Rie Emma & Enzo @

Ez még nekem is új, pedig elég sokmindent kipróbáltam. Nem mondom, szinte már mindenben volt részem, de apámat látni még én is először fogom. Elég szépen otthagyta anyámat, még addig sem maradt az országban, amíg anyám rájött, hogy terhes velem. Soha egy pillanatra sem bánt meg engem, de az már egy másik eset, hogy könnyebb lett volna egy rendes apával a családban. Nem a fater hibája ez, de azért na. Elég ideig hanyagolt, most már ideje lesz bepótolni a kiesett időt és nem szoktam hagyni magam.
Megérkezem, rátenyerelek a csengőre és már várom, mit fog szólni hozzám az öregem. Komolyan kíváncsi vagyok a fejére és nem is kell csalódnom. Ez valami haláli, imádom! Kéne csinálni egy képet, de még a végén leharapná a fejemet szó szerint, azt meg talán nem akarom.
-Oh, hát az elég egyértelmű. Talán neked nem látszik, de amúgy nyilvánvalóan félvér vagyok, ami máshogy nem történhetett meg, mert soha egy másik alkalommal sem volt nem japánnal anyám. Kettő, vannak bundás hajlamaim, pont mint neked. Talán nem olyan egyértelműek és én nem leszek szőrös havi egyszer menzeszkor, de a lényeget talán érted. Mi van, megleptelek? Képzeld ilyen is van. Szia Apuci! -köszönök neki megint, mert már erősen feltételezem, hogy végre leesett neki az egyértelmű. És már szöknék be mellette, mert nagyon tetszik a kéglije innen, de elkap, mielőtt beljebb juthatnék. Fene a korelőnyébe, pedig nem akartam semmit csinálni kivételesen. Megállok a vállamról lógó táskámmal karba font kézzel előtte.
-Amúgy meg rohadtul nem utállak. Nem tudtál rólam, ezért nem hibáztatlak, bár tényleg jobb lett volna egy apával felnőni, ezt nem tagadom. Viszont most akkor is kicsikarom belőled a megismerés lehetőségét, ha akarod, ha nem, szóval ajánlom, hogy engedj be, mert beszököm, ha nem -morgok rá csak úgy emberien, mert nem szeretem ám, ha "elnyomnak". Mert ez elnyomás kéremszépen! Meg akarom ismerni az apámat, nehogy már ne tehessem meg!

Rie & Enzo

Wretched and divine

Hát komolyan, még ilyet. Az eszem meg a faszom megáll! Ez a lány tényleg azt állítja hogy az én gyerekem, holott nekem aztán sose volt utódom és általában figyeltem is hogy ne hagyjak fattyúsereget magam mögött, most meg... Tanácstalanul vakargatom meg az államat ahogy sorolja az érveit, és hát bassza meg elég ránéznem hogy felfedezzem a saját vonásaimat is a nőiesség finom leple alatt.
- Áhhá, és ettől már én vagyok az apád. Értem én, azaz nem de nem is igazán érdekel a menete. Jártam arra felé, és voltak szép nők, nem egyet húztam meg szóval így... rémlik, de pontosan nem tudnám felidézni. Ahh szóval farkasgének, eléggé árulkodó, de mégis hogy a jó istenfaszába találtál meg engem? Nem volt neked jó nélkülem? - hüledezek még egy sort, ahogy beszél, mert ilyenkor a legtöbb ember nem is lenne kíváncsi az apjára. Mondjuk tény hogy én rohadtul nem is tudtam hogy van egy lányom, szóval esélyem nem lett volna apa lenni még ha akarok is. Akar a hóhér, nem nekem való az. Nem is látni a lábam körül porontyokat!
- Mi a fene van veled? Miért akarsz megismerni, miért vagy rám egyáltalán kíváncsi? Én erre nem vagyok felkészülve és nem vagyok egy Darth Vader se hogy az apád legyek... - sóhajtok fel, de végül is beengedem. Kelleni fog egy ital. A faszt! Sok ital. Fel fogok inni egy nagykereskedelmet is szerintem mire ennek vége lesz.

Rie Emma & Enzo @

Valahogy mindenfélére számítottam egyszerre meg semmire sem igazán. Elég hamar megtanultam, hogy akkor csalódsz legkevésbé, ha nincsenek elvárásaid és zen buddhista mentalitással mész neki az életnek. De ezzel egyetemben visszamentem kislányba és azt várom, hogy az én nagy és erős, okos apukám egy szuperhős legyen. Érted már az szokásosnál is intezívebb energikusságomat? Annyira akarom, hogy jó legyen, hogy még agresszívóskodni is hajlandó lennék, pedig nem szoktam az lenni.
-Hát nem volt egyszerű, az nagyon tuti. Főleg mert anyám nem emlékezett pontosan, de tudod az elég sokat segített, hogy a googlenek van kép visszakeresője, te pedig híres is voltál egy időben. Mit ad Isten, vannak ám rólad képek -vonom fel fél szemöldökömet, tényleg nem mostanság volt az, amikor koncertezett, de az internet egy remek dolog. Igaz még így is jóóóó sok időbe telt, mire megtaláltam bizonyos nem megnevezhető adatbázisokban, pontosan hol is találom. Mivel az örökbefogadás közelében sem voltam, így a könnyen feltörhető rendszerekhez nem volt értelme nyúlnom, tehát maradt a többi.
-Pffff, nagyon is jó volt nélküled, de jár egy esély nekem is, hogy megismerjem az apámat, nem? Inkább örülnél, hogy ilyen jó lányod vagyok és magamtól megkerestelek -rázom meg a mutatóujjamat az irányába, mint egy rosszalló nagymama. Igenis tessék értékelni, hogy ennyi erőfeszítést tettem! -Amúgy tessék, képek -kapom elő a táskám oldalából a képeket, amiket direkt ezért tettem oda. Az egyiken anyám van fiatalon, nagyjából abból az időből, amikor ők ketten megismerkedtek, egy másikon én vagyok és anyám mostanság, végül a harmadikon egy régi, láthatóan sokat fogdosott fotó az ősömről, amin még mindig ugyanúgy néz ki, mint most, itt előttem. Megvárom, hogy elveszi-e egyáltalán tőlem, ahogy odatartom neki és megnézi őket. Tényleg nem akarok sokat tőle, de ennyi tényleg kijár.
-Nyugi már, nem kapsz egy totyogót a nyakadba nevelni. Felnőtt vagyok, önellátó és amúgy is. Akkora baj, hogy egy életnyi apa nélkülözés után egyszer látni akarom? -lököm ki a hajzatomat a szememből, ahová menet közben bemászott.
-Jippíííí -szökkenek be nagy elánnal mögötte az ajtón, ha már ilyen kegyesen beengedett. Becsukom az ajtót és máris megyek felfedező körütra a lakásban, látni akarom, milyen körülmények között él.

Rie & Enzo

Wretched and divine

Az államat vakargatva próbálok rájönni hogy mikor szívtam én be ennyire hogy azt haluzzam a rég nem látott lányom - akiről megjegyzem nem is tudtam hogy létezik - bekopogtasson hozzám. Hát komolyan az eszem megáll. Nagyon kis csinos darabka, és ahogy beszél, felfedezni vélek rajta egy két vonást magamból is csak hát nem olyan egyszerű ez, mint az ember gondolná. De a farkasom ami bennem él, ismerősként köszönti a lányt mert érzi a saját vérét, és az ösztönei nem is hagytak még cserben szóval elhiszem neki csak attól még a józan eszem sikoltozik hogy ez mégis hogy a picsába. Vgyis hát nyilván nem abba hiszen előlről kellett támadnom hogy ezt, vagyis őt összehozzuk de...
- Jah hát igen, voltam egy időben rockzenész és még mindig szívesen dzsemmelgetek csak hát a volt bandám tagjai már közel ötvenévesek én meg örökifj maradtam és vérciki kimagyarázni ezt, így hát csak online beszélgetünk néha napján - magyarázom, ahogy az ajtóban álldogálok, de inkább beengedem, mert nem akarok úgy álldogálni mint valami fasz a fűben. Becsukom az ajtót magunk után, és a képeket elveszem hogy megnézegessem és ismerősnek is tűnik a nő. Hát nem csoda hogy meghúztam szép darab, nagyon is szép.
- Hát nem tudom hogy ez jó lesz nekem vagy sem, hiszen én nem is tudtam rólad, drága anyád már nem tartott rá méltónak hogy üzenjen hogy benyelte a legyet tőlem - akkor talán más lett volna, és talán foglalkozom azzal hogy van valahol egy kölyköm. De így? Esélyem sem volt erre. Na mindegy. Visszaadom a képeit, és sört hozok, kettőt.
- Sört? - kérdezem ahogy a nappaliba megyek és hagyom nézelődni a visszafogott luxus lakásba hiszen pénzre nincs hiányom, a szerzői jogdíjak jól tejelnek és dolgozgatok most is ha épp kedvem tartja.
- Nem azt mondom hogy baj, csak totálisan nem megszokott - válaszolok, és visszadöglök a kanapéra hogy kiheverjem a sokkot. A csajszi is inkább tűnik a barátnőmnek mint a gyerekemnek, de hát a faszt se érdekel mások mit gondolnak.
- Na és hogy is van ez a farkas dolog? Mi az hogy nem váltassz alakot? - kérdezem az első hosszú mennyei korty után.

Rie Emma & Enzo @

Látom, végre látom rajta, hogy hajlandó elfogadni a lánya létezésének tényét és ezzel az én kedvem is ugrott még egy fokot, ha ez lehetséges. Mindig mindenki folyamatosan panaszkodni szokott rám, hogy túl sokat pörgök és az agyukra megyek a túlzott energikusságommal. Többek között ez is megkülönböztetett a gyermekkorom során.
-Háh, tudtam én! Még most is ugyanúgy nézel ki -Anyu mutogatott képeket, de mondjuk csak egy évvel ezelőtt mutatta meg először, de rögtön felismertem őt. Igazából a képkeresővel tudtam meg a legtöbbet róla, de tudtam, hogy az csak az, amit a nyilvánosságnak elmondott. Hogy milyen igazából.... azt magamnak kell megtapasztalnom. Visszaveszem a képeimet és beljebb megyek, ledobva az első sarokba a táskámat, nem is törődve az állapotával. Így is kibírja, masszív egy jószág az is, mint a legtöbb dolgom. Valahogy hamar szakadnak az olcsó tömeg gyártott cuccok nálam.
-Ne hibáztasd érte, büszke egy nő és nem akart utánad kajtatni és gyerektartásért könyörögni, mikor abban sem lehetett biztos, hogy egyáltalán érdekelni fog a dolog, nem csak leszarod magasról -fordulok felé és széttárom a karjaim. Meg tudom érteni, hogy miért nem akart szólni apámnak és miért döntött az egyedül nevelés ellen. Nem tudhatta, hogy milyen apa lesz az, aki csak úgy felcsinálta egy koncert után. Persze az egyéjszakás kaland nem egy megkövezni való bűn, de nem olyanok csinálják, akik a közeljövőben felelősségteljes szülők akarnak lenni. A zenekar tovább ment a turnéval és jobbnak látta nem szólni apámnak.
-Naná! -vidulok föl megint a sör jöhet akármilyen mennyiségben. Ezt talán apámtól örököltem, mert anyám inkább boros és annyira nem is bírja az italt, mint én. Egyik barátom sem bírja annyira az alkoholt, minimum kétszer annyit meg tudok inni, mint ők.
-Szerintem meg pont, hogy normális -indulok meg kicsit beljebb körbe nézni a sörrel a kezemben. Alaposan meghúzom, de jó hűvös!
-Na, hát az úgy van, hogy mivel anyám ember nem vagyok teljesen farkas és nem tudok ezért alakot váltani. De a hold fázisai hatással vannak rám, de inkább extrém energia és álmatlanság jellemző, mint bundanövesztés. A többi farkas távolabbról kölyök, friss farkasként szokott azonosítani, ezért hogy megkíméljem magamat az alfák látogatásaitól, "csatlakoztam" -mutatom az idézőjelet az ujjaimmal- a közeli falkához így magamat is védve. Nincs farkas bestiám, mint nektek, de a megérzései bennem élnek, meg tudom mondani, ki farkas és ki nem. A nyers hús az egyik kedvenc kajám, és nem csak simán a sushi, hanem magában is megeszem. Brutálisan sok energiám van, jobban bírom az alkoholt, mint bármelyik ázsiai és túl gyors az anyag cserém, éppen csak egy picivel gyorsabb, mint egy embernek lehet. És a legjobb... Anyám meddő. Csak te tudtad megtermékenyíteni -fejezem be végül, ahogy a polcokon álló dolgokat matatom végig. Azt hiszem ezt egy kicsit emésztenie kell majd, de nem csodálkoznék, ha nem hinne nekem.

Rie & Enzo

Wretched and divine

Hiába tagadná le a józan eszem, hogy ez nem lehet igaz, a farkas nem hazudik és megérzi a saját vérét, akármi legyen is. Kelletlenül fogadom el, mert hát azért nem lett volna hátrány ha tudok erről a dologról, mivel a létrehozásnál én is ott voltam.
- Ez nem túl meglepő a fajtámnál és szeretem ezt a dizájnt magamon, még mindig egy kicsit a metálos korszakra emlékeztet amit úgy szerettem - mosolyodom el könnyedén végül ahogy becsukom mögötte az ajtót. Érdekes kis helyzet lesz. Hogy tulajdonképpen most ismerkedem meg a tulajdon lányommal, akit még életemben nem láttam, és a létezéséről sem tudtam. Hát a macska rúgja meg a dolgot.
- Büszke, büszke baszki de azért mégis csak én dobtam be a huszast, nem egészen fair hogy kimaradtam mindenből és most kész tények elé vagyok állítva hogy ja amúgy hellóka én vagyok a lányod, de semmi baj.... Hát azért na - morgolódok ahogy sört nyitok és neki is odaadok egyet. Jól mutat a széles alkarvédő a karomon mert megvannak az izmaim hozzá, és nem néz ki hatásvadásznak, sokkal inkább természetes.
- Általában nem szokták keresni a szülőket. Mert ugye a rossz sztereotípiák - sóhajtok fel ahogy leteszem magam a kanapéra de neki is hagyok helyet és odább dobálok pár cuccot amit még nem pakoltam el. Intek neki hogy érezze magát otthon, elég nagy a házam és eléggé így is tele van mindennel, mert minden érdekel. A lányom is ha már itt tartunk.
- Ahha, szóval gyakorlatilag elég sok mindent produkálsz csak éppen szőrt nem növesztessz. Vajon ha megharaplak akkor nőne bundád is? - filózok el a söröm felett de csak elméleti síkon. Eszem ágában sincs tönkretenni az életét.
- Anyád jól van? Úgy értem... él és egészséges meg minden? - kérdezem hiszen a képei alapján sejtem hol lehetett az a koncert és ki volt a nő. Okinawán asszem, de nem biztos.
- Mevan?! - szakadok ki ahogy fáziskésve eljut hozzám a hír hogy még csak nem is kellett volna neki gyereket tudnom csinálni. Akkor meg hogy a fenébe sikeredett? Istenek, valamit nagyon tudok!

Rie Emma & Enzo @

-Nem véletlenül vagyok én is úgy felöltözve, ahogy -illegetem meg magam egy kicsit, ahogy széttárom a karjaim. A fűző, fekete blúz, színes haj és piercingek nálam is alap dolgok. Néha kicsit keményebbre veszem a figurát, néha meg egészen normálisan nézek ki. Mivel anyám is hasonlóan nézett ki, mikor felnőtt, hagyja nekem is, hogy úgy öltözködjek, ahogy akarok, amíg nem keveredek túl nagy bajba és nem leszek kurva. De attól nem kell félteniük, annyira nem vagyok elvetemült, bár nincs nekem semmi bajom azokkal akik ebből élnek. Nagyon is tisztességes emberek szoktak lenni, nem egyet ismerek közülük.
-Értem én, hidd el, de nem tudhatta, hogy érdekellek-e vagy pont le sem szarnád. Inkább nem kockáztatta meg a könyörgést. Amúgy sem maradtál még le semmiről, rengeteg időm van még veled, ha ebben is rád ütöttem -vonok vállat. Nagyon is meg tudom érteni anyám álláspontját és amennyire lehetett igyekezett így is jó gyerekkort teremteni nekem. Pedig voltak rossz időszakok, amikor egy nagyon ítélkető közegbe kerültünk és folyton kaptuk a szívatást, hogy miért vagyok félvér és hol van az apám. De hát nem nagyon tudtunk mit csinálni, és végül a falkám megoldotta nekem a problémát, amint elkezdtem velük lógni, rögtön nem mertek nekem beszólogatni, azóta anyámnak sem kell aggódnia miattam. Elveszem a sört és meghúzom, jól esik ilyen melegben.
-Azaz, pontosan -értek egyet és beljebb megyek körbe nézni, miután lerúgtam a bakacsomat az ajtóban. Japán szokás, nem megyünk be cipővel a lakásba. Amikor megunom, lehuppanok mellé a kanapéra és keresztbe teszem rajta a lábaimat. Nem vagyok és sosem voltam szívbajos jelenség és szeretem a testi kontaktust, ami alól az ismeretlen apám sem kivétel.
-Passz, nem mertük kipróbálni, ötletünk sincs, mi történne -Mondjuk nem is nagyon kerestük vagy kérdeztünk utána, pontosan mi is vagyok vagy milyen szabályok vonatkoznak rám, csak úgy csináljuk, ahogy éppen kijön és ami jónak tűnik, de egyelőre jó volt eddig.
-Ahha, öregszik, meg minden, de jól van, él és virul. Talált magának valakit az elmúlt tíz évben vele volt, most múlt nem rég ötven éves -mesélek, gondolom azért valamilyen szinten érdekli a dolog, mégha csak egy menetre voltak is együtt. Anyám boldog, nekem jó az életem, mindenki nyert, már csak apucinak kéne megszoknia, hogy van egy kölyke is. A kifakadására elnevetem magam, de nem is kicsit.
-Így igaz! Később derült ki, de nem is bánja annyira, én is bőven elég vagyok neki -vigyorgok rá szélesen az összes fogamat megmutatva, milyen szépek. Élvezem, ha valakit sokolhatok és most nagyon is sikerült.
-Van még kérdésed fater? -billentem oldalra a fejem.

Rie & Enzo

Wretched and divine

- Jah hát legalább ebben is akkor rám ütöttél, és nem anyádra. Vagy várjál csak. Asszem ő is rohangált fűzőben meg miniben, máskülönben nyilván nem moccantam volna rá tisztességesen és nem lennél itt - gondolkozom el fennhangon, és a tesóm ki fog akadni ha ezt elmesélem neki. Mármint nem rendesen de sokáig bandáztunk együtt, bár azóta neki is van kölyke, de ő harapott magának, nem csinált mint én! Háháháháh.
- Jah hát mellettem kijár egy lökött nagynéni is, van egy húgom is, aki a húgom, és egyáltalán nem dugom - nevetek a saját szar poénomon, hiszen nem volt ossem olyan felhang köztünk mert tisztelem azt a kis pörgős nőstényt annyira hogy nem közeledtem felé sehogyan sem. Mármint egymáson szoktunk aludni meg minden de csak tesók vagyunk és abból is a legjobbak.
- De bazdmeg, pont mindenről lemaradtam mert így nem láttam a saját gyerekem felnőni, már csak a kész termék toppant ide elém, hogy szeva.... - morgolódok még egy keveset, ahogy ledöglök a kanapéra, mert lek lel üljek, ez egyszerűen sok nekem, nem lehet, és nem tudom, és amúgy is meg különben is, és teljesenpontosanéppenhogy!
Abban mondjuk igaza van, hogy van egy rakás időm megismerni meg együtt élni meg minden. Amit akarunk, de hát ez már csak ilyen.
- Érdekes kérdéseket vet fel az igaz, de úgy elméleti síkon érdekelne hogy mi lenne ha beharapnálak és egyszerűen az lennél, aminek születtél, bundásnak - filózok ahogy beleiszom a sörömbe, és alaposan meghúzom. Isteni folyékony manna, mennyei kenyér, gyöngyöző gyógytea.
- Nah ez jó. Legalább rendes életet alakított ki magának, utánam. Bár én még őutána is itt leszek, meg itt vagyok már így is vagy háromszáz éve - sóhajtok, mert annak ellenére hogy egy vén csataló vagyok még mindig igazán aktív életet élek. Vagyis csatafarkas. Imádok háborúzni. A második az volt a legkirályabb és imádom is az onnan való szuvenírjaim, és a kis tigrisem a garázs mélyén. Nagy kincs ám, és behozatni sem volt egyszerű. De lelkesen bütykölöm heti szinten valami miatt.
- Hátdebazdmeg... ez totál kész.... ha meddő valaki akkor meddő, nem hiszem hogy azon múlik hogy farkas vagyok-e vagy sem - ez nekem még mindig totális döbbenet.
- Há hogy a tökömbe ne lenne! A teljes életművedet hallani akarom - kapcsolok be egy kis háttérzajt a karórámról. Imádom a technikai mütyűröket, és sokszor szöszölök ilyenekkel hogy kitaláljam hogyan tudok mindent egy helyre aktiválni és abszolút okoslakásom van.