- Mi van? - mordulok fel ahogy szándékosan mocorgok hogy kényelmetlen legyen neki a helyzet. Legalább annyira hogy abbahagyja az álmodozást. A horkantására kissé felszalad a szemöldököm, hogy nem hisz nekem, és sértetten fordítom el az arcom tőle.
- Nem hiszed el? Na várj csak amíg jobban leszel....  -fenyegetőzöm de azért a vigyorgásom nem sokáig tudom elnyomni, meg hát nem is akarom igazán.  Miért tenném, ha éppen most vallottunk egymás előtt színt, bár még így is van amit nem mondhatok el neki. Nem lenne jó ha egy ember és egy vérfarkas... Hát faji korlátok na, és nagyon óvatosnak kell lennem vele. Nem okozhatok neki fájdalmat, még a végén.... megundorodna tőlem. Az emberek nem szokták jól fogadni ha a partnerükről kiderül hirtelen hogy valami szőrmók.
- Jó, mert tudod hogy hedonista vagyok és szeretem halmozni az élvezeteket, és ezután hogy fogom is.... - nevetek fel, de végül leszállok róla, hiszen tudom jól hogy sebesült, és nem akarok rontani az állapotán még véletlen sem. Az nem lenne túl baráti gesztus részemről, bár az ostobaságáért azért én is szívesen bordán vágnám.
- Kapcsolatom volt, azzal nem volt baj, de többnyire csajokkal, és többnyire nem is működött valami jól, mert voltak nehézségeim azzal hogy ne dugjak félre - vallom be hiszen én ilyen vagyok, ismerhet hogy a legyet is röptébe.
- Érzelem nem volt benne csak fun és így.... Azt tudom megígérni neked hogy ha elcsábítassz tisztességesen akkor szeretni foglak ameddig csak élek, de.... néha szükségem van a testiségre mással is, ezért a csajok.... Ezt tudom hogy nehéz lehet elfogadni de inkább most mondom mint később... Hogy azért nem olyan könnyű velem. Bár a családom biztos furán fog nézni ha hazaviszlek, de majd hazaviszlek azért - kuncogok fel, hiszen előre látom Dante fejét hogy mi van. Apám persze jól fogja fogadni, az a banya meg nem érdekel. Bár szerintem baja neki se lesz. Mazy meg....féltékeny lesz.
- Oh arra viszont készülj fel hogy kutyások vagyunk és több kutyánk is van, akik persze agyon vannak kényeztetve - sóhajtok fel mert imádom mindegyiket.
- Na, álmodj még.... Nem vagyok kisajátítható - nevetek fel, de aztán ránézek kicsit komolyabban is.
- Mi fáj, mivel tudok segíteni leginkább? Nyilván azon túl hogy nem ugrálok rajtad.... - kérdezem, mert ha kell valami akkor hozok neki.
- Mindegy mit szedsz? Ami nekem jó az neked lórúgás lehet de próbáljuk meg - kelek fel és kotorászok a valahol szanaszét hagyott táskám mélyén. Emberi de erős gyógyszer és szokott segíteni a telihold előtti heves fejfájáson, ami jelzi a farkas érkezését. Olyankor nem is szoktam semerre menni.
- Na, tessék. Idd meg - tartom elé a nem kicsi pirulát és a pohár vizet.   

Hagyom mocorogni, és leszállok róla, bár még mindig ott tartok hogy megfojtogatnám ha nem lenne eleve lerozzanva, mert így nincs értelme igazán. Pedig nagyon szívesen folytatnám a kínzását még.
- Persze, voltunk abba, csak akkor még nem volt komoly. Mármint nem tudtam hogyan érzel ezzel kapcsolatban, de ez szerintem így fair. Testiség az más, és lesz hogy élvezem a szexet mással, de veled járok akkor veled járok és téged foglak szeretni, tekintve hogy elviszel randizni meg ilyenek.... - vigyorodom el, ahogy mászkálok és a táskám keresem amibe benne vannak a gyógyszereim is. Egy két fájdalomcsillapító, már csak azért is hogy embernek látszódjak és mindenféle ilyesmit tartok magamnál, pedig a felére nem is lenne szükségem igazán, de kell hogy embernek látszódjak és el is higgyék rólam hogy az vagyok.
- Majd valamikor megejtjük. A családom modern gondolkodású és elfogadó szóval nem lesz baj belőle. Nem kell visszafognom magam, tudják hogy biszex vagyok és azt is hogy néha kissé csapongó -magyarázom neki ahogy a kezébe adom a gyógyszert és egy kis pohár vizet. Ennyiben ki is merül a jótékonykodásom, mert azért még nem teljesen tettem túl magam azon hogy majdnem megölette magát ez az agyalágyult.
- Ne fújjogj, ez legalább kiüt egy időre - ciccegem le ahogy leteszem az üres poharat.
- Mazy igen. Mindenkihez bemehet minden kutya de nyilván mind a gazdájukkal vannak a legszívesebben. Sokat vannak kint, és amolyan kinti bentiek. Persze néha a legjobb ha Mazyn alszom el, mint interaktív kispárna és istenien melegít - kuncogok fel, hiszen nem épp kis darab jószág, de simán fel tudom venni mint egy gyereket. Olyankor nyugodtan hagyja magát.
- Az más, a kutyákkal szemben komolyság kell - nevetek fel ahogy piszkál, de nem veszem magamra. Imádom őket.
- Megyek majd. Még van egy kis időm, aztán a fater felszed és együtt megyünk haza. Kb... ööö még egy másfél óra. Aztán itt hagylak - nézek rá az órámra hogy mikor végez Matteo és jön értem. Állandó, napi kapcsolatban vagyok vele. Még Orion se tudja hogy nem a valódi családom, és anyám sose kerül szóba köztünk.


[/dohtml]