Traveler & Lisa @

Monstad könyvtárosa a Favonius lovagok rendházának tetején ácsorgott. A ruhájába belekapott a szél, ahogy az éjjeli fuvallat átcsapott a városon. Jobban szerette volna, ha ma vihart küld Barbatos. Akkor ugyanis ki sem kellett volna jönnie ebbe a szeles időbe. Csakhogy Jean megkérte rá, ő pedig mindig örömmel segített a nagymesternek. Nagyon jó barátok voltak, amihez hozzájárult, hogy Lisa rangban alatta szolgált. Ambivalens érzések járták át ahogy ott állt fenn.
A rendház előtti térről kalapács hangja szólt, amint a fémmel találkozott. A könyvtáros előre lépett, hogy lenézzen. Ketten ütötték a macskakövek közé a villámfogó berendezés ideiglenes darabját. Leakasztotta az övéről a katalizátort, amely felemelkedett a varázslónő elé.
Lisa ujjaiból szikrák pattantak, melyek a katalizátorhoz érve hamarosan egyre erősebbé váltak. Előbb sistergés, majd morranás, végül egy hatalmas mennydörgés rázta meg a tetőt. Ms. Minci ujjaiba visszafutott az elektromosság, ahogy a katalizátor a háta mögé repült. A kék szemek lila szikrákat szórtak.
Végül a tetőről ellökve magát a villámfogó fölé hajolt, a kezéből pedig akkora lila villám csapott le, mintha maga az Electro Archon sújtott volna Monstadra. A fémen végigfutott a villám, majd a várost megrázta a mennydörgés.
A lila elektromosság átfutott a villámfogón, keresztül az abba erősített vezetékeken. Előbb a főtérre, majd át Sarah étterme előtt, a Kalandozók céhének épülete előtt, ki Monstad kapuján, keresztül a hídon, mielőtt beleszaladt egy jókora oszlopba, amelynek a tetején egy jókora üveggömb telt meg a lilás villámokkal.
Mire megérkeztek a szikrák, Lisa egy teleport után földet ért az ajtó előtt.
- Akkor ezzel megvagyunk. - Jelentette ki, majd ahogy belejtett az épületbe elmerengett pár dolgon. Egyfelől biztos volt abban, hogy lenne egyszerűbb módja annak, hogy az alkímisták, és az aspiráns varázslónövendékek villámokhoz jussanak. Másrészt büszke volt magára, hiszen akkora villámot gerjesztett, amit még a Dawn borászatból is lehetett látni és hallani. Azzal visszaakasztotta a katalizátort az övére, és macskaléptekkel a könyvtárba indult. Persze csak azért, hogy magához vegyen egy könyvet, meg a kalapját, és haza induljon a puha ágyikójába. Talán vesz is előtte egy kiadós forró fürdőt. Még eldönti.






P.S.:Ara-Ara Mood: music

️️️️️️️
Magának is hazudott volna, ha azt állítja, hogy nem rezzent össze a vasszürke eget átszelő, ibolyalila villámtól, majd még egyszer, rögtön utána, amint megérkezett az elemi erővel életre keltett villám bődületes hangja is. Az utazó már akkor érezte  koncentrált, elemi energiákat, amikor még csak a főtér szökőkútját kerülték ki, elhaladt Sara és a Jó Vadász előtt, és egyenesen levágtatott a lépcsőkön, felé, és levegő kompániája felé. Az az érzése támadt, hogy ha nem tér ki előle, abból igencsak kellemetlen, mi több, egyenesen nemkívánatos elemi reakciók születhetnek. Így hát hátrébb is szökkent kettőt Katheryne és a recepciós pulthoz képest, a Széllel Jő a Dicsőség irányába, majd egészen meglepve pillantott el a főkapu, illetve az azon túl elterülő híd irányába, amerre a különös elemi energiát vélte távozni.  
➤ …
Paimon zökkentette ki végül a nagy ámulatból, azzal, hogy megérdeklődte, ugyan mi lelte, mire az utazó csupán legyintett, hogy igazán semmi, majd valamivel körültekintőbben visszalépett a Kalandorok Céhének ügyeletes recepciósa elé.
― Szóval ha jól értem… ― kezdte óvatosan Katheryne ― Legújabb kalandozásaitok során találtatok valami különös szerkezetet, de nem sikerült rájönnötök, mi a funkciója, korrekt?
Paimon hangosan helyeselt, az utazó inkább csak némán bólintott.  
― Értem… Megnézhetem esetleg a mechanizmust?
A Favonius lovagrend tiszteletbeli lovagja elővette a különös, medál alakú eszközt, mely leginkább egymásba akasztott, mágiával átjárt gyűrűkre hasonlított, a közepén értékesnek tűnő kristállyal, vagy inkább drágakővel ― az utazó érzett valami heveny elemi energiát áradni ebből a kőből. A gyűrűk közül az apróbb, a kőhöz közelebb fekvő aranyozott volt, gondos precízióval megmunkált, felületén ékes cirádák díszítették. Külső, nagyobb gyűrűje ezüstösen csillogott, és a díszítése sem volt olyan látványos. Amikor pedig az utazó maguk közé emelte, a gyűrűk türelmes, ráérő nyugalomban forogni kezdtek a drágakő körül, ellentétes irányba.
― Paimon már arra is gondolt, hogy egy katalizátor… ― vont vállat a lebegő kompánia.
Az utazó látott is benne rációt, meg nem is. Hallott róla, hogy léteznek nem kifejezetten könyv vagy kódex alakú katalizátorok, de még egyet sem látott közelről. Viszont a belőle áradó elemi energiák miatt másra tippelt volna.  
― Hnn… Különös. Még sosem láttam ehhez foghatót – morfondált Katheryne ― Azt hiszem, jobban jártok, ha valaki szakavatott segítségét kéritek.
➤ Kire gondolsz? ― érdeklődött az utazó, mert őszintén szólva azon személyek listája, akik eleget tettek a katalizátorhasználatnak és az ősi mechanizmusokról is beható ismereteik voltak, igencsak rövidke volt.
― Lisa kisasszonyra, természetesen. Már bizonyosan végzett villámkeltési kötelezettségeivel, bizonyosan áll rendelkezésetekre.
➤ Ah, szóval az az volt… ! ― értette meg végül az utazó is, hogy mi volt az az éktelen mennydörgés, és a vele járó, gyilkos villám.
Ezek után Paimon és az utazó gyorsan megegyeztek, hogy megfogadják a kapott tanácsot, és így fognak tenni, majd megköszönték Katheryne segítségét, és egyenest a Favonius főhadiszállás felé vették útjukat, azon belül is a könyvtár felé. Az utazó váltott még egy pillantást lebegő kompániájával, majd határozottan bekopogtatott.  
➤ Lisa kisasszony?