Rhage Shun Layton
YOU'RE MY OBSESSION, MY FETIS, MY RELIGION
rhage, age, creepy guy
36
legendary creatures/éjtündér
xilmordas
bonyolult kapcsolatban lysanderrel
biszexuális
saját karakter
Az éjtündérek, a tündérek egyik alfaja, nem túl gyakoriak ami azt illeti. Általánosságban elmondható róluk is az, hogy hosszú életet élnek, de nem halhatatlanok, bár ha nem ölik meg őket akkor akár évszázadokig képesek élni. Az emberek gyakran tévesztik össze őket a sötét elfekkel, akik valóban gonosz lények és valamiféle káosz istennőt imádnak. Az éjtünédéreknek a Hold ad erőt, éjjel aktívabbak, bár nappal sem kényszerülnek zárt falak közé, de jobban szeretik a sötétet. Nappal hajlamosak álmosak lenni, nyűgösnek lenni, vagy akár csak egyszerűen bunkóságra. Erősebbek mint egy átlag ember de nem olyan sokkal, az érzékeik élesebbek, és rendszerint hagyatkoznak a megérzéseikre amiért mások könnyen szeszélyesnek gondolhatják őket. Azok is. A legenda azt tartja hogy a tündérek angyalok és démonok leszármazottai, ezért szépek, de kétszínűek és hazugok. Nos, ezt néha Rhage sem cáfolja meg. Természetesen akadnak azért gyengeségei is, a vasat nem szereti és ha azzal sebezik meg, sokkal lassabban gyógyul, meg lehet vele ölni. A só azonban legenda, hiszen képes megenni és fűszerezni vele az ételeket viszont tény és való hogy a tengeri sótól viszketni kezd és minden más baja is lesz. Nem igazán képes komolyan megbetegedni, az állóképessége és immunrendszere rendkívül fejlett.
Jellemileg is ehhez méltó. Kicsit kiszámíthatatlan, amolyan igazi hangulat ember, és bár alapvetően nem gonosz vagy rossz, hajlamos olykor apró csínyekre és kellemetlenkedő modorra másokkal szemben. Tüskés, kicsit szúrós modora miatt nem túlságosan népszerű, de vannak barátai akik pont emiatt visel el, és extrém külseje, számtalan piercingje miatt. Szeret polgárpukkasztani, és hirtelen felindulásból képes olykor hülyeségekben is részt venni, amiben nem feltétlen kellene. Sajátos humorát eddig egyedül Lysander látszik díjazni aki nem rég jelent meg az életében. Amúgy zeneszerző és dalszöveg író (de nem hivatásos zenész, és nem igen tud énekelni, vagyis hát max karaoke szinten), és olykor beugrik goth modell, vagy alternatív témájú fotózásokra is.
Egyszer volt, hol nem volt, minden hülye mese így kezdődik nem? Az enyém miért kezdődne másképp? Csak mert kicsit eltérek a normálistól? Ugyan már, ki dönti el mi a normális, háh? Na mindegy is, szóval... harminchat évvel ezelőtt születtem. Jah tudom hogy annak ellenére kinézek olyan 25nek. Szerencsés gének tudod? A tündérek nem igen öregszenek fizikailag ha elérik a kifejlett felnőttkort szóval... ez van, ezt kell szeretni. Húsz év múlva is ilyen leszek. A szüleim is ilyenek voltak, nem igazán tudom, mert ismerni nem ismertem őket, csak később derítettem ki ezt. Emberi szülők neveltek fel, hogy normális életem lehessen, hja, csodás elképzelés nem igaz? Család, kiskutya fehér kerítések, később feleség, gyerekek, és boldog nyugdíjaskor.... Kell a fasznak. Mármint nem ez az életcélom, és nem is igazán szerepel ilyesmi a céljaim, és terveim között.
Kifejezetten jó életet élhettem, amiért hálás vagyok azoknak, akik felneveltek, ők nem tudják hogy miféle lény vagyok én, csak azt látják mivé lettem. Férfi létemre, hosszú haj, smink, piercingek és tetoválás de.... elfogadták, éppen ezért olykor még mindig szívesen töltöm az időmet velük. Ők a szüleim, nem azok akik összehoztak, és elbasztak három évtizeddel ezelőtt. Hanem azok akik felneveltek engem, és bár tudták hogy nem vagyok a gyerekük, mégis úgy neveltek fel, és támogattak. Csípem őket. Ellenben az igaziakkal. Na mindegy is.
Szóval, ezek után elképzelhető hogy mindenhonnan kilógtam, iskolából, társadalomból, és mindenféle közösségi munkákból. A lázadásom a világ ellen, középiskolában kezdődött. Akkor is szembe mentem mindennel, a tanáraimmal, a viselkedéssel a házirenddel... Mindennel. Nem tudom miért nem érdekelt igazán sohasem a szabályok követése, de az egészet ostobaságnak tartottam már akkor is. Mindenesetre ilyen téren kínszenvedés volt az iskola. A főiskola már jobban telt, ott azt csinálhattam amit szeretek és olyan társaságot szedtem össze, akiket én választottam őket. Dalszövegeket kezdtem írogatni és zenéket, de mivel nem vagyok zenész így másoknak adtam őket, akik creditbe tettek és kiépítettem egy olyan kört, hogy szinte minden koncert és minden buli nyitott út számomra. Mindennek tetejében még egy múzsa is a nyakamba szakadt, akinek hála még több dolgom akadt és az egyetem után három kiadó is versenyzett értem hogy kikkel dolgozzak, és végül választanom kellett. És végül egy múzsa is mellém állt, Lysander kiállhatatlan képében. Bár amennyire nem szeretem néha, tény hogy olyan hasznos. Még annak ellenére is hogy random beköltözött hozzám és a kéretlen lakótársammá vált. Mondjuk, nem kihagyható hogy remek az ágyban de... Ehh, mindegy.