Monstad magas üvegépületei között egy hosszú, fehér autó húzott keresztül. Az aszfalton pattogtak a gumik, majd a motor lassan elhallgatott, ahogy megállt az autó. A CrystalGang énekese, Lisa Minci magassarkúban, fekete ruhában, combközépig érő harisnyában. Hosszú, szőkésbarna haja a vállára omlott, s hullámzott, ahogy Lisa belépett a stúdióba. Ma ugyan nem volt felvételük, de mégis szeretett itt lebzselni, mikor a szerkesztés folyt. Igazából imádta látni a folyamatot, meg ha valaki mégis itt volt, akkor be tudott segíteni a dal felvételében. Az első két album után, szinte azonnal elkezdték felvenni a harmadikat, mert Ningguang elszabadult a Submit után. Teljesen megértette a maga részéről, még ha emiatt sokat is kellett dolgoznia. Többet, mint amennyi kényelmes lett volna. Viszont be kellett látni, hogy szerette az egész hajcihőt. A rajongókat, a fellépéseket, a videoklippeket, az összes csecsebecsét, amit kiadnak róluk. Volt is otthon mindenkiről plüssfigurája. Igazából csak az odavezető utat szerette volna, ha kevesebb. Belökte maga előtt a stúdióhelység ajtaját, majd szép csendben leült a kanapéra. Senki nem volt még itt, de ez nem is zavarta. Picit korábban érkezett. De szerette ezeket a perceket, mert ilyenkor felrakhatta a lábát, és nem kellett tartania attól, hogy Beidou a talpát csiklandozta volna. Ebben a csendben szokta elővenni a könyveit. A stúdiót is ezért szerette igazán. Hangszigetelt helyiség, így nem tudják megzavarni, amikor belemerül az olvasásba. Nem tudta, hogy mennyi ideig merült el a Lámpások éjszakájában, de amikor meghallotta nyílni az ajtót ijedtségében kiesett a vastag könyv a kezéből.
Energikusan ébredtem fel reggel, ahogy eszembe jutott hogy ma van a napja annak hogy felveszünk egy új számot, és ez azt jelenti hogy azokkal tölthetem a napomat akiket szeretek. Vagyis, nagyon remélem hogy ma van a napja. Hogy ne szeretném Lisát a gyönyörű hangjával, Beidout a csodálatos mozgásával, Ningut a maga misztériumával. Imádom a lányokat és nem érzem kicsit sem idegennek őket, annak ellenére hogy Ningu és Beidou magasabb nálam, vagy kicsit jobban el vannak eresztve mellbőséggel. Nem irigykedek rájuk, mert tudom a magam szerepét, és mindent meg is teszek a csapat érdekében hiszen egy új családot jelentenek nekem. A kávém mellett görgetem át a telefonom üzeneteit, és megválaszolok egy két üzenetet a banda messengerében is, persze nem adva sok infót ki, de mégis kellemesen kétkedő lehessen. Aztán ellövök egy mosolygós szelfit, a kávésbögrémmel, és neki indulok a stúdió felé. Sofőröm van és beszállok a kényelmes autómba, és kiadom az indulási parancsot Shujo-nak hogy a stúdióba akarok menni, én pedig elmélyedek egy cikkben. Jelenleg ezüstös szőkés hajam van és virágos hajpánttal viselem, és kellemes könnyű egyberészes ruhát harisnyával, kis topánnal. Semmi kihívó, de mégis kényelmes és elegáns. Mint mindig, hiszen én vagyok az aki a legtöbbet mutat a marketingben és aktív a média felületeken, noha nem én vagyok a main leader. Nem is lennék az egyébként, azt meghagyom Ningunak, neki nagyon is jól áll. Lassan odaérünk és kiszállok. Felnézek az épületre és elmosolyodom, tipikusan olyan animés jelleggel, ami őszinte jókedvet jelent, de mégis... ki lát túl az arcomon? Ki látja a mosolyom mögött rejlő igazságot? Lesz valaha is valaki, aki észrevesz engem? Végigsétálok a kis folyosókon a stúdió helyiségig és benyitok. Lisát látom meg, ahogy olvas, és majd szívrohamot kap. - Lisa! Nem kell úgy megijedni, csak én vagyok az - lépek beljebb a magam bájos kis lépéseivel. - Mi a helyzet? Minden rendben van? - telepszem le a tőle nem messze lévő kényelmes kis fotelbe.
“A Xiao lámpás az égbe emelkedett, s ahogy a többi közé keveredett, egyszercsak…” Lisa ennél a mondatnál tartott, mikor nyílt az ajtó. A kilincs kattanása rántotta ki a képzeletéből, és épp annyira megijedt, mintha legmélyebb álmából ébresztették volna azzal, hogy négy vasedényt egymásnak csapkodtak. Emiatt repült ki a könyv a kezéből, amire Noelle hangja volt a gyógyír. Elmosolyodva fordult a maknae felé. - Nem tőled ijedtem meg. - Jegyezte meg, miközben felvette a Lámpások éjszakáját. - Minden rendben, igen. Nagyon elmerültem. Nem tudom akarod-e olvasni, de elöljáróban, a legizgalmasabb résznél nyitottál be. - Mosolyogva engedett helyet a lánynak. A Lámpások éjszakája mondhatni krimi volt. Valójában pont a “rosszfiúk” oldalán játszódott. Egy Inazumai bank kirablásáról szólt, méghozzá a tovajok oldaláról. A csavar, hogy a főszereplők közt akadt fatui, liyuei, monstadi, egy inazumai fiú. Nagyon szerette köztük a kémiát, és reménykedett benne, hogy a liyuei tolvaj összejön a fatui svindlerrel. Ez viszont majd később fog kiderülni. - Neked ma itt kellene egyébként lenned? Nem holnap vesszük fel, a Cryo-t? Vagy én emlékeznék rosszul? - Elgondolkodott picit, de aztán tovább terelte a témát. - Akárhogyan is. Te jól vagy? Minden rendben? Nem vagy feszült ugye? - Közelebb húzódott és két kezét a lány vállára téve elkezdett körözni a hüvelykujjaival, kezdődő masszázs gyanánt. - Jön még ma valaki más? Ninggu? Bei baba?
Eligazgatom a hajam, ami éppen rövid és ezüstös színű, mert éppen ez jutott eszembe hogy milyen jó lenne így horrdani. Kitűnök a többiek közül, nekik hosszú hajuk van és imádom is ahogytudnak vele bánni, de én béna vagyok hozzá hogy mindenfélét kenjek rá és ápolgassam heti ötször. A rövidebb, könnyebb és mivel egyenes, elég csak reggelente átfésülni egy könnyű kefével. Baromi cukinak látszom, és ennek okán nem is értem miért okoz a megjelenésem Lisa drágának két szívrohamot hogy még a könyvet is eldobja. Ő. Aki imádja a könyveit, és szinte sosem látni nélkülük. Fel is kuncofok ahogy felveszi és leporolja a könyvét. - Nos, legalább nem lettem démon, mint ahogy álmomban voltam. Olvastam egy történelmi könyvet istenekről és démonokról és úgy látszik sok volt - teszem hozzá ahogy letelepszem a felszabadított helyre. - Hm? Nem is tudom. Érdekesnek tűnik a borítója alapján. Megnézhetem? - ha odaadja elveszem és átfutom a hátulján a fülszöveget. Érdekesnek hangzik. - Hmhm, lehet hogy elolvasom, érdekel a szövege alapján, szóval ne sok spoilert lőj le belőle kérlek - adom vissza, féltő gonddal mert tudom hogy embert tudna ölni az ilyenért ha sérül egy könyv. - Az az igazság hogy.... - veszek egy nagy levegőt. - ... nem emlékeztem a napra és úgyis erre jártám, így benéztem, hátha. Nagyon rá vagyok pörögve már és egyszerűen lehetne holnap - mosolyodom el ahogy kinyújtózom és ahogy Lisa közelebb jön ránézek. Nem zavar, szeretem az érintéseket, és ha ölelgetnek, még akkor is ha nem vagyok Olaf a hóember. Sokat tud enyhíteni a magányosság érzetén. - Jól vagyok, jól vagyok. Izgatottnak érzem magam leginkább és nem bírom megmaradni a fenekemen, és már... mindenkinek az agyára mentem... - sóhajtok fel, mert iszonyú sok ötlet és energia van bennem elfojtva. - Veled mi a helyzet? Jól vagy? - kérdezek hiszen fontosnak tartom hogy tudjunk egymásról, és a lányok még mindig beszédesebbek mint én. Én kicsit olyan... kevésbé vagyok a pletykák kereszttüzében de persze emiatt vagyok én az ARC. - Nem tudom. Ningu szerintem vásárolni ment, mert tegnap este még beszéltem vele és kiborult hogy elszakadt a táskájának a pántja szóval.... Beiről nem tudok semmit. Szerintem alszik még - tippelem meg, de nem vagyok benne biztos. - Izgulok a srácok miatt hogy hogy fogunk tudni együtt dolgozni velük - vallom be a szőkéshajú énekescsodára pillantva.
Mosolyogva nyújtom át a könyvet, amikor meglátom az érdeklődést a szemében. Noelle az egyetlen olyan ember a világon, akinek bármelyik kincsem oda merném adni, mert biztos vagyok benne, hogy nem csak vigyázna rájuk, de szabályosan jobb állapotban kapnám vissza. Mikor pedig visszanyújtja csak elhúzom a cipzárt a szájamon jelezve, hogy egy hangot sem mondok tovább erről a csodáról. – Egyszer egy hősregénnyel jártam így. Elolvastam egy nap alatt és hetekig azt álmodtam, hogy sárkányokat győzök. – Kuncogtam el magam, mikor végre reagálni tudtam az démonságára. – De ha szeretnéd, akkor kimaszkírozlak ősi Monstadi démonná. – Persze vicceltem csak, viszont benne volt az is, hogy szerettem én a mi kis csodánkat. A titokzatos maknae egy végtelenül tündéri és szorgalmas lány volt, de kicsit magányosnak is éreztem, még köztünk is. Ezért minden lehetőséget megragadtam, hogy amolyan nővérkésen tutujgassam. – Teljesen átérzem cukorfalat. – Mosolyodok el, majd az arcom odanyomom az övéhet egy ölelésre. – Örülök neki, hogy itt vagy, és én sem bírok magammal. Sok cuki fiú járkál hozzánk, alkothatunk, énekelhetünk, jól érezzük magunkat. Nekem sincs kedvem otthon lenni és várakozni. – Noelle nagyon szorgalmas és megértem, miért. Persze az is igaz, hogy én főleg a fiúk miatt járok be minden nap, meg persze azért, hogy a Gang együtt legyen. Imádok énekelni persze. Viszont az, hogy mi együtt vagyunk az igazi jutalom a munkáért. A torta tetején a tejszín pedig az aktuális szépfiú, akivel énekelhetünk. Ahogyan elernyed a kezemben nem bírom megállni, hogy ne nyomjak egy puszit a feje búbjára. Ha belegondolok, talán a mi négyesünk van a legközelebb egymáshoz, s mi is vagyunk a legnyitottabbak azzal kapcsolatban, hogy kimutassuk egymásnak a szeretetünket és a gondoskodást. Más bandában ez nem bevett dolog. De ezért is vagyunk mi a CrystalGang. – Én jól vagyok egyébként, köszönöm kérdésed. – Válaszolok, ahogy belekezdek a vállmasszázsba. – Kicsit még álmos, mint egy jóllakott Beidou, de közben meg zsongok, hogy itt lehetek. Meg amúgy is. Venti, Chongyun, a többi szépfiú. Ki ne lenne bezsongva? – Kicsit erősebbre váltok, ahogy a lapockái közé érek. – Szóval én is kiválóan vagyok. Viszont ha már megemlítettük ezt a két nőszemélyt. – Vigyorodok el. – Biztosak vagyunk benne, hogy Ningguang vásárol és nem épp Beidout próbálja kirugdosni az ágyából? – Pletykás vagyok picit, de tagadhatatlan a kettejük húzódó vonzalom, amit persze mindketten tagadnak és észre sem vesznek. Viszont ha Bei babába lecsúszik a sokadik üveg… Be nem áll a szája a mi dívánkról. Meg a saját félelmeiről.
Elveszem a könyvet és megnézem alaposan. A hátoldalán a szöveget elolvasom, és bele lapozok a történetébe is. Szeretem a könyveket és a lapok pörgését is. Tudom hogy Lisának mindenei a könyvek és nem adja őket oda akárkinek. Külön megtiszteltetés hogy valakinek a kezébe kerülnek. Mindig szerencsésnek érzem magam amikor könyvet kapok. Lehet hogy kicsit lasabban olvasok mint Lisa viszont sokáig tudok pörögni az elolvasott történeteken és nehezen szakadok el tőlük ha berántanak teljesen. - Na ez az! Velem is ez történt. Elolvastam és hirtelen teljesen más világban kezdtem létezni, és nem értettem miért kell felkelnem - sóhajtok kissé fájdalmas lemondóan, mert szerettem ezt álmodni és nem igazán esett jól felkelni belőle. Tetszett ez az elképzelt világ és ahogyan működtek a dolgok. A felajánlására eénevetem magam egy kicsit mert nem tudnám elképzelni magam így bár ha nagyon drasztikusan akarunk változtatni akkor még lehet. - Majd halloweenkor simán kisminkelhetsz démonnak, vagy ha hirtelen sokkal durvább arculatot akarunk kifejleszteni akkor is simán belefér. Bár akkor oda a cukiságomnak - sóhajtok fel drámaian, ahogy elnevetem a dolgot. Nem tudok komoly maradni, bár tény és való hogy sok dolgot ők sem tudnak rólam, de ez csak azért van mert nem szeretek magamról beszélni és hagyom hogy a sajtó szabadon alakíthassa és néha cáfolom meg hogy mi igaz vagy mi nem. - Akkor jó. Örülök hogy nem én vagyok az egyetlen aki ezt gondolja. De nem bírok várni és megöl ez a várakozááááás - nyösszenek fel cukin lógatva a lábaimat ahogy izgatott vagyok a holnap és a fiúk miatt. Nagyon sok tehetséges fiú is jár ide és néhányaknak nem merek még a szemébe se nézni olyan jó pasik. Sose vennének észre engem és ez néha kicsit elszomorít. Kaeya mintha valami jeges istenség lenne. Annyiraaaa hot. - Igen, nagyon cukik és annyira úristen csodálatosak hogy néha félek is tőlük és ... - itt azért belepirulok mert hát voltak már gondolataim a fiúkkal és valljuk be én is nő vagyok és így szoktam álmodozni. Elmosolyodom ahogy puszit kapok és hozzábújok ahogy aztán masszírozni kezd teljesen elpudingulok a kezei között . - Igen és Xinqiu is - vallom be enyhe izgalommal, hiszen ő is izgatja a fantáziám, de a ugyanakkor az örökké vidám Benny vagy a félisten Childe és Zhongli és Kaeya. Kaeya annyira elérhetetlennek tűnik, de azt mondják végtelenül kedves. Nehezen hiszem el, de hát olyan távoliak mind. - Hmmmmm, nem tudommm - nyöszörgök elégedetten ahogy kényeztet és a kérdésre is csak gondolkozok egy sort a dolgon. - Hm, lehetséges. Lássuk be volt már rá példa hogy egy Ningu kellet ahhoz hogy Bei baba felkeljen és működjön. Egek de imádom azt a két nőszemélyt is közvetlenül utánad, és az arany kezeid után - dorombolok fel, mert persze imádok mindenkit a magam módján. Mindenki értékes és épp ezért vagyunk jó banda együtt. Mert összetartunk és nem ellenségeskedünk és van arculatunk is.
Tárgy: Dutiful Maid - T-pop 
Energikusan ébredtem fel reggel, ahogy eszembe jutott hogy ma van a napja annak hogy felveszünk egy új számot, és ez azt jelenti hogy azokkal tölthetem a napomat akiket szeretek. Vagyis, nagyon remélem hogy ma van a napja. 
