennyire tökéletlenek, és ez mennyire szánalmas. Ha elég jók akarnak lenni ahhoz bizony nem elég egy erényes szép élet…. Nem, oda sokkal több kell. Elégedetté akarom tenni a Hercegem, és elismerést akarok kivívni magamnak.
Előtörténet:

- Tükröm tükröm mondd meg nékem... - mit is mondjon meg igazából? Hogy szép vagyok? Hogy hiú vagyok? Hogy démon vagyok emberbőrbe bújva, és igazából a 20as éveimen jóval túl vagyok már? Kortalannak tetszem az emberi szemekben, és nem tudják meg soha az igazságot, mert nem gondolkoznak. Manapság már nem gondolkoznak, csak ösztönlényekként, munkába rohanó robotokként élik mindennapjaikat és nem élnek igazán családi életet sem.
Ch, család.
Mi az nekem?
Semmi, és mégis minden. Szűken vett értelemben nekem nincsen és sohasem volt. Én az emberek elégedettlenségéből születtem. Az ő szívük mérgezett vére hozott létre és az kering lényemben napról napra továbblökve a célom felé. Minden egyes tettük engem erősít és tart mozgásban ahogy undorító személyiségük egyre másra hal bele ebbe a képtelen és irreális vágyakozásba és irigykedésbe. Teljesen felemészti őket és elégedetten szállítom le az újabb és újabb lelkeket.
A fésülködő asztalomnál ülve fésülöm át újra és újra hosszú szőke hajam, ami valamelyest örömömre szolgál, mert selymes és puha tapintású. Szeretek fésülködni, ez egyfajta napi rituálé nekem és senki más nem érhet hozzá a hajamhoz ha csak én meg nem engedem kifejezetten. Ez egyébként elég ritka eset. Már hogy engedjem azt az érintést.
Gondterhelten sóhajtok fel, ahogy átgondolom mi minden vár még rám ma és minden létező kedvemet is elvesztem ami csak volt.
- Mihért pont nekem kell ezt csinálnom - sóhajtok fel gondterhelten ahogy átgondolom mit is kellene ma még megtennem, és ahogy eljutok a gondolatom kulcsfontosságú tényezőjéig, el is megy a kedvem.
- Tawrich.... egek de bosszantó - panaszkodom ahogy a tükörképem morcos ábrázatára nézek. Nincs kedvem vele találkozni, mert megint csak ott van az veszély hogy meg akarenni, mint legutóbb tette. A legbosszantóbb benne az hogy Asto sem igazán foglalkozik vele és nem tudja féken tartani. Senki sem tudja igazán, egy láncos kutya csak a gazdája kezében, aki hála a pokolnak, nem az én mesterem. Leviatán talán nem is tűrne ilyen alantas állatot. Mondjuk szerintem Astot sem ha már itt tartunk. Én sem tudom hogyan történhetett meg hogy más Herceg alatt születtünk meg.
- Na és ott vagy te is Asto.... te rohadt kurva - hümmentem el a mondandómat mert pontosan tudom hogy ezen egyetlen másodpercig sem rezzenne meg a szeme ahogy az enyém sem. Már csak azért sem, mert legutóbb ő is ezt vágta a fejemhez amikor egymás képességeit és jellemét méltattuk. Máskor.... már majdnem békés a viszonyunk. Soha nem fogunk kiigazodni egymáson, de éppen ettől olyan átkozottul izgalmas ez az egész. Vele. Velük. És persze Aesma.... a másik. Akit szeretek és gyűlölök egyaránt, de talán jobban gyűlölök mert neki én mintha nem is léteznék sokszor, és ez bántja a hiúságomat. Nem bírom elviselni ha semmibe vesznek engem és mellőznek. Felbosszant és az senkinek sem jó ha én mérges és bosszús vagyok. Olyankor.... nem biztos hogy mindenki életben marad körülöttem.
- Na, jó essünk túl rajta - szusszanok fel ahogy lecsapom a fésűmet és lehelet finom sminket viszek fel az arcomra, mielőtt felöltöznék. Elegáns, és kényelmes ruhákba bújok, amikről messzire lerí hogy nem egy utolsó kisboltból valók. Ma úgy döntöttem hogy férfi leszek. Ennek ellenére nem lehetek, nem csinos. Ebbe a szolid smink is beletartozik. Kabátot húzok fel ahogy menni készülök. A dolgok nem intézik el magukat sajnos, így hát nekem kell megtennem. A mesterem válaszokat akar, és nekem ki kell derítenem amit rám bízott.
Küldetés/angyali rúnák : Anchorage a bűnök melegágya. Egy kozmetikai cégnél vagyok tanácsadó, és marketingen keresztül, a médiában rontom a népet… Rá kell ébresztenem őket hogy nem elég jók, és az irigység jó dolog. A Hercegem szereti a lelkeket. Életben kell tartanom Tawrichot is, a céljaim miatt. A hercegem kifejezett parancsa hogy ezen tevékenységek leple alatt derítsem ki, mire készül Belzebub.