Éjszakáról éjszakára élek és közlekedek a világban, a Skorpió nevű szervezet vezetőjeként. Mindenhol ott vagyok és sehol sem igazán. Mozgásban kell lennem, mert nem tudhatja senki hogy hol vagyok éppen. Azzal célpontot nyújtanék és nem akarok a fényben járni. Mostanában több nemesi családban is megfordultam akik szívélyesen viszonyultak hozám az információkért cserébe, vagy pedig gyilkosságot kértek, amit én meg is tettem méghozza megfelelő javadalmazásért cserébe. Én mindig megkérem az árát a szolgálataimnak, nem mindig pénzben. Néha öbbet ér egy rang, vagy egy szívesség amikor szükségem lehet rá. Nekem nincsen családom, és a magam köré épített skorpiófészek az otthonom, ami hűen szolgál engem, a két legmegbízhatóbb démonom a legnagyobb örömöm, hiszen bármit megtennének értem. Valaha emberek voltak, gyönyörű nők, akikkel kiszúrt az élet és lelkük nyughatatlanul bolyongott a világon amíg a Szellem völgy be nem fogadta őket. Ennek ellenére a szervezetemben nem mindenki szellem, sok ember is szolgál engem uraként és ők sokszor olyan helyekre is eljuthatnak ahová mi nem. Sötét árnyékként suhanok a város felett egy fogadó felé ahol MinHee szállt meg, hiszen tudom jól merre jár és mit csinál. Meg kellett volna ölnöm, de sokkal több hasznot húzok belőle ha él, és nem is utálom annyira a személyiségét. Mindig kísértem az éjszakáit a jelenlétemmel és a kisded játékszereimmel. Megtehetem, így meg is teszem és gátlástalanul szórakozok azzal hogy minden szellemét kijátszva könnyedén jutok be a hálószobájába. - Nahát, újabb fárasztó nap? Újabb adalék az állatkertedbe? - kérdezem a magam kedves stílusában ahogy az ablakpárkányon helyezkedek el, talpig feketében. Csak az ezüst gyűrűk csillannak meg olykor a hajamban ahogy a hold fény rám esik.
<center><br><br><link href="https://fonts.googleapis.com/css?family=Satisfy" rel="stylesheet"> <div style="font-family: 'Satisfy', cursive; font-size: 38px; text-transform:none; text-align: center; line-height: 120%; color: #536269; text-shadow: 2px 2px 2px #000; margin-bottom:-30px;"> Bright like a black diamond</div><link href="https://fonts.googleapis.com/css?family=Open+Sans+Condensed:300" rel="stylesheet"> <div style="font-family: 'Open Sans Condensed', sans-serif; font-size:17px; color: #3d474c; text-shadow: 0px 0px 3px #120B14, 0px 0px 25px #120B14 inset; text-transform: none; background-color:#0d0d0d; width: 390px;">Can you see that? The beauty, in the dark? <br></div><div style="width: 390px; text-align: justify;"><div style="float: right; padding: 4px;"><img src="https://64.media.tumblr.com/c4db72e158a0f6468eff757d208e21f8/cd8bd16eff96bf67-89/s540x810/d9091057b02dccf61c70da2808255c32e11cfcd1.gif" style=" width:180px; opacity: 0.7; margin-right:-7px;"></div> Éjszakáról éjszakára élek és közlekedek a világban, a Skorpió nevű szervezet vezetőjeként. Mindenhol ott vagyok és sehol sem igazán. Mozgásban kell lennem, mert nem tudhatja senki hogy hol vagyok éppen. Azzal célpontot nyújtanék és nem akarok a fényben járni. Mostanában több nemesi családban is megfordultam akik szívélyesen viszonyultak hozám az információkért cserébe, vagy pedig gyilkosságot kértek, amit én meg is tettem méghozza megfelelő javadalmazásért cserébe. Én mindig megkérem az árát a szolgálataimnak, nem mindig pénzben. Néha öbbet ér egy rang, vagy egy szívesség amikor szükségem lehet rá. Nekem nincsen családom, és a magam köré épített skorpiófészek az otthonom, ami hűen szolgál engem, a két legmegbízhatóbb démonom a legnagyobb örömöm, hiszen bármit megtennének értem. Valaha emberek voltak, gyönyörű nők, akikkel kiszúrt az élet és lelkük nyughatatlanul bolyongott a világon amíg a Szellem völgy be nem fogadta őket. Ennek ellenére a szervezetemben nem mindenki szellem, sok ember is szolgál engem uraként és ők sokszor olyan helyekre is eljuthatnak ahová mi nem. Sötét árnyékként suhanok a város felett egy fogadó felé ahol MinHee szállt meg, hiszen tudom jól merre jár és mit csinál. Meg kellett volna ölnöm, de sokkal több hasznot húzok belőle ha él, és nem is utálom annyira a személyiségét. Mindig kísértem az éjszakáit a jelenlétemmel és a kisded játékszereimmel. Megtehetem, így meg is teszem és gátlástalanul szórakozok azzal hogy minden szellemét kijátszva könnyedén jutok be a hálószobájába. -[color=#00ffff] Nahát, újabb fárasztó nap? Újabb adalék az állatkertedbe?[/color] - kérdezem a magam kedves stílusában ahogy az ablakpárkányon helyezkedek el, talpig feketében. Csak az ezüst gyűrűk csillannak meg olykor a hajamban ahogy a hold fény rám esik.
Fogalmam sincs hová jutottam. Ez a felismerés megijeszt, én csak menni akartam, egy kicsit kiszakadni otthonról, hogy ne kelljen szembenéznem a szülei vádló pillantásával és szigorával. Nem akarom tudni, mennyire okozok nekik csalódást azzal, hogy nem engedelmeskedem minden óhajuknak. Nem akarom látni anyám szomorú szemeit, és nem akarok hallani apám emelt hangját sem, ahogy elmondja újra és újra hogy mennyire hálásnak kellene lennem, amiért elrendezik az életem, és nekem csak tanulnom kell, és semmi más nem számít. Nem számít hogy nincsenek barátaim, és nem mehetek sehová szórakozni. Egy sétára a parkban, egy kávéra az egyik csinos kis kávézóban vagy a könyvtár csendjébe. Oda is csak időre mehetek, ha szükségem van könyvekre, de azt is inkább megveszik hogy ne kelljen sokáig távol lennem otthonról. - Annyira elegem van - suttogom a város csendjének, a fehér ködnek ami körbevesz, és a körülöttem álló fáknak, amíg észre nem veszem az előttem álló fiút a könnyeimen túl. Gyorsan megtörlöm a szemeim, és pislogok egy kicsit hogy tisztábban lássam. Szőkés hajú, vékony alak. - Én.. nem tudom hogy kerültem ide. Csak elszaladtam otthonról és... hirtelen fehér köd vett körül... - pillantok körül, és még mindig látszódik a gomolygás ahogy a szél kissé feltámad, majd elcsendesül. - Mi ez a hely? - kérdezem ahogy ismét felé forulok, és a maradék kicsorduló könnyeimet is próbálom letörölgetni. - Bocsánat, én csak.... én csak... - abba akarom hagyni, de mégis csak jönnek. Jönnek, és nem akarnak elmenni. Nem szűnik. - Én... Lamers-ben lakom. Ahogy...ahogy szaladtam... csaka város határán kellene lennem, de sosem láttam volna hogy ilyen... köd van itt - szipogok ahogy előhalászom a zsepkendőmet és kifújom az orromat.
<center><br><link href='http://fonts.googleapis.com/css?family=Alex+Brush' rel='stylesheet' type='text/css'><div style="font-size: 40px; font-family: 'Alex Brush'; opacity:0.7; color: #7d6a6a; text-shadow: 2px 2px 2px #000;">[color=violet]Jules & Lucien[/color]</div> <div style="width: 410px;"> [justify]<div style="float: left; padding-right: 3px;"><img src="https://i.pinimg.com/originals/35/b1/1f/35b11f329fbaafb38a5b3f6c73fd3c4a.jpg" style="width: 200px;border-radius: 70px 5px 5px 5px; opacity: 0.7;"></div><span style="opacity: 0.7; text-align: justify;"> Fogalmam sincs hová jutottam. Ez a felismerés megijeszt, én csak menni akartam, egy kicsit kiszakadni otthonról, hogy ne kelljen szembenéznem a szülei vádló pillantásával és szigorával. Nem akarom tudni, mennyire okozok nekik csalódást azzal, hogy nem engedelmeskedem minden óhajuknak. Nem akarom látni anyám szomorú szemeit, és nem akarok hallani apám emelt hangját sem, ahogy elmondja újra és újra hogy mennyire hálásnak kellene lennem, amiért elrendezik az életem, és nekem csak tanulnom kell, és semmi más nem számít. Nem számít hogy nincsenek barátaim, és nem mehetek sehová szórakozni. Egy sétára a parkban, egy kávéra az egyik csinos kis kávézóban vagy a könyvtár csendjébe. Oda is csak időre mehetek, ha szükségem van könyvekre, de azt is inkább megveszik hogy ne kelljen sokáig távol lennem otthonról. [color=#cc99ff]- Annyira elegem van[/color] - suttogom a város csendjének, a fehér ködnek ami körbevesz, és a körülöttem álló fáknak, amíg észre nem veszem az előttem álló fiút a könnyeimen túl. Gyorsan megtörlöm a szemeim, és pislogok egy kicsit hogy tisztábban lássam. Szőkés hajú, vékony alak. [color=#cc99ff]- Én.. nem tudom hogy kerültem ide. Csak elszaladtam otthonról és... hirtelen fehér köd vett körül... [/color]- pillantok körül, és még mindig látszódik a gomolygás ahogy a szél kissé feltámad, majd elcsendesül. [color=#cc99ff]- Mi ez a hely?[/color] - kérdezem ahogy ismét felé forulok, és a maradék kicsorduló könnyeimet is próbálom letörölgetni. [color=#cc99ff]- Bocsánat, én csak.... én csak... [/color]- abba akarom hagyni, de mégis csak jönnek. Jönnek, és nem akarnak elmenni. Nem szűnik. [color=#cc99ff]- Én... Lamers-ben lakom. Ahogy...ahogy szaladtam... csaka város határán kellene lennem, de sosem láttam volna hogy ilyen... köd van itt - [/color]szipogok ahogy előhalászom a zsepkendőmet és kifújom az orromat. </span>
A hétköznapok elfoglaltságába egy apróság csupán egy hasonlóan öreg boszorkánymester felbukkanása. Nem ismeretlen előttem a férfi aki szinte mindig ott bukkan fel, ahol nem kellene vagy csak nem számítanak rá, és el kell ismernem, tőlem sem ismeretlen a híre és néha én magam is szereztem tőle egy két hasznos fülest, és nem csak most, hanem régebben is. Amikor egy bizonyos démont kergettem egy bolond és akaratos Herondale kedvéért aki olyan hevesen égett egy nőért, aki mást szeretett meg és mégis ő nyert. Úgy tűnik ez már csak ilyen, és Ravelt itt léte, előhozta belőlem ezt az emléket. A Central Parkban sétálok ahová találkozóra hívtam, csak amolyan összefutásra hogy mégis mit keres New York területén és elfogadta a sétát. Fekete nadrágot viselek, elegáns cipővel, és egy aranyszínű inget, amire szürke kabátot húztam. Hajam viszonylag rövid és egészen semleges ahhoz képest hogy mi mindent szoktam vele csinálni. Most még csak nem is hosszú. A szemeim is barnák ahogy álcázom a mondének előtt, és ujjaimon nem minden gyűrű ártalmatlan. A másikat már messziről észreveszem. - Ravelt, micsoda öröm - az udvariasság sosem árt, és nem is vagyok híján neki, csak néha nem tartom szükségesnek. Meg vannak akik nem is értékelik, hanem mindenbe belecsapnak azonnal.
<center><link href="https://fonts.googleapis.com/css?family=Give+You+Glory" rel="stylesheet"> <div style="width: 400px; padding: 1px; background-color:#; border radius: : 100px/5px 5px 0px 0px; "><div style="width: 420px; font-family: 'Give You Glory', cursive; font-size: 39px; text-transform: none; color: #8d9ca1; font-style: oblique; line-height: 40%; text-shadow: 2px 1px 10px #4b4141; margin-top:-14px;"> Ravelt & Magnus</div><link href="https://fonts.googleapis.com/css?family=Calligraffitti" rel="stylesheet"><div style="width: 400px; font-family: 'Calligraffitti', cursive; font-size: 15px; text-transform: lowercase; color:#75868c; line-height: 90%; letter-spacing: 6px; text-shadow: 2px 1px 10px #708090; margin-top:10px;">Magic and something else</div><div style="width: 400px; padding: 10px; background-color:#; line-height:150%; text-align: justify;"><img src="https://67.media.tumblr.com/98a45a8b3922adb46a59be65b53a0dbf/tumblr_n4aqoarxsg1svno5wo1_500.gif" style="width: 200px; float: left; margin-left: -1px; margin-top:3px; border-radius: 100px / 1px; padding-right: 5px;"> A hétköznapok elfoglaltságába egy apróság csupán egy hasonlóan öreg boszorkánymester felbukkanása. Nem ismeretlen előttem a férfi aki szinte mindig ott bukkan fel, ahol nem kellene vagy csak nem számítanak rá, és el kell ismernem, tőlem sem ismeretlen a híre és néha én magam is szereztem tőle egy két hasznos fülest, és nem csak most, hanem régebben is. Amikor egy bizonyos démont kergettem egy bolond és akaratos Herondale kedvéért aki olyan hevesen égett egy nőért, aki mást szeretett meg és mégis ő nyert. Úgy tűnik ez már csak ilyen, és Ravelt itt léte, előhozta belőlem ezt az emléket. A Central Parkban sétálok ahová találkozóra hívtam, csak amolyan összefutásra hogy mégis mit keres New York területén és elfogadta a sétát. Fekete nadrágot viselek, elegáns cipővel, és egy aranyszínű inget, amire szürke kabátot húztam. Hajam viszonylag rövid és egészen semleges ahhoz képest hogy mi mindent szoktam vele csinálni. Most még csak nem is hosszú. A szemeim is barnák ahogy álcázom a mondének előtt, és ujjaimon nem minden gyűrű ártalmatlan. A másikat már messziről észreveszem. - [color=#ff6600]Ravelt, micsoda öröm[/color] - az udvariasság sosem árt, és nem is vagyok híján neki, csak néha nem tartom szükségesnek. Meg vannak akik nem is értékelik, hanem mindenbe belecsapnak azonnal. </div><br> <div style="font-family:tahoma; color:#8d9ca1; font-size: 11px; padding: 5px; opacity:0.7;"> [url=https://www.youtube.com/watch?v=PLaU0cN8XLs]♫ Sleepwalker[/url] [url=http://infinity-marvel.hungarianforum.com/u3]••[/url]</div> </div></center>
Tárgy: Kódok sablonok 
