Mindenkiben rejtőzik egy történet

meséld el a tiéd

Azon az éjszakán is csend volt, és ropogott a hó a bakancsok alatt, ahogy a ház felé közeledtek. Egyszerű látogatók, az anyját jöttek szórakoztatni, vagy épp estély volt? A hangokból ítélve az 5 éves gyereket ez mit sem zavarta. Egyedül nyitotta ki az ajtót, és termett ott a következő pillanatban az erdei fenyők törzsénél. Egyáltalán nem vámpír, csak varázserővel rendelkező kis isten palánta, határozott elképzelésekkel, már ilyen idős korban. Talán, ha Asgardon fogant volna, több hasonszőrűvel van körbe véve, és nem keveredhetne ekkora bajba, mint amibe most készül. Vagyis, hát… nem is akkora baj ez, nem? Csak sétálni megy, megszellőztetni a fejét, mert érzi, valami vonzza őt az erdőben, és már reggel óta oda akar kijutni, csak a szemfüles szolgáló mindig nyakon csípte, de most! Nem tudni, hogy mennyi ideig csatangolt, de elég mélyen volt már az erdőben, és jó pár óra is eltelt, az, hogy még nem vették észre, azt jelentette, hogy az anyja elég elfoglalt a vendégekkel és a fogadással. A személyzet pedig nem mer szólni, a gyerek eltűnéséről, de azért Astridot sem lehet órákig átverni.
Hideg volt már, de ő egy cseppet sem fázott. Neszezés hallatszott, odébb mintha holló krákogna, különös. Ám a gyereket csak a földön domborodó kupac érdekli, pisszegés, szöszölés, és nyüffögés. A fiú megkerüli a tetemet és leül a hóba, éhes farkaskölyök az, akit követett eddig. Kinyújtja a tenyerét, és kék rúna rajzolódik ki a levegőben, és átszáll a farkasra, bele vésődik.
A holló felkárog, mintha nevetne, és még egy darabig figyel, különös. Hiszen aludni szoktak éjjel. Az ifjú, kék szemű gyermek fáradtan mosolyogva öleli magához a farkaskölyköt, és együtt szundítanak el a hóban.
Hogy mikor került haza? Azt csak maga Astrid tudná megmondani, ahogy azt is, hogy mi történt a dadájával, aki szem elől tévesztette. A család gazdagodott egy különös farkaskölyökkel, aki mindig a fiú közelében volt.

Végül is, az anyjának nem lehetett oka panaszra, meg talán a farkas szőr se zavarta, időnként, mert a fiú kiváló fizikuma kezdett elég korán megmutatkozni, amint lehetett jégre állt, így valahogy magától értetődő volt, hogy jeges sportot választ. Hokis szeretett volna lenni, de ahhoz a fizikai ereje is hatalmasabb, egy emberéhez képest, így nagy viták árán egyeztek meg abban, az anyjával, hogy jobb ha egy kevésbé férfias sportot választ, de ahhoz is kell ám kitartás. Így lett a műkorcsolya a fő sportja. A dárda dobást pedig afféle hobbiként gyakorolta a sulis évei alatt, hogy azért legyen valami, amivel a korcsolya irányából eltereli a figyelmet.
Gae Bolg nevű lándzsáját úgy tíz éves korában találta az erdő mélyén, sejtette, hogy kitől lehet, ő maga nevezte el, és ő véste bele a rúnákat, de elkobzásra került, mert ha dühös, elég komoly sérüléseket tud okozni vele, ugyan is, Gae Bolg, a halálosztó, tűpontosan célba talál, oda ahova azt a fiú gyermek akarja.



Annyira elegem van ebből a sipítozó lányból, de nem tehetek mást, anyám asszisztense, aki tovább maradt meg mellette, mint az eddigiek. Mondanám, hogy szerelem volt első látásra, de ez igazából…csak jó az ágyban, és elvisel. Jó is meg nem is. Jó az ágyban, de egyéb természetbéli problémái miatt előbb hasonlítanám egy sárkányhoz. Lehet, hogy át kéne változtatnom azzá?
Kint fekszem az erkélyemen, éjjel és a holdat bámulom, kinyújtom a kezemet, és a fekete bőr karkötőről is hagyom lehullani az álcát. Ott van, a draupnir, amint megszülettem, ott volt mellettem. Ékes bizonyítéka annak, hogy ki lehet az apám, és tudom ,hogy ha nyilvánvalóan nem is látom, valahogy figyel. Biztos nem lehet rossz fazon, legalábbis ezt képzelem. Unatkozom, IRL-n küldök körbe egy üzit a haverjaimnak, Dashának külön, hogy szeretettel várom, a holnap este kezdődő bulimon. Unatkozom egyedül, és szeretek bulizni, de Gyda-t most kihagyom a szórásból, most üvöltötte le a fejemet, komolyan, csak azért mert bomba jó az ágyban, nem kéne ,hogy kisajátítson ilyen szinten.

Egyedül a jégen érzem magam jól, olyankor minden problémám megszűnik. Persze, mi a franc baja lehetne egy magam fajta isten gyermeknek? A pubertás? Már túl lennék rajta, függetlenedni kellene, de nem tehetem. Furcsa dolgok történnek manapság, az egyik testvérem mintha kezdené elveszíteni az emlékeit, és anyám is furcsán viselkedik mostanság, nem a megszokott. A barátnőm rohadtul idegesít, az-az igazi pióca, de úgy vagyok vele, hogy majd lekopik rólam. A varázserőm nem használhatom az embereken, vagyis hát, nem úgy ahogy én akarom. Mégis csak ember, és nem ártott senkinek. Mi tévő legyek? Dasha se érdemli meg, hogy így bánjon vele, ezért is jobb, ha távolságot tartok tőle, de nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy tönkre tegyem az álmait az olimpiával kapcsolatban. Ő az egyetlen, akit elviselek, és tudom, nem merem felhozni neki a sejtésem, hogy vele sem stimmel minden. Ha az álmairól mesélt, akkor nekem is kellett volna arról, hogy ki vagyok? Mert, nagyon ki vagyok most már.
Mostanában csak egyik buliból a másikba hajszolom magamat, és tudom ,hogy nem mehet ez így sokáig, mert az Edzőmtől (anyámtól) is ki fogok kapni, Dasha, számít vagy számított rám. A versenyt pedig én is akarom! Francba! Inkább rágyújtok egy füves cigire, igazi Asgardi cucc, megvannak azért a kapcsolataim, hogy honnan szerezzek magamnak, ezt azt.
Dashával pedig azt hiszem, hogy beszélnem kellene ,de ahhoz fel kéne emelnem a telefont, és… rengeteg megbeszélnivalónk lenne.