Chasing urban legends

And looking at the light from the abyss

Olyan, mintha az éjszaka sötétje szőné vállaira fekete leplét, mit fel-fellebbent a vihart ígérő, baljóslatú fuvallat. Izmai feszültek ugyan, de fegyelmezett tartása nem árulja el sem mentális kereteinek ébenvásznán villámcsapásként cikázó gondolatait, sem pedig a hangyányi feszültséget, amit az idegen terep ültet el zsigereiben. Felkészült, s felmérte környezetét, bárki, aki ennek ellenkezőjét feltételezné, fájdalmasan tanulná meg, mekkora hibát követett el, ám ez nem jelenti azt, hogy ne érezné magát komfortosabban a már megszokott, noha bűntől olykor a szó szerinti értelmében bűzölgő gothami utcákon. Ám az informáltság érdekében olykor áldozatot kell hozni, s hiába gyűlöli az érzést, ami mindig elfogja, valahányszor szülővárosát maga mögött kell hagynia, még ha rövid időre teszi is, bíznia kell abban, hogy Gordon parancsnok egymaga is helyt tud állni. Alfred a maga angolos, kifinomult modorában emlékeztette erre, téve egy futólagos, szarkasztikus megjegyzést a bizalmi problémáira.
Szó nélkül hagyta.
Nem bizalom kérdése ez. Még a legjobb emberek is elbuknak egy olyan helyen, mint Gotham. De némaságával válasz nélkül hagyott, s végső soron megerősített egy, a levegőben lógó igazságot: többre értékeli a megbizonyosodást a megelőlegezett bizalomnál. Hatványozottan igazzá válik ez, ha olyan tényezőkről van szó, amik látszólag az átlagemberét túlszárnyaló adottságokkal rendelkeznek.
Mintha csak az idő szövetén keresztül lapozná át elméjének lapjait, úgy hatol át a komornyik higgadt kérdése  nekieredő esőcseppeken: "Biztos benne, hogy jó ötlet ez, uram? Talán az illető azért kerüli a feltűnést, mert nem szeretné, hogy zavarják."
- Ha tévedek, gazdagabbak vagyunk egy újabb "krokodil a csatornában" történettel. - ugyan nem nyomja meg az utolsó szót, mára szokványosnak mondható borús hangvételéből Alfred így is leszűri a szavak keserű valóságtartalmát. Mindketten tudják, hogy ha megfelelő helyen keresik, igenis van krokodil a csatornában. Csupán egy, ez igaz, de ha arra gondol az ember, hogy az az egy is egy szupererős kannibál, máris hálás lesz azért, hogy nem többesszámról van szó.
És épp ezért szükséges a megbizonyosodás. Kell a válasz egy kérdésre, ami mindig ott motoszkál benne: szövetséges vagy fenyegetés?
Ezért követi a férfit azóta, hogy elhagyta az őrséget. A sztori szerint egy elképesztő erejű nő kapta el, két tömbnyire innen. Bárki is az illető, vagy nem elég körültekintő ahhoz, hogy tudja, a helyi nagyhalak előszeretettel hozzák ki a kedvenc ölebüket, vagy épp az ellenséges tábornak dolgozik. Akármelyik legyen igaz, ma erre választ kap.
A dobópenge, mint egy keze részét képező fegyver, simul az ujjai közé, számításba veszi a távolságot, a szélirányt, majd tökéletes pontossággal hajítja el ahhoz, hogy a férfit a kabátjánál szegezze a falhoz. Nem a gúzsba kötése a lényeg, könnyű belőle kiszabadulni, de a félelem azonnal teszi a dolgát. Prédája futásnak ered. Még nem tudja, hogy felesleges.
Pontosan erre van szüksége.
Máskor azelőtt lecsap, mielőtt a pondró pisloghatna egyet, de ő nem jelent veszélyt. Puszta üzenethordozó. Egy senki. Ma pedig, akaratán kívül, újra elláthatja ezen funkcióját. Kétségbeesett nyöszörgése, feltűnő menekülése mind-mind egy üzenetet hordoznak magukban:
Megérkeztem. Találkozzunk.
Így tehát nem csap le, csak türelmes vadászként vár.
Vár...
Várok...

Wonder & Bat

An Amazon and a Knight

A köpeny halk, mégis jellegzetes, suhogó hangot hallat, ahogy lapuló tartásomból kiegyenesedve elhagyom az árnyak birodalmát. Felesleges volna a sötétségbe, mint obszidián fátyolba kapaszkodnom, hiszen arra, mire elsősorban szerettem volna, megkaptam a megerősítő választ: a fizikai fölényhez hozzáírhatóak az enyémnél sokkalta kifinomultabb érzékek.
- Hatásos. - az eredmények híve vagyok, nem pedig a dicséreteké, s az említett eredmény jól látható a nő lasszójának fogságában. Különben sem gondolnám olyannak, aki verbális megerősítésre szorul, ahhoz a teljesítménye éppen eléggé beszédes. Minden mozdulata sikoltja, hogy a génjeibe írták a csata szimfóniáját. Talán jobban is, mint az enyémbe.
- De nem miatta jöttem. - de ezt minden bizonnyal már a nő is tudta, hiszen miért várná meg, hogy egy idegen önbíráskodó ténykedjen az ő területén?
- Nevezzük szakmai érdeklődésnek. - ami nem hazugság, ellenére annak, hogy szinte látom magam előtt, amint Alfred a szemeit forgatja és egy körmönfont megjegyzés keretein belül arra utal, hogy a paranoia volna a jobb szó a hozzáállásomra.
- A főnöke legfeljebb egy hét alatt újra kihozza majd. - pillantok szavaim közben az elejtett csalira, hiszen az volt, se több, se kevesebb. Ami egy dologra utal, mégpedig arra, hogy kerüli a feltűnést, ezért nem konfrontálódik a  ragadozók óceánjának nagyobb halaival.
- Radar alatt próbálsz maradni. Miért? - az egyenes módszert választom, noha nincs oka hasonlóan direkt választ adni. Mégis, az, ahogyan megközelíti a kérdést, sokat mondhat el arról, milyen személy is ő.
Az éj leplének titka marad, miként mérem fel a harci felszerelését az arcom felét borító ében csuklya alatt.