Ami csak szem szájnak ingere, lehetőségek tengere.
 
KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:

Jelszó:

Automatikus bejelentkezés:
 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Legutóbbi témák

Into the forest - Emmet - Lily
Vesper Emptyby Grimmjow
Tegnap 22:26-kor

Namikaze Reishi
Vesper Emptyby Grimmjow
Tegnap 21:16-kor

Rain and Sun
Vesper Emptyby Grimmjow
Tegnap 21:04-kor

Longie
Vesper Emptyby Grimmjow
2024-11-23, 18:04

Wrath and Pride
Vesper Emptyby Grimmjow
2024-10-14, 17:54

Araiza
Vesper Emptyby Grimmjow
2024-10-14, 17:51

Pride
Vesper Emptyby Grimmjow
2024-10-14, 17:50

We need a little bumbum
Vesper Emptyby Grimmjow
2024-09-27, 18:41

Hush little baby, don't you cry....
Vesper Emptyby Gorduin
2024-07-14, 15:17

Bodyguard or dragonspirit?
Vesper Emptyby Grimmjow
2024-06-22, 22:51

Wonho & Drake
Vesper Emptyby Grimmjow
2024-03-10, 22:33
Top posting users this month
Grimmjow
Vesper Vote_lcapVesper Voting_barVesper Vote_rcap 
Cat Casino
Vesper Vote_lcapVesper Voting_barVesper Vote_rcap 
Ki van itt?
Jelenleg 4 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 4 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (91 fő) 2024-10-29, 07:51-kor volt itt.

Megosztás
 

 Vesper

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Grimmjow


Grimmjow


Hozzászólások száma :
360
Join date :
2017. Dec. 13.

Vesper Empty
TémanyitásTárgy: Vesper   Vesper Empty2023-06-22, 20:28

VESPER CROSS
"Nem félek a szörnyetegektől. Én magam vagyok az."

✦ PLAY BY EWAN MITCHELL ✦

✦ Egyéb megnevezések: Ves, Vess, Vespa, Szőke Herceg, Hé te ott!
✦ Születési hely, idő: Boszorkányvölgy - 1976. dec. 7., 28 éves
✦ Faj, alfaj, csoport: Striga - méregkeverő - Pesadillas koven tagja.
✦ Rang: Koventag
✦ Állásfoglalás: Tagadó és ellenállok mindennek!
✦ Természetfeletti képességek: Születésem jogán a méregkeverő strigák minden képességével bírok. A vérem mérgező hatású, és én magam immunis vagyok minden méregre.
✦ Különleges képesség: Fajtámból adódóan képes vagyok állati alak felvételére. Az egyik egy vadászkutya, a másik egy varjú. Jól bánok a késekkel, és mindig van is nálam egy kettő.
✦ Főkarakter: Vesper Cross


MINDEN, AMI ÉN VAGYOK

Ne merném azt mondani hogy minden rendben van, mert nincs. Mármint velem kapcsolatban. A családom harmadik fiaként... ugyan mire is lenne kilátásom? És mire lenne nekik ráhatásuk? Hát maradjunk annyiban hogy próbálkoztak a nevelésemmel, én meg az ellenállással. Ami lett? Hát én lettem. Hogy milyen? Olyan amilyen....
Makacs és akaratos leginkább és szelektív. Ami érdekel abban nagyon jó vagyok, és mindent megteszek hogy jobb legyek, de ami nem érdekel... az veszett fejsze nyele. Ennélfogva nagyon sok vitám volt a szüleimmel és rengeteg időt töltöttem el büntetésben is, amik a legkülönfélébbek voltak hogy kineveljék belőlem a dacot. Hát nem sikerült nekik, csak még rosszabb lett a helyzet és inkább tűrtem el mindent tőlük, de nem hagytam hogy igazuk legyen.
Alapvetően nem voltam rossz tanuló csak nehezen kötötték le a figyelmem és azt hiszem én vagyok az egyetlen a testvéreim közül akit érdekel a testi mozgás az edzés is az elméleti és boszorkányos tudományokon kívül. Én hittem benne hogy a testem és lelkem egyaránt erősnek kell hogy legyen hogy hatékonyabb gyilkos lehessek. Mert az vagyok, nem tagadom. Minek is tenném? Csak elég okos vagyok hozzá hogy ezt ne tudják mások, csak az a maroknyi pár ember akivel összedolgozom. Kitartó vagyok és pokolian haragtartó is, ezért... nem jön rosszul a testmozgás, ahol levezethetem kicsit a feszültséget.
Nem mondom azt hogy amit az ember lát az igaz. Ajkaimon gyakori vendég a mosoly, de nem a kedves féle, és néha nem értem az embereket miért feltételezik hogy kedves és segítőkész vagyok. Igen, annak látszom elsőre.... meg a szőke herceg is lehetnék. Nem vagyok. Sokkal inkább veszélyesnek szeretem mondani magam, és ezt bizonyítják is a főzeteim, és az hogy mindent tudok az élő és halott biológiáról. Ismerem a növények és állatok titkait, és tudom hogyan nyerjem ki a halált szinte mindenből. Hiszen ami kis mértékben orvosság... nagy mértékben halál.

El tudom játszani azt hogy kedves vagyok, de nem vagyok. Sokkal inkább a rosszindulat és az aljasság munkál bennem, bár nem vagyok irigy típus. Ok nélkül viszonylag ritkán kegyetlenkedek (kivéve természetesen a tündékkel szemben, oda nem kell indok, épp elég hogy ide pofátlankodtak!), de nagyon jó a memóriám és bár látszólag megbocsátok, de igazából soha nem felejtem el a dolgot és az első adandó alkalommal viszonzom is a kellemetlen szívességet így hát nem vagyok az a legkedveltebb személy a csoportban és a családban sem. Az egyik bátyám utálom, a másikat simán megvetem. Nem érdekesek számomra, de nagy ritkán képes vagyok kultúráltan szóba állni velük és nem torkollik az egész csevegés fenyegetőzésbe és ordibálásba.
Bár egészen vonzónak tűnök, ez addig tart amíg el nem veszítem a türelmem és ki nem fakadok. Na akkor lefoszlik rólam ez a szőke herceg máz és a szám is olyan mocskos mint egy kocsisé. Nem szeretem ha valaki megjátsza magát, és én sem szeretem, de a szükség törvényt bont alapon néha még is teszem. Olyan rosszul vagyok saját magamtól is. Nem szokásom visszafogni magam, viszont... őszinte vagyok és sokak szerint végtelenül bunkó is, pedig én csak megmondom ha valakit csípőből nem bírok. A szüleim bármennyire is utálják bennem mégis adnak erre, mert rájöttek hogy jók a megérzéseim, és többször is bevált már. Legalább... ennyivel a családom hasznára vagyok, ha már én vagyok az a bizonyos szégyenfolt.
Hát valakinek ennek is lennie kell, nem?


≣ Mutasd be a halandó külsőd (ha van állati/démoni alakod)!
A külsőm eléggé feltűnő, szinte már nem lehet nem észrevenni. Nem, nem kifejezetten a pokoli jóképűségem az oka, mert a nem vagyok. Angyalnak épphogy elmennék ha nem lenne a fél szemem eltakaró szemkötő és az alóla kikandikáló heg. Szerencsétlen baleset következménye még gyermekkoromből, és nem felejtettem el később megköszönni annak aki okozta. A másik feltűnő jelenség a szőke hajam, amit hosszúra növesztettem, mint valami tünde herceg, pusztán azért mert anyáméknak nem tetszett hogy hosszabb a hajam mint a testvéreimé. Hát már a hátam közepéig ér. Ezt tegyétek zsebre! A vonásaim amúgy túlontúl élesek és sas szerűek ahhoz hogy valaki jóképűnek tartson, de egy halvány mosollyal és fényesen ragyogó kék szememmel még így is el tudok bárkit bűvölni ha nagyon szükséges. Meg tudom játszani a gentlement, csak magamban okádok olyankor. Előnyben részesítem a fekete és bőr cuccokat és ez sok mindent elmond az ízlésvilágomról is, azt hiszem. Többnyire a bakancsos figura vagyok, és néha erőltetem meg magam a családi rendezvényeken a fekete inggel hogy valamennyire elegánsnak nevezhessem magam. Szeretem az ékszereket és a jobb fülemben lóg egy fülbevaló. A kezeimen pedig több ezüst színű gyűrű is díszeleg.

Az állati alakjaim nem túlságosan különlegesek. A kutya az egy erdélyi kopó féle, fekete és barna színű, közepes testmagasságú állat, szintén fél szemmel.
A varjú pedig fekete tollú és éles csőrű szintén fél szemű jószág.

≣ Mutasd be a családi háttered, kapcsolataid, stb.!
Angus Cross (apa, élő) - Nos, te lennél az aki bedobta a húszast immár harmadszor, reménykedve hogy a két fiad mellé egy leányod is lesz. Hát nem lett, mert én lettem, és méltán mondhatom nem volt bennem köszönet. A kapcsolatunk viharos és többnyire veszekedés és gúnyolódás jellemzi de még elismerlek erősebbnek. Igen, még.... mert még nem vagyok olyan erős hogy magam lehessek a család feje. Igen tudom, hogy a bátyáim... de nem alkalmasak rá. Ők nem. De én igen, és meg fogom mutatni neked, mert azt mondtad nem vagyok képes rá. Ezzel olyan sebbe téptél amibe nem kellett volna, Apám. Nagyon nem.

Melis Cross (anya, élő) - Drága jó anyám. Egyedül tőled kérek elnézését amiért már születésemkor megkínoztalak és egy 28 órás vajúdással érkeztem meg a világra vörösen, vérben fürödve és ordítva. Te nem okoltál engem azért hogy miért nem lány lettem, hát apám a hibás. Ez nyilvánvaló. A kapcsolatunk, leginkább nyugodt és udvarias. Érzek egyfajta ragaszkodást de a testvéreimmel ellentétben én sosem rohantam a szoknyád mögé amikor valami bajom volt, és nagyon ritkán sírtam keservesen a világ gonoszságán. Talán csak akkor amikor elvesztettem a fél szemem, és akkor is inkább a fájdalomtól. Aztán ez átcsapott gyűlöletbe de ezt nem osztottam meg veled. Talán... talán te vagy az egyetlen aki látja mivé lettem igazán. Aki átlép a mosolygó szememen és éles vonású ajkaimra vetülő álságos jóságosságon. Te ismersz engem Anyám, és mégis... szeretsz engem ilyennek. Ezt becsülöm benned, tényleg.

Callum Conell Cross - (idősebb báty, él sajnos) - Te.... téged gyűlöllek talán a legjobban minden élő és valaha élt rokonom közül. Téged és azt a pojáca fejedet amelyik pontosan tudja hogy te vagy az elsőszülött és téged illet minden kimondott és kimondatlan jog a születésed okán, ami csak merő szerencse. Semmi másod nincsen, csak ez, és ezzel tudsz felvágni. A magad érdeméből semmivel. Utálom benned azt hogy mennyivel jobbnak hiszed magad nálam, holott egy utolsó patkány vagy aki sokszor megvert amíg meg tudott. Kihasználtad a fölényedet, ameddig lehetett de aztán... a fagylalt visszanyalt. Borzasztó tud lenni egy gyomorrontás és mellé jópár fokos láz, igaz bátyus? Talán te nem figyeltél oda a gyógynövénytan órákon, de én igen. Oh nagyon is megtettem veled. Megmérgeztelek egy kicsit hogy tudd... az erőd mit sem ér amikor falfehéren f*sod össze magad. Rossz volt ugye? Láttad a mosolyomat is? Neked szólt... Azóta a viszonyunk... hideg és ellenségeskedő, és nem hagynánk ki egyetlen alkalmat sem hogy egymásnak feszüljünk.

Andas Cross (fiatalabb bátyám, élő) - Nem kedvellek különösebben, de nem is szeretlek igazán. Tudod miért? Mert gyáva vagy. Nem vagy képes állást foglalni és vagy az apánk vagy Conell izmos fenekét nyalod tisztára. Sosem álltál a bátyánk elé amikor bántott és megalázott engem, és sosem szóltál egy kva szót sem az érdekemben. Ezért nem gyűlöllek téged, de megvetlek. Mert semmi vagy. Nem vagy különösebben tehetséges semmiben (vagy csak nem tudok róla) és nincsenek különleges képességeid. Azt hiszem talán gyógyító akartál lenni, de őszintén ki tudja, nem is érdekel. Te magad sem érdekelsz, noha néha látom hogy szólnál hozzám, vagy felém fordulva tennél valamit, de mégsem teszed. Miért nem, hm? Gyávaságból? Bűntudatból? Ki vele testvér, megvárom...

Averie Grimsbane (barát, élő) - Na, hát mit is mondhatnék, te vagy az első a listámon akit nem utálok és nem vetek meg. Sőt, odáig merészkedek hogy kedvellek, mégpedig azért, mert ugyanolyan vagy mint én. Nagypofájú, akaratos és céltudatos, és ami még fontosabb, ugyanúgy utálod a tündéket mint én. A családjaink egyes tagjai ismerik egymást jobban és talán mi is így találkoztunk egymással. Te nyíltad megkérdezted azt, amit senki. Miért ilyen a szemed? Nekem szegezted a kérdést, én pedig válaszoltam, és eldöntöttem hogy van benned bátorság. Később is megmaradt ez a baráti viszony de csak pár évvel ezelőtt rántottuk szorosabbra amikor már tudatosan tudtuk a tetteinkről, és együtt vadásztunk tündékre. Eleinte csak megkeserítettük az életüket ahol lehetett és adódott az esély, később már komolyabb terveink voltak és meg is öltünk párat. Csendben és okosan, sosem vádoltak minket amíg.... a legutóbbi esetnél le nem buktál. Haragudtam rád a felelőtlenséged miatt, ugyanakkor olyasmit is éreztem amit régen nem. Hiányérzetet... Veled sokkal mókásabb ölni mint egyedül, mert majdnem olyan jól bánsz a késsel mint én.

Dalton _____(barát, élő) - Te vagy a másik fontos tagja a kis életemnek, akit tartok valamire. Annak a társaságnak vagy a része, aminek Averie is. A tündevadászoknak, ahogy néha magunkat nevezzük. Teljesen mindegy amúgy, mert nem ez a lényeg. Egy nem olyan ősi család tagja vagy, de nem szálltál el születésed jogán mint a bátyám. Téged azért kedvellek aki vagy és aki kiállt ellenem sakkozni. Nem könnyű menet, mert piszok jó vagyok benne, de te is. Végül nyertem, de sose adod fel, és mindig játszunk egy két meccset. Egy idő után már... vártam hogy gyere el, és játszunk. Közben sokat beszélgettünk és elmondtad hogy te sem vagy oda a betolakodókért. Viszonylag csendes szavú de értelmes srácként ismertelen meg akiben ég valamiféle tűz.... és ezt ügyesen fel is használtam. Te is egy lettél közülünk és legalább egy tünde halála szárad a lelkeden ha nem több. Mindig társ vagy a bajban ha szükség van rád és sosem árulnál el minket. Ahogyan mi sem téged.


≣ Itt részletesebben bemutathatod allergiáid, függőséged, fóbiáid, perverzióid, hobbijaid, stb.
Mit is mondhatnék még el magamról, amit eddig nem tettem? Függőség... nos, nem függök senkitől sem, és nem dorogozok... Néha rágyújtok egy szél cigire, de az sem olyan... létszükséglet. Hm, fóbia.... hát... jó. Ezt soha, sehol nem fogom elismerni és kimondani hangosan de kisbaba. Egyszerűen undorítónak találom őket, pedig tudom hogy mindenki úgy kezdi és én is voltam az. Nem tudom na, a fóbiák sosem logikusak. Sosem! Na meg a lolik... Na az a másik, fújság.
Perverzió? Hm, na igen az van egy pár! Bőr fétis, bár ezt szerintem nem kell mondanom sem, valamint hát nem vaníliára esküszöm és ha vágyom valakire, akkor vágyom. A szex kell nekem nem az érzelmek, és nem a gyendégség, bár nagy ritkán az is jó tud lenni. Nekem a test kell, a test ellen, és az aktus maga. A tűz amiben égünk és a szenvedély amelyet a pillanat korbácsol elviselhetetlenné és a pillanat teszi gyönyörűvé az orgazmust.
Szeretem a fájdalmat is, adni és kapni is, de azért nem vagyok annyira őrült hogy a halál torkába kísértsem a jósorsom. Egy egészséges mennyiség belefér. Nem fogom elmondan hol van az egyetlen piercing a testemen.
Szeretek sakkozni, és olvasni. Sokszor találnak engem egy könyv társaságában, mert az ostoba testvéreim ellenében, én művelődök és haladok a korral is. Sokszor olvasok növényekről és állatokról, és néha szépirodalmat vagy kortárs írók műveit. Szeretek a késeimmel játszani és halálos ügyességgel pörgetem őket az ujjaim között.

≣ Itt kapnak helyet a harci eszközök, házi kedvencek, stb., illetve mindaz amit még szívesen megosztanál a magadról.
Amit mindig magammal viszek, a telefonom és az irataim. Mellette két három kést rejtek el az öltözékemben és mindig van nálam egy enyhe méregital fiola. Ki tudja mikor kellhet, vagy futok össze egy tündével akit meghívhatok teázni?

Háziállatként egy szürke patkányt tartok akit türelemmel tanítgattam és mostanra már elég sok trükköt is tud. Greez-nek hívom. Más állatom nincs, hát nem vagyok én magam is elég nagy?



HALLGASD MEG TÖRTÉNETEM!

Az első alkalom.
Mindig az első alkalom al egemlékezetesebb és nincs ez máshogyan az ölésnél sem. Pontosan olyan meghatározó élmény, mint egy első baleset, egy sikeres vizsga, egy első háziállat vagy az első szex. Minden meghatározó pillanat velünk marad és nincs ez másként ezzel sem. Oh igen, volt benne részem, és nagyon élveztem. Legalább annyira mint Averie figyelmét és a szemeit, amiben ugyanazt láttam amit a tükörben. Elégedett boldogságot hogy meghalt egy.
Egy nyomorult betolakodó aki nem tartozik ide, és akinek semmi keresnivalója nincs itt, nem is értem a Morték miért képesek a pártjukat fogni és azt hangoztatni hogy tudunk velük békében együtt élni.
Nem, nem tudunk! Soha nem is fogunk tudni ha rajtam múlik és a kis galerimen, aki körém épült ki. Na, nem volt ez szándékos vagy eltervezett egyszerűen... a szemetet mindig összefújja szél, és nem volt ez velünk sem másként.
- Vesper! - hallom meg valahonnan anyám hangját, így odafordulok. Hosszú hajam most lazán összefogva a tarkómnál.
- Anyám - viszonzom a köszöntését, ahogy csatlakozik hozzám a könyvtárban és kiránt véres de mégis édes emlékeimből. Nem szokásunk sokszor beszélgetni de most valamit mégis mondani akar nekem, így hát szentelek neki a figyelmemből. Ő mit sem tud az életem nagyobb eseményein kívül rólam, és ez így van jól. Nem örülne neki hogy mi lettem, bár szerintem tudja. Csak egyszerűen elfogadja, mert ő ilyen. Nem harcos alkat, és sosem volt az. Ő csak egyszerűen éldegél a maga csendességében mint egy állandó kő.
- Nem voltál ott a vacsoránál, így talán még nem tudod de jövő héten szombaton ünnepeljük meg Conell eljegyzését - emeli rám szomorú szelíd tekintetét és látom rajta hogy valahol bántja hogy nekem csak egyetlen szemem van. Nem hibaként tartja ezt számon, hanem a saját kudarcaként hogy nem tudott megvédeni engem. Nos, senki nem tudott volna.
- Nocsak, hát valaki csak elviseli a pokoli arroganciáját? Mily meglepő - húzom élettelen mosolyra az ajkaim. Nincs benne öröm, sem jószándék. Talán küldhetnék a nőnek egy üvegcsét nászajándékként. Hogy magának vagy Conellnek azt döntse el ő.
- Természetesen meg fogok jelenni az alkalmon Anyám, ne aggódj - ígérem meg neki hiszen tudom hogy ezt várja tőlem. A szavaim megnyugtatják, mert feláll és futólag megérinti az arcom ahogy mindig tette. Ennyit enged meg magának velem szemben, és ennyit én is megengedek neki és magamnak. Semmi többet.
- Jó éjt Vesper - köszön el tőlem, ahogy kifelé indul.
- Jó éjt Anyám - búcsúzom én is tőle. A léptei elhalnak egy idő után, és ismét magamra maradok a véres gondolataimmal és emlékeimmel.

Pár évvel ezelőtt történt, nagyon hirtelen és nagyon gyorsan. Egy tündét követtünk az erdőbe, mindent eltervezve előre. Hárman voltunk. Dalton és Brandon jöttek velem erősítésként. Brandon az egyik legjobb íjász akit valaha ismertem. A tünde mit sem sejtett, haladt szépen a csapda felé amerre tereltük akaratlanul is, és ereimben egyfajta izgatottság vert tábort. Hajtott és kergetett, és mégis veszedelmes, kockázatos várakozással volt teli. A fiú elérte azt a pontot ahol már biztonságos volt az emberlakta területtől bármit is tenni. Én nem haboztam sokáig, nekirohantam. Velem egyidős lehetett vagy kicsit idősebb volt, nem érdekelt mert én voltam az erősebb, fizikailag mindenképpen. Megriadt tőlem és szaladni kezdett, amíg bele nem keveredett az avarral gondosan lefedett hálóba. Éles kiáltása félelemmel volt teli, és volt is miért félnie. Élénken él bennem annak a napnak minden pillanata ahogy álltunk az erdőben. Csak mi négyen. Mi ketten szemtől szemben.
- Derek, hát újra találkozunk. Micsoda öröm, nem igaz? - mosolyodtam el álságosan, mert a mosolyom minden volt csak őszinte nem. Gonosz, kegyetlen és fájdalmat ígérő. Oh igen, nagyon sok ígéretet hordozott.
- Újra? Ki vagy te, és mit akarsz tőlem? Miféle rossz tréfa ez? - hallatszódott a hangja a hálóból, de eszem ágában sem volt elengedni. Élve legalábbis. Az első gyilkosságra készültem, és izgatottságomon próbáltam úrrá lenni. Nagyon sokszor elterveztem a pillanatot, de amikor ott álltam... valahogy egyik sem tűnt életszerűnek. Nem... jött ki úgy ahogy szerettem volna.
- Nem emlékszel rám? Nahát.. pedig a szemem adtam a veled való találkozáskor... persze véletlenül... - mert egyesek azt akarták hogy ismerkedjünk korunkbéli tündékkel hátha az segít összekovácsolni minket. Nem, nem segített. A játék közben elestem és legurultam egy dombről és egy éles faág kiszúrta a szemem. Aligha az ő hibája lenne, de ő lökött meg akkor, mert birkóztunk.
- Vesper? Te vagy az? - hallatszódik egy kis idővel később a meglepettség a hangjából.
- Én vagyok - válaszolok neki higgadtan és előhúzom az egyik hosszú pengéjű késem a tokjából. Tudok vele bánni, hosszú órákon át gyakoroltam, hónapkon keresztül.
- Az baleset volt, még gyerekek voltunk... - mentegetőzik, de ő is tudja hogy hiába. Valahol sejti már hogy én nem megbocsátani jöttem ide.
- Talán, viszont a fél szemem bánta. Na nem panaszkodom, szexi a szemfedő de azért... jól jönne a másik szem - ma már nem bántódom meg ezen és az összes szemes poént is elsütötték már. Én magam is poénra tudom venni a veszteségem, mert tudom jól.
Még így is többet érek mint egyesek.
- Nézd én... én nem tudom visszaadni a szemed... - szólal meg, de kissé megremeg a hangja ahogy beszél.
- Tudom, nem is ezért vagyunk most itt. Tudod, ugye? - kérdezem tőle ahogy a háló mellé sétálok és a hosszú tőrt találomra beleszúrom. Nem is nézem hová megy, és mit talál el, de hallom a döbbent kiáltást és érzem a vér fémes szagát. Látom ahogy a szürke felsője lassan bíbor színű lesz. Ahogy a vére kiáramlik a testéből.
- Mit... művelsz? - követeli döbbenettel vegyes félelemmel, mert már tudja hogy nem vicceskedésből vagyunk itt. Talán már azt is felfogta hogy innen csak hárman távozunk élve, és ő nem lesz közte.
- Elégtételt veszek. Tudod, mi a filozófiám? Tedd személyessé... és tedd meg. Nos, ez elég személyes volt. Szem...élyes, érted? - nevetem el magam könnyedén, és még egyszer szúrok. Gyomorra és kegyetlenül megrántom a kést. Az pedig szakít és vág. Széles sebet, bő vérpatakot.
A filmeken ez mindig olyan gyorsan történik. Hát nem.... Ez percekig tartó haláltusát jelent, és ha ellátná valaki a sebet még túl is élhetné. Milyen kár hogy nem fogja. A harmadik szúrásom már a szívbe megy és valami perverz élevezettel figyelem a kidülledő szemeit és halként tátogó ajkait. Sikoltanak ha tudna. Beszélne ha lennének még szavai és elég levegője. De nincs már neki. Nincsen semmije sem.
- Halj meg és soha ne térj ide vissza, megértetted? - sziszegem neki még utoljára mielőtt teljesen megmerevedne a szeme és elvesztené az élet minden szikráját.
Halott.
Meghalt.
Tünde volt.
- Gyertek, dobjuk bele a sírba - szólalok meg percekkel később a társaimnak, és elvágom a háló köteleit. Véresen, mocskosan terül el előttünk a tetem. Semmi szép nincs benne, és semmi éteri. Csak egy hulla... Gondosan elrejtjük a kíváncsi szemek elől. Hárman gyorsan ásunk, és hamarosan már csak egy friss kupac kis föld. A véres levelek nagy részét is elástuk a hálóval együtt. A bemocskolt földre pedig szélesebb körben gyógynövény aromát csepegtettem hogy elfedje a vér szagát. Volt nincs.
Elégedetten tértem haza, mintha.... nem is tudom, mintha igazi férfi vált volna belőlem aznap, pedig csak gyilkossá lettem.
Egy szívtelen gyilkossá, aki nem tudott megállni egynál.

Rosszkedvűen teszem le a teásbögrémet a könyvtárban álló kis asztalra a könyvem mellé. Averie elszúrta legutóbb és észrevették. Elmentek érte és börtönbe vitték. Nos, ez pusztán átmeneti állapot ugye bár, de azért elég kellemetlen. Valamit ki kell találnom hogy kihozzam onnan de először is... meg kell látogatnom, és ehhez tudom is kit használok fel. A húgocskája olyan kis ártatlan virágszál....
Egy haja szála sem görbül meg, ő is kint akarja látni a nővérét ebben biztos vagyok de... belegondolva hogy milyen a jelleme... Jobban járnák inkább ha magam próbálkoznék.
Igen, határozottan jobb ötlet.
- Gyerünk Averie, ne várass sokáig - suttogom az üres szobának, mielőtt sarkon fordulnék és a szobámba mennék hogy megálmodjam a módját. Mert mindig van módja.
Mindennek van.
Csak az ár.
Az árat kell tudni.
Vissza az elejére Go down
 

Vesper

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Eternity Wonderland :: Kezdetek :: Karaktervezető :: Grimmjow karakterládája-