Viszonylag nehezen ébredek reggelente de mindig ott vagyok a megbeszélt helyszínen a megbeszélt idő előtt két perccel. Erre nagyon kényes vagyok. Akkor is ha nekem kell odaérnem, meg akkor is ha én várok valakit. A konyhába kitámolyogva nem lep meg hogy Ash már a reggelizőasztal körül szorgoskodik és nem tudom mi lenne velem néha ha nem mondaná mit csináljak. Valószínűleg véletlen éhen halnék vagy kialvatlanság miatt borulnék fel. Magam elé húzom a tányért hogy egy pár falatot egyek és figyelemre sem méltatok semmit, ami nem kávé.
Fogalmam sincs hogyan álljak hozzá most, mert bár az éjszaka jó volt, de nem tudok hirtelen más lenni mint ami eddig voltam, és nem gondolom azt hogy megérné engem szeretni. Nem tudok semmit adni senkinek, mert ezeket már rég elzártam. Mivel azonban színész vagyok, bármit el tudok játszani a külvilág felé, de Asht nem tudom megtéveszteni mivel ő a színfalak mögött lát engem.
- Jó. Legyen így… - egyezek bele. Majd megpróbálok kicsit kevésbé szuicid módon élni vagy nem tudom. Nem is érdekel jelenleg, álmos vagyok és ki kell mozdulnom. Végül mégis elindulunk és bekötöm magam az anyós ülésen amíg megszerzi nekem a kávémat és már bele is kortyolok. Lehetne ebből mondjuk ilyen dupla vagy tripla adag simán…
Hallgatom Asht, hogy mi lesz a menetrend, mert minden forgatásnak más és más a folyamata de a mai nap nem tűnik egészen vészesnek. Megismerkedek a statisztákkal és a sminkesekkel, jelmezesekkel. A főbb szereplők színészeit ha más nem hírből ismerem már. Senkihez nem fűz szoros kapcsolat de igazán rossz sem. Azt hiszem ők is így vannak velem.
-Kíváncsi vagyok a jelmezeimre. Az biztos hogy hosszú hajam lesz és fehér vagy nagyon világos árnyalatú ruhákban kell lennem, de azért érdekel hogy mennyire lesznek kényelmesek - jegyzem meg a kávém felett a napszemüvegem mögül. Elolvastam mindent a műfajról, és a műről, ami alapján a sorozatot forgatni fogjuk és tudom is mire számíthatok, de más lesz azért azokat a ruhákat, azt a karaktert viselni.
-Koreográfia, csodás… Az nem lesz nehéz – sóhajtok fel, mert a táncos múltam miatt könnyen magamra szedek mindent, nem fog kihívást jelenteni.
-Stúdiózni mikor fogok menni? – kérdezem hiszen a főcímdalt ketten fogjuk énekelni a színész társammal, aki szintén énekes vonásokkal bír. Tehetségesnek mondják.
-Tarthatnánk már a kosztümös résznél. A szövegek nem olyan nehezek szerencsére. Mással fog meggyűlni a bajom – ismerem magam ennyire. Nem vagyok visszafogott és hírből sem hasonlítok a megformálandó karakterre. Talán csak annyiban hogy kőből van a szívem.