Ash and Bone

főkarakter
Valentine Stone
csoport
mágus
Elem, kaszt
Tűz elem, harcos kaszt, kevés védő kaszt.
kor
100, de 25-nek néz ki
lakhely
Anchorage
foglalkozás
jeleneleg egyetemistának adja ki magát, de amúgy, bérgyilkos
avatar alany
Benjamin Ahlblad
keresett karakter
Saját

Jellem: Kicsit laza, kicsit nem törődöm. Ugyanakkor, sokan szeretnének olyanok lenni, mint ő. Mert karizmatikus, és lehengerlő. A lyukat is kibeszéli a gyomrodból, de az is lehet, hogy úgy intézi, hogy te fizesd az ebédjét, ennyi idő alatt megtanult bánni a szavakkal, és azokat úgy görbíteni, ahogy neki tetszenek. Nagyon jó színész, ebből kifolyólag magától értetődő volt a számára, hogy szinkron színészetet tanuljon mostanság. Így iskolába jár. Az igazi valóját mélyen belül elrejtette magában, azon a sötét éjszakán Königssee hágóján. Pedig valahol mélyen szeretné, ha nem magányosan koptatná az élete útját. Ám időről időre rá jön, hogy jobb így. Így legalább senki sem sérül. Tüskék, és apró tűzlángocskák kísérik az útját, annak, aki illetéktelenül igyekszik az aurájába tolakodni.
Óvatos, az idegenekkel szemben mindenképpen. Senkit sem enged a maga közelébe, le pattannak róla a lányok is, és a fiúk is. Nincs olyan, akit csak azért szeretne, mert bele ragadt egy testbe, inkább az emberek valójában hisz, ha valaki tetszene neki, mindegy, hogy milyen testben van. De mint tudjuk, nem szeret senkit sem közel engedni magához.
Kinézet: Mi is jellemző? Magas, ha nem visel hosszú újjú pólót, vagy pólót magán, eléggé szembe tűnik az embereknek, hogy mennyire izmos. De ezekkel sem kérdkedik, na, jó, pontosan tudja ,hogy mikor van itt az ideje , és nem rest ki is használni a helyzetéből származó előnyöket. Valamilyen szinten hedonista, de inkább a suli úszó csapatában látni leginkább, ilyenkor úszógatya és úszósapka, meg a szemüveg a jellemzőbb rá. Ebből kifolyólag, megugrott az úszó csapat rajongói tábora, de ez hol érdekli őt? Szereti a kényelmes, és laza viseleteket, és jól állnak neki az öltönyök is, ha az alkalom úgy hozza, mi sem bizonyítja jobban,mint az a suli bál, ősz köszöntő , vagy a bánat tudja mi, ahol James Bond Casino Royale stíliusának megfelelően kell öltözni. Biztos, hogy nem fog partnert vinni magával, de azért elmegy, mert érdekli. A haj szőke, és göndör, a szeme zöld, a szemeit egzotikus származású anyjától örökölte, ahogy a haja göndörségét is. A mosolya, szinte mindig ott virít az arcán, de csak kevesen látnak ár rajta, a tapasztaltabbak, vagy akiket közelebb engedett magához, egyikből sincs túl sok. Szereti az órákat, óra gyűjteménye van, és van két sport kocsija is, meg egy motorja. Amúgy, igyekszik kerülni a feltűnést.
Motiváció: Titkon, talán azért jelentkeztem újra iskolába, hogy megtapasztalhassam, milyen közösségi helyre járni, diákok között lenni, még ha több évtized is választ el minket egymástól. Valahogy mindig is megértettem magamat velük. Ja, és el ne felejtsem, Reno-t, az agyamra megy. Hiába koptattam le rengetegszer, valahogy mindig belecsöppentem a balhéiba. Nagyon jól titkolom előle, hogy mi vagyok, nem szándékozom beavatni az életem minden titkába, még akkor sem, ha jó vele néha lógni.
Előtörténet: Meg ér pár szót a mágiám megjelenése, épp a családi villában, angliában mászkáltam, és kergetőztem az egyik inas fiúval, én voltam a herceg, ő a kalóz. Ahogy futkároztunk, játszottunk a botokkal, az egyik sarkon szembe találkoztam a hatalmas, hozzám képes hatalmas kutyával. Az arcomba ugatott, és fel lökött a fejével, nem láttam mást, csak a nagy fejéből kiálló fogait, akár a sátán kutyája! Kellett apámnak pont erről mesélnie az éjjel, így se mertem a lápra ki menni, még fényes nappal sem. Ezek után? A hatalmas kutya elkapta a lábam, és húzni kezdett, az inas fiú kutyája volt, és én voltam az idegen az istálló környékén, lévén, csak nyáron jöttünk ide. Kiabáltam, de a kovács műhelyben épp dolgoztak a fújtatóval is, így semmit nem hallottak. Viszont, egy szikra kiugrott rám, és körbe ölelte a testem egy pillanatra, a kutya nyüszítve kapta el a fejét rólam, égési sérüléseket szenvedett a pofája és a szája körül. Erre már végre abbahagyták a munkát és a futva közeledő apám végig látta a jelenetet, büszke is volt, dagadt a mellkasa a büszkeségtől, hogy megjelent a képességem.
Ha van, valami korszak, amiről , igazán nem akarok beszélni, az a második világháború kora. Sajnos ,abban a korban születtem, amikor háború – háborút követett, vagy felkelések jöttek egymás után. Utolsó voltam a családomban, és atyám… Harcos, anyám védelmező mágus. Direkt párosítottak két ilyen erős kasztot egymással, már rég. Nem volt választásuk, a faj fennmaradása érdekében.
Említettem, hogy utolsó voltam, mert bizony, anyám a második világháborúban súlyos sérülést szerzett, meggyógyult, de már képtelen volt utódokat világra hozni, hiába a legjobb italok, talizmánok, semmi.
Lehettem volna elkényeztetett gyerek, lehettem volna aranyban , vajban fürösztött, utolsó sarj. Mégsem az lettem. Amint kitűnt az elemi mágiám, onnantól kezdve megkezdődött az elméleti oktátásom, és közben az edzésem is, egy a harcokban jártas mestert kaptam magam mellé, aki a fegyverekkel és vágó eszközök használatával is megismertetett. A több elvűségben hittek, így az anyám is tanított. Mesteri szinten nem tudom megvédeni magamat, mint ő, de egy közép szintet elértem, és itt meg is rekedtem, hiszen a fő kasztom a harci mágiában rejlik, amit apám tanított. Az Elemi kasztom tanítását atyám vállalta magára, lévén ő is tűzmágus.
Kegyetlenség egy gyereket már bevetni a világháborúban, de vagy nem érdekelte a szüleimet a probléma, vagy pedig meg volt kötve a kezük. Manapság, már nem igazán foglalkoztat a dolog.
Békésebb időket élünk, és felbérelhetnek harcokra, hiszen, ehhez értek, alkalom adtán pedig a ketrecharc örömeinek is hódolok, persze az illegális harcokat értem. Ügyelve arra, hogy ne éjjelieken vegyek részt, hiszen a második világháborúban találkoztam vámpírokkal, és csak a képességem mentett meg attól, hogy ne szívjanak halálra.

Fázok, hideg van. Nem használhattam a mágiámat, noha majd megfagytam. Konzervet ettem, utálom a konzerveket, pedig, otthon, Angliában, a nagy birtokon megvolt minden kényelmem, hiányoztak a zöld legelőink, a derékig érő kőfalakkal. Itt is volt zöld, de itt minden behálózott a hófehér szörny. Lavinák temettek alá falvakat, vagy épp egy elemi mágus tiport rommá egy-egy ss-es falvat. A szemeim? Kifakultak, pedig még csak tíz éves vagyok. Apám…a terepen akarta folytatni a képzésemet, egyenesen a közepébe. Már őszült a haja egy csíkban, ahogy anyámnak is. Nem akartak semmit a véletlenre bízni, már több gyereket elvett tőlük a háború, mert nem tanították meg őket harcolni, fizikailag, engem pedig erre is igyekeztek minél durvábban felkészíteni. Ezen az éjszakán rajta ütöttek a Königssee hágóján a konvojunkra, figyelmetlenek voltunk, és hiába a trágya szag, hogy elvegye a mágusok szagát, pár vámpír is rajtunk ütött, az emberek mellett. Hiszen, a háborúk sosem arról szólnak, hogy egy-egy faj vesz benne részt, mindkét oldalon vegyesen. Emberekkel működtek együtt a vámpírok, így akadtak ránk könnyebben. Eleddig, csak atyám meséiből hallottam vámpírokról, akik a mi vérünkre szomjaznak, de azon az estén szemtől, szemben találkozhattam velük. Pánikba estem, hiszen, mégis csak gyerek voltam. Hamar eltűnt mellőlem mindkét szülőm a nagy kavarodásban. Már épp átharapta volna a torkom a vámpír, amikor a tűz kirobbant a testemből, és a vámpír, bűzösen égve, kiváltozva vetődött le rólam. Nem emlékszem arra, hogy pontosan mit csináltam, égett már akkor valami, valószínű onnan húztam magamra a tüzet.A kiáltásom betöltötte az Alpok sötét egét, és ez volt az a pillanat, amikor rá jöttem, bár alacsony vagyok, testileg nem tudom felvenni a harcot a nálamnál magasabb felnőttekkel szemben, viszont, elég két marok tőr, és gyorsan cikázva köztük, halálos, és évletveszélyes sérüléseket tudok okozni, a tanításom, amibe a test-test elleni harcokat vették előre, a kiképző harci mesteremnek hála, a stressz hatására elő jöttek. Nem halhattam meg, nem ölhettek meg itt. Persze, nem voltam egyedül, a szüleim, biztos távolságból figyeltek, és ha kellett közbe avatkoztak, nem hagytak magamra teljesen. Hiszen, azzal tisztában voltak ,hogy mégis csak gyerek voltam, még akkor is, ha ezen az éjszakán veszett ki belőlem minden gyermeki.

Körülbelül negyven évesen jöttem el otthonról, eddigre már apámat is túlszárnyaltam tudásban, mágiában, és testi képzettségben is. Több szabadságot kaptam, és kihasználtam a 1960-as woodstoki fesztivál okozta kavarodást. A terv az volt, hogy oda megyek ki, de a reptéren, nem a fesztiválra indultam, hanem máshova, céltalanul. A saját utamat kerestem, mert végre szabadnak éreztem magamat, csak eddig terveztem az utamat, nagyjából. Azért, voltak elképzeléseim, Amerika híres hegyeit meglátogatni, napjainkig, számomra, ez, amolyan ismerd meg magad mozgalom volt, bár... ésszerű keretek közt eltöltöttem egy kis időt a francia idegen légióban is. Itt lettek olyan katonai ismereteim, és tapasztalataim, a meglevőkre, amik miatt azt tudom mondani, hogy szabadúszó bérgyilkosként dolgozom. Elvégre, a tüzekre ki fogná rá, hogy szándékosak? Viszont, nem szeretek egyhelyben ülni, így mindig keresem a bajt, és a feszülstég levezetést. Ha az ember verekedéssel keresi a kenyerét, úgy előbb utóbb eljut a hír a fülébe, hogy hol szervezik a legjobb harcokat. Itt is megtalálják az embert a munkák. De van saját, titkos elérhetőségem, amin keresztül a munkákat felveszem. A szüleim? Valahol még biztos élnek, de amint nem volt rájuk szükségem, és megvoltak a saját kapcsolataim, eltűntem előlük. Nevet változtattam, és kontinenst.
Az Orion nevet magamnak köszönhettem, szentimentális megoldás, de egy éjszaka az Arizonai sivatag ege alatt feküdtem, a nagy semmiben, és ,csak bámultam, és bámultam, amikor kitűnt az Orion csillagkép, és mivel teljes volt körülöttem a sötétség, így a White-ot választottam a vezetéknevemnek. Nem kell a szomszédba mennem egy kis fekete humorért sem.
Alaszkába pedig azért érkeztem, mert úgy hallottam ,hogy erre vannak a legjobb ketrec harcok, alkalom adtán pedig elfogadok még bérgyilkos megbizatásokat is. Valamiből, nekem is meg kell élnem.