ElötörténetMost... Most mesélnem kellene az életemről ugye? Hogy mi minden történt velem, vagy mi nem. Az a helyzet hogy... sok mindent nem tudok mesélni, mert egyszerűen csak próbálok életben maradni és már ez is több annál mint amiről szeretnék beszélni. Meg amúgy se érdekeljen! Nem vagyok semmilyen celeb hogy rágódni kelljen az életemen!

Huszonkét éve születtem meg, nem várt gyerekként. Legalábbis annak tudom be hogy intézetben nőttem fel, és nem voltak szüleim. Vagyis ha voltak, vannak akkor most már bsszk meg magukat, mert kvára nem vagyok rájuk kíváncsi. Ők talán azok voltak rám, amikor mit sem sejtve nyivákoltam a világra totálisan tehetetlenül?! Nem, na hát akkor meg!

Szóval ilyen iszonyat vidám és felemelő gyerekkorom volt, ráadásul nem voltam egy egészséges gyerek se. Az idő javarészét a orvosi részlegen töltöttem, és sokszor kerültem verekedésekbe is a többiekkel. Csak amolyan gyerekes konfliktusok voltak, de rájöttem hogy ez nekem bejön. Elég ügyes voltam hogy ne mindig én húzzam a rövidebbet és volt hogy nyertem is mert bár én provokáltam ki de nem én ütöttem először és így nem is rám lett lőcsölve hogy én kezdtem. Lettek barátaim és hamar kiderült hogy nem én vagyok az egyetlen akinek nem tetszett a túlzott szigor és a nevelők figyelmetlensége, így hát elkezdtünk kiszökdösni és a városban rendbontani, mint fiatal vandálok. Sok sok apró gaztett kapcsolódik hozzánk, de sajnos szét lettünk szedve és mind más más intézetbe kerültünk ahol még rosszabb volt hiszen nem voltunk többé ott egymásnak.

Azt hiszem ott kezdtem el tudatosan lázadni, nem csak gyermeki csínytevésből, hanem direkt és kerestem mindent amit nem szabad és minden kiskaput megtaláltam ahol kijuthattam és sokszor a rendőrség cipelt vissza szó szerint, mert nem  akartam menni és megmakacsoltam magam. Nem könnyítettem meg, és így kivívtam a helyi bajkeverő és balhés srác címet. Mondjuk engem annyira nem érdekelt hogy milyen nevekkel illetnek, és az sem hogy hány ütést kapok a hátamra amiért megint nem viselkedtem. Nem igazán voltam együttműködő és sok időt töltöttem egyedül, elkülönítve nehogy megfertőzzek másokat is a viselkedésemmel. Itt nem volt olyan társaságom mint a régi helyen és tizenhét évesen már vajmi kevés esélye volt rá bárkinek is hogy megneveljen engem. Abban az évben, a születésnapomon  lettem leopárd. Véletlenül, azt mondják de én nem hiszek el semmit. Kötelező éves védőoltásra mentünk, azaz hogy vittek minket de néhány vakcinát elkevertek. Ketten rossz hatóanyagot kaptunk és nem nátha elleni védelmet kaptunk, hanem egy szőrös dögöt.

Azelőtt nekem fogalmam sem volt erről az egészről. Nem voltam ennek a világnak a része, és kvára nem is akartam. Mikor kiderült hogy valami nem stimmel, már késő volt. Mintha beteg lettem volna, fájt minden az érzékeim megbolondultak, de persze mindenki azt hitte hogy csak megjátszom magam és igazából kutya bajom sincs. Aztán meg jött a döbbenet amikor első teliholdas éjjelemen szétszedtem a szobámat bár kijutni nem tudtam. Altató lövedékekkel próbáltak megfékezni és elkábítani de csak rövid ideig működött és fájt is úgy rémlik. Nem tudom, akkor éjjel semmire nem emlékeztem, később kezdtek előjönni a képek hogy mi minden történhetett akkor. Bár szerencsére nem öltem meg senkit.

Ezek után még inkább lakat alatt tartottak minket, bár a másik leopárd hamarosan elkerült innen, mondván nem jó ha két szörny van egy helyen. Elég sokat csesztettek hogy mi lettem és lenéztek miatta, és beszólogattak de egyszerűen a képükbe nevettem. Erősebb lettem, és bár lobbanékonyságom nem volt épp jó hatással erre az újdonsült állapotra. Fogalmam sem volt hogy mit kellene tennem, de a helyi falka bejelentkezett értem és kivittek. Befogadtak és lepapírozták hogy örökbefogadjanak és hozzájuk tartozzam. Itt ismerkedtem meg Nicolóval is aki a falka egyik alfája volt. Nem volt vezér, de erős volt és sok mindent tanított nekem. Saját magamról is, meg a leopárd létről, és mellette fejlődtem második szintre is, hogy ne akarjak már mindentől alakot váltani. Sok baleset történt mire uralmam alá hajtottam a szőrmókot bennem.

A stílusom és modorom nem lett jobb természetesen, így itt is sok galibát okoztam és a falka vezetője többször úgy elvert hogy azt hittem felkelni sem fogok többször, de valahol talán… a fájdalom is meghatározó része lett az életnek és a szexben is ezt kerestem leginkább. Durva szexet. Bár nem tagadom, néha jól esik a vanília de alapvetően nem az izgat fel.
Volt azért még egy momentuma az életemnek, amire nem vagyok túl büszke. Megerősített őrizetben töltöttem öt hosszú hónapot, mert volt egy kis balhé és rosszkor voltam rossz helyen. Bár ez nem egészen igaz, mert jelentős részem volt a balhéban de nem tudták rám bizonyítani és együttműködő voltam szóval csak öt hónapot kaptam. Az is iszonyú hosszú volt, és nem állt jól a szürke szerelés. Niccolót is behozták és így legalább nem voltam egyedül bent sem, és tudott nekem segíteni az önuralomban. Csodálom őt az ereje és önuralma végett és amikor összeismerkedett Alexanderrel és kivált a falkából hogy vele tartson, engem is összepakolt. Nem volt ellenemre, hiszen már felnőtt voltam és igazából azt csináltam amit akartam így… jöttem vele és hamar összebarátkoztam az ikrekkel is, és Alexel is. Bár azért látom, ám hogy néha tikkel a szeme és meg rándul az ajka. Előszeretettel sztepptáncolok az idegein, de olyan jól esik, és mellesleg… ő képes mindent megadni nekem amire szükségem van. Jól érzem magam mellette, bár ő biztosan másképp nyilatkozna erről. Nem is értem, legutóbb miért kaptam tőle egy nyakörvet… Rejtély.