Vannak dolgok amikért megéri tűrni és szenvedni, és vannak amikért nem. Minden pillanatot megért hogy a testvérem nem tudta meg az igazat rólam. Ehhez nem vagyok elég bátor pedig a nevem rettegik a csatatéren. Touser nem tudhat róla, milyen vagyok és ezért hálás vagyok az Utazónak hogy nem élt vissza azzal hogy kifogytam a mágiából az átalakulásom után, hogy megsemmisítsem a ruin gardokat. Különös szerkezetek és masinák, de még nem értem őket teljesen én sem. Sok mindent át kell gondolnom ahogy elvonultam kicsit az emberek közeléből, és egy sziklabarlangban rendezkedtem be átmenetileg. Fel kell épülnöm és ezen nem segít a tény hogy mindenki tudja hogy Fatui vagyok, és én akartam megszerezni Morax halhatatlanságát. Mondjuk... mindenről azért én sem tudtam és Signora elég rendesen felhúzott azzal hogy engem állított be a főrossznak, holott ő tudta, amit én nem. Hogy a sárkány nem halt meg, és Morax még mindig él. Feleslegesen ütköztem meg az Utazóval is pedig elég kedvelhető alak. Mindenesetre meg fogja bánni hogy így kibabrált velem csak nyerjem vissza az erőmet. Napok óta rejtőzködök és pihenek. Leginkább alszom és az íjamat javítgatom amit megerőltettem és mindhárom formájában használtam. Íjként, kardként és lándzsaként is forgattam, ahogy az átalakult formámban is harcoltam. Nehéz fenntartani mert bár hatalmas erőt ad, de hatalmas energiát is emészt fel, és nem tudom olyan gyakran használni, és az utóbbi időben megerőltettem magam. A fizikai sebekről nem is beszélve. Még mindig sántítok a harc után, de egyre jobb, és a karomon lévő vágások is egyre szebben gyógyulnak. Az önbecsülésem szenvedte a legnagyobb csapást azt hiszem és a hitem. Hittem a Fatuiban annak ellenére hogy néha nem a legtisztességesebb utat járják, és én magam sem vagyok már ártatlan. Rég nem érzek már megbánást. Kinyújtózom a barlangban összetákolt ágyra és aludni próbálok, amikor erős energiát érzek közeledni felém. Ki lehet, és miért? Felkelek, és a kezem ügyébe helyezem az íjam hogy alkalomadtán ellentámadassak. Ki tudná hol keressen? Mindig is remekül tüntettem el a nyomaimat. Kiegyenesedve várakozok, de a kibontakozó sziluett szerint férfi.... Tekintélyt parancsoló alak, hosszú hajjal. Morax. - Nahát, nahát. Micsoda látogató.... Jöttél befejezni amit a barátod (az Utazó) elkezdett? - húzom fel a szemöldököm és tartom tőle a távolságot. Nem szándékozom idő előtt meghalni.
Időnként, szeretek eltűnni egy kicsit az emberek szeme elől, és szeretem nézni Lyiuet a lemenő nap fényeiben. Két temetésen vagyok túl, mindkettőn a megfelelő szertartást és tiszteletet kapták az elhunytak. Az ilyen alkalmakon kicsit elszomorodom, mert értékesnek gondolom az életeket, legyen az akár hozzám hasonló ,vagy épp akár a legkisebb lakosa a városnak, vagy látogató. A vacsorámat kellemesen eltöltöttem az egyik szabadtéri fogadóban, hangulatos történetet hallgatva, és pont kapóra jött, hogy az utazó arra járt… bár, gyanítom, hogy nem örült annak, hogy meghívattam magamat vele, de… legalább hallhatott ő is egy érdekes történetet. Rég voltam ebben az odúmban, időről időre fel keresem a rejtekhelyeimet. A mostani is ilyen, gyengén érzékelek odabent valamit , amit a közelébe érek, így nem aktiválom azonnal a rejtő varázslatot. Egy egész kényelmes barlangi lakhely jelenne még véletlenül, és nem akarom, hogy lebukjak azonnal, bárki is legyen ott. Aztán, ahogy közelebb érek, megérzem az ifjút. Childe.Eléggé átvérték szegényt, amit valahol sajnálok, de egy olyan játszmába cseppent, amit már régóta játsszanak. Régebb óta, hogy ő él, ilyenkor körültekintőnek kell lennie bárkinek is. Mégis, ahogy megérzem a jelenlétét, ahogy belépek az bejáraton, borostyán felhős intésem nyomán megváltozik a barlang belseje. Szerteágazó részek alakulnak ki benne, egyébként kellemes hely, mert a termál víz miatt eleve melegebb van itt, mint a külső hőmérséklet, jó rejtek hely, nem egyszer volt már ,hogy sérült állatok húzódtak meg itt, mert jól érezték magukat. A csizmám talpa hangosan koppan, ahogy belépek, a nappaliba. Odakint nem változott semmi, ugyan úgy tele van kövekkel a bejárat, és ilyen magasra egyébként sem szoktak túl sűrűn térni. Most pedig, hogy itt vagyok, egy elterelő mágiát is kitettem, nem fog senki sem bejönni, hiszen úgy érzi majd, hogy máshol lehet dolga, nem itt. Az arcom kifejezéstelen, ahogy az ifjú rám fogja az íját, és meg is állok a nappalim közepén. Sebesült, ezt éreztem az aurájából is, ahogy közeledtem a barlangom felé. - Hidd el, engem nem éltet a bosszú, és nem is hajszolom azt. Szomorú, ha az együttműködésünk során ezt szűrted le rólam. – bár, igaz, ami igaz; nem épp baráti ,hanem érdek kapcsolat volt a miénk. Mindketten kihasználtuk a másikat a saját céljaink elérése érdekében. - A hely, az enyém, mint láthatod. Szívesen látott vendég vagy, amíg nem emelsz valóban kezet rám. – lépek közelebb hozzá, és az ujjhegyemmel megérintem a nyíl végét, pöccintek, mire valószínű szét törik a nyílhegy. - Fürödj meg, és aztán megmutatom a hálóm, sajnos egy ágy van csak. – a helyiségben átlátszó plafonon átfutó selymes anyagok vannak, amik a geo színében világítanak , nem éles fény tölti be a barlang szobákat, hanem a még kellemes. A barlangfürdőm tetején egy megbűvölt tetőt készítettem, az aktuális kinti időjárást láthatom, ám kényelmes a kád, amit a földbe mélyítettem, és vannak törölközők is, majdnem olyan, mintha Lyiuében lennénk, egy módosabb ember házában. A kényelmet onnan mintáztam magamnak. Én magam folytatom azt, amit elterveztem, pihenni fogok itt. Így lassan elkezdek levetkőzni, és gondosan félre hajtogatom a holmijaimat az egyik székre. A hajamból kihúzom a csattot, és a mágikus csatt kiengedi az eddig összefogott hajam, dús, és befedi a hátamat is, és hosszú is. Nem zavartatom magamat Childe jelenléte miatt. Nagylelkű vagyok, elvégre… miért is ne?
A barlang elég messze esik mindentől, és mindenkitől így remek lehetőség hogy kipihenjem magam és kicsit összeszedjem az egészségem morzsáit. Sok mindent kell átgondolnom az utóbbi hónapokról és azon sem árt elgondolkodnom hogy mégis hogyan fogom a szívességet viszonozni a Signora-nak. Van egy két ötletem ugyan, de még ki kell dolgozzam ezeket és ehhez idő és nyugalom kell. A közeledő erő viszont megzavar, mert nem számítok senkire és a közeledő alak sziluettje is kezd egyre ismerősebb enni. Tekintélyt parancsoló és magas alak, hosszú hajjal. Zhongli, akiről tudjuk ugye hogy nem igazán az akinek mutatja magát. Ahogy belép a barlang elkezd átalakulni, és hirtelen szerteágazó és sokkal nagyobb lesz mint eddig volt, és az egyszerű kis ágyam is eltűnik és helyette sokkal jobb minőségű dolgok jelennek meg, és végül maga a férfi is, aki a házigazda is. Végigmérem ahogy megáll előttem, de nem hinném hogy meg akarna támadni így szavaival egyetemben le is engedem az íjamat, mert ez igaz. - Nem gondolnám ezt, de az ember sosem lehet elég óvatos, és gondolom megérted a bizalmatlanságom az elmúlt események nyomán - támasztom vissza az íjam a falhoz, mert nem fogom használni, és inkább letelepszem a megjelenő új bútorokra. Nincs kifogásom a társaság ellen, amennyiben nem tart fel a gyógyulásban. - Nem szándékozom. Ha támadni akarnék, nem rejtőztem volna el. Gyógyulni jöttem leginkább - ő is érzi, így felesleges tagadnom hogy nem vagyok jól. Ki kell pihennem magam és erőre kell kapjak hogy aztán megtehessem a következő lépést. - Elalszom itt is, nem szükséges megosztanod az ágyadat - utasítom el, mert véleményem szerint ennyire nem vagyunk jóban hogy megosszuk az ágyat egymással. Elheverek a keskenyebb pamlagon hogy pihentessem a lábam és végignézem a vetkőzését, mert nem éppen szégyenlős alak, de az a mágikus csat felkelti az érdeklődésem. A vékony hajtincs megsokszorozza magát és gyönyörű sátorként terül el a hátán, el is gyönyörködöm benne. - Praktikus varázslat.... - jegyzem meg. Na nem mintha magam ne tudnék ilyen kis praktikákat. Csak nekem másra terjed ki a tudományom.
Legalább nem akar valóban megtámadni, mondjuk a jelenlegi állapotában nem hinném, hogy sok esélye lenne, és még el is tudnám játszani, neki hogy valóban megsebesített, ha esetleg úgy akarna kiállni ellenem, hogy épp ereje teljében van. Érdekes harc lenne, különösen ,ha épp átváltozik. - Az én bizalmatlanságom, öregebb nálad, mintsem az elmúlt események miatt nehezményezzek bármit is. - lépek tovább. - Nem szükséges, valóban, de talán kényelmesebb, mint a korábbi priccs, vagy a föld, és a víz… - intek a fürdőm felé. - Gyógyvíz, egyenesen a föld mélyéből. - forrás, még szép, van érzékem a megfelelő helyek kiválasztásához. Amellett ,nem látszik, de szeretem kényeztetni magamat. A hajam dicséreténél a vállam felett pillantok hátra, ahogy megeresztek egy mosolyt felé, de nem fűzök hozzá több mondanivalót, egyszerűen csak bele ereszkedem a mendencébe, miután lemosakodtam. - Nem kell tartanod a távolságot tőlem, nem eszlek meg, egyelőre. Ha csak nem szeretnéd. Bár, emberhúst sosem ettem. - töprengem el látványosan. Elmerülök a vízben, és aztán kibújtatom belőle a fejem, a medence peremére támaszkodom, és onnan pillantok rá. - Szörnyű házigazda lennék, ha nem próbálnálak meg kényelemben tartani, ha már sikerült betévedned ide. - igen, nemkívánatos személy, mert épp itt akartam pihenni, egy kicsit távolabb a várostól, nem mintha zajos lenne, sőt! Aranyos a maga nemében, de azért mégis csak vissza-vissza húz a lelkem a hegyekhez, és a rejtett kis zugjaimhoz. Moonstad környéke nem ennyire magas, kevés hely van ott, ahol el lehet bújni, bár Inazuma más, az a környék se rossz, és ott is igen magas kultúrája van a fürdésnek, bár az italok még mindig Diluc kocsmájában a legjobbak. Nem fogom ám körbe ugrálni, és bármit is megváltoztatni a pihenési terveimben, sem pedig itt hagyni a helyet, mert egyébként nem volt problémám az egyezkedések alatt sem a fiúval, maximum nagyon átvágták, de ez nagyobb játszma, és elég régóta játsszák, és látszólag azok számára is megvan kötve a kezem, akikkel egyezséget kötöttem. Így van jól, az ígéreteimet pedig sárkányként is mindenképp betartom. Ellazulok egy darabig, majd a köntösömért nyúlok, és bele is bújok. Nem fázok, bírom az időjárás viszontagságait, bár azért tűnődve pillantok rá, nem hiszem ,hogy meleg lehetett addig a a zugom, amíg nem voltam itt. Mindenesetre, egyelőre kimegyek a barlang elé, és tüzet gyújtok. Hideg a fénye, így nem látszik el semerre. Hagyom, hadd pihenjen, és tegyen vegyen, ahogy akar. Ha nagyon zavarna, elküldtem volna azonnal, ahogy beléptem. - Egyébként, mik a terveid a jövődre nézve? - erre igazán kíváncsi vagyok, és fel vagyok készülve arra is, hogy nem fogok rá választ kapni, nem fogok megsértődni.
Sokkal jobb érzés hogy nem kell megtámadnom senkit, és így tudok tovább regenerálódni ami elég fontos a jövőbeni terveimhez. Van egy két elszámolnivalóm Signorával és a többiekkel sem ártana megosztanom némi hírmorzsát. A capitano és Pantalone talán még segítene is nekem ebben, nem vagyok biztos. Még kialakul, egyenlőre inkább a kéretlen betolakodót nézem, aki közli velem hogy igazából én vagyok a betolakodó nem ő, mert ez az ő rejteke igazából. - Mondassz valamit, ha már egyszer egy halhatatlan sárkány vagy. Vagyis, most már nem... de mindegy. A gnosis nem hiányzik neked? - kérdezem ahogy vissza ereszkedek a földre mert nem sietek sehová sem, és a melegvizes forrásra nézek. Csábító, nagyon is csábító... jobb mint a hideg folyó a közelben. - Ez tény és való de gyakorlott utazó vagyok magam is, feltalálom magam ha átmeneti kényelemről van szó - bár nem biztos még hogy elutasítom. Érdekesnek találom őt, hogy a halandók közötti életet választotta halhatatlan létére. - A torkodon akadnék ezt garantálom is. Nem is emiatt aggódom igazán - mosolyodom el kissé élesen, mert ez a legkisebb dolog ami most eszembe jut hogy meg akarna enni. Valahogy sejtettem hogy nem akar, és elég csúnya is lenne ha megtenné. Akkor küzdenék ellene, és nem hagynám magam egy kicsit sem. Szeretek élni. - Szörnyű.... szörnyű vendég is vagyok. Nyilván nem azért jöttél ide hogy aztán egy idegent találj itt a pihenési helyeden... - szkeptikus vagyok és elhúzom kissé a szám szélét ahogy felkelek és kinyújtózkodok egy kicsit. Felveszem az íjam és az oldaltáskámat amit most magammal hoztam. Eltávolodom kissé tőle és egy beugró mélyedésben rendezkedem be ahol nem zavarom a kelleténél jobban és kifelé indulok. A tűzfénynél kissé megállok. - Nem tudom még. Rendbe szedem magam aztán hazamegyek. Van némi elintéznivalón a Fatuival... - jegyzem meg, mert egy két dolgot helyre kell tennem, és beszélnem kell a Capitano-val. Aztán majd meglátjuk.... Mindenesetre van akiért nem hullatnék könnyeket. - Van egy befejezetlen ügyem Signorával is, amit nem hagyhatok annyiban... - teszem hozzá ahogy elindulok kifelé. Horgászni készültem, és két órával később jövök vissza halakkal megrakodva. - Szereted a sült halat? - kérdezem tőle, ahogy gyakorlottan állok neki nyársra húzni őket és a tábortűz köré felállítani.
Tárgy: The strong hands... 
