Nem tudom hogyan csináltuk végig a vásárlást, nem sokra emlékszem csak hogy a vállának dőlve próbálok nem pánikba esni még egyszer és fásultan, sajgó tagokkal hagyom hogy a kocsihoz kísérjen újra de ezúttal rám is zárja azt mielőtt kiugorhatnék. Hátradöntöm kicsit az ülést és lehunyom a szemeimet hogy a légzésemre figyelve teljesen lehiggadjak mire odaérünk a... nem tudom hová. Valamiféle hétvégi ház lehet ez, mert nem sok minden van a ház körül és a tenger... valóban szép. Sosem jártam a tengerparton még, és nem vagyok egy túlságosan gyakran nyaraló típus, mert szinte sosincs időm rá a fellépések edzések között. - Furcsa? Drake, elraboltál, átrángattál egy óceánon, két határon és még senki se keres! Nem tudom mi ez, de több mint furcsa! Miért.... olyan hihetetlen hogy válaszoltam volna a nemzetközi felkérésre? - nyögök fel ahogy a szobát nézem meg ahová betessékel és legnagyobb meglepetésemre az ágy nem borzalmasan puha hanem félkemény. Ezen már... majdnem tudok aludni ha itt kell maradnom. Körbejárom a szobát és amikor szól nem túl nagy lelkesedéssel indulok el a másik szoba felé. -Nem akarok szőke lenni.... Miért gondolod hogy nem fog senki felismerni ha szőke leszek? - húzom el a szám szélét ahogy leülök a kád mellé, mert nincs más választásom. Meglep hogy mennyi minden van neki itthon de nem nézek rá. Kerülöm a tekintetét a tükörből de látom hogy kicsit fehéredik az ábrázata. Nem tudom miért, melyik része a mondandómnak az ami érzéseket keltett benne. - Drake, a morális részével van bajom! A sze..szex... mindig két emberről szól, és TE nem kérdeztél meg ENGEM arról hogy akarom-e. A testem elárult, igen élveztem, de ettől még nem érzem magam jobban! Gyakorlatilag megerőszakoltál... gyengéden, kedvesen, de akkor is ugyanaz marad! - fakadok ki ahogy megfeszülök a fodrász takaró alatt teljesen és nem érdekel már az sem ha lila lesz a hajam. Bennem törést okozott az egész helyzet. - Nem akarok emlékezni! Nem voltam magamnál igazán, és ez.... aljas volt! Drake, te... te nem értessz engem. Annak ellenére hogy - ahogy mondod - szeretsz engem! - sóhajtok fel ahogy megereszkedik a vállam megint. A buborékfejet eligazgatom, elég hülyén néz ki, de ez a nap aligha lesz már rosszabb mint amilyen. - Persze, kirándulás.... - sóhajtok, mert nem érti meg igazán mit tett. Vagy nem akarja, nem tudom, de nekem ez kicsit sok így... Nem is bírok ülve maradni és felkelve mászkálni kezdek, és meg kell erőltetnem magam hogy ne tépkedjem le magamról az egészet. Végül is már mindegy... lehet szőke is, mit számít. - Volt, de kevés dolog hozza ki, nem gyakori - válaszolok, ahogy eszembe jut az utolsó alkalom amikor egy sok emeletes épületben lifteztünk felfelé és üveg kalitka volt. Kihyun vállát láttam végig mert oda temetkeztem bele. - Drake, beszélj őszintén ha azt akarod hogy segítsek. Ki az a James? Miért beszél mindenki róla? Ki ő neked? Miért mondták azt a csapatodból hogy kell egy fék melléd? - fordulok vele szembe ahogy válaszokat akarok. - Nem, nem! Nincs jogos felháborodni és elviharzani. Válaszokat akarok! - mutatok rá kissé talán ingerülten, mertha már itt ragadtam tudni akarom mi folyik itt. Két határon hozott át észrevétlenül, kétlem hogy hazajuthatnék magamtól így együtt kell működnöm vele, és majd.... majt betudom rossz álomnak.
Meghallgatom, de nem válaszolok minden problémájára. Mert , tudom ,hogy mit tettem, de az a fajta voltam, aki a számára lényegtelen problémákat félre söpri, és a jelennel foglalkozik. Ha nem teszem meg, hogy ide hozatom, akkor örökre bántam volna, az pedig nem én vagyok. Én, megteszem, mert megakarom tenni. Tulajdonképpen ,vehetjük úgy, hogy egy rajongó beteges rajongása… De hiába mentem volna koreába, csápolni, a sok-sok ember közt sem tűntem volna fel, mert nem engedik az armyt, a közelébe. Ebből a szempontból rosszabb vagyok, mint ők. Én, tényleg megtettem, amikről csak álmodoznak, és tényleg épp festem Wonho haját. - Nem azért csinálom, azért, mert jól fog állni. – paskolom meg a vállát, és megpöckölöm a füleit, és rá mosolygok, a tükörben. A fejembe húzom a baseball sapkámat, hogy inkább ne is lássa az arcomat, mondhatni elbújok előle, és a munkába menekülök, és a hallgatásba. Tudom ,hogy szörnyeteg vagyok, én, megakarom őt ismerni, és fordítva működöm. Nem szeretném ,hogy miattam legyen újra pánikrohama, és ezt, csak úgy tudnám elkerülni, ha nem erőszakoskodom vele… nem erőltetem rá magamat. Nehéz lesz. - Sosem próbáltál fordítva randizni? Előbb a szex, aztán a kaja, sör…? Az a szar, ha beleölsz egy csomó pénzt, ide viszed, oda viszed, de lefekszel vele, és olyan mint egy darab, folyós banán… nem passzoltok, de udvarias vagy, mert nem akarod megbántani, és lenyomsz vele, még pár hónapot? Nem… - osztom meg vele az én felfogásomat és elképzeléseimet a randiról. Nem akarom, hogy miattam kerüljön olyan állapotba, így majd igyekszem elviselhetőbben viselkedni vele. - Miért nem próbálod meg elengedni magadat, hiszen, nem Koreában vagy, ha elkap az érzés, akkor miért ne szexelnél? – nem mondom ki, hogy mondjuk velem, mert az egyébként is túl egyértelmű lenne, és é n vele akarnám, mindenképpen. - Nem tudom, hogy milyen fékről beszéltek, és hogy mit hallottál. – nézek rá mogorván. Nem vagyok kész, hogy Jamesről beszéljek, ez…nem olyasmi, amit könnyedén meg tudok beszélni bárkivel. Ez…nem…egyszerűen nem jó az időzítés, és igen, menekülök. - Különben, mit csinálsz? Megversz, fegyvert fogsz a fejemhez?! – lépek vissza hozzá, egyenes háttal, fenyegetőn, tudok elég agresszív is lenni, ha arról van szó. Alig vagyok magasabb nála, de mégis fölé magasodom, az állkapcsomban megfeszülnek az izmok, a vállaim is feszesek, még a baseball sapkát is levettem a fejemről, hogy hangsúlyosabb legyen a pillantásom. A kezemen az óra bizsereg, kész, elérkezett az idő, hogy lemossam Wonho haját, és meg is teszem. - Le kell mosni. – ültetem vissza a korábbi helyére, és alaposan kimosom belőle a festéket. Ha nem ellenkezik, akkor még ki is fésülöm, és meg is szárítom neki, de ezt már nem erőltetem annyira. - Ismered a felelsz, vagy merszt? Játszunk olyat, felesz, akkor válaszolsz egy kérdésre, ha kínos, iszol, és ezzel kiváltod a kérdést. Ha mersz, és kínos, iszol, és kiváltod a cselekedetet. – bár, lehet, hogy előtte ennem, és neki is ennie kéne… Mintha, mi sem történt volna, elindulok a földszint felé, és rendelek pár pizzát, nem tudom, hogy milyet szeret, így lesz, sajtos, sajtos sonkás, kukoricás, és az én kedvencem a bolognais is, mindegyik szélében sajt, és paradicsom szósz, a szélét tunkolni, meg kóla. Csupa egészségtelen kaja. Hangosabbra állítom a zenét, és így kicsit jobban betölti a teret. Előveszek két kis poharat, meg egy pálinkásat. Kevesen ismerik, és volt a seregben egy srác, akinek a szülei európaiak voltak, ütős pia… jobb mint a tequila.
Tehetetlen vagyok és ez kicsit bosszant mert nem szokásom annak lenni, és a többiek is általában engem találnak és most nem vagyok ott velük noha sokat írnak és válaszolok is. Mi nem csak banda vagyunk hanem család is és sokszor töltjük az időnket egymással és egymásnál. Nem mindig tudom eldönteni melyik az én lakásom és melyik Kihyuné, mert nagyon sok időt töltök ott is. Vagyis, töltöttem. Most nem tudom hány száz kilóméterre vagyok onnan. Mégis... ahogy itt vagyok a tengerparti házban Drake-el, nem tudom mit tehetnék mert amúgy nem mondhatom hogy nem figyelmes, vagy nem figyel rám, mert a pánik roham után is odajött és vigyázott rám, mintha aggódna és érdeklődne. Ez... ez tényleg igaz, és nem hagyott magamra és ruhákat is vett. Olyan... borzasztóan szélsőséges és összezavaró de ugyanakkor szenvedélyes is, és hát... vonzó a maga nemében. Ez viszont nem jogosítja fel semmire! - Akkor miért? Drake, miért nem érdekel téged hogy én mit szeretnék? Azt mondtad meg akarsz ismerni, engem, és nem azt akit a színpadon látsz, de mégis bármit mondok neked nem számít. Így hogyan higgyek neked? - kérdezek vissza ahogy keresem a pillantását, de a baseball sapka mögé rejtőzködik és nem néz rám. Talán tudja hogy mit tett? Vagy bánja? Vagy csak nem érdekli? Nem tudom eldönteni. - Nem! Nálunk ez... nem így működik! Nem.... így működünk hogy szex és minden más csak utána. Nálunk nagyon fontos hogy... értsük egymást. Hogy legyen valami közös. Akár csak pár hónapra is, de... nem, én nem akarok így randizni - mosolyodom el kesernyésen, mert ő ezt telibe rúgta páros lábbal, és nem igazán tudom mit gondoljak róla. Nagyon hangos és nagyon vad, megijeszt. - Mert ez nem megy gombnyomásra, és nem igazán könnyíted meg a helyzetet... Én nem ilyen vagyok hogy csak vonzódásból... lefeküdjek valakivel és... nem is... én nem... ez nálunk diszkrét dolog és ... - nyilvánvaló hogy még a témától is zavarba jövök, mert nem beszélgetünk ilyesmiről, és nem szokványos a témaválasztás. Feszült vagyok, és az edzésbe temetkezem leginkább és ez otthon remekül működött hogy bármi bajom volt, akkor lementem edzeni és elmúlt. - Azt mondták hogy szárnyalsz, de kell a fék. Talán valakiről beszéltek és ezt a nevet említették de ... - bizonytalanodok el ahogy az indulatot látom rajta ahogy felé fordulok, és bár nem menekülök el előle, nem is.... olyan vadállatias ahogy viselkedik néha. Megijeszt de ugyanakkor kíváncsivá is tesz. - Nem! Mit tehetnék ellened?! Itt te vagy az aki bánt és emberrabol! Én csak.... válaszokat szeretnék, megérteni hogy miért vagyok itt igazából. Ki vagyok én neked Drake? - kérdezem ahogy sötét szemeimmel őt méregetem, és megriadok egy pillanatra ahogy megszólal az órájának a csipogása és lerángatom a fejemről a buborákfejet. Nem akartam szőkére festeni... én szeretem sötét színben vagy inkább vörösben... nem is tudom. A szőke nem áll nekem olyan jól. - Le tudom mosni egyedül is.... - de nem hagyja, viszont amint landol a fejemen a törülköző, felállok. Nem kell megszárítani, és mivel rövid igazán kócok sincsenek benne. Felsóhajtok az ötletére, hiszen sok más választásom nincs. Miért is lenne? - Inni? De... én nem nagyon bírom az italt... - jegyzem meg, de amíg a pizzára várunk amit megrendel a ház mögött sétálok, egészen le a tengerpartig. A víz mellé guggolok le és belelógatom a kezem a hideg vízbe. Hideg, és élénk... Végül az egyik nagyobb kőpadra telepszem le és amíg nem szól, addig kicsit gyönyörködöm a tájban és próbálom összeszedni magam. A hajam is hamar megszárad és bizonytalanul simítom végig a szőke tincseket. Megválaszolom a többiek üzenetét, mert a telefonom szerencsére megtartottam és sikerül megnyugtatni őket hogy jól vagyok csak messzebb. Hiányoznak kicsit és végül is felhívom Kihyunt csak hogy halljam a hangját és semmiségekről beszéljünk. A mindennapokról, és .... kicsit megnyugodva teszem le a telefont, nem mondtam semmit arról hogy hol vagyok vagy kivel és hogyan... Nem akarom hogy aggódjon és ránk hívja a... nem is tudom mit kell ilyenkor hívni. Visszasétálok a házba és megcsap a pizza illat. Éhes vagyok de.... egészségtelen kaja bomba... - Én.... nem nagyon ehetek ilyesmit de.... jó illata van - veszek fel egy szeletet és beleharapok.
Nekem, nem könnyű ,hogy magamról beszéljek, nem vagyok az a könnyen megnyílós fajta, és ezzel szerintem lassan, ő is kezd tisztában lenni. Számít amit mond, mert megjegyzem, csak épp jelenleg, nem tudok azért tenni, hogy visszaengedjem, haza. Legbelül, mélyen mosolygok, ahogy az ő népének párkapcsolati szokásairól beszél. Annyira maradi… - Akkor, sosem próbáltál szex játékokat sem… rezgő, izgatókat? Mű vaginát, tudod, azt könnyen lehet másnak is képzelni… - csak azért cukkolom, mert látom,hogy mennyire zavarba jön ettől a témától, pedig ő hozta fel, ő volt kíváncsi arra, hogy én miért így működöm. Fordítva. - Nem értelek, Wonho… eddig mindig elmondtam, hogy azért vagy itt, mert kell még egy táncos, egy irányító, egy nagyon jó táncos, aki vezető személyiség. Kedesebb, és finomabb, mint én, aki ellensúlyozza az én féktelen rohanásomat. Ez a fajta mentalitás az, amire szüksége van a bandának. Egy ilyen valaki nélkül képtelenek vagyunk nyerni. Én a szart is kihajtom belőlük. Jó bulikat csinálok, hogy levezessék a feszültséget, de képtelen vagyok leállni, az, hogy oda figyeljek a banda igényeire, nem… nem sok, csak… olyan apa figura vagyok… Szigorú. – talán most először fejtettem ki bővebben, de nem ezt pofáztam eddig is, hogy szüksége van rá a bandának?! Cuki, ahogy ellenkezik, és nem hagyná magát, hogy lemossam a haját, de kénytelen vagyok, nem akarom , hogy a szemébe menjen a hajfesték, én még rendbe szedem a fürdőt, és elpakolok magam után, miközben a pizzát is megendelem, és közlöm vele a játékunkat. Elő veszem a piát is természetesen, és a kártyákat is, nagyon jó, felnőtt játékos boltban lehetett venni. Amikor visszatér, már megérkezett a kaja, fél szemmel persze őt nézem, tudom, hogy egy görény vagyok, egy gátlástalan, mindenre képes állat, de… újból megigazítom a sapkát a fejemen, és eldöntöm, hogy többet nem beszélek magamról. Úgy sem értené, hogy… megkedveltem, és vonzódom hozzá, mert helyes, és láttam ,hogy milyen kis vékony srác volt, és ,hogy mi lett belőle. Nem, nem értené meg, egyáltalán. Az első szeletem már benyomtam, amikor a második szelet, első harapásánál pillantok fel rá. - Hm… kell, ha nem akarsz csacsi részeg lenni. – kacsintok, és kitöltöm a poharakba az italt, kis ,feles pohárkák, mintha rizs pálinka lenne benne, csak ez… gyümölcsös. Lehet ,hogy túl hamar be fogunk rúgni? - A kártyákon random felelsz, mersz felirat van, de van dobó kockás is… - teszem mellé, mindegy melyik, a lényeg, az eredmény, ugyan az. Dobok, és felelsz feladat jön ki. - Te kérdezel tőlem, amire válaszolnom kell. Ha nem tetszik, iszok. – vonom meg a vállamat. kíváncsian pillantok rá, hogy mi lesz az első kérdése, vagy, hogyan fogok rá reagálni. Beleharapok a pizzámba, és nagy átéléssel kezdem rágni.
Még mindig nem tudom hová tenni őt és azt a mániákusságot amivel átrángatott két országhatáron is, de próbálok valahogy hozzáállni hogy aztán visszatérhessek az otthonomba a családomhoz. A csapatom jelenti számora a családot már régóta és Kihyun így is kivan az aggodalomtól mert ismer annyira hogy tudja hogy nem jelllemző rámhogy ennyire eltűnnék, de mégsem mondhatom azt neki hogy valami őrült amerikai elrabolt és most azt akarja hogy táncoljak vele egy versenyen. És ráadásul ha ez nem lenne elég, még szőkére is festette a hajamat. Idegen még egy kicsit de majd alszok rá párat és megszokom, elég gyakran változik a hajunk színe, és a megjelenésünk, ez nem jelent már túl nagy problémát. Az ügynökség szinte minden felett rendelkezik. - Mi?! Nem, dehogy! Ezek.... ezek nem....Persze hogy nem! - háborodok fel és szerintem még a fülem hegye is vörös ahogy ezekbe bele se merek gondolni. Sosem jutna eszembe ilyesmiken gondolkozni vagy venni ilyesmit. Az olyan... helytelen. Erkölcstelen. Vagy nem is tudom, de távol áll tőlem, és teljesen zavarba hoz ezzel. - Ezt a részét értem, Drake, és nem is azt várom hogy ezt ismételgesd nekem. Ezeket elmondtad és megjegyeztem hogy merre akartok feltörni és mi a tétje. Sokaknak egy álom hogy valahol háttértáncos legyen vagy szólista. Én Téged akarlak megérteni hogy téged mi mozgat. Mert csak egy részben a csapatod az oka, és ... A csapat nagyon fontos - ezzel kétségtelenül egyetértek és végig simítok a szőke hajamon, de most elég rövid és nem lóg a szemembe, kevésbé látom csak a tükörképem furcsa. - Túlságosan elhatárolódsz tőlük? Miért? Ők a családod... nem tarthatsz tőlük távolságot ha azt akarod hogy működjön a dinamika - csodálkozok rá egy kicsit mert nekem ez elképzelhetetlennek tűnik és mi nagyon sok időt töltünk egymásnál is. Napokat, és igazából együtt is élünk csak néha másnál vagy többen vagy kevesebben de ritkán maradunk teljesen egyedül. Az már nagyon luxus, és most is hiányzik hogy senki nem nyüzsög körülöttem, és olyan rossz érzés, mintha cserben hagynám őket. - Én... nem szoktam távol lenni tőlük és most.... nagyon furcsa érzés hogy nincsenek itt a közelben és nem ébredek fel arra hogy Kihyun vagy Hyungwon kopogtat hogy nem tudnak aludni és átjöttek hozzám - mosolyodok el halványan ahogy a tengerre nézek és ki is megyek amíg pakol. Tetszik a látvány és nem lenne értelme ha elindulnék vissza amerről jöttünk, kocsival elég hamar utolérne... inkább belelógatom a kezem a hideg vízbe. Nem gondoltam hogy eljutok egyszer a tengerhez, mert az én életemben nem nagyon van helye nyaralásnak, csak kötelező utaknak, ami tiszta marketing és posztolni kell mindenről a közösségi médiában. Általában nem esik nehezemre de van amikor sok tud lenni és innen csak magamnak készítek képeket. - Nem, nem akarok.... - csóválom meg a fejem kicsit és közelebb megyek a pizzás dobozokhoz hogy megnézzem mi van benne. Hm, egészségtelen és... nem nagyon ehetnék ilyesmit. Kezembe veszem a kártyákat ahogy megnézek egyet hogy értsem rendesen a szabályokat és aztán le is telepszem. Játszunk de.... megint nem volt sok választásom a döntésben. - Hát... Jó. Izé.... Szóval hány éves vagy? - kérdezek valami egyszerűt, csak hogy ne egyből a legnagyobb dologgal kezdjünk. Sok kérdésem van de nem tudom mennyit tehetek fel, vagy hogyan kérdezzem meg ezeket. Végül is.... ha válaszolgatok nem kell berúgnom, nem?
Egyelőre nem húzom többet a prűdségével kapcsolatban, de ha egyszer annyira aranyos, ahogy zavarba kerül? Miattam ráadásul. Sóhajtok, tudom ,hogy a csapat fontos, ezért élek, miattuk, hiszen ha ők nem lennének, akkor újra a seregben lennék, vagy elmentem volna a francia idegen légióhoz, ami sokszor megfordult már a fejemben. Hiába vagyok laza, valamilyen szinten a maximalizmusom azt hozza ki belőlem, hogy eléggé katonásan tudok hajtani, szó szerint, a szart is kihajtom az emberekből, mert ha én megtudom csinálni, akkor ők is. Persze, észre veszem a problémákat, és utána ott gyakorlok tovább az illetővel, ha bírja, még akkor, ha nem, akkor egy másik időpontban, ha pihent. - Nem határolódom el tőlük, félre értettél. De az irányítónak is szüksége van egy…irányítóra. Így talán jobban érted. – vonom meg a vállamat. Az utolsó szavai elgondolkodtatnak, oké, ott vannak azok, hogy a bandák egy házban élik az életüket, de én azt hittem, hogy az -az egész, csak műsor, és láttam, hogy a két említettel sokkal jobb a kapcsolata. Kihyunnal talán még szorosabb is. Nekem ettől miért szorul össze a mellkasom? Hülyeség! Különben is, csak a tánc idejére kell, a többi nem számít. Ahogy kimondja azt a pár egyszerű szót, egy pillanatra megingok, nem lehetek ekkora szemét, hogy még ezt is rá erőltessem, hogy ivós játékot játsszon velem, de valahogy fel kell oldjam. Végtére is ez amolyan táncolás, csak közben kicsit nyaral egy másik országban. A hajamba túrok, és összefogom egy gumival, lazán, és nyújtózkodom is, majd újra pizzát nyammogok. Hoztam kólát is, hogy elvegye a pálinka érzését, ha netán túl ütős lenne a számára. - Ez, könnyű. 25 – ráncolom az orromat, és hátra dőlök, a hasamon dobolok néhányat, és megvárom ,hogy dobjon, kérdés. Most én kérdezek tőle, jól megrágom a kérdést, mire felteszem. - Te és Kihyun szexeltetek már? – erre nagyon is kíváncsi vagyok, megforgatom a kezemben a poharat, nem iszok bele, mert még nem az a köröm van, nem kaptam kínos kérdését, és nem akartam tettet sem megúszni egyelőre. Megvárom a választ, és dobok. Mersz. - Most ki kell találnod egy feladatot, amit megcsinálok, vagy nem , ha nem, akkor iszok. – vonom meg a vállamat, a lábam a felrakott zenére dobol, el lazultam, jól érzem magamat, már amennyire, a jelen helyzetben tudom. Szeretném megismerni őt, de a magam módján, és…tudom, hogy képtelenség volt, és elraboltam. Vele sosem futhattam volna csak úgy össze egy táncos eseményen, hogy szóba is álljon velem. - Miért volt az első pánikrohamod? – előre dőlök, ez nagyon is érdekel. Aztán, ahogy haladunk előre előttem már négy pohár pihen, ez még nem mennyiség, hogy rosszul legyek, sem pedig fejre álljak tőle. Egy mer kérdés jön, és lustán elmosolyodok, hamar rá jöttem, hogy az intim témájú kérdésekkel általában be lehet húzni a csőbe, és nem igazán szeret rá válaszolni, még ilyen keretek között sem. - Megengeded, hogy megcsókoljalak? – vonom fel a szemöldököm, és ravaszul vigyorgok.
Nem egészen értem Draket, de annak ellenére hogy elrabolt nem érzem igazán gonosznak, és szerintem nem a megfelelő eszközöket használja a céljaihoz. Bár nem az én tisztem hogy ezt elmondjam neki, hiszen engem is egy eszközként kezel jelenleg hogy nyerhessenek egy fontos versenyen. Megvakarom a tarkóm, és furcsa még kicsit a tükörképem, ahogy szőkén festek. Bár a többieknek tetszett, egyedül Kihyun szimatolt ki valamit talán, de hát ő félelmetes. - Ühm, igen így jobban - bólintok ahogy végül is megértem mire akar kilyukadni és minden rabszolgahajcsár mellé kell egy kevésbé rabszolgahajcsár, ami jelen esetben mellettem Kihyun. Sokkal kedvesebb sokszor mint én vagyok és hallgatok a tanácsaira amikor valamit meg akar beszélni velem. - A két irányítónak... egy célért kell küzdenie, de nem szabad elfelejteniük hogy nem csak ketten vannak, hanem ott a csapat akik szintén mindent bele tesznek amijük csak van és ez a legnagyobb dolog a világon, mert a pénzt, ékszereket, mindent vissza lehet adni, és meg lehet fizetni, de az időt nem - mosolyodom el halványan hiszen ez mindennek az alapja. Legalábbis nálunk ez szokott lenni a felállás. Hiányoznak nagyon a srácok, de nem árultam el nekik hogy hol vagyok amikor beszélgettünk. A játékhoz sincs igazán kedvem, mert nem vagyok nagy iszogatós és hamar rosszul tudok lenni tőle. - Ez.... hiiihhhh ez....szörnyűűű - borzongok meg ahogy egész testemben megborzongok a pálinkától és többé nem is nyúlok hozzá. Inkább kólát iszom és kis híján félre nyelek a kérdés hallatán. - Természetesen nem! Kihyun a lányokat szereti - krákogok egy kicsit de aztán erőt veszek magamon. - Drake, én.... nem akarok ilyet játszani.... - jegyzem meg halkan, de bele iszom a kólás pohárba ahogy kerülöm a válaszadást a pánikra. Nem is igazán tudom már miért volt, vagy mikor de szerencsére elég ritkán jön elő. A kérdéseit próbálom kikerülni mert nem akarok válaszolni és csak zavarba jövök tőle és nem szeretem az érzést, feszült leszek tőle. - Nem! - vágom rá azonnal és fel is ugrom a kanapéról. Elszédülök egy pillanatra és kirohanok a mosdóba hogy a megevett fél pizzámat viszontlássam a kagyló felett térdelve. Kiver a víz és az erőlködéstől kicsit légszomjam lesz, így lassan beszívom és kifújom a levegőt. Magamra zártam az ajtót így legalább ide nem tud bejönni. Kell egy tíz perc mire úgy érzem hogy már nem jön semmi más, és megmosom az arcom és öblögetek még párszor hogy a keserű utálatos utóízt is kimossam a számból. Kinyitom az ajtót és kis híján felkenődök Drakere. - Ummm, bocsánat... - próbálok mellette kioldalazni.
Ez nálam afféle fegyverszünet, hiszen megpróbálnék vele játszani, hogy lássa, nem vagyok én olyan veszélyes, elmebeteg… Mert, elméletileg tényleg nem vagyok az, csak furcsán mutatom ki az érzéseimet. Lelkesen pillantok rá, hiszen, játszani fogunk, közösen. A zene ütemére dobolok a bokámon, nem bírok egy helyben maradni, és amikor válaszol a Kihyunos kérdésemre kicsit megnyugszom. De, akkor is, ott motoszkál bennem valami, hiszen a képeiken a srác pillantása másról árulkodott, ha épp Wonhora nézett. Kérdések jönnek fel az én részemre is, de én szimplán csak legurítom a pálinkát,mert nem akarok rájuk válaszolni, ellenben, jobban bírom az italt ,mint ő. Mégis, amikor a pánikozós kérdésem elől menekülve felpattan, ijedten nézek utána.Egyből kijózanodom, amikor meghallom a hányás hangját, és rá nyitok a kilincsre is. Most… ő jobb, hogy nem lát engem. - Engedj be! Hallod?! – félelem szűrődik ki a hangomból, és megpróbálom nem tovább rángatni a kilincset, fel alá járkálok odakint, és becsukom az erkély ajtót, hűvösebbre veszem a légkondit, még pár fokkal, hogy ne érezze rosszabbul magát, és már ott van a kezembe a hideg víz, amit a hűtűből vettem ki. Idegesen túrok a hajamba, és várom, hogy kijöjjön. A zenét is kikapcsoltam, és ezen kívül, még egy hűvös borogatást is tartok a kezemben, jég zselé, ami mindig be van nálam fagyasztva. Előbb a vizet nyújtom felé, és ha elfogadja, akkor a kezem a derekára csúszik, és felkísérem a hálószobám irányába. Itt is lejjebb veszem a hűtést, és levetkőztetem, ha hagyja, és az ágy felé irányítom. Nem feltétlenül takarom be, de a homlokára nyomom a zselét, és eltűnök egy kis időre. Citromos jégkockát hozok fel, és a szájába nyomom, nyomnám. - Ettől kicsit jobban leszel. – felkelek és matatok valamit a fürdőben, fogat mosok, félmeztelenül sétálok ki, és kicsit vissza ülök mellé, megérintem az arcát, és megnézem a borogatást. – Rakd oda a tarkódra is egy kicsit, váltogasd, ne maradjon egy helyen, nehogy megfázzon a fejed. – érintem meg a homlokát, és egy puszit is nyomok rá, majd lusta, tétova mozdulattal törlöm le a csókom nyomát, és oldalra pillantva, elfordított fejjel pillantok ki a tenger felé. A vonásaim feszesek, és a vállam és az állkapcsom is merev. Mellette ülök az ágyon, háttal neki, ha hagyja, akkor a kézfején pihentetem az enyémet, és simogatom. Jól elvagyok a csendben is. Amikor már besötétedett, és talán el is szundított, elveszem tőle a jégzselét, és a vékony takarót rá hajtom a testére, aztán kimegyek az erkélyemre, egy gyertyát viszek magammal, és azt a fényképalbumot, amihez eddig nem nyúltam. Kettőnk közös naplója, és albuma, ő írt, én inkább fényképeztem. Az utolsó idejéről is van benne pár kép. Mikor elkezdett rosszul lenni, ő folytatta az írást bele, de én? Nem mertem hozzá nyúlni. Mintha égetett volna az emléke is. A csuklómon pihenő hajgumival felkötöm a hajamat a fejem tetejére, egy lazább krumpliba, és sokáig csak bűvölöm az albumot, mire végre hozzá merek nyúlni. Mire a végére érek, sűrűn pislogok, és inkább félre dobom a dohányzó asztalra a könyvet, az sem zavar, hogy a kényelmetlen földön fekszem, két ujjal, csippentve oltom el a gyertyát, és többször felszusszanok, és a hajnal első sugaraival kelek, hogy elpakoljak mindent, amit tegnap este elöl hagytam, és kitakarítsam a lakást. A shakemmel a kezemben ücsörgök az edző terem közepén, táncos ruhában. Wonhonak is hagytam kint a konyha asztalon, és még pár másnaposság elleni vitamint is.
Nehezen engedek fel, mert minden idegen de próbálom őt érteni ha már itt vagyok, mert tudom hogy nem fog elengedni, hiába is próbálok elmenekülni, jobban járok ha inkább okosan teszem, de folyamatosan azt érzem hogy csak szórakozik velem, és kinevet mindent ami nekem kicsit is fontos. Mindent akar egyszerre és az ivós játék is olyan ahol maximum ő érzi jól magát, én szinte sosem iszom alkoholt, és nem olyan nehéz elérni hogy rosszul legyek. A pánikrohamokra vonatkozó kérdés után viszont felpattanok, és itt hibázom el, mert felfordul a gyomrom, és beszaladok a fürdőbe és becsukom magam mögött és ráfordítom a kulcsot ahogy a kagyló fölé hajolok. Kiadom a fél pizzát meg még ki tudja mit, és kiver a víz ahogy erőlködök még kicsit a végén. Utálom az epe utóízét és aztán a csap fölé hajolva mosom meg az arcom és öblögetek is hogy eltüntessem azt az undorító utóízt és lassan elzárom a csapot. Nem engedem be hiába próbál bejutni. Itt legalább távol vagyok tőle egy kicsit. - Jól... jól vagyok - jegyzem meg rekedten egy kicsit ahogy kérdez de csak pár perc múlva nyitom ki az ajtót mert nem akarok tudni hogy mire gondol éppen. Én csak le szeretnék feküdni. - Csak.... hadd menjek lefeküdni.... - próbálom kikerülni ahogy a kezembe adja a vizet, bele iszom. Aztán leteszem a poharat valahová, nem tudom. - Nem kell, tudok menni magamtól is.... - utasítom el a segítséget és felsétálok a lépcsőn, és kis híján borulok csak fel, de megkapaszkodok a korlátban és az ágyhoz botorkálok és elnyúlok rajta. Lehunyom a szemem és megrezzenek a hideg érzésre ahogy borogat. Nem szólalok meg inkább csak becsukom a szemem és próbálok kicsit jóga légzéseket csinálni hogy jobban legyek és nagyon hiányzik Kihyun, ilyenkor indig ő fogta a fejem és segített. Megrezzenek a puszira, és kinyitom a szemem, de leginkább csak szomorú és megbántott vagyok, és nem szólalok meg. Elfáradtam és nehezen pislogok. Hamar elalszom, és álmomban fordulok úgy hogy a hátához érjek. Már világos van amikor felébredek és forgolódok kicsit de ez nem olyan puha ágy mint a másik, és itt tudtam is aludni. Megdörzsölöm az arcom és elmegyek fürdeni. Nem sietem el, de még így is korán van, hat óra körül járhat. A zuhany után farmert húzok és egy egyszínű szürke pólót veszek fel meg egy bolyhos pulcsit. Megszoktam hogy reggelente hűvös van még amikor felkelek. A konyhába érve körülnézek, de sehol nem látom így csak letelepszem az asztalhoz és megreggelizek. Zabpelyhet és shaket keverek ki magamnak az elől hagyott alapanyagból mert azt én is szoktam inni otthon és ismerős márka. Aztán elmegyek futni és körbekocogom a környéket de körülbelül semmi sincs itt, és vissza is térek hogy folytassam az edzésem, és a gyakorló terembe indulok, de ahogy benyitok, megpillantom, és vissza is fordulok. Nem akarok odamenni, és nem akarok megint kellemetlen szituációba keveredni miatta, hogy belehajszol megint valamibe. Mennék fel a lépcsőn, amikor egy kisbusz féle kocsi parkol le a ház előtt és kíváncsian nézek ki az ablakon hogy mi ez, de gyanítom a társai jöttek meg. Ők vajon tudnak rólam? Hogy a vezetőjük gyakorlatilag elrabolt? Gyanítom nem, mert ahogy belépnek az ajtón és megpillantanak megfagy a levegő is. Felismernek néhányan egyből. - Sziasztok - köszönök nekik angolul, hátha de hirtelen kezd el mindenki beszélni és valaki Drake után kezd üvölteni vörös fejjel. Kapkodom a fejem, de a legtöbben barátságosak és inkább izgatottságot érzek meg döbbenetet de lassan lejjebb halkulnak és beszállingóznak Drake után a gyakorló teremben és sereghajtóként én is megállok ott. Egy vöröses hajú sráccal üvöltözik éppen. Ha jól sejtem éppen rólam.
Tudom, hogy egy szar alak vagyok, főleg ha a csapat érdekeit tartom szem előtt. Én? Jó én teljesen rossz oldaláról közelítettem meg a magán dolgokat, és erre már kezdek rá jönni. Ha azt akarom, hogy együttműködjön velem, akkor nem szabad szexpartnernek használnom. Nem… érhetek hozzá, és nem fogom piszkálni, nem szabad. Még csak azt sem érdemeltem meg, hogy az este, amikor mellette ültem még egy darabig, a hátamhoz ért az övé, ezért sem maradhattam mellette, hiába volt jó érzés, ahogy hozzám ért. Az önös érdekeimet háttérbe kell szorítsam. Ez, csakis egyoldalú az én részemről, én nekem tetszik. Én bálványozom őt, és nem erőltethetem rá a szeretetemet sem, ami eléggé sajátos, valljuk be. De nem bújhatok emögé sem örökké. Azt sem értem, hogy mi a francot keresnek itt a többiek, pihenésről volt szó! Pár nap! Így amikor Brian nekem esik, észre sem veszem ,hogy felrúgom a shakem, úgy pattanok fel. Megfeszül az állkapcsom, ahogy nekem esik, és olyasmiket vág hozzám, ami nekem sem esik jól. Felszívom magamat, nem lenne jó, ha neki esnék, de háromszor bököm meg a mellkasát a mutató ujjammal, és nézek rá villámló szemekkel, bele mászok teljesen az arcába, az aurájába. Felbaszott. - Te nem tudsz semmit Jamesről! Ő is ezt akarná! Hogy valaki legyen helyette, aki segít. Nem fogja átvenni a helyét, mert ő más, Wonho, és a stílusa is más! Annyi szüneteket tartok csak, hogy levegőt vegyek és olyankor ő esik nekem. - Ennyi idő alatt találtál volna mást, bárkit, aki beáll a helyére, és megtanulja az egész koreót, és ráadásul úgy, hogy a csapaton is segít a kisugárzásával?! – lépek egyet hátrább, és még jó két percig folytatjuk az egész veszekedést, mire Brian az, aki kiviharzik a teremből, és a csapatunk egyik másik tagja is hozzá teszi az ő észrevételét, mire biccentek. Szükségem van arra, hogy egyedül legyek!!! Elkapom Wonho pillantását, és újból megfeszül az állkapcsom. - Mindjárt jövök, addig ismerkedjetek meg egymással, és… mutassátok meg neki az alapokat. – biccentve lépek el Wonho mellett, és kisietek a partra, nem láthatják, hogy mennyire kiborultam, és mennyire elveszettnek érzem magamat. Sosem jó, senkinem sem, bármit csinálok! Ezt végig csinálom, és bevonulok az idegen légióba, kurvára senkinek sem fogok hiányozni. Ezzel a temperamentummal meg pláne. Remélem elkezdtek haverkodni Wonhoval, így talán ő is elfeledkezik arról, hogy én mekkora egy barom állat vagyok, mert nem idehoztam, és megkértem, hanem…elraboltam. Ezt a fajta sötét oldalamat senki nem ismeri, ismerte, csak James. Veszek pár nagy levegőt, és még le is guggolok egy kicsit, a kiabálásom elveszik az épp a fejem felett elrepülő sirály raj hangjában. Amazok még hangosabban kárognak. Én pedig ezután visszamegyek a házba, és lefürdök, hogy lehűtsem magamat, amikor megérkezem, látom ,hogy a lépéseket veszik át, és egész sokat haladtak. - Van a táncnak egy páros része, amit James és Drake táncoltak, van egy videónk róla. Senki mással nem táncolta még el ezt, nem is próbálta, illetve próbálta, de mi nem vagyunk olyan jók. – igen, hallgatózom, mert nem léptem be azonnal. Az italomba kortyolva állok az ajtó túloldalán, és hallgatom a nyüzsgést, többnyire pozitívok, csak Brian a hisztis. A plafonra pillantok, mintha bármiféle megváltás is érkezhetne onnan, de nem fog, tudom jól, hogy nem fog. Megiszom a maradék italomat, és végül belépek az ajtón. Nem hallgatnak el, hanem folytatják amit eddig csináltak. Ez jó. - Drake, átvesszük az én részemet? - lép elém az egyik fiatalabb tag, és biccentek. Elég nagy az itteni gyakorló terem, szóval mindenkinek van helye arra, hogy tudjon gyakorolni. Én tudom az egész banda koreóját, mert közösen találtuk ki Jamesevel, így örömmel segítek neki, bárkinek. Először zene nélkül vesszük át a lépéseket, majd bekapcsolódik a zene is, és azzal együtt. A sapkám félre dobom, és felfogom a hajamat , hogy ne zavarjon, miközben a tükörben a társam figyelem. Kezdek feloldódni, a tánc jó, és segít azon, hogy elfeledjem a problémáimat. Elmondom neki, és megmutatom, hogy mikor, hogy kéne másképp mozdulnia, amitől dinamikusabb lesz a mozdulat, ezután a többiek is és egyre többen állunk a parketten, van amit közösen táncolunk, mozdulatok, és vannak egyéniek. Ettől lesz olyan egyedi. Amikor pedig eljön a párosunk ideje, ösztönösen fordulok szembe a semmivel, és táncolom le a tükörképem táncát, egyedül. Mert belejöttem, máskor megállok itt, és folytatjuk a próbát a többiekkel, ám mindenki elhallgat, ahogy látszik rajtam, ahogy újra átélem a zenét, a táncot, és ott állok egyedül, partner nélkül a végén. Egy olyan mozdulatsornál, amiről a többiek tudják, hogy nem egyedi tánc, és aki látta a videót, az is tudja. Zavart mosoly fut át az arcomon, mire inkább néhány pillanatnyi bámulás után inkább a közelebbi erkély ajtó felé rongyolok. Szakad rólam a víz, és alig kapok levegőt is, mindent beleadtam.
Életidegen a helyzet, de végül is táncosokkal vagyok körülvéve és ez egyfajta közös szálat mégis csak jelent, hiszen ez összehozza az embereket, még akkor is ha nem itt kellene lennem. Igyekszem... túllépni ezen a problémán, és nem foglalkozni a szőke hajszálaimmal sem. Nem akartam befesteni feltétlenül, én szeretem a természetes színét de el kell ismerni hogy ez is egyfajta figyelemfelkeltő jelenség. Származásomhoz képest magas vagyok és izmos. Nem jellemző egyébként, és sokan meg is néznek emiatt, de nem szigetelődök el, és érdeklődést mutatok, mert.... mert mégis tánc, és imádok táncolni és énekelni. Előadni, és a többiekkel dinamikában működni a legjobb érzés a világon. Csendesen figyelem őket és beállok melléjük én is bemelegíteni, mert ismerem ennek a fontosságát, és soha nem hagyom ki. Aztán elkezdenek kisebb nagyobb csoportokra szakadni és mindük mozgását figyelem, és felveszem a ritmust. Az alapok ismerősek és mivel én sem vagyok rossz táncos, hamar felveszem a specifikumokat, már csak a gördülékenységre kell majd gyakorolni hogy zsigerből jöjjön. Aztán megállok egy kicsit ahogy hallom Drake hangját ahogy felemeli és vitatkozni kezd valaki mással és mindenki elcsendesedik a teremben. - Ki az a James? - kérdezem halkan az egyik tagtól, de csak annyit tudok meg hogy korábban a csapatban táncolt és meghalt és Drakehez nagyon közel állt. Amolyan... féke volt a dühének, és most megértem azt is milyen fékről beszéltek korábban. Nálunk az Kihyun. Mindig is ő volt a józanság a csapatban. A veszekedő fél szavaira kissé meghúzom magam, mert érezteti hogy nem vagyok ide való és nem akar engem itt látni. Reklamáljon Drakenél, ő rabolt el! - Öhm.... Mi volt ez? - fordulok vissza Damon felé, akivel eddig beszélgettem, és csak a fejét csóválja, és inkább gyakorolni kezdünk megint. Egész hamar ráérzek hogy mit is szeretnének kihozni belőle és elkezdem lassan ismételni a mozdulataikat hogy beivódjon. Aztán utána mesélik el hogy van egy közös rész is. - Oh, ez érdekesen hangzik. Bár nem tudom honnan veszi hogy én képes leszek rá hogy eltáncoljam....- sóhajtok fel, de nem lemondóan. Meg fogom próbálni nyilván hiszen én is maximalista vagyok a magam módján és a táncban nem ismerek lehetetlent. Meg kell próbálnom, még ha nem is sikerül, és a szemem sarkából látom hogy visszajön. Addigra már egészen jól megvannak a mozaikok amiket mára terveztek megmutatni. Aztán egyre inkább Draket figyelem. Nem gondolok sok jót róla a viselkedése alapján, de a tánca.... szenvedélyes és felhevült, és magával ragadó. Ahogy táncol, én is mennék de még nem ismerem a mozdulatokat elég jól és... - Most azonnal látni akarom a videót - fordulok a csapat felé hogy mutassák meg mit is kellene megtanulnom, mert meg akarom tanulni. Akarok.... táncolni. Vele.... Persze nem tudhatom hogy tartja-e a szavát de.... végül is eddig figyelmes volt, és a táncban elég profi, nem lesz nehéz összedolgoznunk azt hiszem. Minden másban hát..... Nem tudom. - Elképesztő volt.... - jegyzem meg ahogy közelebb megyek hozzá, de nem túlságosan. Oda nyújtok neki egy törülközőt is. - Mutasd meg az egész koreot az elejétől a végéig, minden részét érteni akarom - kiszól belőlem ilyenkor a csoportvezető és a maximalista is, na meg persze a szenvedélyes táncos. Az érzelmei.... csak úgy hullámzottak és amikor a tükör előtt táncolt egyedül.... Az...
Kicsit elegem lett, mert ők nem szerették úgy Jamest mint én. Annyira nem álltak közel hozzá, tudom, hogy a bárátai voltak, de azért… van amit nem tapasztaltak meg mellette, amit én igen. Ezért fájnak úgy Brian szavai. Épp kirohannék, hogy kapjak levegőt, amikor Wonho hangja elér, és egy pillanatra megtorpanok, majd rá pillantok. Ám látom Damon már tüsténkedik is. Átküldi a projektorra a páros videót, és az automatán megnyomják a sötétítőt, így a tükör elé gördülő vásznon jelenítik meg a páros táncot és a zene is szól a hangfalakból, ami ehhez a részhez illik. Én a zenét hallom dübörögni, de kell egy kis levegő, hogy kitisztuljon a fejem. A hangja közelebbről üti meg a fülemet, és zavartan nézek rá, majd nyúlok a törölközőért, és a fejemre terítem, még próbálok levegőt kapni, rendezni a légzésemet. Végig nézek rajta, akarom őt. Nem csak a tehetsége miatt, a szemei miatt, és… a személyisége is, akarom! -Nézd meg a videót, megfogják mutatni az elejétől. Meg ezt a részt is külön, és később megmutatom. – küldöm vissza a többiekhez. A csapatból az egyik lány Dia jön hozzám, és hoz egy üveg vizet, és meglapogatja a vállam, mire biccentek, és őt is behessegetem. Vannak dolgok, amikben nem tudnak segíteni. Nem az erkély ajtón jövök be, a nappaliból, és leülök a falnak támaszkodva, a fejemen a törcsivel, és a csapatot figyelem, máris körül rajongják, bár még Brian mindig óvatos távolságtartó. Én csak…kikapcsolok, a többiek el szélednek, már jócskán estefelé járunk, így a grill felé orientálódnak, mert mindenki megéhezett. Én maradok csak ott a teremben, feltehetően Wonhoval. Pihentem eleget, míg a videót mutogatták neki, és kicsit helyre is tettem magamat, nem lesz több megingás. - Állj oda. – állok fel mellé, és szembe fordulok a tükörrel, majd bekapcsolom a zenét, annál a tracknél, ami a páros számról szól. Az első pár mozdulat sort mutatom meg. - Meg kell néznünk melyikünk a szélesebb, mert ugye úgy kezdődik az egész, mintha egyedül lenne… az illető egy pár pillanatra, bár a ruhák is közre fognak játszani… - felelem. Végig nézek rajta, leplezetlenül. Beállok elé, a pózba, és elméletileg mögém kellene állnia, de ha az nem jön össze, akkor leszek én hátul, nem bánom. Ezután lassan próbálom hozzá a többi mozdulatot és így a tánc miatt is van lehetőségem többször megérinteni, közelebb kerülni hozzá, de most nem az a célom, hogy rá másszak. - Kész a kaja, srácok! – először meg sem hallom, csak amikor kinyomják a zenét, és állok vele szemben, csendben. Szeretném megölelni, de inkább elhúzódom tőle, és merev állkapoccsal intek neki. - Gyere, kár lenne kihagyni, isteni steaket tud csinálni Mona. – elkapom a csuklóját, és magam után húzom. Szeretném ha jól érezné magát a többiekkel. Bire ül fel a fotelbe a hátam mögé, és törölközővel megszárítja a hajamat, majd a szokásához híven elkezd benne matatni, és lassan érzem, hogy valami fonatot ügyködik bele. Én időnként lopva Wonhora pillantok. - Tetszik neked, igaz? De szokás szerint fasz vagy… - jön egyből a korholás - Hé! Csak Drake vagyok. Mellesleg, jó nagy… - dörmögöm az orrom alatt. – Ájh! Nem ér húzni! – kezdek sipákolni és szusszanok. - Az enyém lesz, kell nekem. – morgolódom tovább. - Azt tudod, hogy egy kapcsolathoz ketten kellenek, és úgy látom, ő nincs túlságosan elragadtatva tőled. Letaroltad, mert jön a nagy Drake, és mindent akar! – koppint a fejemre. – De, ő ennél finomabb. Nézd meg… - nézem, és nagyon tetszik. Miért nem lehet megérteni, hogy az én szeretet nyelvem a sok-sok érintés? Csók, hogy teljesen bele mászok az aurájába, a testébe? Brie végez a hajammal, csak egy egyik oldalát fonta be néhány sávban. Kitapogatom. Nem lehet rossz, annyira. Ezután még beszélgetnek egy ideig, ki-ki a magánéletéről, vagy koreoról, de lassan egyedül maradunk ketten, mindenki elbúcsúzik tőlünk, és lesz még időnk, mert jönnek még gyakorolni, de hagynak nekünk is időt a közös gyakorlásra. Wonhot nézem, de tartom a távolságot, annyira szeretnék a combjai közé térdelni és kényeztetni, majd rádönteni őt arra a kanapéra! Fájdalmasan rándul meg az állkapcsom, és nem csak az, miközben elfordítom róla a tekintetemet. - Ideje lenne aludni. Holnap csak mi fogunk gyakorolni. – nyújtózkodom, a papír tányérok a szemetesbe, szerencsére nem hagytak nagy szemetet maguk után a srácok.
Tanácstalanul állok meg ahogy a veszekedés után eltáncolja a tükör előtt a páros rész sajátfelét, és szellemként látom oda a másik felet hogy mi az amit kellene reagálnia, és miként tudnék én belenyúlni. Lelki szemeim előtt megjelennek a homályos sziluettek hogy melyik mozdulatra mi jöhet és bár nem tökéletes de azért kezdésnek jó. A többiek is azt hiszem egyetértenek velem, mert valaki már küldi is le a vetítőt hogy a videót teljes hosszában megnézhessem. Látni akarom. Tudni akarom. Érezni akarom. Ahogy ő is előkerül, odanyújtom neki a törülközőt amit magára is terít és aztán magunkra hagy minket. Mintha túlságosan felkavarta volna hogy el kellett táncolnia. Az érzelmei megmutatkoztak a táncban, de most megint.... hideg és távolsági. Arrogáns kifejezésű az arca. Megnézem a videot és néhol a testem is belemoccan ahogy felismerni vélek egy két mozdulatot amiket ma már mutattak nekem és magamban elemzem is a táncot. Nagyon intenzív, sok energiát fog felemészteni ha elő adjuk. Érdeklődök kicsit, és próbálok.... a csapatra látni, nem a sérelmeimre hogy elraboltak és idegen helyen vagyok, és senkit nem ismerek. Ők is egy összeszokott csapat akár csak az enyém. Itt most én vagyok idegen. Idegen. Idegen vagyok.... Fázósan dörzsölöm meg a karom hogy lerázzam magamról a rossz érzést. Látom hogy az aki vitatkozott Drake-el nem jön a közelembe, mintha nem bízna abban hogy táncolni fogok. Mintha gyűlölné a tudatot hogy itt vagyok. Ahogy lassan vége a videónak, már nem kezdenek el újra táncolni, inkább valamiféle grillt emlegetnek és végül.... egyedül maradok a teremben vele. A fal mellett ülve, fején a törülközővel. Felkelve közlebb jön és kicsit tartózkodóan nézek rá nem tudom mit akar éppen, de aztán... odaállok amit mutat. - Szerintem én vagyok..... elég... nagy vagyok - sóhajtok mert azért az önkép zavar nem tűnt el teljesen, és leginkább a szorongásom hatására gyúrtam ki magam ennyire. Hogy ne köthessenek belém hogy nyeszlett vagyok. Odaáll elém és próbálom felidézni a mozdulatokat és lassan nyúlok, és fordulok arra amerre vezeti a mozdulataim. Nem jutunk messzire mert valaki lekapcsolja a zenét és vacsorára hív minket. - Megyünk, megyünk - mosolyodom el és elindulok kifelé ahogy csuklón ragad a kertbe ahol ínycsiklandóaz az illatok és a grill is jól néz ki. Fogok egy tányért és odalépek a többiekhez és próbálok belekapcsolódni a beszélgetésükbe, mert addig sem kell..... addig sem kell gondolkoznom. Lassacskán elfogyatkoznak és elkezdek összapakolni az utolsó fecskék után, mert mi mindent elpakolunk magunk után, és nem is veszem észre szinte, de aztán Drake is csatlakozik. - Még.... elpakolok itt - fordulok körbe mielőtt bemennék a házba. Összeszedem az összes papír holmit és csinos szemeteszsákokat gyártok belőlük és jó fél órával később indulok el a szobám felé amit kinevezett nekem. Megfürdök, és sokáig nézem magam a tükörben, ismerkedve a szőke tincsekkel és a kialvatlan szemeimmel. Utálom bevallani hogy mióta nem hajtanak ezerrel nem érzem hogy szét akarnék esni, de még így is kegyetlen tempót diktálok magamnak. Lemondó sóhajjal indulnék el az ágy felé, de Drake áll a fürdő ajtóban és zavartan köhintek egyet. - Már kész vagyok, tiéd lehet a fürdő... - pillantok rá ahogy derekamon csak egy törülköző van.
A bátortalan hangjára rá siklik a pillantásom, és nem tudok nem kedvesen pillantani rá. - Tudod, előtte is tetszettél. De akkor pasim volt. Viszont nem jelenti azt, hogy olykor ne álmodoztam volna arról, hogy egy jégkockát végig görgetek innen. – érintem meg a torkát, és lehúzom az ujjamat a nadrág korcáig. – Idáig… tény, hogy most megtermett lettél, de nagyobb felületbe is kell bele harapjak… - felszívom magamat és sóhajtok, az arcom is megrándul. Nem, megígértem a veszekedés után magamnak, hogy nem leszek köcsög, senkivel sem. Pláne vele, de… nagyon-nagyon rég akartam ennyire valakit. Elhúzom a kezem, és feltartom a levegőbe, jelezve, hogy nem fogok hozzáérni. Magasabb vagyok nála, pár centivel. Neki kellene elől állnia, mert amikor kiegyenesedem, hülyén nézne ki az aránytalanság. -Te leszel elől, mert magasabb vagyok nálad. – néhány lépésig eljutunk, ám vacsorázni hívnak. Nehezen állok le, de muszáj, jobb ha nem hajtom túl magamat, pedig most belejöttem. Viszont annyi vegyes érzelem kavarog bennem. A tánc után, hogy igazából, jó hogy nem robbantam még fel. Nem szabad elfelejtenem ,hogy tegnap miattam volt rosszul, és… és… csak türelmesnek kell lennem vele. Miközben ő fürdik, én kihordom a szemetet a ház elé, kezet mosok, és elindulok az emelet irányába. Amikor meglátom félmeztelenül, elakad a lélegzetem, és rándulást érzek a nadrágomban is, tény, hogy nem indítottam a legjobban és magammal harcolok a legjobban, de… nézz magadra Wonhó, a gyúrás csak még kívánatosabbá tett. Aki azelőtt sem kedvelt és rajongott érted, az hülye volt. Miért nem érti, hogy szeretem őt?! Beletúrok a fonatos hajamba, hogy a francba fogom ezt szétszedni?! Elengedem, és ellépek mellette, be a fürdőbe, aminek még tusfürdő és ő illata van, mennyei! Most, hogy egyedül vagyok, jöhet az újabb összeroppanás, hangtalanul sírok, a fejemre hulló vízsugár alatt úgysem látszik. Az a tánc, rengeteg érzelmet hozott fel bennem. A számra szorítom a tenyeremet, hogy minden hangot elnyomjak a víz erősségét is feljebb veszem. Rákvörösre is égek a zuhanyrózsa alatt, fel se tűnik, nem akarom, ez legalább másképp fáj, nem úgy, ahogy odabent. Kimegyek, nem tudom mennyi idő után, és lefekszem mögé, szárazra törölköztem, de nem tudok azonnal elaludni. Ki tudja mikor fordulok felé, és kezdem a tarkóját csókolgatni, simogatni a testét, félálomban vagyok. Beszívom az illatát, és jólesőn hümmögök. - Fiiinom. – suttogom halkan. – Akarlak Wonho, nagyon finom az illatod. – mormogom a lapockái közé , amit finoman meg is harapok. A hátizmait és a szárnyait is szét harapdálnám, ott hagyva a nyomom a testén.
Annyira tanácstalan vagyok, és nincs itt nekem Kihyun hogy felhívjam hogy most mégis micsináljak és rajta aludjak el szinte ahogy megnyugtatóan álomba simogat. Még neki sem mondhattam el hogy hol vagyok. Biztosan szívrohamot kapna ha megtudná hogy áthoztak két határon is észrevétlenül. Felsóhajtok ahogy közelebb lép és rám pillant, de a szavaira kissé elnyílik a szemem. Miért... hogyan kedvelt engem korábban is, hiszen csak képernyőn látott. Videókon és egyéb felvételeken. - Nagyobb. Igen, hát.... pár mérettel nagyobb lettem - mosolyodom el halványan, és félrenézek ahogy elveszi a kezét tőlem. Nem feltétlen magam miatt csináltam, de nagyon bántott az hogy leszóltak, és méltó akartam lenni a csapathoz így nem kevés időt töltöttem el a konditermekben. Még mindig nem tudom hogy.... milyen akarok lenni igazából. - Jó, akkor én leszek elől. Ez az egész koreográfia... nagyon intenzív lesz, de nagyon nagy erő van benne. Láttam a felvételt és... mit tagadjam.... - sóhajtok fel ahogy kicsit elfordulok amikor ránk szólnak hogy vacsizzunk. - Tetszik ez a tánc. Erőteljes és .... bár ne így akarnál erre rávenni. Tényleg szükséges volt hogy elrabolj? Hm? - pillantok rá, de aztán... Valamit látok az arcán ahogy elfordul, és elindul. - Mindegy, menjünk ki a többiekhez.... - sóhajtok fel és követem kifeléa többiekhez való csatlakozásban. Jól telik el az este és én is jól érzem magam ahogy beszélgetek és próbálom kicsit megismerni őket. A neveiket, azt hogy ki kivel van párban. Milyen régóta a csapat tagja. A fürdés után törülközővel a derekamon lépek ki a helységből és szinte belé ütközöm, de gyorsan kikerülve őt a nekem kijelölt szobába megyek és becsukom az ajtót. Az ágy itt éppen megfelelő, nem túl puha és lefekszem. Nehezen tudok elaludni és csak forgolódok összevissza ahogy keresem a megfelelő pozíciót hogy aludni tudjak. Nem tudom mennyi idő kell hogy elaludjak de nem is tudom mire ébredek meg ismét. Valaki hozzám simul, és a hátamat nyalogatja, csókolgatja, ami kellemes érzés, de... hideg zuhanyként ébredek meg és ugrok meg. - Drake! Te... micsinálsz az ágyamban?! - fakadok ki és a vérnyomásom az egekbe ugrik. Megint.... megint?! Igyekszem felugrani és elhátrálok az ágytől, és kimenekülök a szobából alsónadrágban ahogy vagyok. Nem tudom mit akarok és merre de keresek egy másik szobát... Hátrasimítom a hajam, ahogy próbálok lehiggadni és inkább csak felöltözöm és kimegyek a ház elé. Leülök az egyik kerti padra és próbálok.... lehiggadni. A csókjai, ahogy hozzámért.... Nem volt rossz, de meg is rémített.
-Igen, de még mindig baj van az önbizalmaddal, magadat illetően, pedig hidd el, nem az számít, hogy hogyan nézel ki, hanem az, hogy milyen vagy idebent. – majdnem felemelem a kezem, és megérintem a mellkasát, ám félúton leeresztem. Annyira szeretném ,ha érezné, ha tudná ,hogy mit érzek iránta. De nem megy át. Nem tudom, hogy mit csinálok rosszul. Őt nézem, amikor nekem intézi a kérdést, szükséges ez? - Ha írok egy levelet, vagy elküldöm a videónkat, megkapod? Átadja az ügynökséged, hogy elmondjam szükségem van a te tehetségedre? Ha pedig eljutott volna hozzád a kérésem, nem hiszem, hogy mindent otthagynál, ott a csapatod, a saját táncosaid, a fellépéseid. Mindig lett volna valami kifogás, hogy nincs időd egy szar amerikai csapattal foglalkozni. – nézek rá fáradtan. Megrázom a fejem, és elmegyek mellette, inkább… most csak annyiban hagyom. Kifáradtam, kitáncoltam a feszültségem valamelyest. Annyira jólesik hozzá bújni, és érinteni a testét, hidegzuhanyként ér az elutasítása, és ijedtemben még az ágyról is leesek. A fejem tetejére húzom a takarót, és a földön maradva csúszok szét, hagyom hogy elterüljön rajtam a szar alak érzés. Egy menthetetlen szar vagyok, végül a földön alszok el, nem megyek utána, és nem is keresem. Reggel csak megfürdök, kicsit szar a vállam, de semmi ok az aggodalomra, egy kis kinezio tape megoldja, és krém. Készítek reggelit, tízre várom a fiziós csajt, hagyok reggelit Wonhonak is, vagy eszik belőle, vagy nem. Becsukom magamra az edző terem ajtaját, ha alszik nem akarom, hogy felébredjen, és a mixet rakom be, amit tegnap kaptam. Én csak összeírtam a számokat, amiket hallani akarok benne, ezt a dj-nk összerakta egy elég jó darabnak. Még csak a lépéseim gyakorolgatom, amikor csöngetnek ajtót nyitok, és elintézi a csaj a karom, máris kényelmesebb. -Wonho, ebéd előtt gyakorolnunk kellene. – jelenek meg egy üveg vízzel az ajtóban, épp ahol tartózkodik, és felé dobom, remélem elkapja. De közelebb nem megyek hozzá. Nem hozom szóba az éjjelt.
Félrenézek ahogy az önbizalmamról beszél, mert én is tudom hogy nincsen minden rendben, de hát az ügynökségnél mindenre is adni kell, és a csapat bízik bennem. Ők tartanak engem össze és így nagyon nehéz nélkülük hogy nem tudok átmenni hajnal háromkor Kihyunhoz hogy nem tudok aludni mert tele van a fejem mindennel amivel nem kellene. Olyankor ő segít kicsit kiszellőztetni azt, és rendet tenni benne de most nem hívhatom fel panaszkodva hiszen úgy tudják önként jöttem el. - Én... nem tudom. Engem a többiek tartanak össze többnyire, és ők az én erőm, nélkülük csak ilyen.... vagyok - suttogom el a végét szinte. Tudom én is hogy biztosnak kellene lennem és láttam jópárszor azt is hogy hogyan reagálnak a lányok a megjelenésemre és nagyon szeretik amikor vetkőzök. Meg amikor edzek, és nagyon sok levelet is kapok. - Hibáztatsz amiért zaklatott vagyok? Minden rajongói levélre válaszolunk ahogy tudunk és a felkérek között is sok volt amit elvállaltunk, a kiadó tanácsa ellenére is. Valószínűleg nem hagytam volna ott őket, ez igaz. Nekünk is gyakorolnunk kell, és most így azt kéred tőlem hogy három hónapig kettős edzést csináljak. Nem mondtam sosem hogy szar lenne bármi is. Mindegy, akkor ne lásd meg az én nézőpontomat, úgysem számít - hagyom rá ahogy elmegyek aludni, és nem is foglalkozom vele hogy ő is az én szobámba jött be, és feküdt le, csak akkor tudatosul igazán bennem amikor hozzám bújik és simogatni kezd, akkor nyakon önt a pánik. Miért csinálja? Most már mindig így lesz? Élénken él bennem az, hogy elárult a saját testem és egyáltalán nem akartam hogy megdugjon! Én sosem akartam, és őt nem érdekelte az sem hogy elutasítom. Mit számít ha ellent mondok?? Így hát menekülőre fogom, és szerencsére nem jön utánam, ahogy kimenekülök a ház elé, és csendben szuszogok hogy megnyugtassam magam és összehúzom magam. Én.... én nem tudom mit akarok igazán, illetve hazamenni innen de.... Úgy összezavar.... Tehetetlen dühvel gondolok arra hogy milyen gyenge vagyok, és nem tudom visszatartani a könnyeimet sem. Csak jönnek egymás után, maguktól. Végül halkan zokogok a kis kerti padon amíg levegőt kapok, aztán moccanok csak meg. Elgémberedtem lustán nyújtok csak de nem tudok elaludni, így inkább csak kószálok a környéken. Hajnalodik már mikor vissza érek és nem merek tükörbe nézni. A szemeim fájnak és valószínűleg vörösek is a sok sírástól és be vannak dagadva. Így a reggeli fürdést követően, csak leülök az ágy szélére és szinte elalszom ülve. Még enni kellene és le is megyek a konyhába de egyszerűen elalszom a zabkásám felett amit Drake hagyott nekem. Amikor meghallom a hangját csak morgok valamit hogy hagyjon békén. - Mhmgmfdlglll! - közlöm vele ahogy fel sem emelem a fejem, devégül csak megpróbálok felkelni de nem sikerül és összecsuklok ha csak el nem kap. - Ehh, én.... csak.... nem aludtam - vallom be hiszen nem voltam képes elaludni, mert annyira összeszorult a gyomrom hogy megint meg akar erőszakolni.
Tárgy: Re: Wonho & Drake 
