Lassan ébredezek csak, mert elég hosszú volt az előző éjjelem, és nem esik rosszul tétlenül heverészni az ágyamban, de hallom fél füllel ahogy Maxim felkel. Néha nem is értem hogy a retkes faszomba tapadt ez rám ennyire, de asszem már évekről beszélünk és mondhatni egészen hozzászoktam a hülye fejéhez és hogy nem lakom egyedül. Ez az isten/sátán barma most is éppen hangosan óvációzik mert elüti az óra a hatot és megy megnézni mit mond a telefonján a horoszkópos szarja. Szerintem még egy ilyen idiótát nem hordott hátán a föld, és félálomban hallgatom hogy mit morog szolid medve hangján hogy még az ötödik szomszéd is hallja. Csinálna inkább videot azt valamennyivel csendesebben szokta csinálni. Most azért elég hangos, pedig még húz az ágy hogy visszaaludjak.
Persze, ha hagyna…. De már kora hajnalban itt üvöltözik és kelletlenül ránézek a telefonom kijelzőjére és még hat óra pár percet mutat. Csodálatos, aludtam kicsit több mint négy órát…. Jó, a napi működéshez elég az is.
Mire engem szólongat, már félig ülök az ágyon és a tökvakarás is megvolt. Kókadt varjúként meredek rá a bamba pofájára, és a kérdésre csak felhúzom a szemöldököm.
- Ha bekapcsolsz nekem egy kávét megmondom…. – ásítok egy olyat amit az óriáskígyók is megirigyelnének. Nem nyelem le Maximot egyben és nem is akarom, ellenben csíkszemekkel veszem szemügyre a telefon kijelzőt amit persze már az arcomba tolt hogy én is lássam mi a napi szerencsebizbasza.
-Cibórium kehely? Ez honnan a pisából jött bazdmeg – meredek rá mert ez azért eléggé fura és szokatlan tárgy. A vastét már megszoktam és a bogarait is. Meg már azt is tudjuk hogy az a kékmiagecije nem tud repülni miután felgyújtottunk egy egész rétet, mezőt érte. Ch….
-Ch, cibórium kehely. A jó hír h ez is olyan ami a templomban van, de most nem kell tetőt mászni érte….- sóhajtok fel.
- Ez az az aranyszínű köcsög amiből a köcsög iszik miközben faszságok pofázik egy rakás agyatlan sültbolondnak – írom körbe hogy pontosan mi az a tárgy amit keres. Mindeközben remélem már megérzem a kávé szagát és kimehetek érte inni.

Úúú jeee a flaszter kréta, a flaszter krétaaa... vagy béka volt? De lehet hogy répa... Heh, mindegy. Az én verzióm amúgyis mindig mindenből jobb. Alex verziója is sokkal jobb velem, szóval nem mondok ordas nagy faszságot. Meg mondjuk amúgy se. HE-HE. Odébb pakolom azt a nagy bjúti fejem, mégpedig egészen pontosan bele a tefelonomba a napi jóságért. Egészen vidoran rugózok a baszodás nagy ágyam egyik felén, ám mivel bjútiful vagyok és nem eeinesteine, így kénytelen vagyok előkotorni az észt a zsebemből. Tehát áthívom Alexet.. illetve hát hívnám, de ez a mukker megszólal mellőlem. Literálisan kultúrálisan egészen pontosan mellőlem. Gyanakodva elkapom a pléd csücskét és felrántom a seggtakaró alkalmatosságot. Hát mit nem mond! Itt a haverom! Pedig aszittem hattyú...
- Hátte bammeg? Nyalom a hangod, mi faszt keresel már megint nálam? Hiányoztam cuncimókus?
Vigyorgok meglehetősen pofátlanul a képébe és elkapva a buci fejét nyomok egy cuppanósat a feje búbjára. Csak hogy érezze a törődést. Aztán persze finnyásan húzom ki a haját a számból.
- Pfejj de sok szőr van a fejeden te tirpák.
A telefont egészen beleépítem az arcába, igenis nyissa ki azt az irgalmatlanul csipás szemét és segítsen nekem dekódolni. Addig meg bájosan medvés léptekkel kicaplatok a fekete víz gyártó géphez. egy másodpillanatra, miközben töltöm a kávét a gépbe elgondolkodom, hogy mióta vagyok én gondoskodó háziasszony... de a haverom morgós skálája elfeledteti velem ezt a gondolatmentet.
- Mittomén! Istenkirálycsávót kérdezd, hogy a zuniverzum mér ezt köpte mára ki. Amúgy mi a faszom az a ciszterca bizbasz?
Közben öntöm össze a nagy adag feketét, és hozom be neki ágyba... cöhh bazdmeg, már csak egy kötény kéne... puszilna meg egy traktor. Bele is nyomom a kezébe, égesse az ő kezét.
- Ó az fasza! Ha fenn lenne.. tudod mi lenne...
Vigyorgom el magam pillanatokra elmerülve az emlékezés bugyorványos szépségében, majd a további magyarázatra összehúzom a szemöldököm.
- Egy kicseszett giccses pohárról beszélünk?
Pillázok rá a szépen ívelt sűrű szempilláimmal, amit a követőim kurvára nagyon irigyelnek, de HÁ! ez van, fizess előre, iratkozz fel és imádj! Vagy valami hasonló a szlogenem asszem.
-Mikorra szeded magad össze pupák?
Pattanok fel, húzok fel egy fekete pólót meg egy terepmintás térdnacit, és már bújok a surranóba. Há sietni kék! El ne fogyjon!

Nagyon nem akartam még felkelni de ez az isten barma nem hagy engem aludni mert itt óbégat mint a fába szorult féreg és ugrál mint valami barom. Na persze, de mért az én ágyamon.... Jah, nem is az enyém. Megint elbasztam reggel a lefekvést. Jó, nem nagy para mert kit érdekel hol alszom, ha egyszer aludhatok. És ha alszom akkor kurvára alszom, nem érdekel más. Ez az agyatlan barom meg....
Felülök és megvakarom a tökeimet és ásítok egy olyat amibe egy óriás piton is belepistulna és csík szemekkel nézek rá.
- Pofa be. Ez volt a legközelebb az ajtóhoz így ide dőltem - közlöm vele ahogy megdörzsölöm az arcom kicsit.
- Az bazdmeg. Hiányoztál mint a pestis.... - teszem hozzá egy újabb állkapocstopogtató ásítás után. Aztán valahogy elsötétül a világ előttem és Maxim medveszerű ölelésében részesülök ahogy a fejemre csókol és dühösen horkanok fel.
- Meg is érdemled. Csókolgasd a hajszárítót inkább... - morgolódok de azért felkelek és amíg bekapcsolja a kávéfőzöt megnézem mi is az a tárgy ami a kibaszott horoszkópja szerint ma szerencsét hoz neki. Hehh ennél hülyébb tárgy nem is lehetne. Ez még nem volt.
- Olyasmi amit a templomokban tárolnak szóval megint mehetsz be abba a buzidíszes vityillóba - morgom ahogy a kávém is lassan megérkezik. Összehúzom a szemem, nagyon gyanúsan előzékeny hogy ágyba is hozza. Ch, mint valami rendes feleség. Erre a gondolatra az összes víz kiver és megborzongok. Fúj, nem.
- Jah egy giccses pohárról.... - hagyom rá mert voltaképpen....az. Igaza van és felkelek az ágyból. Átslattyogok a saját szobámba és feltúrom az ágy melletti ruhakupacot. Mosni kéne... Sniffsniff. Fúj. Sniff... jó ez jó lesz. Felveszek egy pár fekete zoknit, egy fekete taktikai nadrágot és a hozz tartozó sötétszürke pólót. A kedvenc surranómba is beletuszkolom a lábaimat mert ezekkel aztán nagyokat lehet rúgni. Ujjaimal átszántok a hajamon, fésülködés kész.... Ledöntöm a forró fekete löttyöt és berakom a mosogatóba, aztán zsebre teszem a dolgaim.
- Ne rinyálj mehetünk. De te vezetsz.... ha már a te szarod után futkosunk.... - adom ki az ukázt és beszállok a fekete dzsipünk anyósülésére és a gpsbe keresem a legközelebbi templomot.
- Na, oda mennyé... - dőlök hátra ahogy a gépi hang elkezdi benavigálni magát.