Kérdezték, rengetegen kérdezték, hogy miért nem házasodtam meg még? Ki tudja hanyadik ági leszármazottja vagyok a Királynénak, de ez rohadtul nem érdekel. Nem akarom, hogy érdekeljen, mégis… kénytelen vagyok törődni ezzel, mert a fél rokonságom belehalna. Na meg tudjuk, hogy Diana halála sem volt épp tiszta. A szokásos ingázós üzleti utamat teszem épp. Amerika és Ausztrália között, havonta 3-4 alkalom, és általában mindegyik egy péntek reggeli nappal indul. Az itteni szőlőmet látogatom, nagyon sok pénzt fektettem bele, hogy ausztrál borászattal foglalkozzak, magam is készítem, már amennyire jelent tudok lenni. Talán jobb volna, ha teljesen ide költöznék. Mert, a szívem is ide húz. Küldtem neki egy sms-t. De tisztában vagyok azzal is, hogy nem rángathatom őt, volt, akadt idő, amikor teljesen egyedül töltöttem el a hétvégét a tengerpartra néző házamban, mert épp neki volt dolga. Hogy találkoztam vele? Épp egy esti italozásból tartottam hazafelé, a sofőrömmel, és nagyon rossz állapotban volt, csinos nő, de… rossz állapotban volt, nem tudom, hogy mi volt az, ami miatt úgy döntöttem, hogy haza hozom, mégis megtettem. Kicsit, na jó, talán miatta várom mindig mindegyik hétvégét. Rajta kívül nincs más nő, az életemben, anyámon kívül. Az sem érdekel, hogy öt évvel idősebb nálam. De, hajthatatlan. Nem akar semmit tőlem, komolyabban, pedig… szeretek vele beszélgetni, értelmes. Jó hallgatóság is, és kedves, és örülök,hogy láthatom a felszín alatt megbúvó érzékeny nőt. A business osztályon ücsörgök, és földművelésről olvasgatok, miközben hallgatom a többiek felesleges fecsegését, telefonon. Aztán, már csak bámulok kifelé, az ablakon. A sofőrömmel megrendeltem a ma esti vacsora alapanyagait. Tudok főzni, és jól megy, mert elég hamar önellátó lettem. Sajtfondue, foghagymás baguettel, amit szintén én fogok készíteni. Meglehet, hogy, nem jön el, majd a maradékot én eszem meg reggel. Füstölt sonkát,és saját házi bort, nem volt kedvem most semmi nehéz ételhez. Nem is szeretek különösebben repkedni, ezért is gondoltam azt, hogy áttelepítem a cégem ide, az üzletit is, innen is tudom irányítani amit kell, és innen könnyebben tudom bemutatni a boraimat, mert itt vannak. Egyre jobban érik a döntés, öt éve adtam neki az első gyűrűt, gondolatban… álmomban többször feltettem neki azt a kérdést, amiért kapta. De végül… szép volt a reggel, és gyönyörű volt, ahogy ott állt a teraszom ajtajában, a tengert bámulva, én pedig az ágyamból figyeltem őt. Szolid ékszer, a mostani is, két drágakő van benne, de szinte bele simulnak a formába, az elsőn egy darab volt. Feltűnik, hogy percek óta csak az újságot bámulom, a saját interjúmat néztem. Az öltöny zsebemben pihen az ajándékom, nem mertem egyetlen táskámban sem hagyni. Órákkal később az órámat lesem, és a hülye pulzus mérő többször bejelez, hogy megközelítem a stressz szintet, idegesít. Így felrakom tölteni az órát, majd az asztal díszítésével foglalatoskodom. Leköt. Külön boros pincém van a boraimnak, több palackkal térek vissza. Nem lerészegedni szeretnék, az ő ízlésének mérten választok borokat, és remélem, hogy el fog jönni. Kevesen ismerik ezt a fajta oldalamat, mert pont, hogy senkinek sem mutogatom. Sokan úgy tudják, hogy egy öntelt pöcs vagyok, aki viszont nagyon jó a borászatban. Így van is mire öntelt pöcsnek lennem, húsz éves voltam, amikor nekikezdtem, és lám? A gazdagok asztalaira jut el a borom, mert olyan tőkéim vannak, és az ízek… ízlelő bimbó orgazmust okoznak. Eltelt fél óra, így kissé kedveszegetten hagyom ott a díszítést, amit egyébként nem vittem túlzásba, csak ugyan olyan színű tányérok, evőeszköz, és a hat fajta borhoz, hat pohár. Mind csak az íze kedvéért. Inni tudni kell, és sosem szoktam a sárga földig inni magamat. Elfújtam a gyertyákat az étkezőben, a sajtosfondeut, majd később begyújtom, amikor leesz a fene újból, és megvacsorázok. Egyébként túl voltam egy sikeres tárgyaláson. De nem ezt akartam ünnepelni. Az ágyammal szemben levő fiókos szekrény tetején, a tv alatt pihent egy vörös bársony dobozka, amikor elhaladtam mellette a fürdő felé, megcsodáltam a tartalmát, jó lett volna, ha odaadhattam volna neki, ma. Van kulcsa, ehhez a házhoz, nem írta, hogy nem jön, de tudom,hogy fontosabb dolga is akadhat nálam, az egyik lányával, vagy fiával. Hogy, hogyan viselem a munkáját? Nehezen. Nem szeretem, ha másokkal fekszik le. A zuhanyzómban halk, klasszikus modern zene szól, szeretem a klasszikusokat rock, vagy metál átdolgozásban. Lehet ez, opera, vagy épp sima zenei mű is.
Az életem állandóságában egyetlen egy színfolt van, az Rhidyan akivel időnként eltöltök egy teljes hétvégét a nyaralójában. Nem romantikus kapcsolat, de szükségem van erre. Hogy időről időre átjöjjek hozzá, és elbeszélgessünk egy egész éjszakát, és aztán kellemes vanília szexben forrjunk egybe. Elég sok féle módját ismerem a szexnek és az élvezetnek, és nincs olyan szeglete amit ne ismernék, hiszen ez az én világom és ebben vagyok igazán otthon. Nem vagyok rá büszke, de a megfelelő körökben, elég nagy nevem és hírem van, és velem egy éjszakáért, akár dollár milliárdokat is megadnának. Már csak hírverésből is, hogy én vagyok Mama K. A fésülködő asztalom előtt ülök, és éppen fésülködöm. Halvány mosolyom látszik csak a tükörben, hiszen sms jött tőle, hogy megint itt van a városban, és szívesen látna a házában, amihez nem rég kulcsot is kaptam. Bármikor oda mehetek, és szoktam is. Amikor elgyengülök, és szükségem van rá hogy újra hinni tudjak magamban és mosolyogjak a halott bensőmmel. Amikor úgy érzem, ő lehetett volna az a férfi, akinek a szívemet odaadnám, de nem tehetem meg. nem bízhatok, nem követem el ugyanazt a hibát még egyszer, és nem akarok még több fájdalmat. Ennek ellenére.... kellemes vele lenni, és igazi partner, nem egy olyan páváskodó alak, amiből manapság számtalan futkos, és nem.... erőszakos. Türelmes, és nem csak a testem akarja, hanem a beszéde, a gondolatai.... Tiszták, és látszik hogy nem csak ilyen felszínes gondolkodású és biztosan ezernyi más nőt találhatna maga mellé, mégis mindig nekem ír. Ez valahol megmosolyogtat és egy cseppet hízeleg is. Tényleg kedvelem Rhidyant, és nem az izmos testét, és kockás hasát, bár az is megér egy pár szót. Szolid, füstös sminket készítek magamnak ma estére, és az egyik kedvenc fekete egyberészes ruhámat veszem fel. Hosszú, spagettipántos. Mell alatt három bőrszíj fut át, középen pedig egy kör alakű fémdísz ráncolja össze a szíjakat, kiemelve a kebleimet. Formásak, és teltek, nincs szükségem sebészre hogy természetesnek nézzenek ki. Nem szeretem a műviességet és a lányaimmal is igyekszem ezt megértetni hogy nem kell tökéletesnek lenniük, mert így is szépek, és ügyesek. Egy magassarkú cipőt választok ki. Fekete, és ezüstpor díszíti, így meg-megcsillan ahogy lépkedek benne. Már szóltam az ittenieknek hogy házon kívül leszek ma este és vélhetőleg holnap is. Néha előfordul, de el tudnak érni. Már a kabátom venném fel, mikor riasztanak egy balhés vendéghez, akinek valami nem felelt meg és így kell tennem egy kitérőt hogy elsimítsam a dolgot, és az ittam kötözködő vendéget fekete listára teszem, hogy nem jöhet ide több és nem inzultálhatja a lányaimat. Szürke viharos tekintetemtől megfutamodik ő is, mint megannyi más férfi is korábban. Bár Ő más. Ő nem fél tőlem, és nem olyannak lát mint a legtöbben. A sofőrömmel vitetem el magam, mert így is késésben vagyok már, és kicsit zavar is. Ebből is érződik hogy nem teljesen semleges a számomra. Elbocsátom a sofőrt, és felsétálok a lépcsőn hogy elővegyem a kulcsom és beengedem magam. - Rhid? - köszönök be neki és keresni kezdem hogy merre van és elmosolyodom ahogy észreveszem mi mindennel készült. Ez valahogy.... örömmel tölt el, és hamarosan megtalálom a zuhany alatt. Nem akarom zavarni, így csak elfoglalom a nappalit és bekapcsolom a hangulat világítást. Van egy kis piano is, és azon kezdek el lustán, halkan klimpírozni, és amikor a derekára tekert törülközővel megpillantom, elmosolyodok. - Nos, úgy érzem túlöltöztem. Vetkőzzek le hozzád? - csipkelődök vele lágyan ahogy odasétálok és üdvözlőleg megcsókolom. Most is viselem a gyűrűjét, mint mindig. Ez amolyan... Nem is tudom. Van jelentése számomra. - Ne haragudj, nem akartam elkésni de volt egy kis gond az egyik kilensel... - sóhajtok fel, nem titkolom előtte mi vagyok, és ki vagyok. Nem kell, egyszerűen... nem kell. Ez olyan felszabadító érzés tud lenni hogy nem kell mentegetőznöm, és magyarázkodnom. - Neked milyen napod volt? Halad az üzleted? - kérdezem.
Hamarosan befejeztem a fürdést, így elállítottam a csapot, és a fejemet dörzsöltem egy törölközővel, a másikat pedig a derekamra kötöttem. Fogat nem mostam, vacsora készítés előtt megtettem, és csak csipegettem ebből abból. Majd rendesen, evés után fogok. Igen, reménykedtem, hogy eljön. Épp ezért dobban meg a mellkasomban valami, áruló módon, amikor a zene elcsendesedésével egy időben meghallom az ő játékát. Tud játszani, és nagyon szépen,ha akar, engem pedig megnyugtat. A vállamon pihen a hajas törölköző, amivel még az arcom, és a nyakam törölgetem, csak megállok az ajtófélfának támaszkodva, a kellemes hangulat világítás árnyékaiba megbújva. Nem érdekel, hogy hány éves, nem látszik rajta a kor, nem úgy. A teste, pedig gyönyörű, azonnal elrabolt, persze, próbálgattam nőket, amíg nem voltam biztos magamban, mert úgy hittem, a kis mellű nők az esetem, de ki bírna ellenálni ekkora halmoknak, mint az övé? Ő pedig él is a teste adta gyönyörökkel, most is olyan ruhát visel, ami kihangsúlyozza a csipője vonalát, és szeretem, ahogy a hosszú haja elterül a hátán, a vállai pedig szabadok, csak a pántok takarják, tökéletes. Ahogy felkel, előröl is szemügyre veszem, és elismerőn pillantok tovább rajta, a tenyerembe fogom az arcát, és finoman megsimítom az arc élét. - Rá érsz a vetkőzéssel, fondeu-zni szeretnék veled, és édes borokat válogattam. – nincs okom hangsúlyozni, hogy neki, miatta készültem ezzel, mert szeretem őt kényeztetni, és mert látom rajta, hogy élvezi, a csókot viszonzom és végig simítok a karján, megengedek egy mosolyt is, ahogy elengedem a kezét, és elindulok a szobámba, hogy felöltözzek. Egy inget veszek fel, tisztát, és egy fekete öltöny nadrágot, meleg van, nem spilázom túl, és nem várom el, hogy levegye a cipőjét, terveim vannak vele, és nagyon is jól tudom, hogy tudja, ha szeretem, ha a derekamba vág a vége. - Örülök, hogy neked nem lett semmi bajod. – komolyan is gondolom, kell egyfajta lazaság, hogy ne akadjak fent a munkájának azon részén, amikor rendet tart. Azt is tudom,hogy ez nem az én világom. Nem gyávaságból. Nem vágytam se luxus alkalmi partnerre, sem pedig alávetettre. Nem az én világom. De örülök, hogy ő egyben van benne, és túléli. A kezemet nyújtom neki tenyérrel felé, hogy megfogjam az ő kezét, és finoman az asztalhoz vezetem, amit ki is húzok neki. - Jól telt, végig hallgattam a fő kertészem beszámolóját, aztán beszélgettem egy dizájnerrel, a palackok témáját illetően, nem az én emberem, viccnek gondolta, így ejtettem a témát. – leoltom a hangulat világítást, miután meggyújtottam a gyertyákat, és beindítottam a sajtos üst alatt is az újabb mécsest. Elővettem a frissen sült baguettet is, és a vékonyra szeletet szalonnált is ki tettem mellénk, a nadrágom zsebében ott pihent a bársony doboz is. - Tárgyaltam befektetőkkel, és egy irodákat bérbeadó céggel is, a cég költözésével kapcsolatban. Elég mozgalmas napom volt. – számolok be neki nagyvonalakban, miközben, kibontom az első bort, és kitöltök bele annyit, amennyi egy kóstoláshoz pont elég. Csak, itt nincs köpő tál, pont, hogy megfogjuk inni, de ezért eszünk is mellé. - Mégis, az estémet vártam a legjobban. – pillantok rá, a poharam pereme felett, a baguetteket karikákra vágtam, és csak épp megpirítottam, hogy ropogós héjat kapjanak, a belső része pedig kellően beszívja a sajtot. Az első falatot bele mártottam a mártásba, és neki kínáltam, ha a fele megmaradt, azt újra tunkoltam, és én kaptam be. Ezután csak egy picit kortyoltam. A szabad kezéért nyúltam, és összefűztem az ujjainkat. Mindenfajta protokollt át fogok hágni, nem hagyományosan étkezünk, hanem ahogy jól esik. - Neked, az esti affért leszámítva milyen volt a napod? Gondolkodtál az online diplomázás ötletén? Bár… - mosolyodom el kisfiúsan. – Valami, üzleti iskolát kéne választanod. Jó érzéked van az üzlethez. – míg beszélgetek vele, és fél kézzel etetem, és így megy ez, az egyik része a kenyérnek az övé, a másik az enyém, és egy korty bor, azt se bánom, ha nem jutunk mind a hat üveg végére, kóstolás szinten. A tenyerét masszírozgatom, finoman. - Borzasztóan örülök, hogy el tudtál jönni, és remélem… máskor is betérsz ide, ha nem vagyok itt. – hajolok közelebb hozzá, és lecsókolom az ajkáról a sajtos, boros ízt. Finoman, gyengéden. Tudom, hogy vaníliának nevezik, azt ami köztünk van, de képtelen lennék úgy kihasználni a testét, nem az én stílusom, ahogy korábban említettem. És, így is élvezi, érzem. Csendben maradok, és a gyertya fényében pillantok rá, nem mosolygok, de a kék szemeim elég beszédesek. Odakintről beszűrődik a tenger morajlása, mintegy aláfestésként, és a szél is meg-meg libbenti a gyertyák lángját, összepiszézek vele, és megharapdálom az ajkammal az ő ajkát. Csak az egyik újam csúszik a ruhája pántja alá, és cirógatom meg, majdnem lehajtanám a válláról, erre hajaz a mozdulat, de vissza húzom, és halkan kuncogva dőlök hátra, a boromat felhajtva. Egy újabb üveghez nyúlok, és kinyitom, és egy tiszta pohárba töltöm az újabb kisebb adagot.
Szeretem a zenét, mert megnyugtat és el tudok merülni benne egy kicsit, de sose gondoltam rá hogy ezzel foglalkozzak. Csak magamnak szoktam játszani néha, illetve Rhid-nek ha éppen olyanja van és megkér hogy játszak egy kicsit. Ritka eset de volt már hogy csak zongoráztam egy üveg borral, és vele és aztán... egyszerűen csak egymást ölelve aludtunk el, mintha ez lenne a természetes. Pedig nem feltétlen ez az, az én életemet tekintve, nem igen van benne meghittségnek és érzelmeskedésnek, de mégis valamiért... Ő kihozza belőlem, és ezt magam sem értem, de nem gyengülhetek el, nem engedek. Ez egy értékes kapcsolat. Az egyetlen igazi, amit tartok valamire, és sosem hazudnék neki vagy vezetném félre, lévén a legrosszabb állapotomban találkozott velem, és akkor sem lökött el magától. Nem csak a testem kellett neki mint sok más férfinak, hanem kérdezgetett, beszélgetni akart velem, és ez elindított valamit bennem, ami még ma is tart. Barát. Egy értékes társ az életben. Felmosolygok ahogy visszacsókol és vázolja mit is szeretne. Persze, engem is, ez nem is kérdés, de majd csak később, előtte... Már majdnem igazi randevú. - Az édes boroknak sosem tudtam ellenállni - válaszolok, és amíg felöltözik, addig szemügyre veszem a kínálatot, és visszatérek a nappaliba és valami kellemes kis háttérzenét kapcsolok, ami épp nem zavaró. Mire visszajön, végig pillantok rajta. Nagyon fess, és nagyon is....partiképes ha szabad mondanom. Az aggodalmára csak elmosolyodom, és tudom hogy ő nem él ilyesmikkel, tőle idegen az én mocskos világom, és néha kicsit elgondolkozom azon, milyen lenne ha nekem sem lenne közöm ehhez. Ha az életem jól alakult volna, és nem kötöttem volna ki egy bordélyhéz élén. Rendet tartani tudni kell, és szerencsére a lányaim bíznak is bennem, és nem csak a nevemben vagyok Mama. Kicsit pót vagyok azoknak akiknek kell, hiszen a saját gyermekemnek nem lehettem sosem az anyja, mert meghalt, mielőtt megszületett volna. - Oh, micsoda lovag - jegyzem meg és hagyom magam odakísérni, és kényelembe helyezkedem. Az illatok isteniek, és szinte meg is kordul a gyomrom ahogy a frissen sült bagett illata az orromba kúszik. - Nem, nekem nem lett. Nem az első ilyen eset, és már megszoktam hogy néha egy kicsit keményebben kell odalépni hogy rend legyen, de senki nem bánthatja az enyéimet - teszem hozzá, mintegy tényként közölve. Anyatigrisként tudok mindenkit elküldeni nemesebb éghajlatra és sokan, nagyon sokat fizetnének azért hogy tudják kinek mi a titkos perverziója. Nem szeretek visszaélni az ilyesmikkel, de ez egy jó eszköz az erőszak visszaszorítására. - Tényleg mozgalmasnak hangzik. Hogy halad amúgy az átszervezés? Ha lesz iroda helység, akkor végleg ide hozod az üzletedet? - kérdezem ahogy az első pohár kóstolót el is veszem. Megszagolom, és persze megint tökéletesen eltalálta mi illik az estéhez. Finom, testes bor. Már amennyire én értek hozzá. - Ezzel nem vagy egyedül, én is vártam hogy este legyen - pillantok rá szürke lélektükreimmel, és megdöbbentő mennyire hasonlít a szemünk színe. Már nyúlnék az első bagett szeletért, de megelőz és felém kínálja a falatot, és el is fogadom. Leharapom a felét, és a másodikat meghagyom neki. Ez ilyen bevett szokás kettőnk között, hogy nem úgy eszük ahogy az elő van írva hanem ahogyan jól esik. Hagyom hadd fűzze össze az ujjainkat. Jó érzés, kellemesen meleg a keze. - Ezen kívül viszonylag eseménytelen volt. Leginkább a papírokat raktam rendbe és elmentem egy új kottáért a zeneboltba, mert már megint kifogytam a darabokból - válaszolok neki két falatt és egy kortyolás között. Ma nem igazán volt eseménydús a napom. - Üzleti főiskolát? Miért? Az hogy elvezetem a Házam még nem biztos hogy azt jelenti hogy boldogulnék mindenféle közgazdaságtani modellel - kérdezek vissza, mert ezen már én is gondolkodtam hogy valami hasznos diplomát szerezzek, ami aztán nem csak dísznek lenne a polcomon. - Mindenképp jönni akartam, csak mikor írtam volna neked, akkor jöttek hogy baj lett - pedig általában üzenek neki és válaszolok az ő megkeresésére, nem szeretek csak úgy hívatlanul betoppanni ide. - Előfordult már, hogy akkor is itt voltam amikor te nem. Hiába, az a zongora elég csábító egy bitang - kuncogok ahogy ingerkedek vele. Csak nem lenne rá féltékeny? Mindenesetre lassan eszünk, kényelmesen, hiszen miénk az egész éjjel és még a másnap is. Elcsendesülünk egy kicsit, és valahogy olyan meghittség kúszik közénk, és összeorrolunk egy kicsit az egyik falat felett. A csókja, kedveskedő és piszkálódó kíváncsiskodó és nem is vagyok rest válaszolni neki, ahogy a szabad kezem véletlenül a nadrághoz téved és kioldja az övet. aztán mintha mi sem történne. Az én ruhapántom is a helyén marad, és az ő nadrágja is. Még. Játék, ez csak játék, mégis valahogy.... a szikra fellángol, és kellemes várakozó sajgást érzek az ölemben.
Sosem mondtam ki neki semmit hangosan, mert úgy érzem, hogy elmenekülne, és soha többé nem látnám. Pedig…fontos nekem. Nem kényelmes az, ami most van, a folytonos ingázás, de azt sem szeretném, hogy úgy kelljen élnem, mint régen. Másokra utalva, viszont valamiért mindig is szerettem segíteni, bár ezt elég jól titkolom, mert hajlamosak voltak olyan emberek megtalálni, akik kihasználtak. Vagy csak azt hitték, mert, az a vezetéknevem, van közöm bármihez is. Gondolkodtam a név változtatáson is, inkább amerikaiasítom. Vagy bánom is én. De, az győzött meg, hogy jót tettem azon az estén, Neliával, amikor láttam visszatérni a fényt a szemébe. Szép lassan. Nem akartam tőle semmit, eleinte csak beszélgettünk, ha épp kedve volt, de nem erőltettem rá sosem semmit. Persze, láttam ,hogy hogyan nézett ki, a testét, és az alakját, fiatal fejjel úgy éreztem, hogy álmaim nőjével találkoztam. De ha ezt elmondanám neki, akkor soha többet nem látnám. A saját érzéseim ki nem mondásában pedig mindig is jó voltam. Elmondta, hogy miért festett olyan szörnyen, nem részegnek láttam, hanem mély fájdalom sugárzott belőle azon az estén, így, ezt a képet látva döntöttem úgy, hogy haza hozom. Nem ellenkezett, pedig megtehette volna. Később derült ki a számomra, hogy azt hitte, hogy a stricije vagyok, de rá jött, rövidesen, hogy közöm sincs a futtatáshoz sem, nem hogy az éjszakai élet olyan oldalához. Kivirágzott, én pedig távolról figyeltem őt. Amikor nem látta senki, a tenyeremen hordozhattam, hogy mikor feküdtem le vele? Először? Bele telt jó pár hónapba, és talán kicsit kapatos is lehettem, a jó kedvű részeg, némi borongós felhanggal. Amikor egy bárban, italozgattam, és egy hotelbe akartam felvinni a nőt… és Neliának szólítottam, többször is. Persze, még a picsának állt feljebb, holott csak dugni akart. Mindegy. Akkor vesztem el, vagy az első pillanattól kezdve? Nem érdekes. Itt vagyok, és a Nelia Dreams fantázia nevű bor kollekciót kóstolja épp, nincs még hivatalos címke rajtuk, csak az én kézzel írott dátumom, és az, hogy milyen rosé, vagy cuvé van a palackban. Az édes borok iránti rajongása volt az, ami erre sarkallt, hogy egy teljes kollekciót neki szenteljek. Kíváncsi vagyok, hogy mit szól az ízekhez, persze nem várom el tőle, sosem vártam el, hogy kielemezzen egy-egy bort, valószínű,hogy elleste tőlem, mert nem egyszer kért rá, hogy mondjam el. Amit, sosem bántam. A cégem, jó részt web fejlesztéssel foglalkozik. De egy barátommal akarunk nyitni egy éttermet is. Ahol a saját boraimat, és az ő ételeit szolgáljuk fel. Majd, szeretnék segítséget kérni a hely kiválasztásában Neliától, később. - Tudom, és ezt szeretem benned, hogy megvéded azokat, akik a tiéid. – dicsérem, mert valóban így is gondolom. Töprengve pillantok magam elé, a kérdése hallatán. - Igen, végleg ide hozom, és Milesal, a séf barátommal gondolkodunk azon, hogy itt, a városban nyitunk egy éttermet. Ő hozza az étel kínálatot, én pedig adom hozzá a borokat. Rendelhetnek is tőlünk bort, ha megtetszik nekik. Michlein csillagos éttermet szeretne, ha már dolgozott olyanban, más szárnyai alatt. De ki nőtte a helyet. – újságolom. Szokás szerint más sikereivel dicsekedem, és csak egy pillanatra említem meg, hogy a boraimnak is helyt adunk az étteremben. Morzsolgatom az ujjbegyét, és a tenyerét az ujjaimmal, szerencsére nem vagyok az-az izzadós fajta, így bátran a kezembe fogom az övét. S most, nincs rajta a többi, csak az enyém. Megpuszilom a gyűrűjét, és az ujját is, a kézejét az arcomhoz emelem, és a nem szúrós borostámhoz érintem a kacsóját. A második gyűrűt, szeretném,ha azt is viselné, majd…Ami itt pihen a zsebemben. - Sejtettem,hogy valami közbe jött, és tudom,hogy szoktál írni, de tudom,hogy mennyire fontosak neked ők. – a „gyermekei”, és… különben is, én csak… egy menedék vagyok, akit időnként felkereshet, ha épp itt vagyok. De szeretném,ha ez mostantól változna, ezért is döntöttem így, hogy ide költözöm. Eleget volt ez a hely a titkos találkáink helye, szeretném, ha kijönne mellém a fényre, de ehhez idő kell, nem akarom elrontani. Türelmes vagyok. Az iskola témáját sem erőltetem, noha én hoztam fel, de neki kell látnia, hogy mit szeretne igazán, mi az, ami megfogja jobban. - Hoztam neked egy első kiadásos kottát, az operaház fantomja, később odaadom. – ami azt jelentette, hogy később, nagyon is szeretném, ha játszana a zongorán, újra. - Örülök, ez volt a célja a kulcsnak. – nyitom ki a második bort, és kitöltöm neki, ez epres, az előző barackos volt. - Hogy ízlenek…? – pillantok rá kíváncsian. Szándékosan forgatom úgy a palackokat, hogy én lássam, hogy mi van ráírva a félhomályban. Kicsit izgulok a mai estét illetően, bennem van a félsz, hogy nem fog tetszeni neki a gyűrű, ahogy az is eszembe jut, hogy az egészet elrontom a gyűrűvel. Hátra simítok pár kósza tincset az arcából, és kicsit incselkedek vele, mire ő sem rest, megakadok a mozdulatban, mert megérzem, hogy az övemnél matat, és pislogva nézek vissza rá. Nem számítottam arra, hogy vissza vág, de büszke vagyok magamra, hogy minden probléma nélkül bele tudtam kortyolni a boromba, és a második üveggel is könnyedén megbirkóztam. Tetszik az a zene is, amit ő választott, kellemes. Majdnem egy tündérmesében is ücsöröghetnénk. Szeretem ezt a házat. - Hm, lehet, hogy a zongorán többet játszol, mint rajtam, fel kéne szereltetnem oda egy kamerát. Bárhol vagyok, jelezne, hogy játszol rajta. – amit imádok, hallgatni is, nem egyszer volt úgy, hogy lefeküdtem mellé olvasni, és csak hallgattam, ahogy játszik. Kellemes érzés volt. - Ez… eper bor, milyennek érzed? – na jó, tényleg izgatott vagyok a borok miatt.
Nem tudom megmondani mi az ami kifejezetten megfogott ebben a férfiben de mégis valami láthatatlan mágnes, ami húz felé, és nem győzök ellenállni. Nem szabad, nem nyithatom meg magam, mert egyszer már megjártam ezzel és ostoba reményeim szalmaláng gyorsasággal haltak meg amikor az utcára kerültem terhesen. Nem volt választásom, nem volt lehetőségem. Rhydian a legrosszabb formámban talált rám, és nem értettem miért bánik velem ilyen kedvesen, ha strici lenne nem érdekelné az egészségem, csak hogy újra csinos legyek és munkába állhassak. Ő viszont türelmes volt, ült mellettem a csendben is, nem kényszerített beszédre és végül én kezdtem el beszélni. Sikerült össze szednem magam, és kicsit megerősödtem hogy folytathassam, és küzdeni tudjak azért, amit elvesztettem. A gyermekemet senki nem adhatja nekem vissza de lehetőségem adódott rá, hogy ez mással ne essen meg, és elhatároztam hogy ezzel fogok foglalkozni. Ezt a világot ismerem, és otthonosan mozgok benne. Kiműveltem magam, és felküzdöttem magam a bordélyom élére, és már az én üzletem. Szép lassan megszereztem mindent és megtartottam Rhydian barátságát. Értékes férfi. Nem tudom mikor történt meg az első alkalom, sosem közeledett úgy hogy ellenemre lett volna, de talán... kicsit többet boroztunk és átléptük a határvonalat. Nem bántam, azóta is tart ez a furcsa-kellemes kapcsolat és sokat jelent nekem a barátsága. Felnézek rá és elmosolyodom a szavaira. - Más nem védi meg őket, és nem akarom hogy úgy járjanak mint én. Azt, senkinek nem kívánom - teszem hozzá, hiszen elzártam azt a fájdalmat mélyen a lelkemben és tudok róla beszélni, nem okoz semmilyen nehézséget. - Remekül hangzik. Ha ilyen jó chéf a barátod akkor érdemes vállalkozásba kezdeni és sok jó hely van a városban amit kis átalakítással könnyedén étteremmé lehetne alakítani. Remélem a megnyitóra azért kapok meghívót - mosolyodom el gonoszkásan, mert úgyis tudom. Én leszek az első kettejükön kívül, aki tudni fog róla hogy hol és mikor nyílik meg a hely. Szeretem a minőségi, finom ételeket és Rhyd borait. Van hozzá érzéke. Figyelem ahogy játszadozik a kezemmel, és ezt is szeretem benne hogy ennyire gyengéd. Ha hinnék még a mesékben... ő lenne a lovagom. - Fontosak, mert nekik másuk nincs, csak én. Értük nem áll ki senki, ahogy értem sem állt. Egyedül neked köszönhető hogy én ma itt lehetek - mosolyodom ahogy megfogom a kezét. Hálás vagyok, sokat tett értem akkor, és tesz még mindig. Mellettem áll, nem ítél el, nem néz le mint sokan mások. Azok nem érdekelnek. - Oh, egy első kiadásost? Azt már nem is lehet kapni! Honnan szerezted meg? - lepődök meg, hiszen ez olyasmi ami már már lassan eltűnik és csak a műgyűjtőknek lesz meg, akik egy vagyont adnak érte. Kíváncsi vagyok rá, és már ki is próbálnám. - Jól esik néha idejönni, még úgyis hogy nem vagy itt. Szeretem a zongorát, és itt legalább nem érnek utol a problémák és igazán kellemes a hely hangulata - válaszolok, mert az én otthonom a bordély legfelső emelete. Ízléses, igaz kicsit darkosabb és vadabb berendezés, ahová már jó ideje nem tette be a lábát férfiember. Már nem engedek be senkit és nem megyek el senkivel. Már nem kell. - Nagyon ízletesek. Van bennük valami, ami nagyon édes de nem olyan borzalmasan és így nekem legalábbis, pont kellemes - válaszolok neki az igazsághoz mérten, mert szeretem az édes borokat. - Finom. Ez epres, ugye? - ráncolom a szemöldököm, ahogy a fél kezem az övénél matat de abba is hagyom. Kölcsön incselkedés visszajár. - Hm, féltékeny leszel a zongorára? Na de Rhydian.... - nevetek fel könnyedén, bár igaz ami igaz, szeretek zenélni, kicsit kikapcsol, és megnyugtat. Olyankor csak én vagyok, és a zene. - Finomnak. Van egy kis ereje de.... elnyomja az édes íz. Hogy is mondják? Kellemes desszertbor? - kérdezem ahogy felé fordulva kortyolok egy újabbat.
Miközben beszél, megcirógatom a csuklójának a belső felét, tudom, hogy azóta megtört, de fel állt, és egy olyasfajta falat épített maga köré, amin fél lábbal bent vagyok, de a testem többi része, mondhatni ki szakadt onnan. Vagyis, kint rekedt, itt lennék jó helyen a számára, egy hangyányit bent, de leginkább kint, az életéből. Nem erőltetem. Miért tenném. Tudom, hogyha elmondanám, hogy mit szeretnék, sarkon fordulna, és sosem látnám többé. Élvezem, ahogy eljátszadozunk egymás kezeivel, az én tenyeremben, az ő kecses, nőies tenyere, jó érzés. -- Rendbe szedtem egy idős öreg úrnak a szőlőjét, ingyen csináltam, mert kedves ismerősöm volt mindig is, még a mezőgazdász iskolában ismerkedtem meg vele, afféle mentor volt. Jól esett elvonulni hozzá, és csak dolgozni, az a fajta, idős ráncos öreg, aki már a mozdulatokból ki olvassa az emberek kimondatlan gondolatait, érzéseit. Nem akartam semmit sem kérni, de addig erősködött, hogy egy kellemes sajtos borozgatás lett a vége, és… ezzel távoztam. Megnézettem, igaza volt Mattnek, első kiadás, és féltve őrizte. – nekem adta, mert megérintette az a történet, amit nagyvonalakban elmondtam arról a nőről, akit szeretek, de nem lehet komolyabb köztünk a kapcsolat. Ritka és értékes érzések, ezt mondta. Merem remélni, hogy igaza volt. -- Örömmel hallom, hogy ízlik. - A mellettem levő széken pihen egy mappa, és teríték túl oldalára teszem, ott van az új bor dizájnja, a minták. Úgy gondoltam, hogy ha ő ihlette, akkor miért ne választhatná ki azok köntösét ő, pláne ha ízlik neki? A matatásra megrebben a szempillám, és már majdnem élvezném a folytatást, de abba marad, mire csibészesen mosolyodom el, hát visszakaptam. -- A borok dizájnja és a neve… és igen, desszertbor. - Nelia Dream, áll a palack cimkéken, egy A4-es papíron hat minta pihen, egymás alatt. -- Szeretném, ha te választanád ki a borokra a matricákat. Te ihletted őket, és dolgoztam már rajtuk egy ideje, mert tudom, hogy szereted az édes borokat. – magyarázom halkan- De nem kell most azonnal döntened. – nyugtatom meg, csak finoman megérintem a térdét, és végig cirógatom a lábát, lustán. -- Nem féltékeny, inkább…születhettem volna én magam is annak, mert szeretem ahogy az ujjaid játszadoznak.– fogom újra a tenyerembe a kis kacsóját, és az ujjbegyeit csókolom meg, ha képes lennék megváltoztatni a világot, megtenném, és vissza is forgatnám az időt, hogy ne érje őt annyi fájdalom, de tudom, jól, hogy ez lehetetlen, így csak annyit tudok tenni, hogy a velem töltött idejét teszem számára könnyűvé és kényelmessé. Az étel elfogyott a tányérról, és felnyalábolom a poharainkat, a kezemet kínálom neki, hogy felsegítsem a széktől, a fényt a gyertyák nyújtják, az erkély felé indítom meg, az ajtó egyébként is nyitva van, mögöttünk pedig tovább szól a lágy zene. A poharamba kortyolok, de előtte az övét le tettem a korlátra, és fél karral öleltem őt át, hátulról, a tenyerem a derekán pihen, és szorosan hozzá simulok. Csendben vagyok ,csak hagyom, hogy a tenger, a szél körül öleljen minket, és a szobából kiszűrődő zene is eljusson hozzánk. Kihúzom a zsebemből a dísz dobozt, és ki nyitom, lassan félre húzom a haját az útból, és becsatolom az ékszert a tarkójánál.
- Ez… eper bor, milyennek érzed? – na jó, tényleg izgatott vagyok a borok miatt.
Felpillantok rá egy kis mosollyal. Őszinte, egyszerű gesztus a könnyed enyhén piros rúzsom alatt ami nem feltűnő, nem hivalkodó mégis kicsit hangsúlyozza az ajkaimat. Összességében elmondhatom hogy kevese vagyok azon nőknek, akik elmondhatják hogy elégedettek a testükkel. Nem kívánok semmit megváltoztatni vagy eltüntetni. Nem tagadom le a koromat sem, nem vagyok már fiatal de nem bánom. Megvan a magam élet tapasztalata, örömei és fájdalmai. Előbbiek leginkább Rhidyan nevéhez kötőek, mert a kezét nyújtotta amikor senki más és mellettem volt, amikor nem akartam senkit sem látni vagy senkivel sem együtt lenni. Ő türelmes volt, és megértő és ezen vonásai igen kedvesek lettek nekem, amiket sokra becsülök a mai napig, hiszen ma is itt van és itt vagyok én is. Vele. - Értem. Nagyon kedves volt tőle, és valahol mélyen megható hogy neked adta egy történetért cserébe. Az öregúr olyasminek a birtokosa, amit az emberek már régen elfelejtettek hogy létezik, és örülök hogy egy ilyen értékes emberrel találkoztál Rhid. Nagyon kevés ilyen van és hálás vagyok neki a kottáért. Legközelebb ha találkozol vele.... biztosítsd róla hogy féltő gonddal vigyázok a kottára - mosolyodom el a kis történetet hallgatva, mert tényleg úgy hiszem hogy za ilyen emberek elég ritkán és nem nőnek minden kő alatt. Régebben más volt az értékrend és sajnos ezeknek az értékeknek az utolsó képviselői sorra mennek el, mert a kor és idő nem kímél senkit és semmit. Minket sem fog. - A te érdemed. A te munkád hogy ilyen finom mert te dolgoztál vele elejétől a végéig - mosolyodom el ahogy az összefűzött kezünkre pillantok. Nagyon jó érzés, talán ...Talán ő lehetett volna az. Ha tudnék még hinni és bízni a szeretetben, szerelemben... őt tudnám szereti. Ha bolond szívemnek megengedném az érzéseket... Odapillantok a kis mappára amit letesz és felkuncogok halkan. - hát ezért kérdezgettél ennyit. Az én boraim lesznek? Ez igazán megtisztelő - válaszolok, és láthatja is hogy nem üres szavak. Ritkán van olyan hogy valaki azt mondja inspirálom vagy motiválom és hogy pont egy ilyet férfi merít belőlem ihletet.... Meghat és örömmel is tölt egy egyben ahogy megerősíti hogy én döntsek a dizájnról. - Hm, holnapig kitalálom jó? Átnézem a képeket, megígérem - és tudhatja is hogy ez bizony így lesz. Most viszont őt szeretném élvezni és érezni hiszen ritkán jut időnk és lehetőségünk egymásra. Ki akarom használni önző módon, és kiélvezni minden pillanatot mert jelenleg Ő a legjobb dolog az életemben. - Hm, ha zongora lennél, nem tudnék veled beszélgetni és együtt vacsorázni sem. Játszok én szívesen a te kockáidon is, mondjuk.... amőbát? - kacérkodok vele hiszen tudom jól mire gondol. Én is arra gondolok. A poharakkal együtt felállok, megfogva a kezét és az erkély felé indulunk. Szeretek itt is lenni, szép és csendes a környék a kilátás pedig páratlan. Ahogyan az érzés is ahogy finoman de mégis határozottan ölel át és tart maga mellett. A tengert nézzük kis hallgatással, hiszen csodaszép esténk/éjszakánk van. Ahogy megrezzen rápillantok és elmosolyodom ak is dobozkára. - Elkényeztetsz teljesen - érintem meg a nyakláncot és megnézem. Nagyon szép, illeszkedik hozzám, és tökéletesen a magamának érzem ahogy a kulcscsontomra simul. - Köszönöm - fordulok felé, és az arcát érintve csókolom meg, lágyan, puhán. Szeretetteljesen, de egy pici türelmetlen vággyal is hiszen felkelti bennem a Nőt, aki követeli a férfitest gyönyöreit.
Tudom,hogy ha át lépnék egyfajta határt, akkor nem látnám soha többet, mert az azt jelentené, hogy át léptem azt a fajta vonalat, amelyet ő megszabott magának, mégpedig a bizalma, és a félelme a kapcsolatok iránt, a mélyen elköteleződés felé. Mindenki cserben hagyta, és azzal hogy ha szorosabbra próbálnám fűzni a dolgokat köztünk, akkor… pont ő lenne az aki elhátrálna. - Igen, ezért, de nem akartam idő előtt elrontani semmit sem. – simítok végig az arcán, és néhány hajtincsét is az ujjamra csavarom. Nem húzom meg a haját, de szeretem érezni ahogy a selymes tincsek az ujjamat érik. Nem firtatom tovább a bor témát, mert tudom, hogy teljesíti amit ígért, de akad fontosabb dolgunk is, érzem, egész este, amióta itt van, éreztem köztünk a pezsgést, a vibrálást, de erre a fajta művészetre ő tanított meg, persze van amikor egymásnak esünk, van amikor egyszerűen csak jól esik elbújni a karjaiban, ő az a nő, aki jó lenne ha…de az is lehet, hogy köztünk sosem lehet komoly semmi, mert pont így működünk a legjobban. - Kelhetek még reggel úgy, hogy a te gyönyörű vörös rúzsod nyomai vannak a hasamon. – cirógatom meg az állát, és amikor ki kísérem az erkélyre már ahogy hozzám dől, érezheti, hogy nem kell a vágyamon dolgozni, hiszen… a visszafogott várakozás felkorbácsolt. Az illata, az érintések, a kacérkodások, ennek az estének voltak az előjátékai. - Mert megérdemled – suttogok vissza, a válla felett át pillantva, a dekoltázsára, ahogy a tenyerem néhány pillanatra be fedi az ékszert, és elterül a keblein, lassan folytatom az érintést, a ruha felett, át zongorázva a hasára, és a derekára, addigra pedig felém is fordul. Bár válaszolok a gyengéd csókjára, mégis határozottabbá válok, ahogy hozzám simul, fel kapom a karjaimba, és a combjainál fogom, ahogy sarkon fordulok, és elindulok vele, csókolózás közben a hálószoba felé. Csak néhány pillanatra állok meg, hogy jobban megkapaszkodjak a formás fenekében, vagy magamhoz húzzam jobban. Már ekkor morgok, mint a birtokló vad, aki épp a jussát követeli a gyönyörű prédájából. Kész vagyok egész éjjel elengedni, csak pár kar nyújtásnyi távolságra, hogy aztán újra elkapjam, és birtokba vegyem a testét, és az ajkammal barangoljam be a testének domborulatait, s kóstoljam nektárját, nyelvemmel illetve rózsás forróságát, hogy az önkívületbe sodorjam az érintéseimmel. Elvegyem tőle a lelkét, és a testét is, forró csókjainkban és nyögéseinkben egyesüljön égető vágyunk. Mindent el veszek tőle! Mohó vagyok, és telhetetlen. Így mesélem el neki, hogy mennyire szeretem. Szavakkal sosem mondom ki neki, de éreztetem vele, az én ajándékaim szívből szólnak, neki, csakis neki, és nem csak a szépségének, a testének, a lelkének, neki Neliának. - Hiányoztál! – minden érintésem óvatos, és egyszerre határozott. Megadom a nőnek, ami kell, de el is veszem, és az a célom, hogy a mennyekbe röpítsem, s azon is túl, hogy ez alatt a pár óra alatt együtt rezdüljünk, és bele véssem magamat az emlékeibe, hogy tudja, én különbnek tartom őt bárki másnál. Nekem ő az én Neliám, nem pedig az örömlány, az örömlányok anyja. Odakintről egy kósza fuvallat söpör végig a szobán, akár egy sóhaj, keveredik a morgásommal, az ő ajkáról felszökőével is, ha a való világban nem is lehetünk együtt, így, a szél röpítsen minket tovább és hirdesse némán azt, amire legbelül vágyom, hogy egyek legyünk.
Szeretek időt tölteni Rhidyannal, mert nem csak egy csinos arc és jó test, hanem mélyen belül van benne valami vonzó sárm, amit nem használ ki szántszándékkal. Nem célja hogy hasra essen tőle bárki is, és a legrosszabb formámban is lehajolt hozzám amikor senki más nem tette meg. Sokat köszönhetek neki és talán nem is tudja, pontosan mennyi mindent is, mert azután az éjszaka után nem hagyott ott. Vissza-vissza jött, és lábra álltam. Összeszedtem magam és megacéloztam magam a küzdelemhez, mert küzdöttem. Minden ellen, és mindenki ellen, de mára már nem maradt ellenfelem. Felmosolygok a férfira, aki az egyetlen, és igazi barátom. Nem felületes, nem felszínes, igazán mély és őszinte kapcsolat de még neki sem nyitom meg a szívem, mert félek hogy elrabolná tőlem, és nem bírok elviselni még egy fájdalmat. Ő lehetne, ha korábban találkozok vele.... ha hamarabb ismerem meg... Nem. - Kellemes meglepetés hogy a boros üvegeiden az én nevem jelenik majd meg. Valahogy tetszik az elképzelés - válaszolok neki, de erre nem számítottam. Túlságosan is jó hozzám, nem tudom mi lesz ennek a vége. Nem akarok belegodolni hogy átléphetnénk a határt, mert túlságosan vonzó és fájó gondolat. Én elvesztettem azt a képességet, hogy meg tudjak bízni másokban és ez nem az ő hibája, nem tehet róla, ez az én gyengeségem. - Oh igen. Kelhetsz még úgy - hagyom rá mosolyogva hiszen imádok eljátszadozni a feszes hasán, és az izmain. Szeretem azt a V alakú vonalat ami eltűnik a nadrágjában és mindig végigsimítok rajta. Számtalan alkalommal játszottam a testén erotikus dallamokat és nem tudom megunni azt az őszinte átélést ahogyan reagált rá. Semmi műviesség, és semmi megjátszották sem volt benne, és sok újat tudtam neki mutatni. - Azt kétlem, de te mindig más szemmel látsz engem, mint én magamat. A végén még rám költöd el a vagyonod az üzleted helyett - kuncogok fel de megsimítom a nyakláncot a nyakamban és a kis medált. Ismeri az ízlésemet már, hogy mit viselek és mi az amit soknak érzek. Szeretem az ékszereket de kevésnek van jelentése számomra hiszen ő előtte nem kaptam igazán ilyesmit. Ha tetszett egy ékszer megvettem. Az érintésére megborzongok, nagyon érzékeny a bőröm már, mert egész este ezt vártam hogy végre hozzám érjen és nekem simuljon. Teljes vágyban égek, és így felsóhajtok ahogy a kebleimről a derekamra és a fenekem felé kalandozik el, és felemel. Megkapaszkodom benne ahogy határozottan csókol és nem maradok adósa. Végigsimítom a nyakát és a tarkóját cirógatom meg a körmeimmel ahogy a hálószoba felé visz és érzem a morgást ahogy teljesen felforralja a vérem. Felkuncogok, végül is minden alkalommal ide jutunk, és ez egyáltalán nincs ellenemre. Nem lehet felkészülni erre az elsöprő erőre ami kettőnkből árad, és egész éjszaka nem kerülünk messzebb egymástól karyújtásnyira. Ahogy elszakadunk egymástól, nem kellsok idő hogy újra elmerüljünk egymásban és ahogy élvezetbe taszít a nevével az ajkamon élvezek el. Aztán én kerülök felülre és meglovagolom. Újra és újra magamba fogadom, ahogy lassú édes mederbe sodródunk és már nem is tudom hogy hány alkalommal feszülünk meg a gyönyör pillanatában. - Te is hiányoztál nekem - mosolyodom el ahogy fáradtan heveredek el mellette, és még egy utolsó lassú, szenvedélyes együttlétbe keveredünk és a mellkasát használom kispárnának ahogy elhelyezkedek. Nem alszom el, de elcsendesedek egy kissé és megkarcolom kicsit a mellkasát ahogy átkarolom. - Rihdyan? Alszol már... ? - kérdezem halkan ahogy feljebb emelem az állam.
Úgyis csak mi tudjuk, hogy a borokat pontosan ő ihlette. Nekem pedig ennyi bőven elég. Szeretek vele incselkedni, és ezután már alig beszélgetünk, rég vártam rá, hogy a karjaimban tartsam. Némán, az érintéseimmel vallom be neki, hogy szeretem, így elfogad, így nem taszít el magától. Valahol mélyen fáj, hogy ezt a fajta gátat én magam, nem vagyok képes átszakítani. A testébe temetkezem, és élvezem, amit velem csinál, nyitott vagyok, megtanított erre, arra és őszintén szólva, időnként féltem is, hogy én nem vagyok képes arra, hogy kikötözzem, ha arra vágyna. Szóval, féltem, hogy ha effélére vágyna, azt másnál keresi. De nem hibáztathatom érte, még csak nem is a tulajdonom, hogy is birtokolhatnám? Hiszen nem tárgy. Nem tudom, hogy mennyi időt töltünk együtt, de sokszor merülök el bennem, és sokszor is enged magába, persze, van pihenő is, de alig-alig. Ki voltunk éhezve a másik érintésére. Az utolsó egyesülésünk után kellemesen elpilledve nyúlok el az ágyunkban, és be is vackolom magamat. Még szuszogva veszem a levegőt, a légzésem rendezem éppen félig csukott szemmel, a kérdését hallva kicsit megsajdul a szívem, hogy tudnék. - Mhhhhhm? – nyúlok lustán a kezéhez, amellyel megkarmolta a mellkasom, és az ajkamhoz emelem a kézfejét, majd összefűzőm az ujjainkat a mellkasomon. Feljebb tolom magam a lábammal, és kicsit megtámasztom a fejemet jobban, és így pillantok vissza rá. - Igen, Kedves…? – a hangom rekedt és kellemesen kásás az átélt örömöktől, és kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne mondani. Fél kézzel húzom magunkra a könnyed selyem anyagot , csak ,hogy nehogy megfázzon, a kezem a vállán pihen, és ott cirógatom a karját.
Kellemesen telik az éjszaka, és a sokadik együttlét után, karmolom kedvesen a mellkasát, mert ennyi lustalálkodás és semmit tevés nekünk is kijár. Nekem is kijár. Hosszú évekig nem pihenhettem gondtalanul, és néha most sem tehetem meg, mert vannak akiknek talán szükségük van rám még most is, ezért tehát a telefonom sem némítom el sosem. Úgyis tudja mindenki, hogy ilyenkor csak a legszükségesebb esetekben hívjanak fel. A házon kívüli időmet tiszteletben tartják. Nem jön álom a szememre, pedig testem kellemes fáradtságban zsong és egy igazán értékes férfi mellkasán pihentetem a fejem. Rhydian. Egy árnyék a múltból, aki lassan szilárd testet ölt és azzal fenyeget hogy az életem szerves része legyen. Akarom én ezt? Jó ez nekem? Képes lennék.... elfogadni őt? Nem.... Én már régen kinőttem a tündérmesékből. - Aludj csak... - simítom meg inkább ahogy félálomban felmorog hogy még nem alszik. Megvárom amíg egyenletessé válik a légzése és aztán csendesen felkelek mellőle. Felveszem a köntösöm, amit már ide rendszeresítettem, mindössze ennyi fedi el meztelenségem, de nem zavar. A nappaliba lépek és magamhoz veszek egy üveg bort, és a jegyzeteit. A haloványfényű teraszra telepszem, mert kellemes nyári este van és átnézem a terveket a dizájnra vonatkozóan. Saját boraim lesznek. Nyilvánvaló, hogy kettőnkön kívül ezt senki nem fogja tudni, de ugyanakkor... mégis valahol melegíti a jeges szívemet hogy ezt nekem ajánlotta. Csak nekem. Órákkal később teszem félre a jegyzeteket és térek ismét nyugovóra mellé, és elmosolyodom ahogy reflexszerűen fordul rám hogy melegítsen. Jóval később ébredek meg és a kávé illata csalogat ki a szobából. Késő délelőtt van de mégsincs lelkiismeretfurdalásom hogy ennyi ideig aludtam. Ritkán teszem, és sok minden kavargott a fejemben. - Milyen korai vagy ma - jegyzem meg, ahogy megkötöm a köntösöm övét és a kávé felé indulok hogy szerezzek magamnak belőle én is egy adagot. - Ma mit fogsz csinálni? - kérdezem ahogy beletöltöm a feketét az egyik jellegtelen bögrébe és megízesítem magamnak, ihatóra.
Végül csak elalszom. Nem akarok, mert élvezni akarom minden percét. De, csak elnyom az álom. Ha tudná, hogy rajta kívül nincs más, aki iránt így érzek. Egész biztos, hogy beszüntetné ezt az egész lopott idős találkáinkat. Az illatában bódulok el, és magamhoz vonom még éjszaka is. Ám hamar kelek, kicsit az időeltolódás is, de ez legyen a legkevesebb. De már készítem a reggelit és a kávé is fő , én inkább gyümölcsös típus vagyok, ezt Neliának készítem. Próbálok csak a pozitív dolgokra gondolni, minden úgy tenni, hogy ne gondoljak bele abba, hogy mi lenne ha. Csak a jelenben élni, ha kettőnkről van szó. A hangjára felkapom a fejemet és elmosolyodom. - Megnézek ma pár kerületet, bár szívesen venném a segítséged, hogy mely kerület felkapottabb étterem nyitás szempontjából, és hol éri meg nyitni. Az üzlettársam kíváncsi a véleményemre, mondtam hogy van esetleg helyi ismerősöm, aki el tudná mondani az egyes területek buktatóit is, esetleg. – hiszen az nem baj,ha üzletről kezdek vele csevegni. Leteszem elé a reggelit, és nem messze tőle én is leülök, és a rántotta mellé friss zöldségeket kezdek el ropogtatni. - Visszavihetlek a városba. – rá ér végülis az is, hogy elmondja , hogy melyik kerületek szerinte az elfogadhatók, üzleti szempontból is. Nem szívesen engedem el, jó lenne hosszú távon vele maradni, de tudom ez lehetetlenség. Amikor végzek a reggelivel, közelebb húzom magamhoz, ha már ő sem kávézik, és az ölembe ültetem, szembe magammal. - Gyönyörű vagy. – suttogom a nyakába, és bele is csókolok. – Legszívesebben elrabolnálak magammal egy lakatlan szigetre ahol korlátlan étel ital terem és senki sem zavar minket. – Hátra simítom a haját az arcából, és elcsábítom szavakkal és az ujjaimmal is, testem minden porcikájával, hogy érezze azt a vágyat, irántam amit én is iránta, szűnni nem akaró érzéssel. Dél is elmúlt, mire az erkélyen talál minket a nap, a napernyők alatt, ő az ölemben, nekidőlhet a mellkasomnak, és hátulról ölelem, egy doboz jégkrémen osztozunk, egy kanál neki, egy nekem. Már nem beszélek, néma búcsú ez, nem tudom, hogy míg itt tartózkodom mikor lesz alkalmam újra látni. - Pénteken este zongora est lesz az operában, elmehetnénk megnézni. –– van jegyem is, még szép. – Ha rá érsz, eljöhetnél velem. – –nagyon ügyes voltam, mert egy pillanatra sem remegett meg a hangom, hiszen számítok arra ,hogy elutasít. Hogyne számítanék, én csak látogató vagyok a szemében, aki olykor beevez az életébe, majd tovább vitorlázik. De mindig-mindig visszatér hozzá, mintha ez lenne az élet körforgása. Az árapály jelenség. Érdekes hogy ezen agyalok, miközben a válaszát várom.
Nem neheztelek rá ahogy elaludt, hosszabb napja volt mint nekem és mégis az éjszakát csak nekem szentelte. Ritkán ér olyan éjszaka amit élvezek, és már nem igen foadok más férfit az ágyamba de mégsem mondanám magam hűségesnek. A testiség az testiség. A szívem meg megfagyott, és Rhydian nagyon veszélyesen olvasztgatná. Felveszem a köntösöm, és kisétálok a konyhába. Már megfésülködve, de smink nélkül a szoba papucsban. Elmosolyodom a látványára ahogy felém fordul. Vonzó és emlékszem minden egyes porcikájára és tudom jól mit szeret és hol érzékeny. - Hm.... ez jó kérdés. Tökéleteset nem fogsz tudni találni de elmondhatom a legkevésbé rossz opciókat - sóhajtok fel ahogy a kávémmal letelepszem az asztalhoz. Átgondolom kicsit a város szerkezetét és elmondom a véleményem. - Szóval szerintem a turista szezon miatt a keleti városrész lenne optimális, az még szép is, és felkapott. Bár ennek okán ott drágák a telkek és épületek. A déli rész inkább a helyiek körében kedvelt, kevesebb a turista de jobb áron vannak üzletek. Nem olyan szép de nyugodtabb mint az északi vagy nyugati. Oda nem akarsz menni, még kirándulni sem - teszem hozzá ahogy átvettem mindent hogy miért lenne jó vagy éppen nem jó a hely az adottságok miatt. Lassan elfogyasztom a reggelit is a beszélgetés mellett és elégedetten nyújtóztatom ki a lábaim. - Ez finom volt, köszönöm - sóhajtok a tányér felett ahogy újra a bögrémért nyúlok. - Jó. Úgyis van még dolgom a városban mielőtt hazamennék - felelem neki a kedves felajánlásra és felkuncogok ahogy az ölébe húz és nem ellenkezek. Elhelyezkedek ott kényelmesen és átfonom a nyakát a karjaimmal. - Hízelegsz... - sóhajtok. - Néha, jó is lenne. Távol lenni mindentől és mindenkitől és nem gondolkodni és tervezni és gondoskodni mindenkiről - mert bár senkim sincsem, mégis a lányaimról muszáj gondoskodnom. Hogy meg legyen minden ami enyhíti azt az életet amibe belekeveredtek pénz vagy egyéb miatt. Tisztességesnek lenni egy tisztességtelen üzletben... ez a kihívás és igyekszem tartani magam bizonyos elvekhez. - Hm, nem tudom még. Meglátom hogy mennyire leszek elhavazva. Holnap megválaszolom a kérdést, jó? Addig felmérem a hétvégi forgalmat hogy mennyire kell a jelenlétem vagy nélkülözhető vagyok-e éppen - simítom meg az arcát. Tudom hogy szeretné. Én is szeretném. Mégsem mondhatok neki azonnal igent, mert vannak a városban támogatói a kis intézményemnek akikkel néha igenis foglalkoznom kell és lehet hogy valaki el akar vinni az operába szintén. Akkor pedig vele fogok menni. Az én életem már nem fontos. A sóvárgás viszont megmarad, de nem engedhetek. Megfogadtam akkor és ott. Nem adom már senkinek a szívem. Kinek is kéne már?
Szeretem, hogy nem tudja, hogy ki vagyok, hogy milyen terhet cipelek a nyakamban. Itt, távol Angliától, nincsenek fotósok a nyomomban. Senkit sem érdekel, hogy mi a nevem, milyen családba tartozom, és minek a várományosa lehetnék. Mert távol vagyunk, és az ausztrálokat messze nem érdekli úgy az, hogy mi van Angilában. Sikerült láthatatlannak maradnom, amennyire csak tudtam, és ez így van jól. Az étterem megnyitásával talán egy kicsit kockáztatok, de ott sem én leszek a fő látványosság, hanem a többszörös michlein csillagos séf barátom, én csak a borokat adom a házához. Az itteni pincészetből, helyi vállalkozás, és tudom ,hogy a helyi termékeket jobban szeretik az itteniek. Figyelmesen hallgatom azt, hogy mely részeket milyennek gondolja, és ezt gondolatban fel is jegyzem. Nem hagyom magamat átverni az ingatlanos által, és nem fogok azonnal dönteni. Az elkövetkezendő hetek arról fognak szólni, hogy megtaláljam a helyet, így gyakran innen fogok bejárni a városba. Bár, már most azon gondolkodom, hogy egy belvárosi lakás sokkal praktikusabb lenne, mint két órákat utazni be a célhoz. Hétvégén pedig megtarthatnám magamnak a helyet, ezt a kis házat, ahogy eddig is. - Még szép, mely nőnek ne esne jól, ha méltatják, főleg ha igazat is mondok, hm? – finom puszit nyomok az ajkára. Kicsit megnyugtat, hogy olykor elgondolkodott azon, hogy távol is lehetne attól a helytől, amit vezet. Elgondolkodik a meghívásomon, ez… azt hiszem jó, de pont ezért nem élem bele magamat. Finoman felállok vele, és puhán leteszem a földre, futólag a hajába csókolok, ideje…elraktározni mindent erről a pár óráról,és az éjszakáról, meg a tegnapi napról. Nagyon jól el tudom rejteni az érzelmeimet. Mosolyogva fordulok meg, és pillantok rá kedvesen. - Megfürdök, jössz, te is? – nem számítok arra, hogy együtt fürdünk, hiszen már eltávolodott tőlem, amennyire csak tudott, érzem. A fürdőben tíz percnél többet nem töltök bent, hogy neki is legyen ideje megfürdeni, ha nem tartott volna velem. Fekete vászon nadrágot veszek fel, szürke galléros pólóval, a szakavatott szem látja a márkajelzés hiánya ellenére is, hogy nem turkálós darabokról van szó. Kényelmes fekete velúr bőr cipő, sok sétára készülök ma, így fontosnak tartom a kényelmet. Az órám, és a telefonom, valamint a laptop táskám. Késő este tervezek csak visszatérni. Több szálon fogok mozogni, a belvárosi lakásom, és az étterem, és mindegyiknek jó tájolásúnak kell lennie. Mire végez, addigra lent várom a nappaliban, és ahogy meglátom, egy kellemes meleg mosoly jelenik meg az arcomon. Egy olyan férfi rajongásával pillantok rá, aki értékesnek tartja őt, és ha…hagyná, ha engedné, akkor felemelném, ameddig csak tudom. De így…? Csak nézem távolról a tündöklését. A kocsiba szállva megvárom, hogy bekösse magát, és elindulok a város irányába. -Akkor, várom a visszajelzésed. – még ha neki nem is tűnt fel, reméltem , hogy egy randevú lehetne belőle. Mit gondolkodom múlt időben? Remélem, még most is remélem, egészen a telefonhívásáig! - Legyen szép napod! – nézek utána, ahogy kiszáll a kocsiból, és csak ezután indulok a dolgomra. Leginkább… beülök egy kávézóba, és átböngészem az ingatlan irodákat, azok kínálatait, és megkeresem azt az arcot, aki a legszimpatikusabb nekem.Egy sms-t még küldök Neliának, hogy van-e tippje, melyik ingatlanost keressem, aki nem átvágós. Ezért jó, ha az embernek vannak kapcsolatai, és többet nem is zargatom. Csak… a hívását várom.
Tárgy: Deep loneliness 
