Pride
✦ Play by Anya Chalotra✦

✦ Főkarakter: Pride ✦

✦ Egyéb megnevezések: Kevély, Büszkeségem, Lukrezia Borgia, Kleopátra, Boleyn Anna, Maria Campagna, Cantarella, az emberek világában úgy ismeretes, mint Superbia "Fierezza" Branco di Leoni
✦ Születési hely, idő: Az Idők Kezdete, Pokol. De igazán letagadhat néhány évezredet.
✦ Faj, alfaj, csoport: Démon, a Hét Főbűn legkevélyebb tagja
✦ Rang: A Kevélység képviselője és megtestesítője
✦ Klán: -
✦ Állásfoglalás: Lucifer hűséges követője és megingathatatlan hitvallója
✦ Természetfeletti képességek: Démontűz, teleportáció, telepátia, megszállás, regeneráció, alkukötés, immunitás, felfokozott érzékelés és emberhez nem mérhető erő, teherbírás.
✦ Különleges képesség: polimorfia - állati alak
Leírása: Képes bármilyen állattá átalakulni, legyen az szárazföldi vagy vízi, szárnyas vagy elevenszülő, hidegtűrő vagy forróvérű, kicsi vagy nagy, amíg találkozott vele, és el tudja képzelni, fel tudja venni az alakját.
Démoni alak: A test emberi formája nagyban megmaradt, ha nagyon hunyorítasz, de kiegészítik hosszú, kígyózó szarvak, vaskos, sárkányszerű, pikkelyekkel borított farok, pikkelyekben és karmokban végződő kézfejjel, és nagy, szaruhártyás szárnyakkal. Szemében ilyenkor a pokol tüze ég. >>illusztráció<<


Minden, ami én vagyok

"Contritium praecedit superbia"


≣ Mutasd be a halandó külsőd (ha van állati/démoni alakod)!
A test magas, nyúlánk alkatát hosszú végtagok teszik még hangsúlyosabbá. Szép, homokóra alakkal rendelkezik, széles csípővel, és szeplőtlen idomokkal. S mint hogy fontos neki a saját megjelenése, kínosan ügyel is, hogy egy bizonyos súlyt sose haladjon meg. Arca ovális alakú, orra hosszú, és egészen kislányos piszében ér véget. Ajkai teltek, de nem túl dúsak, szigorú cakkos. Sötét, vékonyra formált szemöldökei árnyékában hideg, ibolyakék szemek ülnek, és viharos, dús, hollófekete tincsei vannak.
A test adottságainak köszönhetően bármit felvehet, feketéket, fehéreket, lilákat, szereti a drága és előkelő parfümöket, ékszereket, az elegáns sminket, de természetesen örök kedvence marad a reneszánsz Itália udvari viselete.

≣ Írd le természeted jellemzőit!
A világa saját maga körül forog, és szereti ezt is hinni. Sokat sajátol, rendkívül önhitt, és a végtelenségig hisz saját magában és a saját képességeiben, sikereiben. Élvezi, ha rajta legelészik minden tekintet. Tökélyre fejlesztette a beszélőkéjét, annak a művészetét, hogy hogyan csavarjon valakit az ujja köré a szavaival, az intelligenciájával, és a testbeszédével. Hatalmas lexikális tudása van majdnem minden témában, különösképpen kitérve a történelemre. Kifogástalanra csiszolta a hangjával való játékot, szinte énekel minden szóval. Végtelenül intrikus, szeret minden lében kanál lenni, mindenről tudni, mindenhol ott hagyni a keze nyomát, minden nagy dologban részt venni. És szeret a patronáljtairól - vagyis végső soron saját magáról - hosszan és kimerítően beszélni. Szentül hiszi, hogy mindenkinél szebb és tökéletesebb - és nem szégyell birokra kelni nővérével, Bujával sem, csak hogy bizonyítsa igazát.

≣ Mutasd be a családi háttered, kapcsolataid, stb.!
Lucifer leánya vagyok - ily módon a köztünk lévő kötelék mélyebb és szorosabb, mint azt halandó akár csak felfoghatná. Mélyebb, mint apáé és lányáé. Mélyebb, mint fivéré és nővéré. A mi kapcsolatunkra az emberi nyelvnek nincs szava.
Hat testvérem van. Kicsit izgágák; ahányan vannak, annyi felé vannak, és annyi félét csinálnak. Szükségük van egy gyengéd, de határozott kézre, amely megmutatja nekik a helyes irányt. Épp itt az ideje.

≣ Itt részletesebben bemutathatod allergiáid, függőséged, fóbiáid, perverzióid, hobbijaid, stb.
Bármit megtenne, és meg is tesz a figyelemért, a dicsőségért, hogy hogy ő kerülhessen ki győztesen egy veszekedésből, egy szituációból, egy helyzetből. Örömét leli a saját sikereiben, büszkeséggel tölti el, ha benne volt a keze munkája valami világrengetőben, és rengeteg kreatív energiája van, amit szívesen öl a történelem megmásításába, olyan helyzetek és események kavarásába, melyből az ő pártfogoltjainak - ergo a saját - neve marad fent.

≣ Itt kapnak helyet a harci eszközök, házi kedvencek, stb., illetve mindaz amit még szívesen megosztanál a magadról.
Többnyire inkább szereti kreatívan használni a különleges képességét, ha szorult helyzetbe kerülne, ezért gyakran nincs is szükség arra, hogy fegyverekre, offenzív eszközökre kerüljön a sor, de ha mindenképpen nyúlni kell valamihez, a mérgek nagy rajongója.


Hallgasd meg történetem!

Ki mondta, hogy a reneszánsz Itáliában nem voltak démonok? Ki mondta, hogy mágia nem létezik? Ki mondta, hogy a boszorkányok már mind meghaltak? Ki mondta, hogy Lucrezia Borgia szőke volt? Ki mondta, hogy a róla szóló pletykák nem igazak egytől egyig? Ki mondta, hogy a történelmet nem lehet meghamisítani? Ki mondta, hogy a tanulás előjog? Ki mondta, hogy kurtizánoknak nem jár a tudás? Ki mondta, hogy egy nő nem képes egyedül eltartani magát? Ki mondta, hogy egy meddő nő sose lehet anya? Ki mondta, hogy szajhának lenni szégyen? Ki mondta, hogy a szervezett bűnözés férfi iparág? Ki mondta, hogy nő nem lehet Mafia tag? Ki mondta, hogy választani kell a boldogság és a hatalom között? Ki mondta, hogy a nők a gyengébbik nem? Ki mondta, hogy a gyönyör a férfiak kiváltsága? Ki mondta, hogy a vágy nem okoz függőséget? Ki mondta, hogy a rendszer nem korrupt? Ki mondta, hogy a világ feloszlik feketére és fehérre?

✦✦✦

Hogy mi a halhatatlanság? Végtelen élet, örök fiatalság, állandó körforgás, míg végül a kör be nem zárul, és a kígyó a saját farkába nem mar? Időtlen szemlélődés a múlandó felett. A magadfajtáknak elképzelése sincs, milyen nehéz elpusztítani egy démont. Jóformán, ha nem tudod a módját, ― márpedig miért tudnád? ― rábasztál. Leginkább azért, mert tőlem nem kapsz második esélyt.

✦✦✦

Mert mi a legellenállóbb parazita? Tehetséggel megáldott rovarok, gombák? Betegséget okozó baktériumok? Járvány, mely oly sebesen szedi az áldozatait, mintha kötelező volna? Nem, kedvesem… Egy ötlet. Egy eszme. Fertőzőbb bármilyen vírusnál. Rugalmasabb bármilyen makro teremtménynél. Alattomosan befészkeli magát a fejedbe, és ha már egyszer belakta, ott is marad, egészen a halálod napjáig. De addigra már megfertőztél vele öt másik embert, akik továbbadják az ideádat újabb öt embernek, és így tovább és tovább, egészen míg meg nem halnak.
Ezért kellett Szókratésznak meghalnia.
Semmi másért.
Nem a Spárta ellen vívott csatában betöltött szerepéért. Nem azért, mert haragosai száma nőttön nőtt. Még csak nem is azért, mert nem jelent meg a Salamis-i tárgyaláson ― bár azt nagyra értékeltem, hogy legalább nem próbált meg szökni, miután sikereresen elfogták, annak ellenére, hogy lett volna lehetősége elillanni.
Szókratésznak azért kellett meghalnia, mert túl sokat tudott. Annyi minden lehetett volna belőle; tudását és bölcsességét mindenki, még a delphoi orákulum is elismerte. Csak ő nem. „Ha azok az emberek, akik nagynak és bölcsnek hiszik magukat, de valójában mégsem azok, akkor én sem vagyok különb tőlük.” Nagyravágyásának hiányában pedig semmi jövőbéli hasznom nem származott volna retorikai készségéből és kivételes politikai érzékéből.
Tudta, hogy a története csak egyféleképpen végződhet. És végül is az utolsó pillanatig igaza volt. A filozófia valóban nem más, mint felkészülés a halálra. Azt mondják, Szókratész foltos bürök általi méreghalált halt. De csak Te és én tudjuk, valójában ki kínálta fel előtte ezt az utat a távozásra.
✦✦✦
Más volt a helyzet Nagy Sándorral. Benne megvolt minden, ami Szókratészból hiányzott. Erős vérvonal leszármazottja volt egy erős királyság élén, taníttatásáról nem kisebb személy gondoskodott, mint Arisztotelész, ambíciózus volt és hataloméhes, fiatal kora ellenére. Minden megvolt benne, hogy leigázza a világot, és uralkodjék felette. Csak hogy aztán elvegyek tőle mindent, amit elért.
Figyelemmel kísértem, ahogy lerohanja, majd meghódítja Mediterrániát, a Balkánt, Egyiptomot, a Perzsa birodalmat, Indiát, és Ázsiát. Számtalan város viselte a nevét, az ismert világ ismerte és elismerte hadviselésben való fölényét, és kész volt rá, hogy tehetségével elborítsa Arábiát és más országokat is. Csak hogy ez sosem következett be.
Nem a szúzai megálló volt az első alkalom, hogy érdekeink ütköztek. A tömeges esküvő kellős közepén ismét ölre mentek a nézeteink. Leharcoltnak és fáradtnak érezte magát az éves hosszú hadjáratok után, és nem vágyott másra, mint feltöltődni annak a karjában, akit a legjobban szeret. Marta a honvágy, annak ellenére, hogy nem kellett erőltetni az Arábia elleni hadjárat ötletét. Milyen gyarló és esendő is az ember…
Hephaestion nem az első alkalommal vált parázsvitáink tűzfészkéé. Megértettem, miért volt nagy kedvence a tábornok, tehetséges és jó érzékkel megáldott katona volt. És még szenvedélyesebb szerető. Nem, nem féltékenységből vitatkoztunk. Hanem mert úgy éreztem, akárhányszor Hephaestion szóba kerül, hirtelen semmi sem számít. Hephaestion javára akár még a világról is képes lett volna lemondani. Az én világomról. Ezt pedig nem engedhettem.
Titokban elküldtem tehát Ectabana-ba, ahol az éj leple alatt méreggel tettem el láb alól az ifjú generálist.
Azt reméltem, ez majd kiveszi az utolsó kifogást is a király kezéből, és végre arra koncentrál majd, ami valójában fontos.
Tévednem kellett.
A szívfájdalom hatalmába kerítette az alig harminckét esztendős makedón királyt, a világ leendő urát, és mintegy fél éven belül el is ragadta tőlünk. Vannak, akik azt mondják, megmérgezték az első adandó alkalommal. Ezennel ünnepélyesen kijelentem, hogy nem mi voltunk. Szerettem volna azt, amit Nagy Sándor is, szerettem volna arany babérkoszorúval látni a világ peremén, és szerettem volna rajta keresztül igazgatni történelmünk dolgait. Hibáztam, elismerem. Tanultam az esetből, az erőmet és a hatalmamat fitogtattam, és ezen túl okosabban használtam fel a szóban forgó szeretőket a magam céljára.
Majd’ kétezer év eltelt azóta. De Nagy Sándor nevét senki nem törölte le a történelem orcájáról.

✦✦✦

Nagy Sándor után Kleopátrában láttam nagy reményeket. Igazi természetes szépség volt, szellemes, fiatal, pezsgett az élettől, a világ pedig a lábai előtt hevert.
Olyan befolyásos és nagy renoméval rendelkező férfiakat tudott elcsábítani és az ujja köré csavarni, mint Julius Caesar és Mark Antony, akiknek jó felesége, négy gyermekéknek pedig jó anyja volt. Egyetlen, és legnagyobb hibája csupán, hogy nőből volt. Midőn választani kellett az országa vasmarokkal való védelme és a gyermekei, szeretői ― és saját maga ― biztonsága közt, kivétel nélkül mindig utóbbi felé hajlott. Impulzív volt és érzelmes, a királynőből elragadva a „király” szót úgy viselkedett, mint akármelyik egyszerű anya és feleség, amikor Kemetnek fáraóra volt szüksége.
Meg is fizettette vele drágán a történelem. Sem Kleopátra, sem pedig én nem tudtuk lerázni magunkról a múlt szellemét, és béklyóként tartott bennünket fogva Egyiptom utolsó fáraójának vad szentimentalitása, engem pedig Nagy Sándor emléke. Kleopátra nem volt képes magát sem a szeretői, sem a gyermekei elé helyezni, ez pedig közvetve a halálát okozta. Octavian Egyiptomba való bevonulása után leghűségesebb szolgálólányaival elzárta magát a jó előre megépíttetett kriptájába. Tiszteltem Kleopátrát, amiért nem akart trófea lenni egy idegen ország győzelmi parádéján, ezért kiutat javasoltam neki ebből az útvesztőből.
A történelmi feljegyzésekben Kleopátra halálának okaként egy áspiskígyót neveztek meg. Ugyanakkor rögtön azt is hozzátették, hogy a kriptában sehol sem bukkantak a hüllő nyomára.

✦✦✦

A következő ― és egyben utolsó áldozatom nem más volt, mint egy kislány. VI. Sándor pápa és Vannozza di Cattanei leánya. Ezúttal óvatosan és körültekintően jártam el. Kicsi gyermekkorától kezdődően jelen voltam az életében, elértem, hogy bízzon bennem, és nagyra értékelje a szavamat. A amint elérte a hat éves kort ― a gyermeki naitivás, de értés lélektani határát ― szépen lassan átadtam neki mindent, amit tudnia érdemes az emberekről, a természetükről, és a bosszúvágyról. És arról, hogyan adhat teret az érzéseinek, legyenek azok bármilyen alattomosak és sötétek is.
Nem érhettem meg, hogy Lukrécia Borgia mivé nővi ki magát ― Glóriának és az ő átkozott gárdájának köszönhetően ― de mint később megtudtam, a kis Lukrécia felért a nevemhez. Mi több, a mai napig a történelem egyik leghírhedtebb méregkeverőjeként tartják számon.