Történetesen előbb értesültem Beidou partraszállásáról, mint ő arról tudott volna. Kismadaraim mindenhol ott voltak és nem csak a kereskedelmi és üzleti híreket lesték, figyelték. De semmi kedvem sem volt ahhoz, hogy a hírszerzésen, kereskedelmi ügyletek lebonyolításán törjem fejemet. Most nem! Beidou érkezése, mindig izgalmakat hozott eme palota falai közé, s nem kizárólag kalózmeséi vagy Teyvat tengereinek bejárásáról szóló történetei miatt. Ő nem tartozott az udvaromhoz, bár szabadabb bejárása volt a Jáde Palotába, mint bárki másnak. Rajta kívül, csak Utazó volt oly kegyben álló, hogy bármikor szíves örömest láttuk, eme repülő palota falai között.

Udvarhölgyeim segítségével hamar megfürödtem, majd felöltöztem. Arannyal díszített, hermelin prém galléros ruhámat vettem fel, amely combközépig fel volt vágva egyik oldalt. Kedveltem ezt a ruhát, nemvolt egyszerű sem a hozzávalókat, sem az érte kiadott pénzt összeszedni, de különleges volt, hiszen Liyue lakói többnyire ezt vagy ennek a ruhának egy változatában láttak. Szinte a védjegyemmé lett és kevesen láttak a közemberek, de még gazadag kereskedők közül is másban. Persze Beidou érkezésének hírén kívül érkeztek be egyéb információ szálak is, melyek végül az én kezeim között futottak össze s elemző képességemnek köszönhetően, többnyire elsőnek én láttam hasznát. Persze igyekeztem mindig úgy kötni eme üzelmeimet, hogy ne csak én legyek elégedett, de az üzleti partnerek is.

Száz szónak is egy a vége, leheveredtem egy kicsit a pipám társaságában, hogy miközben arra várok, hogy Beidou végre befusson és legutóbbi hajóútjáról beszámoljon, a szükséges elemzéseket és befektetési terveket kigondoljam. gazdagnak lenni csak látszólag kiváltság, valójában rengeteg munka és ezt Beidou is tudja, hiszen ha nem tenné gazdaggá hajójának legénységét, már rég gondban lenne. Látszólag persze heverészek lustán, mint egy elégedett macska, a valóság az, hogy csak akkor szakadok ki, az üzleti lehetőségek elemzésének aprócska, külön világából, amikor vendégem, kit szíves örömest látok, megszól, amiért még mindig heverek.
- Te is tudod, hogy a gazdagság nem kiváltság, hanem felelős döntések és komoly munka eredménye. Így időnként megengedhetünk magunknak egy kis pihenést. A látszat ellenére pedig, pont dolgozom. - mondom és amikor végig pillant rajtam, megigazítom ruhámat egy alig látható mozdulttal, bár eredménye kétséges: nehéz megállapítani, hogy jobban látszódik-e combom vagy sem.

Amikor önkényesen megkínálja magát és el is fogadja a Monstadtból importált Dandelion borból, egy könnyed kézmozdulattal tüntetem el pipámat és állok fel a kanapéról.
- Igyál kedvedre, a tenger sós levegője után, biztosan jót tesz a szárazföld édes nedűje. De légy vele óvatos, erős, mint egy rég várt kedves ölelése. - mondom, miközben a táblácskámhoz sétálok, amint az eddigi elemzések vannak kitűzve és az egyik papírlapra bökök.
- Aha. - csilingel édesen hangom, ahogy fejemben összeáll a kép és felfedem magam előtt egy újabb üzleti lehetőség, várható profitját. Az udvarhölgyeimet ért szavai hallatán felé fordulok és karjaimat összefonom magam előtt, mint aki újra elmélkedik.
- Ugyan kérlek, ebben nagyon is hasonlítunk egymásra. Mindketten értékeljük a hozzáértést és a hűséget! - pillantásom most siklik végig rajta, nőies idomain, izmos combján, tengeri sós szél fútta, most mégis rendezett haján.
- Mikor fürödtél utoljára? S nem a sólében, hanem forró, illatos fürdőben? Tartok tőle az udvarhölgyeim sírva fakadnának, ha így ülnél vacsorához. Ugye maradsz vacsorára? - kérdeztem tőle, miközben a Jáde Palota űrnőjéhez méltó szemmel néztem rá.

- Nem szállok vitába azzal, hogy melyikünk élete mozgalmasabb. Kötve hiszem, hogy fele annyi kalandban vettem volna részt, mint te. - mondom és elégedetten viszonozom pillantását, amellyel végig követi testem vonalát. Bármely más halandó ezért a megmozdulásért, már repülhetett is volna lefelé Liyue talajára, ha ilyesmivel próbálkozik, de ennek a nőnek, ezt megengedem. Beidou kivételes személy az életemben, habár ritkán látom, ritkábban, mint szeretném, de mikor itt van, mégis bearanyozza a Jáde Palota életét. Kellemesen kuncogok, amikor a bor megízlelése után, szinte azonnal megállapítja, hogy Dandelion bort fogyaszt.
- Lám-lám, minő meglepetés, Beidou kapitány azonnal eltalálta, hogy mit iszik. Igen, az és helyes a megállapítás a pincészettel kapcsolatban. Kalóz, borszakértő és szerető. - mosolyodom rá. - Mire képes még kapitány, amit nem tudok?

Kedvesen mosolygok rá, amikor a jelenlévő szeretőre terelődik a szó. Egy aprócska, röpke kacsintáson kívül azonban jobban nem kommentálom szavait. Mindent a maga idejében, márpedig fürdés előtt semmi szerető.
- Az udvarhölgyeimről nem nyitok vitát, - állapítom meg szelíden, mégis határozottan. - nem harcosok, hanem finom virágszálak, akiknek szemük van a széphez és nem utolsósorban, hűségük megkérdőjelezhetetlen. - kellemesen kuncogok, majd orrom előtt játékosan legyezek a kezemmel, amikor elújságolja, hogy úgy két hete volt utoljára alkalma, hogy megfürödjön.
- Szerintem megállapításra került az ok, amiért az udvarhölgyeim meg sem próbáltak megállítani. - csípem meg szavaimmal, mint egy bolha. Bár szemeimen és ajkam görbületén láthatja, hogy csak játszadozom vele és örömöm lelem abban, hogy nálam fog fürdeni.
- Ki nem hagynám kapitány, hogy eme marcona kalóz kinézetét levetve, jázmin illatú, hölgy képében szülessen újjá. Akár hiszed, akár nem, a fürdő már készen vár. Előbb tudtam, hogy érkezel, mintsem ide értél volna.

Közelebb lépek hozzá, miután letette azt a marha nagy húsbárdot, amit ő kardnak nevez és kézen fogom. Szó nélkül, csak egy kacsintás kíséretében húzom magam után, ahogy átsétálok a paravánnal elválasztott fürdőhelyiségbe. A víz valóban kellemes jázmin illattal gőzölög, a hatalmas, kör alakú fürdődézsában.
- Szégyenlős a kapitány és szeretne a paraván mögött vetkőzni, vagy segítsek kioldani egy pár csatot és szíjat? Az én ruhám kioldása, egyszerűbb.