Külsö, belsö leírás

Jellem: Hát minden vagyok csak éppen normális nem? Látod, hogy nem látod? Na látod! Szóval én egy kicsit minden vagyok és semmi, amolyan életművésznek is mondhatsz ha akarsz, bár nem hiszem hogy pont foglak érdekelni. Kissé lezser alak vagyok, sok mindenbe belekontárkodok, mint a komornyikság vagy a varrás. Igen, szeretek tervezni ls varrni, bármilyen férfiatlan is a dolog és kedves barátomat, gazdámat, mesteremet- nevezd aminek akarod magad te hiú páva - szívesen használom öltöztetős babának és szabok ezt azt neki. Az ízlése kérem, az enyémet tükrözni. Hogy az milyen hát.... kicsit őrült de divatos. Szeretek ezzel azzal kísérletezni, bármilyen területen, és néha hajlamos vagyok magamban beszélni, fennhangon gondolkozni és... hát ilyesmik. De hát kérem, tudod hogy van ez, az őrületet egy hajszál választja el a zsenialitástól, és tippeld meg és melyiknek vallom magam. Szeretem a vicceket,  a szóvicceket és a kissé morbid vicceket is. Várjál prezentálom. - Honnan tudod hogy a hullaszállítóban gyerek van? - Micimackós a hullazsák! Khm, szóval jah ez vicc volt. Általában nem vagyok valami bátor, sokkal jobban szeretem ha nem kell menőznöm és ilyesmi, viszont erényeim is vannak. Kifejezetten hálás és hűséges típus vagyok. Mondhatnám azt is hogy... az életem köszönhetem Alazarnak - tudom hogy olvasod te tollas páva! - és hát idejét sem tudom már mióta lógok vele. Néha nem is értem miért, olyan prűd tud lenni hogy egy frigó. Rémes. De csípem és sok mindent megteszek neki, vagy éppen érte, mikor hogy. Jah, és sosem állítottam hogy következetes lennék, érted? Szóval...hajjaj. Mennem kell, bal hüvelykem bizsereg... gonosz lélek közeleg.... Kac- kac.

Kinézet: Nem vagyok valami égimeszelő, olyan 170 és még pár centi, nem tudom mennyi. Nem szoktam magamat méricskélni, sehogyan sem, magasságban, hosszban, szélességben... Azt tudom csak, hogy nem vagyok egy izmos alkat, inkább olyan vékony, akit minden szél elfúj, az elbűvölő bájosságom nem az alakomból adódik, még csak nem is a félhosszú hajamból, vagy a világosbarna, majdnem sárgás szemeimből. Amit nem gyakran látsz, mert egy kis kerek szemüveget hordok többnyire. Hm, a divat nem érdekel, csak a stílus, érted? Szeretem a régiesebb ruhákat kicsit felspécizni, és egyik kedvencem a fekete-fehér csíkos nadrágom, meg a pókhálómintás nyakkendőm. Tudod te milyen munka, befesteni olyanra? Na mindegy is. Szeretem a kényelmet és a látványosságot, éppen ezért szoktam néha kis cilinderben megjelenni. Akad rajtam néha egy két kiegészítő, bőr karperec vagy egyszerű szíjra fűzött kis medál a nyakamban, vagy gyűrű az ujjamon, amilyen kedvem van amúgy. Változó, mint a világ maga.

Képesség: Blokkolás ( azaz bármilyen támadást, démoné vagy angyalé legyen az, 200 méteres hatáskörzetben blokkolni tudok, utána már gyengül a hatás. Nem tudom túl sokáig fenntartani, attól függ mennyire erős a démon, szóval konkrétan Luciferrel szemben kb egy óra lenne a maxom mielőtt kifulladnék teljesen.)

Elötörténet

Nem is tudom hol kezdjem el, ez egy kicsit ilyen never ending story jellegű dolog, de amúgy sem hiszem hogy ez bárkit is érdekelne... De komolyan. Mármint, úgyis el kell majd mondanom valamit, de hát mit mondhatnék? Hogy századok óta halott vagyok? Azaz nem, már pontosan több mint ezer éve tart ez az állapot, és nem tudom eldönteni amúgy hogy élvezem-e vagy sem. Túl régóta élek már ahhoz hogy ne legyek ennyire döntésképtelen de hát... még mindig nem tudom eldönteni néha hogy kockás vagy csíkos stílus szerint öltözzek fel. Vagy a pókháló minta?

Amúgy Laz... Al. Alazar. A fene se tudja már hogyan akadtunk mi össze, őszintén szólva arra sem mindig emlékszem hogy mit reggelizek, de az hogy vele találkoztam mindent megváltoztatott, és azt hiszem a szemem kinyílt hogy lássam a világot. Nem tartottam magam sosem gonosznak, vagy démoninak, de azért azt se hittem volna, hogy amikor egy bajonettet döfnek rajtam keresztül, akkor utána a kopár nyirkos föld felett a mennyország lesz az ami befogad, és a barátom ott fog várni. Pár nap eltérés volt, vagy hetek? Fogalmam sincs, komolyan. Mindenesetre az rémlik hogy volt egy harc, ahol golyók repkedtek, és Alazarnak mindig rémálmai vannak emiatt és fáj látni hogy szenved ezektől, mert bár nem mondja, de amikor felébred mindig olyan riadt arcot vág.A második világháború idején történt hogy elvesztette egy barátját, és látta ahogy meghal. Visszatérő rémálma ez azóta is.  Olyan szerethető. Isten ments, hogy úúúúgy szeressem, de azért szeretem mert  a barátom, és az ember egy idő után - főleg ezer év után  - az ellenségeit is szereti, nem csak a barátait. És szeretek róla gondoskodni, már amennyire hagyja magát, nem tudom egészen minek tart engem, komornyiknak, barátnak, valahol a kettő között, de alapvetően kedvelem őt. Ahogyan sok minden mást is. Szerettem például az alkímiát. A kísértletezést, az orvosságokat és mérgeket, és a különböző buta felfogásokon nevetni ahogy a bölcsek kövét kutatták. Én is kutattam, természetesen, a koromban őrült tudósnak számítottam, mert érdekelt a világ, és mert szerettem a gömbölyű okulárét, és az orromra csiptettem az olvasáshoz, vagy éppen monokli formában a mellény zsebemben hordtam. Szerettem a zsebórákat is, mint Laz barátom, és sok sok vita telt el azzal, hogy egy-egy ruhához bronz, arany vagy ezüst színű óra kell, és sosem bírtam meggyőzni hogy az ezüst a legjobb, mert az egyszerűen mindenhez illik. Aztán szerettem még a régi korok tudományait is, a filozófiát nagyon ami akkoriban még elég összetett tudomány volt, nem ilyen összehajigált akármik.

Van egy vadász... akire Alazarnak vigyáznia kell, ha már az istenverte ember nem tud magára, és emiatt elég sokat utazunk. Jah ez amúgy úgy jön ide, hogy utazni is szerettem, és ez a része meg is maradt hiszen az őrangyalkodás ilyen utazó meló, és szeretem. Bár Laz mentoráltja a vadász ember, én is mindig megyek és ketten együtt hatékonyan dolgozunk együtt. Nem vagyok valami kiváló harcos, mint mondjuk egy Spartacus, de azért a képességem is felhasználó, a blokkolás, hogy bérmiféle támadást be tudok blokkolni, és a démon nem használja az erejét mellettem. ez meggyengíti, de fel is dühíti őket. Nem szeretem a dühös démonokat például, mert azok eléggé károsak az egészségre, és nem is igazán szép látvány. Azok a szemek... a vicsorgó pofa amit még emberi alakban is vágnak, és amitől tagadhatatlanul démonnak tűnnek.... Fújci. Nem, nem , nem is akarok erre gondolni. A vadász jobban tenné ha megtanulna magára vigyázni, de mivel ez erősen esélytelen, ezért marad az  a megoldás hogy majd mi vigyázunk mint eddig, és hát Laz sem lustálkodik azért. Nem lusta ő, csak néhány dologban. Mint példának okáért a rendes nevemen szólítani, nem igaz te páva?!