Zuhanok.A mélység húz, és a szabadesés közben pille könnyű minden, nem fáj egyetlen seb sem, és nem fáj semmi sem. A levegő csak úgy csípi a szemem és a torkomra fagyasztja a kiáltást.
Hideg van. Felfelé pillantok, és még látom távolodni a vonatot, ahogy elkanyarodik a hegy mellett. Hallom a kétségbeesett kiáltást. Vagy már csak képzelődök? Nem tudom. Már nem látom a vonatot, és nem látom Őt sem.
Annyi mindent mondanék még Neked, és már nem mondhatom el. Tudom, hogy nem.
Zuhanok. A halál pillanata közel, és egyedül leszek, ahogy mindig is képzeltem. Ne aggódj, mindig is így képeltem el, nem akartam hogy lásd ahogy az utolsó lélegzetvételemhez érek, és nem akartam látni a szemeidet sem. Jobb ez így.
Süvít a szél, közeledik a föld.Sajnálom Steve. Annyira sajnálom, hogy nem lehetek többet melletted, és nem mehetünk már együtt küldetésre, pedig tudod... én a pokolba is követtelek volna. Megfelelő fegyverzettel? Ugyan, már. Nincs lehetetlen.
Fázom.Melletted sosem fáztam, mert a barátságunk, az mindennél többet ért, és nem is kellett más. A szép lányokat kivéve persze, mert őket is nagyon szerettem. Istenem, sose mondtam el Eleni-nek hogy mennyire kedvelem őt, és talán vissza is mentem volna hozzá még egy két éjszakára.
Túl magas a hegy. Közeledek. Elszorul a torkom. Nem akarok meghalni, még nem! Annyi mindent akartam még megtenni, olyan hosszú volt a bakancslistám. Mit húzhatok le róla? Küldetés közben meghalni. A legjobb szalagcím. Vajon fognak róla beszélni? Írnak az újságok? Megemlítenek majd hogy lezuhantam?
Steve.... ne haragudj rám!Elsötétül minden, becsapódtam. Fáj. Az élet... elpárolog belőlem.
Olyan.... hideg. Csendes. Már nem fáj. Felnézek, még egyszer utoljára. A hegy, oh istenem de magas a hegy...
A torkom száraz, és merev. A hangom mintha nem az enyém lenne, és nem tudok megszólalni sem. Nem moccan a testem. Nem moccan a szemem sem.
Meghalok. Most már mindjárt. Az utolsó levegőt veszem, feszít a mellkasom, és a szívem... a szívem... lassú ütemre dobban. A testem megrándul.
Dudumm...dudumm..du...dummm...du......
Most csend van. És hó. És halál.