Hogy a katonák ilyen borzalmasan idióták tudnak lenni... Nem kértem mást, csak hogy értesítsenek, amint megjelenik az a félreismerhetetlen hajó a kikötő közelében. Hát nem vártak, amíg be is futott a hajó és a kapitánya már személyesen vár?! Komolyan... Ha azt mondanám nekik, ugorjanak a kútba, nemhogy megtennék, hanem egy csirkét dobnának bele.
A sétapálcám hangosan és sietős ritmusban kopog a folyosón, ahogy igyekszem a tárgyalóba találkozni az üzletpartneremmel. Kabátom hosszú hátulja csak úgy lobog utánam, amint végre befordulok a megfelelő ajtóhoz, és mindkét szárnyát egy erőteljes mozdulattal tárom szélesre. Ahogyan vártam a kalóz már várt és ahogy elnézem, el is foglalta magát az italkészletemmel. Pedig az az átlag ember szeme láttára ismeretlen helyen pihent gondosan elzárva. Nem is ő lenne, ha már nem dézsmálta volna meg. Utánam két szolga zárja kulcsra az ajtót, azt legalább már megtanulták. Ez egy fontos üzlet -már amikor üzletről van szó a megbeszéléseink során- és mindig a legnagyobb diszkréciót igényli. A kormány és a királyi család nem tudhatja meg, hogy egy kalózzal is tartom a kapcsolatot, jobb nekik a boldog tudatlanság. Ha a kapitány bandája meg akarna támadni, az itteni katonákat seperc alatt elsöpörnék, én meg egyedül csak nem állíthatok meg egy teljes sereget... Ahhoz túl szép a hajam.
-Üdv itt, Kalóz -vigyorgok rá szélesen, hiszen ez a fajta bánásmód megszokott köztünk, már amikor nem akarok elvágni a torkát, mert az agyamra megy.

Prince and Pirate

Wretched and divine

Kényelmesen ringatózik a hajóm a kikötőben ami kivételesen angol zászló alatt jött és nem is háborgatott minket senki, pedig aztán kitettünk magunkért rendesen és tisztességesen megvámoltunk egy spanyol és egy francia hajót. Az embereim boldogan ünnepelnek ak ikötőben, míg én a kalapomat a fejemre emelve indulok el hogy találkozzam Port Royal kishercegével, hogy a további szoros együttműködésünk részleteiről beszélgethessünk. Mert hogy lesz itt még szükségünk egymásra és nem akarom hogy a kapcsolat megromoljon.
A városka meglehetősen csendes és nyugodt, ami azt jelenti hogy nem vártak ma engem és nem készülnek a látogatásomra sem. Ez jó, legalább lesz lehetőségem meglepni a hercegecskét, és zavartalanul besétálok a gyönyörű házba hogy itt várjam meg.
Kiszolgálom magam és a dolgozószobájába megyek hogy fosztogassam kicsit a jóféle portói rum készletét. Tudom hogy valahol ott rejtegeti és a herceg székébe telepedve keresem a rejtekhelyet de sólyom szemeimmel hamar kiszúrom, és ki is bontók egy üveget. Visszadöglök a székébe és felteszem a lábam amíg várakozok. A pisztolyom a kezem ügyében hiszem ki tudja ki törhet rám.
Mikor megpillantom a lendületesen érkező alakot elmosolyodom.
- Késtél, Kisherceg - állapítom meg ahogy meg sem moccanok a kárpitozott székéből.

Máskor szeretek jó előre felkészülni ezekre a találkozókra és pontosan ezért szoktam általában kikövetelni a pontos időt a Kalózból, vagy meghagyni az embereimnek, hogy szóljanak, ha megérkezik. Olyan nehéz jó személyzetet találni mostanság, természetesen nem szóltak időben, így most rohannom kell. Pedig a drámai belépőt szeretem a leginkább, de arra fel kell készülni, így most csak az egyszerű, de nagyszerűt választottam helyette.
Bevágódom és persze máris elámulok rajta a lehető legkevésbé láthatóan, de hát mit csináljak, ha olyan szexi módon terpeszkedik az asztalomon! Bah, figyelj már magadra, mielőtt nyálat kezdesz el csorgatni.
-Tudom, a személyzet és a katonák elmulasztották érkeztedet bejelenteni, amit egészen biztosan ki fogok vizsgáltatni. Nem várathatom meg a mi fontos vendégünket -lépek közelebb egy szemérmetlen mosollyal, de hát szeretek ugrálni és táncolni a határon, ameddig elmehetek és nézni, ki meddig és mennyire bírja. Persze vannak kivételek, akin látom, hogy nagyon nem bírja az ilyesmit, békén hagyom, de olyan érdekes nézni, mikor vesztik el a hidegvérüket a gazdag nemesek. A Kalóz mindig túl jól bírja, amitől néha én megyek a falnak.
-Látom már a titkos italkészletemet is megtaláltad. Mondanám, hogy szolgáld ki magad, de úgyis megtetted -intek a rejtekhely felé, amit felfedezett és fel lábbal, csábítóan ülök fel az asztal másik szélére. Van még egy szék, de minek használjam, ha így sokkal nagyobb hatást tudok rá gyakorolni?
-Nos akkor, beszéljünk üzletről -invitálom, ahogyan magamnak is töltök a rumból. Meg kell hagynom, jó ízlése van, a legjobb üveget választotta ki a készletből.

Prince and Pirate

Wretched and divine

Kényelmes háza és irodája van bár rohadtul nem kéne itt lennem, ezt minden egyes szembejövő arcán világosan láttam. Helytelenítik hogy a kalózok vezetője szabadon jár kel a hercegi házban méghozzá büntetlenül, de senki nem tudja ki is vagyok én igazán. A nevem ismerik, de az csak egy álca, az igazi valóm nem derülhet ki hiszen akkor nem lehetnék az aki vagyok. A kalózok rettegett királya. Tortuga ura. A hercegecske is csak úgy tudja hogy elég befolyásos kalóz vagyok és van szavam Tortuga ügyeiben. Micsoda muri lenne ha megtudná, de nem kockáztatok.
Figyelem ahogy szinte berobban és felé libbentem tollas kalapom, ahogy üdvözlöm.
- Micsoda hanyag személyzeted van, szinte már sajnállak érte. Bár, ebben igazad van, nem éppen tanácsos engem megváratni, mert az rossz hatással van a rejtett rum készletedre. Bár be kell valljam elég kreatív megoldás volt, de tudod gyakorlott fosztogató vagyok, tudom mit hol keressek - nevetek fel ahogy szóvá teszi hogy megtaláltam a rumot és kiszolgáltam magam, de még csak mértékkel iszom. Figyelem ahogy az asztalra telepszik, félig felém fordulva és elhúzom a számat. Olyan messze van, de a világ minden kincséért sem mozdulnék meg.
- Az üzlet unalmas. Nem akarok az üzletről beszélni még, arra ráérünk később is. Inkább beszélgessünk egy kincses térképről - lökök felé egy henger formájú pergament ami a legújabb szerzeményem. Kalózokhoz képest művelt vagyok, hiszen tudok írni olvasni és mindenol ott hagyom a kézjegyem.

Nagy lendülettel érkezem meg és már vigyorgok is rá sejtelmesen, be nem vallanám, de néha üdítő a nyers és szókimondó társasága a sok udvari felszíneskedés után. Persze remekül lavírozok a nemesek világában, de olyan unalmas tud lenni egy idő után.
-Nehéz jó személyzetet találni, főleg ha becsületes fajtából kell válogatni, mert a nemesség figyeli minden mozdulatom. Remélhetőleg eléggé meg tudom őket fenyíteni, hogy legközelebb már ne így legyen. Addig is kérlek, ha várnod kell, legalább ne a legjobb italomat fosztogassad, amit különleges alkalmakra tartogattam -Őt ismerve abból az üvegből nem fog már sokáig maradni bármi is, szóval addig én is iszom, még ha nem is bírom annyira az alkoholt, mint ő. Egyetlen egyszer próbáltam annyit inni, mint ő, soha még egyszer azt a fejfájást, amit másnap reggel tapasztaltam.
Tudom, hogyan szokott rám nézni, mindig észreveszem, az ilyen pillantásokat, hiszen nők és férfiak is rendszeresen keresik a társaságom és a kegyeimet ilyen téren. A saját ágyamat viszont kevesekkel osztom meg, az csakis az enyém. Talán ezért is játszom rá olykor a testbeszédemre, sokan olyanokra is igent mondanak, amire nem akarnak, ha egy szép test tárulkozik fel éppen nekik.
-És mit akarsz tőlem ezzel kapcsolatban? -veszem fel a térképet és széthajtogatva óvatosan, belepillantok. Felismerek néhány szigetcsoportot rajta, meg egy jelzést egy részen, ami már nem rémlik. De mi lehet ott, amiért csak úgy elém tárta ezt az információt?

Prince and Pirate

Wretched and divine

Kényelmesen várakozok, és nem is telik sok időbe hoyg meghalljam csizmája szapora kopogását, mintha csak sietne hozzám. A velem való találkozás mindig élvezetes, neki is. Ezt már azt hiszem párszor bebizonyítottam neki, és örömmel teszem meg minden egyes más alkalommal is.
Csak nevetek a tirádáján, hiszen a jó személyzet az fontos, én is csak minőségi anyagot viselek el magam körül és alaposan kiválogatom a legénységem. Nem szolgálhatnak a hajómon mindenféle népek, csak a hűséges jól bevett tengeri patkányok. Az én hajóm legendás már a kalóz körökben és ezt a hercegecske is tudja, hogy jobb ha ajtót nyit ha az én zászlóm hajózik erre. Akkor senkinek nem esik bántódása.
- Nehéz dolog, de talán még egy ilyen hercegecske is meg tudja ugrani, nekem sokkal nehezebb a dolgom a legénységgel. Miért ne? Ezek a legfinomabbak. Akkor máskor hagyj elő nekem rumot és akkor nem fogok keresgélni unalmamban - vigyorgok pofátlanul, amíg közelebb jön és tölt magának. Felé nyújtom a poharat mint egy koccintásra. Aztán meg a térkép tekercset lököm felé, de direkt hamisítottam egy kicsit rajta nehogy lemásolja és jó koordinátákat adjon meg valakinek.
- Nos igen, valóban akarok valamit. Egy hajót a sajátom mellé, amivel teljes biztonsággal hajózhatok el a spanyol vizeken. Embereket szerzek én. Veszélyes az a vidék, és a kincs túl nagy ahhoz hogy egyedül vágjak bele. Ha nyolcvan-húsz arányban osztozunk is, kétszer olyan gazdag lehetsz mint most - adom elő a mondandómat ahogy kissé előrehajolok az asztalon keresztül. Várakozóan figyelem nemes, szép vonásait és tökéletes ívű ajkait és tudom micsoda vággyal telve tudja ejteni a nevem. Hm, lehet hogy még fogja is.

Nem hagyhatom sokáig magára a kalózt, még ha nagyrészt meg is bízom benne, mert még a végén olyan dolgokat derít ki rólam vagy a nemességről, amikhez a legjobb jóindulattal sincs semmilyen köze és jobb, ha nem nyúlkál a cuccaimhoz. De persze már kitúrta a legjobb italomat a titkos rekeszéből, mire megérkezem, mert használhatatlan egy csürhém van és nekem még csak nem is kalózokkal kell az ügyeimet intéztetnem.
-Megoldom, nem kell értem aggódnod, hiszen ismersz. Ha kint hagyok neked bármit, akkor azt meg mások fogják megdézsmálni. Nem csak téged fogadlak itt, akit itallal szoktam kínálni -piszkálom meg egy kicsit a hiúságát, hiszen nem ő az egyetlen jóképű férfi, aki meg szokott itt fordulni és szoktam az illetővel flörtölni. Istenem, de jók tudnak néhányan lenni az ágyban, és mivel nem nővel csalják a feleségüket, tulajdonképpen nem is számít ez házasságtörésnek. Érdekes megcsavarása ez a szabályoknak, de már csak így működik a világ. Komisz mosolyra húzva a számat koccintok vele, majd fel is hajtom a poharam tartalmát. Úgy érzem, kelleni fog a további tárgyaláshoz vele.
Megnézem a térképet, amit felém lök és alaposan végigtanulmányozom. Biztos vagyok benne, hogy nem az eredeti állapotában látom a pergament, annál óvatosabb a kalóz, de nem hibáztatom, én is az lennék. Nálunk életek és vagyonok múlhatnak egy-egy apróságon vagy óvatlan lépésen és szeretünk minél több lehetőséget hagyni magunknak.
-Érdekesen hangzik az ajánlat, de nekem is van hozzáfűzni valóm. A legénység felét a hajó mellé én adom, de nem kall aggódnod, nem olyanokból fog állni, akiket itt láttál, annál hozzáértőbbek. Harminc-hetven arányban osztozunk és megyek veled én is. Régen kalandoztam utoljára és rám fér egy kis izgalom -Ha igaza van és nem csak áltat valamivel, akkor ott akarok lenni ezen az úton. Legalább kicsit kiélvezhetem a társaságát és talán az ágyát is.

Prince and Pirate

Wretched and divine

Unatkozom amíg nem jön, így hát szépen és módszeresen kifosztom rejtett rumkészletét és átlapozgatom az asztalán heverő iratokat is, hiszen nem árt ha tisztában vagyok a magánlevelezésével és hogy kikkel üzletel még rajtam kívül. Nem vagyok önző, nem akarom én kisajátítani, úgyis mindig olyan édesen rohan hozzám, nehogy valamit megrongáljak, de csak pihentetem csizmás lábam az asztalán, és iszogatok, és játszadozok egy pennával. Mert megtehetem, és mikor beviharzik csak elnevetem magam, hát nem valami hatékony egy személyzete van meg kell mondjam. A legénységem lassan sokkal különb és ahogy csábítóan elfoglalja az asztalt elvigyorodom. Kalózos, szexi mosoly. Nagyon tudom hogy mivel lehet levenni a lábáról, és azt is hogy nem fog tudni nekem ellenállni, ha már egyszer itt vagyok, és megforgatom párszor abban a szép csipkés ágyneműjében.
- Jó ez igaz, de akkor meg ne reklamálj ha megkeresem és kiszolgálom magam, mert szeretem a jóféle rumot, és már az ereimben is ez kering - mosolyodok el, de nem veszem fel a csipkelődését, hogy mással is találkozik. Én is találkozok elég sok emberrel, és van akit megkívánok és meg is szerzek. Nőket és férfiakat is, nem mindig van rá lehetőségem hogy válogassak.
- Nahát, randevúzol másokkal is? Micsoda dolog ez kérem, legalább olyan laza erkölcsűek mint én? - vigyorogom el, hiszen én a gátlást nem igazán ismerem még hírből sem. Ha kell valami/valaki akkor elveszem és kész nem csinálok belőle túl nagy ügyet.
Figyelem ahogy a térképet nézegeti és biztos lehet benne hogy nem ezek az egészen pontos koordináták, de azt nem adnám a kezébe. Noha valamennyire bízom benne, annyira nem hogy ezt megosszam vele. Ahogy ki akar javítani felnevetek és megmozgatom az ujjamat előrre.
- A-a. Nem kishercegnek való utazás az amire készülök. Huszonöt - hetven és nem jössz, de adhatsz embert - megyek bele a játékba hiszen ha nem alkudoznék nem is én lennék. Sejtésem szerint a vége az lesz hogy ő jön és az emberei nem, az arányokon még nem véglegesítünk.
- Egyébként is, miből gondolod hogy kibírnád? A hajón nincs személyre szóló személyzet aki megcsinálja a hajat és lereszeli a körmödet... - piszkálom mg ezúttal én ahogy előrehajolva az ujjam köté csavarom az egyik szőke tincsét.