Bright like a black diamond

Can you see that? The beauty, in the dark?

Újabb eseménytelen nap a villában, és nem mozdultam semerre sem. Leginkább olvastam a mai nap és csak egy kicsit mentem ki mert apám hívatott. Az ország maffiahálózatának vezetője, és így eléggé eloglalt alig van ideje bármire, de nem nagyon érdekel. Anyámmal sokkal közelebbi és őszintébb a viszonyom, de tudom jól hogy féllényként fontos hogy tudjam, az apám nyomdokaiba kell majd lépnem. Nem nagyon vágyom rá, és ma este még progrmom is van, és ezért igyekszem rövidre zárni.
Sötét nadrágot és inget viselek egy itthoni könnyed cipővel. Balomon egy óra és két gyűrű, jobbomon egy egyszerű ezüst karkötő és egy gyűrű. Nyakamban egy cápafog. Az egyik karom végig van tetoválva, és a mellkasomon is akad pár. Nem mutogatom feltétlen és nem is titkolom. Én tudom hogy mit jelentnek, mások véleményére meg nem adok. Nem engedhetem meg ezt a luxust magamnak, ahogyan sok mást sem. Az életem egy gondtalan partynak látszik, pedig nem az.
- Hívattál - jelentkezem be apámnál és egy magas, fehérhajú öltönyös férfi áll mellette. Nagyon vonzónak tűnik, és nemtörődömnek. Vajon ki lehet?
- Reiga. Késtél, ez elfogadhatatlan! - csattan fel, és meg sem rezzenek. Neki semmi sem jó, amit teszek.
- Sajnálom - válaszolok minden sajnálat nélkül, pedig jöttem ahogyan értesítettek. Még mindig tiszteletet parancsoló alak, pedig már öregednie kellene. Mivel yokai, ezért máshogy hatnak rá az évek.
- Mindegy. Ez itt Vincent. Ő lesz az új testőröd, és személyi asszisztensed egyben. A képzése rendkívüli és szinte mindenre képes amire szükséged lehet - legyint a fehérhajú felé, akinek nagyon hideg szemei vannak és éles a pillantása. Nem lesz nehéz szerintem kijátszani, mint az összes többit, csak kicsit szebb. Nekem mindegy hogy néz ki valaki, nem ezen múlik hogy kedvelem-e vagy sem.
- Örvendek, Vincent - biccentek felé aki nyilván tudja már hogy ki lehetek, ha itt van és engem méreget. Érzem a szemeit magamon ahogy kutatnak.
- Ha nincs más.... - fordulok meg hogy elinduljak és nem nézek hátra, hogy követ-e. Csak egy újabb testőr és meg is hallom a lépteit hogy jön. Nem foglalkozok vele, csak megyek mintha magam lennék még mindig és a saját lakrészembe érve mutatom meg neki az irányt ahol mindig az aktuális védelmezőm lakik.
- Saját lakrész arra, konyha közös, saját fürdő és saját hálószobád lesz illetve a nappali is a terasz is közös ahogy látod - szólalok meg és megyek is a saját szobám felé és becsuknám magam mögött.

Reiga & Vincent

Oh...my...holy shit.

Sokat tanultam a főnök fiáról, és megfigyelhettem őt. A fiatal korától kezdve láthattam, de a szemei számára én láthatatlan voltam mindig is. Számos megkötő tetoválás borítja a testem, ezért járok mindig öltönyben, vagy ha nem is teljes öltöny, akkor mellény, ing, és öltöny nadrág. A zakót többnyire az utcára veszem fel. A hajam hófehér, legtöbbször kontyba fogom a fejem tetején nagyjából. De rakoncátlan tincsek így is akadnak. A szemeim élesek, és szürkék. Inkább európainak festek az ázsiaiak mellett, mégis vannak vonásaim, amelyek ázsiai vonalat is sejtetnek. Sosem érdekelt, de mindig megtaláltam a hangot azokkal akikkel kellett. Más tészta lesz Reiga, tudom. Az első pillanattól ellenkezni fog, mert nem ő lenne.
Hosszú katanát tartok a kezemben, a yokaiok esküsznek a régi fegyverekre vagy a puszta kézre. Az emberek? Nos, ezért van nálam egy marok fegyver is, a háti szíjamban, meg egy tár legalább , ha szükség lenne rá. Ritkán, mert a pratkikáim megvannak, amikkel az egyszerű embereket félre vezetem.
Reiga édesanyja viszont… Őt sosem akartam, mégis kellett. Látszólag úgy tudja, hogy egy idős lehetek a fiával, ha tudná… ahogy azt is, hogy miféle a férje. De én sosem kaptam engedélyt arra, hogy tájékoztassam erről a vilgáról.
Az eligazítást megkaptam a fiú apjától. Aki parancsol nekem. A kötéseim csak az atyja halála esetén szállnának át rá, és rendelkezhetne velem, teljesen.
Egy harci…robot vagyok, nincs erre kifejezőbb szó. Azért neveltek és tanítottak, hogy megvédjem Reigát,  a jövőjét és életben tartsam, amíg el nem érkezik az-az idő, amíg át nem változik. Egyértelmű volt, hogy a yokai életet fogja választani.
Ma este sötét szürke öltönyt viselek, fekete selyem hajgumival a hajamban. Nyugodtan állok, amikor megjelenik. Felmér, látom ,hogy lekicsinyel, de nem érdekel. Nem az a feladatom, hogy neki bizonyítsak. Számos teszten és vizsgán mentem át, és újabbnál újabb kiképzéseken, hogy megfelelő legyek a Család szolgálatára.
-Uram. – ejtem ki a rangjának megfelelő titulust a számon, nem biccentek, csak elindulok utána, ahogy elindul. Csak egy pillanatra engedem neki,hogy hallja a lépésem, hogy tudja, követem, egyébként hangtalanul közlekedem.
Felesleges bemutatnia a lakosztályát, gyors pillantást a berendezésre, nincs idebent senki aki ártani akarna neki.
Követem őt a szobája ajtajáig, ahol az ajtó résbe a cipőm csúsztatom, és megfogom a feje felett az ajtót.
- Attól tartok az atyja szigorított a szabályokon, ide is követnem kell, itt állok míg el nem alszik. – igen, kiképeztek erre is, hogy őrködjek felette, míg alszik.

Bright like a black diamond

Can you see that? The beauty, in the dark?

Nem foglalkoztat a továbbiakban az engem követő testőr, csak egy újabb akit mellém rendeltek. Bár meglehetősen szép látvány, és nekem semmi bajom sincsen vele, én mindkét térfélen szívesen szörfözöm, nem fosztom meg magam az élvezettől, de ő valahogy.... Nem is tudom. Nem mondom hogy veszélyes, de valahogy nyugtalanság fog el tőle, hamar meg kell szabadítanom magam. Nem akarom ezt az érzést érezni.
Visszaérek a saját lakrészembe és pár szóban magamhoz képest udvariasan körbe is vezetem hogy mit merre talál meg és már mennék is be a szobámba amikor feltartóztat és a lábára nézek, aztán meg rá emelem a pillantásom. Nem teljesen értem mit akar tőlem, ezzel de nem áll szándékomban beengedni.
- Nem vagyok az urad. Reiga vagyok, semmi több - válaszolok csendesen ahogy várom hogy visszavegye al ábát mert nem akarom beengedni a szobámba. Mondjuk mindig tartok egy menekülő útvonalat fent egy hátizsákkal. Ha kell akkor kihasználom.
- Nem tudok úgy aludni ha néznek közben. Az ajtó előtt is épp elég közel lehetsz hozzám, nem szeretem ha idegen van a szobámban. Nem csak te, mást sem - próbálom meg újra becsukni az ajtót de csak nem hagyja. Dühösen mordulok fel, ahogy végül rá hagyom, de a fürdőbe nem hagyom hogy kövessen, rácsukom az ajtót és bezárom magam mögött. Majd kimászom az ablakon ahogy szoktam, mert ma estére már van tervem. Karaoké partym lesz és elő kell adnom.
Megfürdök, és tiszta leszek és fel is öltözöm. Feketébe és jellegtelen dolgokba amikkel nem tűnök ki a tömegből, és ki is mászom hogy a kerten át lopakodva a motorom felé menjek. Már felkészülök mikor valami megüti a szemem sarkát, de esélyt sem adok neki hogy megakadályozzon. Gyorsan megyek, a sebességhatár szélén egyensúlyozva és a klubnál parkolok le és nem érdekel hogy egy másik motor is követhet.... Nem hagyom hogy az utamba álljon bármi is és befelé indulok a klubba.