Becenevek:

Árnyék

Életkor

25

Látszólagos kor

25

Csoport/faj

Militáns

Foglalkozás

Final Fantasy karakter


Különleges képességek/faji adottságok


Kifinomult harcmodor, szinte már táncos halálosság.
Azt hiszem ezzel lehetne jellemezni, mert mindenben a tökéletességre törekszem, noha jól tudom hogy van hová fejlődnöm még. Két kardos harcmodort folytatok, ami azt jelenti hogy dupla esélyem van ölni de alig van védelmem. Alapvető bőrpáncélt viselek, de sokszor még azt sem. Ha valakinek meg kell halni egy sötét éjszakán, akkor én indulok útnak, csendesen mint egy árnyék. Nem kaptam vaják kiképzést de egyszer harcoltam egyel, és azt mondta hogy ígéretes. Nem tökéletes de nem rossz.
Mestere vagyok a lopakodásnak, és annak hogy hogyan álcázza magam észrevehetetlennek, de nincsenek mágikus képességeim.

Jellemrajz


Nehéz dolog ez, mert sosem szokták kérdezni hogy milyen vagyok igazából, csak mindenki elkönyvel valamilyennek és én nem töröm össze magam hogy kijavítsam őket, vagy elmagyarázzam hogy ez hogy van. Szeretem az életem, nem azért vagyok mindig feketében mert gyászolok, vagy valami bajom van, pusztán a praktikuma miatt viselem ahogy a testvérem is.
A türelmem végtelen, hiszen egy szeszélyes kölyök uralkodó testőre vagyok, de el kell ismernem, van az a pont ahol közeledik a véges pont. A tűrőképességem legendás, de Cirilla császárné egy két ötlete hallatán azért néha meg tud rándulni a szemöldököm.
Nem vagyok egy életunt alak, és kifejezetten jól kijövök az állatokkal is, szeretek lovagolni.
Egyébként, javarészt olyan vagyok amilyennek lennem kell. Erős, magabiztos testőr, hiszen olykor mutatkozom én is Atos mellett a nyilvánosság előtt. Vagy a fivérem. Mi tulajdonképpen egyek vagyunk hiszen a császárnén kívül nem tudja senki hogy ikrek vagyunk mert egyszerre nem mutatkozunk sehol sem. Atos és valamelyikünk ha nagyon muszáj, azaz többnyire én. Megvan a magamhoz való eszem és a mérgekkel is elég jól kiismerem magam, bár ebben a fivérem a verhetetlen. Cserébe én egy légy szemét is eltalálom röptében tőrrel.

Megjelenés


Teljesen átlagos a megjelenésem és ezzel tökéletesen elégedett is vagyok, hiszen nem tűnök ki a tömegből, és nagyon könnyen el tudok vegyülni. Magas, izmos, harcos alkatom van, ami a kor jellegzetessége és tudom jól hogy az ikertestvérem is ugyanilyen. Együtt nőttünk fel, edzettünk, küzdöttünk és a ruháink is sokszor teljesen egyformák.
Feketét és bőrt viselek legtöbbször, mert elég ellenálló és az éjszakában is könnyebb beolvadni mint hófehér leplekben. Én vagyok az a testőr aki elhalványul Atos ragyogása mellett és én vagyok az, aki a terepmunkát végzi éjjel osonva háztetőkön át, és csak a libbenő függöny marad utánam, és a holttest. Arcom sem túlságosan karakteres, bár általában a nők jóképűnek titulálják, és kék szemeim sem különlegesek. Esetleg a hidegség bennük, hogy ha menni kell, hát megyek és ha ölni kell a császárné védelmében akkor ölök. Nem köt gúzsba lovagi becsület és lelkiismeret emiatt több parázs vitánk is volt már Atossal. Bezzeg az ikertestvérem nem kérdez, ő csak azt kérdezi hogy együtt menjünk vagy egyedül.
Szeretem a jóminőségű darabokat és néha kiadok egy-egy nagyobb összeget egy új csizmáért vagy páncélért ha megtetszik, de mindenekelőtt a szempont a kényelem, és a praktikum. Fekete kesztyűim második bőrként simulnak a kezemre és biztos fogásom van a kardjaimon. Két karddal küzdök, és számos apró tőr lapul a ruházatom között.
Ekirei és Nesme a pengék neve hiszen a legjobbaknak kijár a név.

Előtörténet


Hosszú az út amit meg kell tennem, és a nyeregben töltött idő alatt van időm gondolkodni is azon hogy mégis mire készülök. Csak a szokásos dolgokra ha mondhatom így, Aeros helyett éppen én indulok el hogy kiiktassak egy veszélyes alakot, és ő tetszeleg az én képemben a császárné mellett. Nem kell mindig mindent tudnia mindenkinek. A tudás hatalom, és néah nem árt visszaélni ezzel, még akkor is ha természetemtől idegen. Mégis valahol a lételemem a titkolózás hiszen Atoson kívül nem sokan tudják hogy mi ketten vagyunk és a Heros az két embert is takar.

Eszembe jut sok minden ahogy fekete lovam hátán koptatom a mérföldeket. Sosem voltunk egy felkapott jelenség, és nem vágytam a családom vagyonára sem. Arra sem hogy ismerjenek, és még kevésbé egy gyilkos kiképzésre, de ez van ezt kellett elfogadnunk és azt hiszem mindketten olyan típusoká értünk, hogy nem ismerjük a feladást és nem tudjuk mi az a lehetetlen. Kémeknek, árnyékban járóknak neveltek fel, és a lépteim könnyedségét egy macska is féltékeny szemekkel nézné szerintem, ahogy átlendülök egy palánkon hang nélkül, a madár szárnyainak surranása sem csap nagyobb zajt. Ez mind mind tanulás és gyakorlás eredménye, nem születtem szuper képességekkel és erőkkel. Aeros sem, de megtanultuk kihasználni hogy olyan hasonlóak vagyunk és a gondolkodásunk is szinte ugyanolyan, bár néhány ponton eltér azért a személyiségünk és ő nagyobb nőcsábász mint én.

Néha nem könnyű megfelelni, és nem könnyű úgy tenni hogy mindenki elhiggye hogy csak én vagyok és varázslatos képességem hogy otthon ülök az asztalnál és a célpontom mégis meghal. Pedig nincs benne mágia és ördöngösség, nem vagyok képes varázsolni. Aeros sem. A méregkeverés pedig megtanulható mesterség, és ismerni kell a növényeket és azok hatásait. Semmi más nem kell hozzá csak precizitás, és ebben bevallom mindig is ő volt a jobb. Az a bizonyos éjszaka ráébresztette hogy a gyógyszer nagy mértékben méreg is, és az én felépülésem után kezdett el kísérletezgetni.
Sötét éjszaka és sötét munka volt, páros küldetés és belefutottunk egy kéretlen szörnyetegbe és kette épphgy legyőzhettük de megsebesültem, és egy javasasszonyhoz vitt el, aki helyre hozott. Sajnos, nem élte túl a testvére acélcsókját de... meg kellett tennie Ő is tudta, én is, a javasasszonynak meg gyors halála volt. Nem kívántuk a szenvedését. Aeros érintését annál inkább hiszen mindig is közel álltunk egymáshoz, és néha túl jó testvérek módjára szerettük egymást. Szeretjük most is.

Lovam felhorkan és azonnal megfeszülök akár egy íj hogy mi történhetett de aztán csak elernyedek, hiszen semmi veszély, csak prüszkölt. Én merengtem el túlságosan a múlton és azon hogy mennyire jó lenne megint együtt jönni menni és nem csak árnyékok csarnokában találkozni, szobák mélyén. Hosszú érföldek állnak még előttem, így lopott időt szakítok az alvásra a nyeregben. Minden erőmre és ügyességemre szükségem lesz.

*A testőrök rejtelmének minden mozzanatát nem szeretném lelőni, a játéktéren sok apró érdekes kiegészítő információ felbukkanhat a figyelő szemek előtt ; )