Majd két méter magas, vállas vagyok, de elég izmos, viszont ez a ruhákban nem mindig látszik. Nem mondom, hogy egy pingong asztal lenne a hasam, mert több rajta a domborulat, mint Nevadában. A hajam szőkés,a szemeim kékek, hol megnövesztem a hajamat, hol levágatom rövidebbre, kedv függő, és a szakállammal is ilyen viszonyban vagyok, vagy teli szakáll, vagy kisebb, de ápolt borosta. Nem hanyagolom el magamat. Egyesek buzdítanak az örsön,hogy a legközelebbi naptár fotózást vállaljam be, soha!
Nem vagyok magamutogató alak. Tisztában vagyok azzal, hogy hogyan nézek ki, de ez kell is a munkámhoz. Nem szórakozok, külön választom a melót, a magánéletemtől, ha lenne. Sajnos van egy kis defektem...
Képesség leírása:
Emberfeletti regeneráció: Ezt a robbanás óta igyekszem kitapasztalni, a lövések, és karcolások elég hamar begyógyulnak, és...egyszer kirpróbáltam otthon, irdatlanul fájt, de péntektől hétfőig kinőtt újra a középső ujjam. Így legalább hiánytalan testtel mehettem melóba is. Az átlagosnál kicsit erősebbnek is érzem magamat, de ez csak a regeneráció mellékhatása lehet, jobb talán emiatt az állóképességem.
Hátránya: Talán annyi, hogy többet eszek emiatt, ha épp egy sérülés regenerálásán dolgozik a szervezetem.

Villám képesség: A környezetemben levő elektromos energiát képes vagyok magamhoz hívni, egyelőre kisebb elektromos kisüléseket okoztam már, otthon, kocsikban, és a meló helyen is. A regeneráció után ez jobban aggaszt.
Tényleg el kéne mennem egy metahuman emberekkel foglalkozó dokihoz, de manapság senkiben sem lehet megbízni.
A kisebb kisülésekből hátrányom még nem származott, egyszer egy nagyobb villámcsapás szerű, mennydörgéses villámlást sikerült létrehoznom, nagyon ideges voltam akkor, egy kis srácot bántottak a felnőttek. Hadd ne mondjam meg, hogy hogyan.  Ekkor feküdtem ki egy hétre, nem haltam meg, de rengeteg energiát szippantott el tőlem is ez az akció, és nem tudtam, hogy én is képes vagyok ilyesmire. Egy villámcsapás, és egy hét k.o. A ruhám persze lepörkölődött rólam, szerencsére senki sem halt meg, csak szívritmus zavaruk lett, vagy van akinek a dobhártyáját kellett pótolni. Tényleg aggaszt ez a fajta képességem. Ráadásul... nem kéne tudnia a speciális csapatomnak sem erről. Valahogy nem érzem úgy, hogy biztonságban lenne a titkom. De...attól tartok, egy vizsgálat, és biztos, hogy rájönnének, hogy én sem stimmelek.

Nagyszájú és vagány vagyok, többnyire. Persze, már magával a megjelenésemmel is kölcsönözök egyfajta tekintélyt, kapitány voltam az egyetemi rögbi csapatban, így az irányító éveimből is rengeteg mindent őrzök. Azt rebesgetik, hogy hamarosan elő léptetnek, mert felnéznek  az egységemben, és hallgatnak is rám. Kevesen tudják, hogy ha nem siklott volna félre az életem akkor, amikor Milaroset elrabolják, akkor a mai napig egy híres csapat rögbi játékosa lehetnék. De ez, feledésbe merült azon az estén, amikor nem érkezett meg a randinkra sosem. Kicsit talán megszállotja lettem ennek az estének, a mai napig nem vagyok biztos benne, hogy meghalt. De az életem nem állhatott meg, ment tovább, én pedig jelentkeztem a rendőr tisztire, és a fizikumom miatt már kiemelkedőn teljesítettem, akár az elméleti tetszteken. Sosem voltam hülye gyerek, nem azoknak a sztereotípikus barmoknak a táborát gyarapítottam, ahol a sportolóknak hülyének is kell lenni. Tanultam, a jegyeim is jók voltak. A rendőrséghez kerülve, még a suliban kezdtem nyomozgatni Milarose esete után. Persze rajta kaptak, de megrovás helyett bevontak egy titkos programba, ahol metahumanok után kellett, kell nyomozni.Mesterségesen is létre lehet őket hozni. Ezek után a szervezetek után nyomozunk, a mai napig.  

Ha valaki azt meri mondani ,hogy Milaroseval fogok találkozni annyi év után ,egy város széli kis bisztróba, esküszöm megvrem. De tényleg. Nincs bajom a dühkezelésemmel, távol álljon tőlem az ilyesmi. Mégis, ott, és akkor, nem tudtam, hogy mitévő legyek. Csak álltam vele szemben bambán, és néztem, mint borjú a az új kapura, míg ő talán enyhe kézremegéssel, de megcsinálta a kávéimat. Latte, erre is a partnerem szoktatott rá, mert én csak feketén , minden nélkül ittam. De egész jó latte kombinációk léteznek, meg ízesítések. Nem vághatta le ,hogy rendőr vagyok, egyből biztos, hogy nem. Mert csak beszélgetni ültünk le a kávéző ficakjába, én meg egy pitét is elnyammogtam.
Néha felé tévedt a pillantásom, de nem engedhettem meg magamnak több figyelmetlenséget, elvégre a társam a másik legjobb nyomozó a körzetben, rajtam kívül. Természetfeletti, metafizikai erejű ügyekre specializálódtunk, a különleges csoportnál. Persze… azt a részét igyekszem titokban tartani,ha eltalálnak, akkor ne tudódjon ki a gyors regenerálódásom.
Napok teltek el azóta, hogy összefutottam vele, és minden éjjel újra álmodom azt az éjszakát. Az smsek, hogy mi tart eddig? Miért nincs a megbeszélt helyen? Miért nem mehettem inkább elé? Örültem, hogy végül engem választott, és nem Stevet. Egyébként senki sem nézte volna ki belőlem, hogy idő előtt inkább a rendőri pályát választom, mindenki azt hitte, hogy nagy rögbi karriert fogok befutni, de nem így lett. Azon az estén, amikor rá vártam, a randink miatt, minden megváltozott, amikor a várakozási pont előtt a harmadik rendőr húzott el Miláék házának irányába, kezdett gyanús lenni a dolog, nem kapok választ, rendőrök… Lélekszakadva, rohanva érkeztem meg a helyszínre, két alakot toltak ki fekete zsákos tepsibe, én pedig megpróbáltam átverekedni magamat a rendőrségi kordonon, egy részén sikerült, és három rendőrnek kellett lefognia, mert mást se hajtogattam, hogy: „Mila, Milarooose?! Hol van Milaroseee?!” Nyílt titok volt, hogy ő a barátnőm, de a szülei előtt tartottuk a távolságot, hiszen a meccseken is látták, hogy ő az első, akit a nyakamba kapok és megcsókolok, ha nyertünk.
A rémálomtól, csatakos, hideg veríték borítja be a testemet, ő miatta választottam a rendőri pályát, és bukkantam olyan szervezetekre, mert azért közben is nyomozgattam, fene se tudja, hogy miért a különleges egységbe kerültem,vagyis, de tudom. Mert pont egy ilyen szervezet után kutattam, Mila kapcsán. Egész biztos, hogy egy ilyen szervezet vette kezelésbe.
A társam tud repülni, rólam úgy tudják, hogy simán ember vagyok, és a csapatokban így vannak beosztva elméletileg az emberek. Én nem bánom, hogy a társamnak van extra képessége. Az enyém egy robbanás után jelent meg, egy kémiai labor, vagy kutató labor közelében voltunk, nagy volt a lökéshullám, mégis, egy karcolás nélkül megúsztam szinte az egészet, az villámos dolog később kezdett befigyelni, fokozatosan.
Ma éjjel se bírtam aludni, felriadtam, és egy alapos fürdés után, úgy döntöttem, hogy inkább felülök a motoromra, és meglátogatom Miláék házát, néha eljöttem ide, kocsival, és csak ücsörögtem az utcában, de volt, hogy megpróbáltam olyan jelek után kutatni, amik elkerülték, vagy elkerülhették a figyelmemet. Azt, most már tudom, hogy az apja, valami kutatólabornak dolgozott, amit nem volt könnyű kiderítenem.
A motort leállítom a ház előtt, egy másik is áll itt, ez az övé volna? Leveszem a fejemről a bukót, és a kezembe fogom, a ház felé tartok, de a szívem majd kiugrik a helyéről, a házat figyelem, a neszeket hallgatom, az átlagnál jobbak az érzékszerveim, gondolom az öngyógyuló képességemnek köszönhetően.
Lassan átlépek a szalagok között, és elindulok Milarose szobájába, ahová egyszer felszöktem, amikor a szülei nem voltak itt.