BECENÉV/ÁLNÉV
JOhnaton KEerin Russel

KOR
35

LÁTSZÓLAGOS KOR
35

CSOPORT/FAJ
Freaks

BEÁLLÍTOTTSÁG
Rossz

PLAY BY
Jord Liddell

FOGLALKOZÁS
Bűnöző, hamiskártyás, bankrabló etc.
Kinézet

Elég egyedi a megjelenésem ami azt illeti, hiszen nézzél csak rám. Nem, ne félj, nem szúrom ki szemed és sütöm meg kevés zsíron... na azért ám. Látod ám? A zöld hajam és a szürkéskék szemeim? Na ezt csináld utánam, ember. Hahahaha. Vagyis... inkább ne csináld, nem szeretem ha kopiznak, tudod az gyerekes szokás. Az hogy amúgy milyen lennék, hát... tetovált. Nagyon tetovált, és sok sok minta van a testemen, aminek izmait nem a hangyák hordták ám össze, de nem ám. Minden kemény munkával és verekedésekkel, és verésekkel szereztem. Mármint, én vertem másokat, nem engem. Olyan nagyon kevésszer fordult elő, és aki megtette már nem is él igazán, de nem is halott. Hahaha. Szeretem az extrémitást, mint láthatod, és a bőrt meg a csillogó aranyat, és persze az én királynőmet. Ő áll nekem a legjobban. Ha ezeken túl nem látsz semmi mást, akkor tudod meg is érettél arra hogy kipusztulj és nem lesz senki aki könnyeket ejtene érted. A bohócok, sosem sírnak, nem igaz?

Különleges képesség:
Mi is mondhatnék? A szeszélyességem már-már őrület közeli és ez a zsenialitás jelek. Az őrült és a zseni között, nincs túl nagy különbség tudod?

- Tudod volt néhány ronda dolog az életemben, és azt mondják az okosok (akik persze nem okosabbak nálam) hogy valami félrement a fejemben és emiatt elég sajátos a gondolkodásom, és az értékrendem.
- Azt is mondják, hogy azért mert - tudod valamire félrement - élvezem a fájdalmat, és nagyon magas a fájdalomküszöböm. Szerintem nincs is igazából, és a fájdalom az én barátom, nem a tiéd, szóval semmire nem mész vele. Csak kiröhöglek.
- A vérem mérgezett. Tudod, feletébb hasznos hogy a saját testem is mérget termel, és erre nem kell költenem, és a szúnyogok sem csípnek nyáron!
- Méreg az én testemre és lelkemre nem hat, mert mindennek ellállok. Még jehova tanúinak is. Hahaha.
- Kicselezem a halált. Oh, ez nem egyedi eset, számos alkalommal kerültem már szembe a vén kaszással, és áll ott a fegyverrel hogy már pedig nekem most mennem kell, hát nem. Robbanás, áramütés, és golyók... Nem tudtok engem elpusztítani.
- Tudod néha megjárja az agyam a gondolat, hogy ez itt.... mint csak látszat, és ámítás, és igazából mi mind csak babábuk vagyunk egy nagyobb hatalmú elme tartományában. Mintha minket, engem is csak kitaláltak volna...
-Néha úgy érzem, igazán mindenható vagyok. Aztán elmúlik az érzés és rájövök hogy igazam van, ez nem érzés, ez tény.

- Akaratos vagyok, ez tény és való. Nem tudom mindig eldönteni hogy a dolog amit teszek éppen jó avagy nem, de nem is ezt várják el tőlem. Az én elmém, egy magasabb szintű útvesztő és mindenki eltéved aki valaha is megpróbálna bejutni ide. Miért? Hát nem lenne izgalmas? Egy élményparkot cisnálni az agyamból? Végül mind belebolondulnának, ami szórakoztató lenne. Az a nyavalyás bőr egér, egyszer azt mondta hogy tényleg nincs ítélőképességem. Ez nem igaz! Ítélkezem mások felett, és néha megölök egy kettőt. Mert... miért ne? Túlnépesedés, betegségek... Végső soron, én csak segítek.
- Kicsit kütyü mániás vagyok, és szeretek vicceskedve harcolni, és a nevetőgáz az egyik kedvenc fegyverem. Persze van más is, lőni is mesteri pontossággal tudok. Bumm a fejbe.
- A menekülés mestere vagyok, eddig mindig, mindenhonnan leléptem, és nem kaptok el most sem. Kergessetek csak, kopók.
- Nagyon át tudom látni a problémát, akkor is ha bonyolult, és nem mindig értem meg az egyszerű helyzeteket, mert gyanúsan túl egyszerűek.
- Remekül tudom álcázni magam, és néha még a zöld hajam se lóg ki sehonnan. De nem ám. Nem találsz rám.
-Nem vagyok olyan védtelen mint ahogy kinézek. Jó vagyok a pusztakezes harcmodorban és talán elmém szilánkai őrzik ezt a tudást, de elég nehéz ellenfél tudok lenni, mert ki tudja mire készülök éppen? Nem látod előre, és nekem előnyt jelent hogy kiszámíthatatlan vagyok és még Bőregér ellen is kiállok. A fizikai erő próbákat nem szeretem, unalmasak, nem minden az erő, de nem is bukok el rajtuk. Egyszer még tizenkét ninját is megöltem! De még én, mert azt mondták nem tudom. De tudom. Persze, mire elmagyarázhattam volna nekik, már meghaltak. Hát, ki érti ezt?!
- Ha ez nem elég, ott van a jó öreg megfélemlítés. Nem sokszor beszélek a levegőbe, és ezt előszerettettel bizonyítom is be.

Ami gyengeségem lehet....
- Az éltető-mérgező párkapcsolatomnak nevezett valami Harleyval, az én királynőmmel és démonommal. Mikor melyik.
- Mentális betegség. Bár én nem szenvedek benne. Én élvezem minden egyes percét és pillanatát. Normálisnak lenni olyan normális, és unalmas, de csak egyszer élünk. Nemde?
- Tudod azt mondják, nem vagyok képes érezni, nincsenek érzéseim, és nem becsülök meg senkit, semmit. Nos, van benne valami. Mármint én nem érzem ennek hiányát, de az évek során megtanultam hogy előnyt adhat, ha eljátszom hogy érdekel, ha fáj, hogy szeretem. Nem, nem igazán. De az élet csak egy színdarab, és mi mind, mint jó színészek játszuk azt.
- Nem érzek. Sem a felelősséget, sem a szerelmet, semmit. Nem kötődök, és nem állapodok meg. Nem nekem való. Királynőm/démonom, hasznomra van és ki is használom. A mosoly, a simítás az arcán... Mind, mind mű.... Csak én vagyok igazi. Semmi más.


Jellem

Lenyeljelek? Ne? Mi van? Akkor hogyan akarod megtudni hogy milyen vagyok belülről? Áh értem, szóval jellemezzem magam. Hát akkor meg ezzel kezd, ostoba! Honnan kellene tudnom mit akarsz tőlem, talán valami kibaszott gondolatolvasónak nézek ki? Haaaaa?! Jól van jól van lenyugodtam, semmi baj, semmi baj. Szóval... egy dolog biztos, azt hiszem bátran állíthatom hogy kicsit hirtelen haragú és zajos vagyok, na meg egy kicsit egoista és szeszélyes is. Nem, nem csak a nők tudnak azok lenni, de mesteri érzékem van az üzlethez és a fegyverekhez, na meg a nőkhöz is. Különösen egyhez. Szóval határozottan igyekszem a céljaim felé, és az üzletem és fegyver kereskedelem virágzik. Tudod, talán az egyik legnagyobb gyengém hogy piszkosul haragtartó és bosszúszomjas vagyok, és nem bocsátok, meg, nem én. Szóval ha élni akarsz akkor ne bosszants fel semmivel sem, ez csak egy jótanács. Azt se osztogatom gyakran, becsüld meg hát!
Tehát, hozzá kell tennem nem vagyok valami könnyen kiszámítható természet, érted? Persze hogy érted, hiszen mindez Érted van.
Amit még meg kell említenem, az a kapcsolat az emberekkel. Alapjába véve egy társas lény vagyok, mint minden ember de mégsem, mert én jobb vagyok, vagy éppen rosszabb. Ez mindig csak nézőpont kérdése. Például, ott van az a nőszemély. Nem akar tőlem semmit, mégis mindent akar egyszerre és ez fordítva is így van. Imádom a testét, a lelkét, és hogy mindig jön ha kell és ha szükségem van rá, de nem engem hogy rám nőjön, mert nem lehetek csak egy asszonyé. Nem engedhetem meg magamnak hogy kisajátítson bárki is.

Harleen Quinzel, az én gyönyörű bohócom, akinek passzos ruhácskája olyan észbontó és olyan őrült gondolatokra sarkall, amivel még magamat is meglepem olykor. Néha az istenek megszégyenítően helyezném piedesztálrra, máskor viszont a világ végén ásnám el, mert annyira idegesít a folyamatosan függése és "Puddin"ozása. Megőrjít. A nők! Mindig a nők a veszélyesek, mert nem tudhatod mire gondol éppen, és lehet hogy pont olyan őrült dolgokra mint én, ami veszélyes mert belőlem csak egy van.

Bőregér a másik legszorosabb kapcsolatom, ha ezt nevezhetem annak - márpedig nevezhetem mert én beszélek - mert tönkre fogom tenni. Ő az én mindenem, a nemezisem és a leggyűlöltebb ellenségem is. A denevér aki nélkül én nem lennék A Joker. Egymáson élősködünk, még ha ezt le is tagadja - már pedig letagadja mert ő hőőős és jóóóó - az a nyavalyás. Méltó ellenfélnek is nevezhetném, ha akarnám, de nem akarom. Senki nem tudja mit akarok, néha még én sem. Ez benne a legjobb, hogy még magamat is meg tudom lepni.

A nők... Oh a nők sok mindennek vádolnak, és dícsérnek, és néha nehezen tudom eldönteni hogy melyiket melyiknek szánják. Azt mondta valaki hogy egy manipulatív rohadék vagyok. De hát én nem is rohadok sehol, teljesen egészséges vagyok. Döbbenet. Na látod, mondtam én. Női logika. Aztán mondták azt is hogy szadista fasz vagyok, és csak kihasználom őket. Hát persze hogy ki. Mi mást csinálnék?? Azt hiszem a legjobban az aljas fasszopó és hátbatámadó tetszett, mert nem bízok senkiben és véletlenül elkotyogtam egy rejtekhelyet amit aztán kiszagoltak. Hupszi!


Történet
Száguldás az úton, mögöttem szirénázó rendőrautók hada igyekszik hogy engem elkapjon. Engem, akit nem lehet olyan könnyen utolérni. Nevetni támad kedvem és lazán feltekerem a rádiót ahogy hajtűkanyarokkal repesztek az aszfalton és közben megállíthatatlanul nevetek. Miért legyek szomorú? Az élet zajlik, és az adrenanalin itt száguld az ereimben. Felspanol, és megszédít és egyre vadabb ötletekre sarkall és egy idő után már csak a nevetés marad az egyetlen visszatérő motívum.
- Egyedül az úúúúúúton, csak magam megyek továáááááábbbbb - tekergetem a kormányt serényen, ahogy az ujjaim egy saját magam által hallott dallamra dobolnak a keréken, és élesen farolok be egy újabb kanyarba és szembefordulok a fakabátokkal, és kilököm az ablakon a gránátom, amit kiélesítettem. Közéjük dobom, ahogy elhajtok köztük, és szemügyreveszem a döbbent pofájukat.
- Ajándék, itt a mikulááááás, BUMM! - és erre fel is robban és több kocsi kifordul, összemegy. Pár nekem is löködik, mire beverem a könyököm és a fejem. A mosolyom kicsit megfakul, ez fájt ám rohadékok. Vagyis valami ilyesmit kellene éreznem, de csak a vérem érzem lassú patakként. Letörlöm a halátékom, és elborul az agyam. Kicsapom a golyószórót az ablakba.
- Nesztek nektek! Nesztek! - szórom meg őket tiszteségtelenül, mert ha tisztességes lenne akkor nem csinálnám, nem áll jól nekem akármilyen dolog. A robbanások gyönyörű narancsvöröse melengeti a szívemet és a lelkemet és lassan helyrebillen a labilis békességem is odabent. Már csak négy kocsi maradt ami a nyomomban van, de semmi baj, nem kell félteni engem egy kicsit sem. Tartogatok én még nekik is meglepetést. Tüskereszeléket szórók ki, hogy durrfektet kapjanak és egy ki is siklik azonnal.
- Mínusz egy, így jártál! - nevetek fel, eszelősen, és élesen jobbra fordulok. Egy kis sikátoron döngetek végig. Nem lassítok, és nem érdekel hány kukát és embert gázolok el, mellékes veszteség, majd leírják a városban az adódból, járulékos veszteség címen. Hahaha. Adótanácsadó is lehetek még. Bár nem, nem vennék fel flancos ruhákat. Az öltöny rendben van, elegancia, de... nem mindig jó. Amikor rejtőznöm kell, mellőznöm is kell a kedvenc lila darabomat. Különleges és egyedi mint én magam.
- Na! - akadok meg mert elütöttem valakit, de aztán csak gázt adok ismét, és elhajtok. A maradék két fekete-fehér pingvin kocsit kellene még leráznom, de őrült nevetéssel száguldok előttük hogy megint csináljak egy hátraarcot, és szemből lőjem ki őket. Egy pisztollyal ami jól illeszkedik nagy tenyerembe. Magabiztosan húzom meg a ravaszt.
- Pjúú pjúúú - lövöldözök, és behúzom a nyakam amikor ők is tüzet nyitnak rám és rátenyerelek a dudára.
- Azanyátokat! Hát illik ilyesmit csinálni?! - förmedek rájuk, ahogy a második kocsit is kilövöm, miután karambolozunk egy kicsit. Elvitte a jobb szélem. Nem érdekel, mert ők ott maradtak, én meg nem, és letörlöm a vért a halántékomról. Pfej...Nem szeretem a saját vérem látványát, és a kocsiból kikászálódva, kicsit megtántorodom. Azt hiszem bevertem a fejem. Hátraigazítom a hajam, és elindulok zsebre tett kezekkel a járdán. Mintha mi sem történt volna. Két sarokkal később teljesen más ruhában látni mint az előbb és nem mondaná meg az ember hogy én versenyeztem a rend éber - és fánktól kövér - őreivel.
- Magam az útonnnn egymagam megyek.... - dúdolgatom magam elé ahogy lassacskán befordulok abba az utcába ahol élek. Igen, nekem is van lakásom, méghozzá olyan helyen, ahol nem is keresne a kutya sem. Vagyis hát a redőrkutyák, talán,de azok nem számítanak. Korrupt szörnyek csak, semmi mások.