Fel-alá bóklászom idekint a temetőben, mert egyszerűen már nem tudok mit kezdeni magammal. Az opera után nem mertem visszamenni a házba, de nagyon messzire sem akartam tekeregni, lévén nem ismerem a várost, sosem jártam kint. Úgy gondoltam anyukám sírboltja talán jó lesz, hogy egy ideig meghúzzam magam benne, elég zárt és mégis össze van kötve a házzal. Itt lesz időm kitalálni a következő lépést. Lépéseket hallok a sírok között és próbálom meghúzni magam az árnyékokban. Ki tudja, lehetnek vérengző sírrablók, vagy a GeneCo emberei is, de egyiknek sem kéne elkapnia, de a lépésekhez tartozó hang megszólít és felismerni vélek benne valakit.
-Graverobber? Te vagy az? -dugom ki a fejem az egyik obeliszk mögül, hogy a pillantásommal megkeressem -Nincs hová mennem és sehol sem biztonságos már…

A temető, az egyik legnyugodtabb terület amit csak a városban ismerek, és nem mellesleg egy aranybánya, annak, aki tudja mit és hol keressen. Közismertebb nevemen Graverubber vagy Sírrabló vagyok, és az a dolgom, hogy a halottaktól raboljam el a drága kábítószert a zydrate nevű anyagot. Ám úgy fest, ma éjjel nem vagyok egyedül, és előbukkanok nem messze Shiloh-tól, hiszen jól tudom ki az.
- Én vagyok, de hogy ez neked jó vagy nem, az majd kiderül - mosolygok tovább és teszem a dolgom, rabolom a hullákat tovább, amíg beszél.
- Nem biztonságos? Miért nem? Ugyan ki üldözne téged? - kérdezem ahogy felszívok egy kis fiolát az anyaggal.