Becenevek:

Triss

Életkor

82 (bár nem illik ilyesmit kérdezni egy hölgytől)

Látszólagos kor

25


Csoport/faj

Varázslónő


Foglalkozás

Varázslőnő

Különleges képességek/faji adottságok


Jajj kedvesem, ez sokkal több mint holmi kártyatrükk vagy varázslatos kristálygömb mutogatás. A varázserő, a mágia valódi és csak kevesen tudják jól használni. Erő és egyben gyengeség is ez hiszen megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Kemény tanulás jellemzi az utat a varázsló rangig.
Hogy pontosan milyen erővel bírok azt nehéz lenne behatárolni hiszen a mágia is féktelen, és végtelen. Képes vagyok tüzet gyújtani, gyilkos villámokkal sújtani az ellenfélre. Képes vagyok apró varázslatokra, és megbabonázok egy tűt hogy csinos ruhát varrjon. Képes vagyok mindenféle szépítő és bódítő szerek keverésére és valamilyen szinten gyógyítani is tudok. Közel sem olyan jól mint Visenna, de azért valamicskét konyítok hozzá. Szeretem a korlátokat próbálgatni, és mindig újabb varázslatokat megtanulni hiszen az erőm csak úgy lesz nagyobb ha mindig használom, és folyamatosan karban tartom, nem hagyom leülepedni és berozsdásodni. Emellett persze, részt veszek a Királyi Tanácsban Foltest király mellett is.

Jellemrajz


Azt hiszem nem elég kijlentenem magamról hogy vagyok, amilyen vagyok, de nehezen tudom összeszedni mit láthatnak mások akik engem ismernek. Bizonyára nem lenne két egybehangzó vélemény, de még szerencse is hogy senki véleményére nem adok. Na jó, ez csak majdnem igaz, hiszen azért van egy két ember akiére igen, de ezt sosem fogom bevallani. Női büszkeség vagy mi. Talán titokban egy kicsit szentimentális vagyok, és romantikus lelkületű de aztán ez így mélyre temetődött bennem. Persze, mindez gyerekkori álom maradt, és Jake-el azóta se találkoztam hogy elhatároztam, leszek aminek születtem. Varázslónő. Ez volt az álmom mindig is, és szerencsére tehetségem is akadt mellé.
A gyermeki báj lekopott, és az apám halála eléggé megviselt, és kicsit magamba zuhantam.
Nem állítanám magamról hogy nem vagyok egy észrevehetetlen jelenség, de elviselhetetlen perszóna sem, és megvan a magamhoz való eszem, nem kell szomszédba mennem egy kis vitakozásért vagy csípős replikáért. Emellett a lexikális tudásom elég nagy mert folyamatosan olvasok, és szerintem az egyetlen ember voltam az iskolában akitől már az összes oktató is félve menekült mert mindig kérdeztem.
Ha belegondol az ember hogy varázslónő vagyok az feltételez egyfajta tudást és magabiztosságot hiszen ember életek forognak a kezeim között, nem lehetek kontár vagy felkészületlen. Igyekszem mindig meglátni a dolgok szépségét, és nevetni mindig. A jókedv fontos része az életemnek, de sajnos a körülmények mindent megtesznek hogy elvegyék ezt, és ne látszódjék mosoly az ajkaimon. Nem fognak legyőzni! Nem hagyom magam! Még neked sem, Vengerbergi Yennefer!

Megjelenés


Nos, semmi bajom sincsen az alakommal, hiszen sok sok időm volt rá hogy alakíthassam, és itt nem mágiára kell gondolni. A szép ruhák, a hajápoló szerek, és a krémek szépítőszerek mindig is a nők legjobb barátai voltak, és ez alól én magam sem vagyok éppen kivétel. Szeretem ha nőiesnek tűnhetek és ezzel azt hiszem el is mondtam mindent magamról. Kiváltképpen szeretem a vörös hajam, amit különféle módokon tudok viselni, és az utazáshoz mindig férfiruhát viselek, de azért mondanom sem kell hogy törekszem rá hogy kiemelje az alakom, hogy a napnál is világosabb legyen hogy én nem vagyok férfi.
Büszke vagyok a vörös sörényemre, és a zöld szemeimre, amikben a gyűlölet tüze éppolyan elevenen éghet mint a szerelem lángja, és az epekedés kínja. Valaki után, akit nem szabadna szeretni. Valaki után, aki nem olyan mint én.
Réges régen, a gyerekkori barátomtől kaptam egy kopott nyakláncot, egy fényesre csiszolt négyzet alakú medállal. A mai napig megvan, bár egy ügyes ékszerész csinos kis kincset varázsolt belőle, de mégis... benne van egy kis rész a naiv múltamból, és amolyan talizmánként hordom mindig a nyakamban.

Előtörténet


Kedves....Jake!

Soha nem írtam naplót, így fogalmam sincs mit kellene írnom, vagy hogyan kéne elkezdenem, de úgy döntöttem Jake-nek foglak nevezni ha már másnak nem nevezhetlek. Az túlságosan gyerekes és nyilvánvaló lenne, és közel a 90hez már nem lehetek kislányos. Nem azért, mintha nem állna jól nekem, mert igenis jól áll, és a férfiak hajlamosak bedőlni a vonzó küllememnek, amit nem is átallok kihasználni. Olyan könnyű őket kiszámítani, tudod? Nem tudom te milyen lehetsz. Magasnak képzellek, és izmosnak, kék szemekkel és gyermeki de mégis sármos mosolyra termett ajkakkal. Jake, lehettél volna egy ilyen férfi ha megéred és ha felnőtté válsz. Egy emléket állítok a nevednek ezzel a levéllel, amit soha senki nem fog elolvasni. Nem is igazán napló de nem is levél. Valahol a kettő között. El akarom mesélni neked hogy mi történt velem, de talán csak arra vágyok igazából hogy egyszer leírjam össze vissza szedve hogy mégis mit éltem át, mert varázslőnő vagyok. Nem igen ismerek olyan barátot, mint ami te lehettél volna nekem. Egy igazi barát. A magunkfajta már nem igazán barátkozik, önzetlenül meg még annyira sem, mert az életünk bonyolult, szövevényes diplomácia és álkedvesség. Néha borzalmasan fárasztó és keserű. Mintha eltűnne az őszinteség és az egyenesség a világból.

Jajj Jake. Annyi mindent mesélnék neked, és a varázstintának hála sosem mosódnak el a soraim. Emlékszem még rád. Gyerekek voltunk, álmodozó vörös hajú kis boszorkányként arról álmodtam hogy nevem lesz, hogy híres varázslőnő leszek, és egy királyt fogok szolgálni a tudásommal és megszerzett bölcsességemmel. Oh, micsoda naiv, gyermeki álmok voltak ezek, és most mit tudok felmutatni? Foltest király mágusa vagyok, és a Soddeni csatában ismertté vált a nevem, bár a hírekkel ellentétben nem haltam bele a sebeimbe. Kevés híja volt, de mégis itt vagyok, és nézd. Hé. Az álmom, most megélem azt amiről álmodtam.

Annyi tervem volt, és a szüleim azt akarták hogy átlagos életet éljek. Legyek jó kislány, házias és szerény. Válasszak jó férjet, szüljek gyerekeket és... családanyaként tengessem az életem egy kis faluban. Nos, most már... most már nem lehetek sosem anya. Tudod ez is egy olyan dolog ami... elúszott. A mágiának van egy ilyen hatása a szervezetre hogy a férfiak nemzőképtelenek, a nők pedig meddők lesznek, és ezt néha nagyon nehéz elfogadni és megemészteni. Néha okoz rossz napokat de aztán... aztán újra kihúzom magam. Én választottam, nem engedhetem meg hogy agyon nyomjon a saját döntésem és annyi öröm és szépség van még az életben aminek örülni lehet a gyermekáldáson kívül. Nem is tudom elképzelni magam egy két gyerekkel a szoknyám mellett. Bár ha egy bizonyo.... hm, harcos lenne az apja, akkor talán.... Neki megtenném.

Jake? Tudtad hogy a vajákok is terméketlenek? Egy egészen kicsit vigasztal hogy ha én nem is lennék az, akkor sem lehetett volna soha gyermekem egy bizonyos harcostól. Tudod, Jake, én szerelmes lettem és a szívem, amiről azt hittem sosem lesz utánad másé, millió apró fényes szilánkra pattant. Ő mást választott és bár voltunk együtt de mégis... az ő nevével ajkán riadt fel és ez a legerősebb kínzásnál is jobban fájt, de... ne szaladjak ennyire előre.

A tanulás évtizedei hosszúak voltak, kemények. Varázsolni nem olyan könnyű hogy csitt-csatt, abrakadabra és már kész is van, hanem a természet erőinek megismeréséről és használatáról szól. Erőt meríthetünk magunk körül, és azt felhasználva jön létre a mágia úgymond. Bonyolult, és nagy háttére van, de nem akarlak ezzel untatni, még a végén el sem jutsz a végéig. Szóval, a tanulás hozott jót és kevésbé jót és megismertem másokat, akikkel amolyan "kollegák" vagyunk. A mágia meghosszítja az életünket és én is már a nyolcvanadik életévemen túl járok, mégis huszonévesnek látszódom. Átkom és áldásom egyszerre.

Tudod Jake, az élet nem unalmas. Ért engem minden, eső, napfény, öröm, bánat... Szerelem, és gyász. Hiszen te elmentél, és egy apró formában emlékeztem meg rólad. Harcoltam, és szerettem, szeretkeztem és meghaltam. Bár igazából nem, mert a soddeni csatában tévesen nyilvánítottak annak, bár igaz hogy megsérültem, és mellkasom elég csúnyán megégett. Pont a mellkasom, viszlát dekoltált ruhák. Azazhogy.... később feltaláltam rá egy krémet, ami elfedi és simának mutatja a halvány, ráncos bőrt. Megszenvedtem. Az erőm is, és az egészségem is, mert nagy csata volt, és nem szeretem látni az embereket meghalni és sok ismerős varázsló, majdnem barát is odaveszett. Sajnálom hogy ennyi veszteség ért, de túl kellett ezen is lépnem, ahogyan a tényen hogy a kiszemelt férfi, akiért megdobbant - az akkor éppen kihűlt - szívem, mást szeret. Yennefert szerette és nem engem, noha Yen egy szeszélyes viharfelhő. Nem tudni mikor fakad ki és csap le éles villámmal, és mikor mossa el bűneit lágy, puha esővel.

A kapcsolatunk nem éppen....felhőtlen, de mégis engem hívott el a Vajákok otthonába amikor kiderült hogy Cintra trónjának várományosa nála van. Teljesen véletlenül kifakadt ígéret volt, és Ciri különleges kislánnyá érett. Istenem, Jake. Olyan vad, olyan életrevaló és annyira nincs benne semmi a finomkodó, kellemkedő nőiességből. Olyan üde, és Forrás. Nagyon is megkedveltem, és még egy kicsit közelebb kerülhettem így Hozzá. A Fehér Farkashoz. Leírhatom, mert úgysem fogja olvasni senki, és nem fenyeget a veszély hogy ezt a nyilvánvaló tényt felhoznák ellenem. Nyílt titok hogy fáj a szívem érte. Az is, hogy emiatt több összetűzésem volt Yenna-val is. Állhatatlan nőszemély, én mondom neked. A farkas jobbat érdemelne nála, de hát az ő szívével nem tudok dönteni. Annyira, fáj tudod? És mégis molyognom kell rá, hiszen elég ha nekem fáj, neki nem akarok nehéz perceket okozni ezzel. Azt hiszem ezzel mindenki így van aki szeret valaki mást....

Jake, olyan ostobának érzem magam néha. Miért nem választhatom meg kit szeressek? Miért nem olyan könnyű elfelejteni valakit? Miért nincs erre egy varázslat? Annyival könnyebb lenne... de Jake... ne haragudj a monológért. Azt hiszem nem kellett volna ennyire untassalak, és jobb ha most szépen meggyújtom ezt a levelet és a hamut is szétszóróm. Igen, ezt fogom tenni.

- A papíros lángra lobban, nagy lángon elég, és a vöröshajú nő még sokáig üldögél a kis kupac hamu felett, ami egy darabot vitt el a lelkéből. -




Példareag

Azt mondták, szkippelhetem, úgyhogy.... Reagusz, sipircusz, nemkellusz!