Unatkozva piszkálom meg a repülőjegyem szélét, mert elutazni készülök innen a városból, ahová amúgy is csak átutazás miatt jöttem. Volt egy napom az átszállás miatt és kicsit elnosztalgiázgattam a hatalmas krimóban. Egykor még Marcus volt a farkasok alfája és Raina uralkodott igazán, velem együtt. A leopárdok az enyémek voltak, és mindegyiket ismertem, de mára.... Teljesen megváltozott minden és a cicuskáimnak is lett rendes királyuk és királynőjük, már ha Anitát lehet annak nevezni. Ember micsoda éjszaka volt, kis híján bele is haltam. Teljesen beleborzongok a kéjes emlékbe. Azt akartam hogy Anita harcoljon velem miközben megdugom, azt akartam hogy fájjon, mindkettőnknek fájjon ahogyan csak fájni tud. Majdnem belehaltam. Percekre leállt a szívem, és nem tudom mitől kezdett újra verni de életben maradtam. Bölcsen kihasználtam a helyzetem és eltűntem. Bár Kiméra engem is meggyötört de nem vettek észre, el tudtam menekülni a hatalmas felfordulásban és Anita megölte ezt az alakot. Micsoda szerencse. Most mégsem ő idegesít, tudom hogy ezerszer megölne újra és újra ha lehetősége lenne rá. Ami zavar, hogy Micah Callahan hívott találkozóra. Talán felismert, nem tudom. Mindenesetre a reptéri kis kávézóban dekkolok, fekete bőrben. Chicago vámpír ura fogadott be átmenetileg és maffiózóként élek, mint mindig is tettem. Azt hiszem egy bizonyos Rex helyét kellene betöltenem a szervezetben akit elszeretett Anita. Orromon sárgás szemüveg, a szemem már nem a sajátom, a leopárdom szürkéi. Úgy hallottam Callahannak sem emberiek már. Végül megérzem, a szörnyetegem megrázza magát és felmorran de nem akarok harcba bocsátkozni. Egyedül, szövetségesek nélkül nem. Csak mikor leül veszem szemügyre. Szép, határozottan nagyon szép ember. - Nos, Callahan, lehetne hogy rövidre fogod? Mert nem akarom lekésni a csatlakozásom... - szólalok meg, hogy essünk túl ezen a beszélgetésen minél hamarabb.
Mondjuk úgy, hogy Anita nem örül az ötletemnek, és ez még enyhe kifejezés. Mesélt nekem Gabrielről, tudom, hogy milyen volt és hogyan viselkedett. Sokan nem kedvelik, és igazából nekem se nagyon fűlne hozzá a fogam, de szükségem van erős leopárdokra. Anita sem lehet örökké velünk a nap huszonnégy órájába, és ha én sem vagyok éppen a falkával, akkor alig marad erős tag ahhoz, hogy megvédjék a többieket. Szóval most nagyon is reménykedem abban, hogy sikerül maradásra bírnom Gabrielt. A Kimérával való találkozás mindenkiben nyomokat hagyott. Örültem volna, ha azzal a taggal soha nem futunk össze, de vége. Most pedig arra a találkozóra igyekszem, amit lebeszéltem vele. Meg kell próbálnom, nem hagyhatom, hogy csak úgy lelépjen. Mivel Anitának éppen szüksége volt a kocsijára, így egy bérelt autóval indultam neki az útnak. A reptérhez érve leparkoltam, majd felvettem a napszemüvegemet és elindultam a reptéri kis kávézó felé. Éreztem a leopárdját, nem volt nehéz megtalálnom őt. Hozzá érve leülök vele szemben és a napszemüvegemet a pólóm nyakára tűzöm. Sárgás-zöld szempárommal pedig őt kezdem el fürkészni. Elmosolyodom, amikor megszólal. – Vágjak bele, mi? Rendben – mondom hátradőlve a széken. – Maradj itt! – jelentem ki határozottan. – Azt akarom, hogy csatlakozz hozzánk.
Nem tudom mit akarhat tőlem Callahan, hiszen annak idején Kiméra fogsága idején láthattuk egymást, bár szerintem erre ő sem éppen szívesen emlékszik vissza. Az az alak tényleg egy őrült volt, még nekem is sok volt, pedig én aztán bírom az erőszakot meg a vért de ettől még nekem is rémálmaim voltak napokig. Na meg amíg kihevertem... Talán ha pár szót válthattunk Micah-val, mert elzárt minket egymástól, félt hogy két erős domináns már szembeszállhatna vele, de egyedül egyikünknek sem volt esélye. Ezt mindannyian jól tudtuk. Most türelmetlenül dobolok az asztalon az ujjaimmal, és sárgított szemüvegem mögött kivillannak a szürke szemeim. Már Anitát is így ismertem. Tinédzser korom óta vagyok leopárd és elég jól uralom. Kiméra halála óta, tehát közel két éve én is rágyúrtam a metafizikára, és ha nem egy Nimir-Raj, de azért igencsak erős leoparde passant (erős, védelmező harcos) lettem. Már nem becsülném le azt a nőt, és senki mást. Hallottam micsoda hatalomra tettek szert és nem mondom hogy nem vonz engem is, de tudom hogy halottnak hisz, és ha tudná is hogy élek, nem tudna elvonatkoztatni attól hogy meg akartam ölni, és a halálba szexelni vele. Nos, a múlt eseményei ugye... - Hogy mit akarsz, mit csináljak? Ember, szerintem te nem figyeltél oda a szerelmed meséire... - lepődök meg egy kicsit, hiszen ez még viccnek is erős volt, nem hogy.... nem. Nincsan hazigság szaga az egésznek. Talán ennyire az agyára ment valami vagy mi a fene? - Annak idején Kiméra társaságában forogtunk mindketten, de nincs szükségem segítségre ha ezért jöttél volna. Nekem már nincs falkám. Mi ütött beléd hogy azt akarod menjek vissza? Megölnének azonnal - válaszolok neki és enyhe indulat villan a tekintetembe, de el is illan. Elvették tőlem a falkát. Anita és ez a macskaszemű pasija de nincs jogom dühöngeni miatta, végül is halott voltam a külvilág szemében. Bár érdekelne hogy vannak a többiek, de ha rákérdezek nyilvánvalóan elárulom magam. Csoda hogy még nem jött rá magától, nem sok ónszín szemű leopárd futkos, és az enyém koromfekete enyhe foltokkal. - Szóval? - noszogatom hogy szólaljon meg, mit akar tőlem. Idegesít hogy nem látom benne a racionalitást. Miért lenne ez neki jó? Hogy megint meghaljak? Bár... a falkába még vele együtt sincs sok erős alakváltó, és ésszerű döntés lenne de túl nagy a kockázat.
Nem kötöttem az orrára, hogy mit akarok pontosan tőle, mert tartottam tőle, hogy meg sem jelenne a találkozón. Nekem pedig muszáj beszélnem vele, még ha nincs is sok kedve hozzá. Minketten tudjuk, hogy milyen is volt Kiméra. Egy őrült, aki nélkül jobb lett a világ. Már ennyiben is sokat köszönhetünk Anitának. Most még is itt vagyok. Összehoztam ezt a találkozót és még csak testőröket sem hoztam magammal. Anita lehet mérges lesz rám, sőt egészen ki lesz bukva, ha megtudja ezt az egészet. De be kell látnia neki is, hogy nincs elég erős leopárd a falkában, és ha se ő, se én nem vagyunk éppen a közelben, akkor védtelenek. Ezt pedig nem szeretném. Azt akarom, hogy erős falkává nőjünk, hogy ne kelljen megrettennünk, amint felbukkan valami. Ehhez a célhoz pedig Gabrielre is szükségem lenne. Megvédeném, mert tudom mit gondolnak róla a többiek, és jól ismerem a történetét, amibe Anita avatott be. Még is, még ennek ellenére is ezt akarom... – Jól hallottad, és nagyon is odafigyeltem arra, hogy mit mesélt rólad Anita – mondom kissé összeszűkült szemekkel. Nem ment el az eszem sem, csak a falkám jelent annyit, hogy meghozzak egy ilyen döntést. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy sokaknak nem fog ez tetszeni. Egyelőre viszont Gabrielt kell rábeszélnem, utána ráérek lenyugtatni a kedélyeket. – Jól tudom, nem kell emlékeztetned rá, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy elég erős vagy. Nincs, valóban, de én felajánlanék egyet és ha kell a védelmembe veszlek – mondom kissé előre dőlve, bár lehet sértésnek veszi ezt a „védelmembe veszem” dumát, de így tudnám biztosítani, hogy nem ölnék meg. Nekem se tetszik túlzottan, de bármit megteszek a falkámért, ezt ők is jól tudják. – Nem ment el az eszem, ha erre gondolsz. – Ha visszajönne és tudna viselkedni, akkor a falkám ereje növekedhetne, biztonságban érezhetnék magukat azok, akik gyengébbek. Nekem mindegyikük fontos. Hinni akarok abban, hogy a döntésem helyes és jót teszek az enyéimért. Rágódok már ezen egy ideje, de ha nem tenném, akkor meg azért bánnám, mert nem tettem az ügy érdekében. Egy félmosolyra húzom ajkaim. – Szerintem sejted, hogy miért akarom. Kockázatot vállalok azzal, hogy téged kérlek a csatlakozásra a múltadat tekintve. Adhatnék egy második esélyt, egy falkát ahol élhetnél, és az erőd segítené az egységet. Ha biztosítom az életben maradásod, akkor nem lenne jobb a sajátjaid között? Idővel megbékélnének, viszont ahhoz neked is úgy kellene állni az egészhez. Nem fogják elfelejteni a történteket, de megbékélhetnek. – Hasznos tag lehetne itt is, nem kellene elhagynia a várost, hogy egy másik város ura alatt szolgáljon egy olyan falkában, ahol egyetlen egy leopárd sincs. Minden alakváltó jobban érzi magát a sajátjai között.
A leopárdom szemeivel mérem végig a másik nagymacskát. Nyugodt, de mégis éber és pontosan érzem benne hogy nem ellenséges szándékkal érkezett. Tudom jól, hogy nekem itt nem életbiztosítás az életem, és ha Anita jött volna, már nem élnék, és nem beszélgetnénk itt. Bár nem vagyok benne biztos, hogy Micah tudja-e hogy mit tettem mielőtt Kiméra kezei közé kerültem. Egy ideig a kedvence voltam, de Micah érkezésekor kiestem a kegyeiből és csak egy láncra vert alfa maradtam a többiek között, bár sosem beszéltem magamról, és meglehetősen jól tűrtem a kínokat is, bár azért az én ellenálló képességem sem volt végtelen, és éjszakákat töltöttem ájultan, amíg a képességeim feszegettem. Nem volt kellemes, és bizony engem is megviselt az az időszak. - Valami irreleváns alternatív univerzumban érzem magam, ami azt illeti. Ha mesélt rólm pontosan tudod miért nem lenne életbiztosítás ez nekem - sóhajtok fel, de valamiért mégsem indulok el a gépemhez, igaz még van addig pár óra de mégis máshol lennék mint Micah. Ez a macskaszemű férfi, aki most a falkám vezetője. Mi az ördög lelte hogy csatlakozásra kér engem? Hátrasimítom a hajam, és megcsillan a fény az ezüst fülbevalóimon amiket úgy szeretek. Az égető, bizsergető érzést, hogy érzem hogy élek. - Tény és való hogy a Kimérás incidens után kicsit ráfeküdtem a metafizikára, és Chicagoban is segítettek fejlődni annak ellenére hogy nem vagyok oroszlán. Védelmedbe? Elég leszel te, mindenki más ellen? - vonom fel a szemöldököm, mert a falka azért hiányzik, és mint minden váltó én is szeretem a testiséget. Jobb híján most is macskákkal vagyok, de igaza van. Nem az én fajtám. - Pedig már komolyan azt gondoltam hogy valami megártott neked - húzom apró mosolyra az ajkaimat. Valahol megértem a döntését, és az okot, amiért idehívott mindannak ellenére ami történt. Okos vezetőre vall, és nekem is volt mit tanulnom. Mára már nem vagyok olyan könnyelmű és hanyag mint akkoriban. Megdupláztam az erőmet. - Sose voltam jó az alkudozásban ha nem én diktáltam a feltételeket. Megfontolt vezetőre vall az ajánlatod, és bevallom el is gondolkodtat, hiszen a leopárdok még mindig leopárdok és Elizabeth legalább örülne nekem. Bár kétlem hogy Nathaniel és Gregory is ezt tennék. Miért nem tuningoljátok fel Zane-t és Cherryt? Bennük van potenciál... - érdeklődöm, hiszen ismerem őket jól, és azért nem fejlődtek addig, emrt elnyomtam őket és elég voltam én hogy megvédjem a falkát. Raina nélkül is, bár imádtam vele játszani. - HA elfogadnám, mik lennének a feltételek? Mint tudod jelenleg nem élek a városban sem és jól fizető állásom van Auggie mellett - kérdezem egy kis szünet után.
Olyanba kezdtem, aminek meglesz a böjtje, amint elérem azt, amiért ide jöttem. Egyelőre viszont nem agyalok ezen, addig felesleges is, amíg nem végzek itt. Ha Gabriellel még sem jönne össze, akkor olyan, mintha nem történt volna senki. Csupán egy kissé kár lenne, mert jót tenne a falka erejének a jelenléte. És úgy gondolom, hogy Kiméra elég nagy nyomott hagyott benne, hiszen én is jól tudom, hogyan bánt azokkal, akiket elkapott. Engem is sokáig állat alakba kényszerített, a szemem se emberi már. – Jól tudom, hogy milyen kockázatokkal járna ez neked. Tisztában vagyok vele, hogy ennek a böjtje még nálam is meglesz, amikor Anita megtudja. Viszont nem hibáztathatsz senkit. Dühösek rád, mert nem éppen jó vezetőjük voltál a leopárdoknak. Az igaz, hogy megtettél mindent, amit akkor tudtál, csak rossz volt az út. – Meglehet, hogy próbálta a legjobbat nyújtani nekik, hogy megvédhesse őket, csak éppen rossz eszközökkel. Most pedig ott tart, hogy senkinek sem a szíve csücske. Ez pedig természetes azok után, hogyan bánt velük. Nem csak állatok vagyunk, ott van bennünk az ember is. – Igen, a védelmembe. Az én szavam számít is valamit a falkában. Nem lesz egyszerű, erre felkészültem, de be kell látniuk, hogy szükség van rád. Leopárd vagy, a macskád nem fogja jobban érezni magát oroszlánok között, hiszen már most hiányzik neki a fajtája. Érzem őt. – Nem úgy hívtam találkozóra, hogy ne gondoltam volna át az egészet. Tisztában vagyok mindennel, azzal is, hogy ennek nem, hogy Anita, de a leopárdok nagy része sem fog örülni. Igazából nem tenném meg ezt, ha nem lenne muszáj. Kellenek az erős egyedek, és nem találni ilyet minden sarkon, vagy emelhetek le egyet a polcról. Ez nem úgy megy. – Nos, meglehet, hogy más is így fogja gondolni – mondom megvonva a vállam. Egyelőre csak egy probléma, aztán úgy is minden a nyakamba szakad és tehetek rendet. Már kezdek hozzászokni. Viszont addig úgy is mindegy, míg Gabriellel dűlőre nem jutok. – Igen, valószínűleg ő örülne neked – mondom és ismét hátradőlök a széken. – Vannak páran, akik nem kitörő örömmel fogadnának. Ezen már túl vagyunk. Zane-ben és Cherryben is megvan a potenciál, az igaz, de nem tudhatjuk mikor érik el a megfelelő szintet. Lehet évekbe telne felhozni őket arra a szintre, ahol most éppen te állsz... Addig is védtelen a falka. – Időbe tart a fejlődés, még ha gyorsan is tudnak tanulni és van elég tehetségük hozzá. Az erejük megvan, de még így is idő, hogy kiaknázzuk mindazt, ami bennük rejtőzik. – Tudom... Jól fizető állás, na igen. Legális is, mi? – kérdezem felvont szemöldökkel. – Nem kérnék sokat, csupán annyit, hogy tudj viselkedni és segítsd a falkát. Ha kell segítek lakást és állást is találni, amitől Anita sem menne a falnak. Mutasd meg nekik, hogy nem olyan vagy már, mint régen. Add meg a leopárdodnak, amire vágyik!
Nem tudom mi lelte Micaht hogy pont engem akar a falkájába a nyilvánvaló előnyeimen túl. Lenne még egy harcosa, mert annak tény és való hogy jó vagyok, és kihívó pozícióig vihetném alatta, de a kapcsolatai miatt sosem tudnám legyőzni hiszen vele van Anita és valahol Jean-Claude is kapcsolódik hozzá, talán belőle is tud erőt meríteni míg én nem. Én csak magam vagyok, ami sosem zavart igazán, hiszen megoldottam mindent egymagam is. Túlságosan jól. - Áh, Anita nem is tudja hogy most velem társalogsz itt ugye? Hohó,az álomfiú mégsem álomfiú? - kuncogok fel, hiszen Micah ritkán tesz olyat ami szembemegy a nője akaratával. Én határozottan ilyen vagyok. - Dühösek, persze de... megvédtem őket. Igaz nem voltam egy Nimir-Raj mint te, de leoparde passant még mindig és már több is vagyok annál. Kihívó lehetnék ha erő szintről van szó - jegyzem meg ahogy megbirizgálom a tucat ezüstös fülbevalóm. Igazi ezüst és éget is. Máshol is ami azt illeti, de én szeretem a fájdalmat. - Nos, ez igaz. Nem vagyok oroszlán, még ha el ismerik az igyekezetem és a tehetségem bizonyos dolgokban. Auggie nem olyan rossz gazda és a kérdés az hogy vajon Jean-Claude is mit szólna, hiszen így valamilyen szinten hozzá is kötődnék. Én ismertem őt már akkor amikor frissen lett a Város Ura és játszottunk is együtt - sóhajtok fel, mert amúgy szép emlékek ezek nekem, főleg Raina. Az a szuka, atyám. Volt olyan veszett mint én, és ezt imádtam benne a legjobban. - Hiányzik a falka az igaz, végül is én is leopárd vagyok, és Chicagoban nincs belőlük sok de mégis... hogy mehetnék oda vissza, Micah? Király voltam ott, és most legyek szolga? - teszem fel a költői kérdést de még nem mondtam nemet és dilemmázom egy sort. A reptéri kis büfében rendelek még egy kávét a mellettünk elhaladó pincárlánytól. -Anita mindenképp ha ezt megtudja. Még akár abszurd is lehetne a jelenet - mosolyodom el, hiszen mennyi esély volt erre? A jelenlegi király és a volt? Nincsenek véletlenek. Elizabeth lenne talán az egyetlen aki örülne, ő engem szeretett mindig is a legjobban. Ő teremtett engem szörnnyé de nem ő tett erőssé. - Igen, ők jó potenciált nyújtanak de... idő kell nekik. Mondd Micah, mi lenne ha igent mondanék? Csak úgy hazavinnél hogy hoztál egy erős leopárdot? - kérdezem mert biztos kínos és feszült jelenet lenne. Jajj de kíváncsi vagyok. Megcsóválom a fejem egy kcisit az utolsó szavaira. - Még mindig olyan vagyok, csak okosabb és bölcsebb lettem, de alapvetően nem fogok bocsánatot kérni senkitől. Megtettem mindent a falkámért, megvédtem őket és azért léptem szövetségre a farkasokkal is, még Raina és Marcus érája alatt, hogy ne cseszegessenek minket - támasztom a fejem a tenyerembe, de tudom hoyg neki nem kell magyaráznom, hiszen Kiméra se volt egy jó gazda és az első hét végére már rádöbbentem mennyire gyenge és ostoba voltam, de talán... én élveztem a vendégszeretetét a legtovább sajnos. Azért, ez is sok mindent elmond. - Nem feltétlen legális de mint mondtam jól fizet és sosem baj ha egy kicsit több pénz folyik be - mosolyodom el, hiszen mi is emberek vagyunk és valamiből élni kell. Bár ha egy vámpír kócerájba dolgoznék, ott is jól keresnék. A vámpírok nem sóherek.
– Ha Anita tudná, hogy éppen veled készülök találkozni, akkor ő is itt lenne... Vagy megpróbált volna lebeszélni, miszerint ez egy hülyeség és megbolondultam, hogy egyáltalán az eszembe jutott, hogy téged válasszalak – mondom megvonva a vállam. A múltat tekintve ezen valószínűleg össze is vesztünk volna, de ezért majd később fájjon a fejem. Így sem lesz egy fáklyás menet, hogy eltitkoltam. Számomra fontos a falkám, és most mindennél jobban kellenek az erős egyedek, akik képesek megvédeni a gyengébbeket. – Valóban. Talán nem is lenne már falka, mert vagy meghaltak volna, vagy szétszélednek. Összetartottad őket, még ha a módszerek nem is tetszettek és most megy a neheztelés. – Ez nem fog változni, akármennyire is ragozzuk az egészet. Ami el lett cseszve, azt már csak helyrehozni lehet. Meglehet, hogy egy ideig meg kellene húznia magát a falkában, ami valószínűleg nem igen fog menni. Lehetetlent ugye ne kérjünk senkitől. Persze kellemesen még lehet csalódni, de nem is várok hatalmas fordulatokat. – Aki kapcsolatban van Anitával, az valamilyen szinten Jean-Claude-hoz is kötődik – mondom elmosolyodva. Nem, mintha engem annyira zavarna. Hogy ő mit szólna hozzá? Nos, fogalmam sincs. Nem ismerem olyan régóta. A legnagyobb bajom maximum Anitával lehet, és nem a vámpírral. – Miért lennél szolga, Gabriel? Magyarázd el nekem, hogy miért érzed így? – Persze megvannak a sejtéseim, de tőle akarom hallani, hogy miért is érez így. Még, ha költőinek is szánta a kérdést, valamiért még is a szájára jött. Ha már így összeültünk csevegni, akkor beszéljük ezt meg rendesen. Kihívás lenne elfogadtatni a falkával a jelenlétét, de tényleg csak ennyi tartaná vissza? – Anita legyen az én bajom. Felkészültem rá, hogy nem lesz egy egyszerű menet. – Talán még meg is sértődik, de leginkább dühös lesz, ebben biztos vagyok. Ha Gabriel még is rossz választásnak bizonyulna, majd én megoldom. Viszont, ha esélyt sem adunk... Mit várjunk ettől a sok hától? Az ülünk és várunk nem jó stratégia. A sült galamb nem fog a szánkba repülni. A falka gyenge, és szükség van az erősítésére. – Igen, és az idő az, ami nem biztos, hogy megadatik nekünk. – Anita mellett meg főleg, hiszen az ő élete sem egy mesebeli álom. Nincs annyi időnk, hogy nekilássunk fejleszteni a jó képességű leopárdokat, mert nem órák vagy napok kérdése a fejlődés. – Nem kötelező rögtön a mély vizet választani. Szerezhetek szállást a számodra a városban, míg én elrendezem a falkával a bevételed. De, ha mozizni akarsz, hát válasszuk a mély vizet és rögtön a közepébe – mondom széttárva a kezem. Nem kicsit lenne feszült a helyzet és talán kissé kínos is lenne, de nagy eséllyel elszabadulnának az indulatok. – Még is csak változtál valamit, nem igaz? Hát akkor ne kérj, szíved joga, bár talán egyeseknek jól esne. – Burkolózzon hát ebbe, ha szeretne. Nyugtassa magát azzal, hogy ő megtett mindent és ha ez nem tetszik másnak, akkor így járt. Nem vonom kétségbe azt, hogy tényleg megtett mindent, ami tőle telt, mert biztos így volt. Az élet nem habos torta és cukormáz. Igenis vannak rossz pillanatai, ezt én is nagyon jól tudom. – Elhiszem. Valamiből élni kell, nem igaz? A pénz mindennek a mozgatórugója – mondom felvonva a szemöldököm.
- Nos, ez nekem is megfordult a fejemben ami azt illeti, hogy egy kicsit elmentek neked otthonról - vigyorodom el, hiszen elég vad a feltételezés, nem is értem hogy jutott eszébe. Talán hajlandó lenne szembemenni Anitával, csak hogy én újra a falka részese lehessek, és enyém lehessen a falka melege? Kétlem hogy jó szívvel fogadnának, és talán Elizabeth lenne az egyetlen, de őt meg én untam meg, vele már nem kihívás a szex sem. - Akkor, abban a helyzetben nem tudtam többet tenni és kapóra jött a szövetség a farkasokkal, bár az az érzésem hogy van aki sosem bocsátott meg, mint a drága Sylvie - sóhajtok fel, hiszen elismerem, elég sok mocskos dolgot tettem a farkasokkal is, de semmi olyat, amit én ne vállaltam volna be és valamilyen logika szerint így fair volt. - Persze, de tudod Jean-Claude-al is akart annak idején forgatni Raina és el kell ismerned neked is, hogy nem éppen utolsó egy pasi... - mosolyodok el hiszen tény ami tény én a nőket szeretem elsősorban. De az a vámpír... Eljátszok a gondolattal, de szinte biztos hogy nem engedne be az ágyába, bár ahogy hallottam... Erőskezű kényúrjuk nincs és az a bizonyos szőkeség elég hisztis... Lassú mosoly jelenik meg az ajkamon. - Micah, ne kérdezz egyértelmű butaságokat. Én voltam a falka vezére mielőtt Anita megölt volna, és betoppantál volna az életében. Most te vagy a király. Hogy lehetnék én a falka tagja úgy, hogy egykor én voltam a te posztodon? - kérdezek vissza, de nem fáj annyira mint ahogy gondoltam hogy fog. Én nem voltam Nimir-Raj, és noha lehetnék az, még nem tart ott az erőm, bár így is nagyon komolyan ráfeküdtem a metafizikára és szinteket ugráltam fel és megállta ma helyem egyedül az oroszlánok között, így pedig kivívtam az elismerésüket. - Jól van, de azért kíváncsi leszek hogy mibe kerül neked hogy belemenjen. Már csak ezért megérné igent mondanom... - nevetek fel, de ettől függetlenül vonz is valahol a gondolat hogy újra leopárdok között legyek. - Az mindig is kevés volt. Én is időszűkében voltam és döntenem kellett - gondolkozok el egy kicsit, hiszen nem tagadom más is lehetett volna de Elizabeth-el jó volt a szex eleinte. Amíg komplikálatlan volt. - A mély víz szórakoztatóbb lenne, de lassú víz partot mos. Egyesek még szívrohamot kapnának ha megjelennék - bár leginkább a járulékos dolgok, mint a farkasok vezetője. A drága jó Richard... - Érdekes lenne látni, hogyan magyarázod ki magad a falka előtt hogy mit keresek én ott - filózok el, és végigsimítok a borostás arcomon ahogy ezen gondolkozom. - Igen, ez tény. Auggie jól fizet és nehezen szakadnék el tőle ami azt illeti hacsak nem bonyolít le cserét. Egészen megkedveltük egymást - mosolyodom el de már a fogaim se a régiek. Leopárd agyar formája van.
Felhorkantok. – Pedig idebent minden rendben – mondom finoman megütögetve mutatóujjammal a fejemet. Tudom, hogy kockázatos visszafogadnom őt a falkába, és nem csak azért, mert sokan dühösek rá a tettei miatt. Hanem azért is, mert senki sem bízik meg benne. Amit természetesen megértek, de senkinek sem járna még egy esély, akkor a falka már rég szétesett volna. – Nem vagyunk egyformák, nem fogja senki sem könnyen feldolgozni azt, ami vele történt. Sylvie sérelemként élte meg az egészet. Senkinek sem lehet a szemére vetni azt, hogy ha olyan miatt haragszik, amibe belekényszerült. Se te, se én nem jókedvünkből voltunk Kiméránál, megéltünk már ezt-azt. – De, ahh, ez már annyira lerágott csont, hogy a könyököm folyik ki. Ha azt mondják Richard egy nehéz eset, akkor én ugyanezt elmondhatom Gabrielre. Lassan úgy érzem, hogy fél napja azon vagyok, hogy meggyőzzem arról jöjjön vissza. Még a védelmem is felajánlottam. – Valóban nem – mondom, majd sóhajtva túrok bele a hajamba. Eszméletlen milyen nehéz eljutni egyről a kettőre. Természetesen megértem az ő nézőpontját is, de ha nem adunk esélyt neki, akkor honnan tudjuk, hogy biztos nem fog működni? Jean-Claude pedig... na igen, volt szerencsém megtapasztalni, hogy mire is képes. Nem csodálom, hogy ha Rainának fájt rá a foga. Végighallgatom, amit mond, és csak hosszú perceken át nézek vissza rá. A leopárdjaimmal sosem bántam úgy, hogy szolgaságnak éljenek meg bármit is. Szeretem őket, és bármit megtennék értük, de sose éreztettem azt velük, hogy kevesebbek, mert én vagyok a Nimir-Raj. – Szóval szeretted a posztot... És most rosszul érintene, hogy egyszerű leopárd lennél és nem a király. Jól értem? – Mert, ha így van, akkor felesleges erősködnöm a továbbiakban. Nem fogok senkire sem ráerőltetni olyan, amit nem akar. Én adnék egy lehetőséget, egy falkát, de ha még meg se akarja próbálni, akkor felesleges tovább koptatni a szám. Pedig én tényleg szerettem volna, ha visszatér, minden nehézség ellenére is. Más ezt lehet nem lépte volna meg. De a falka gyenge, és nem terem minden bokorban egy erős leopárd. – Egy veszekedésbe mindenképp. Anita sem éppen egy egyszerű eset, de neki is be kell látnia, hogy kellenek erős leopárdok. A kiképzéseket pedig el kell kezdeni, hogy elinduljanak a többiek a fejlődés útján. – Megvannak a magam tervei a jövőre nézve, de hogy ezek megvalósuljanak szükségem van erős leopárdokra a falkában. Bólintok egyet. – Sosincs elegendő idő. – Meglehet, hogy a jövőben lesznek olyan hetek, esetleg hónapok, amikor nyugodtabb lesz az életünk. Viszont minden időt ki kell használnunk, hogy a falka erősebbé váljon. – Az igaz. Richard kitérne a hitéből, ha megtudná... – Lehet nem is Anitával lenne igazán gond, hanem az Ulfrikkal. Bár nem sok köze van a falkához, mi sem szóltunk bele abba, hogy miket csinál a saját falkáján belül. Bár Anita mindig is igyekezett rendet tenni, akkor főleg, ha egy szeretett személy is érintett volt benne. – Ha csak drámát akarsz, nézz meg egy filmet – sóhajtok fel, majd egy pillanatig őt fixírozom, mielőtt elgondolkodva elnéznék a másik irányba. Nem könnyű vezetőnek lenni, de azt is jól tudom, hogy lehetetlen mindenki kedvére tenni. – Gondolom – jegyzem meg, miközben visszanézek rá. Látszik rajta, hogy sokáig arra kényszerült, hogy a leopárdja alakjában legyen. Elveszteni az emberi kinézetünk csak megnehezíti a beilleszkedést a világba, ahonnan már akkor is képesek kirúgni az állásodból, mert vérállattá váltál. Pedig ezt senki sem kéri. Az én szemeim sem túl emberiek már.
A horkantása valahol mulattat, de el kell ismernie joggal feltételeztem hogy elment az esze egy ilyen ötlet után. Nem is értem mi lelte hogy ezzel elém állt, és még azt hittem hogy ma nem érthet semmi új sem. Az új életem zötyög, elhelyezkedtem az oroszlánok fészkében, az egyetlen hibám mindössze hogy én magam nem vagyok az. Bár a macskaféle még mindig hamarabb megtűri a másik macskát mint egy kutyafélét vagy hattyút. Az minden alakváltó szemében prédaállat. - Nem lenne könnyű senkinek, ebben igazad van. Ami azt illeti nekem sem, hogy visszamenjek egy olyan közegbe ahol gyakorlatilag egy két ember kivételével mindenki utál, bár olyan különös se lenne. Megszoktam már hogy nem vagyok egy közkedvenc - vonom meg a vállam, de valahol persze hogy nem lenne jó. Mégis, újra leopárdokkal lenni, és nem az oroszlánokat bámulni kellemes változatosság lenne. Csendben figyelem Micaht, ő is rágódik, én is. Ez mindent elmond rólunk. Két vezető, a régi és az új valahol találkoznak... Ilyen sincsen, csak a mesékben, kár hogy már kinőttem a tündérmesékből évekkel ezelőtt. - Szerettem a posztot igen, és mindazt ami vele járt. Szerettem Nathanielt is, játszani vele, és tudom hogy élvezte is, ezzel okozott némi fejfájást Anitának is - vigyorodom el ahogy a hajamba túrok, és megigazítom a szemüvegen, ami már már lecsúszott az orromról, de aztán végül inkább csak leveszem. Nem tudom, nem tudom basszameg! Ritkán vagyok tanácstalan, és a legdurvább helyzetből is kivágom magam, de most mégis itt toporgok egy helyben. - Nem, de ezért is akartam annyira játszani vele. Emlékezetes éjszaka volt, és kissé lebecsültem az erejét. Ez persze, nem fordul elő még egyszer - hiszen akkor már tényleg semmi és senki nem mentené meg a bőrömet, még Micah sem. Richard említésére elnevetem magam, hiszen tény és való hogy a drága Ulfrick lehet bármilyen erős, és Jean-Claude hívója sose lesz olyan erős mint én. Hiszen gyűlöli azt, ami. - Richardnak egyetlen egy nagy baja van. Egyetlen dolog, ami miatt sosem lesz erősebb nálad vagy nálam - merengek el, és megrántom a vállam a szavaira. Drámára vágynék? Nos, lehet hogy tényleg csak valami film kéne amin kiröhöghetem magam. Viszont... Chicagoban alig van leopárd és a legnagyobb falkák messze vannak, és nem vágyom az ország másik felébe menni, így vonzó is az ajánlat. - Telefonálnom kell. Meg várod? - pillantok rá végül is, hiszen Auggie-nak tudni kellene róla hogy ne várjon haza, vagy legalábbis nekem megtudni hogy hogy áll a Rex kereséssel. Ha van rá jelöltje, akkor nem vesztek semmit, de ha nincs akkor visszamegyek még.
Percekkel később ülök vissza az asztalhoz, miután mászkáltam fel-alá telefonálás közben. Szürke szemeim végül a másikra emelem. - Úgy fest, itt maradok egy időre. Auggie talált egy potenciális oroszlánt - nézek rá, de nem panaszkodhatok hiszen bőkezűen megfizette eddig a munkám, és megkérdezte hogy most mire lenne szükségem. A kis kertes ház szinte nevetséges kérés volt, de megígérte hogy holnap küldi a tulajdonlapot és az adásvételit hogy az enyém. Addig keresek egy szállót éjjelre. - Nos, kíváncsi leszek mit fognak szólni a többiek. Ma már semmit nem akarok, van egy csomó dolgom még, és le kell zárnom a Chicagoi kalandokat, és szállást kell foglalnom. Holnap már lesz lakásom - foglalom össze, hiszen ebben nagyon hasonlítunk. Intézkedni és szervezni, méghozzá gyorsan és racionálisan.
Tárgy: It's me again.... 
