Zack and Zhave

Wretched and divine

Az van hogy adott itt ez a kis tábor, és adott az, hogy én itt vagyok, egy kibaszott nyári táborba. Oké, hogy tehetségkutatósok sorsoltak ide be, és Tessa beszélt rá hogy jöjjek el, de akkor is. Nézzetek már rám az istenit, tipikus táborozós srácnak tűnök? Mindegy, lecuccoltam és most felfedezem a környéket, szokásos fekete, láncos, laza szerelésemben, a gitárral a hátamon, mert hát ilyen alakok közt hagyjam ott?! Az egyik gyerek pont úgy nézett rám, mint aki még nem látott fehér embert tucatnyi tetoválással. Az erdő felé sétálok, és rágyújtok egy cigire, ez kell nekem. Apámék pont leszarjék hogy ezzel ölöm magam, mert amíg cigizek legalább csendben vagyok, és nem őket szekálom valami hülye hóbortommal. Mert van egy pár azért. És többnyire egészen jól is veszik, de persze lehetne jobb is. Na mindegy, nincs okom panaszra. Beleszívok a cigibe és az egyik lelógó faágra telepszem, ahogy neki támaszkodom, és a gitárt magam mellé teszem. Kellemes környezet, nem is az de én ehhez nagyon városi gyerek vagyok, és még térerő is alig van! Mi a faszomért nincs rendes wifi hálózat? Ehh mindegy is. Inkább puffogok ezen egy sort, mikor meglátok tőlem nem messze egy hasonló stílust mint én. Na, ez már nem rossz. Felkapom a gitárom, mindig is szerettem a hasonszőrűeket és felé indulok, de megtorpanok ahogy megfordul és rám néz. Magamra nézek. Mivan?! Felé haladok és megállok előtte, döbbentek kissé.
- Te meg ki a halál vagy, haver? - teszem fel a kérdést, miközben végigmérem. Eszem megáll, pont mint én. A haja, a szemei, az alakja és a tetoválások... Mi az isten folyik itt?! Valaki magyarázza meg.

Zack and Zhave

Wretched and divine

Anya szerint jó lesz, kell a jellem fejlődésemnek. Persze, annyi sztriptíz előadást láttam, hogy ez a kis ujjamból kirázva is , de mennie kellene, hát köszönöm… Kiszöktem a táborból, még nem foglaltam el a helyemet, egyelőre a megfelelő helyet kerestem, és meg is találtam, a többiek már becuccoltak, de én nem bírom a nyüzsgést, idekint, egy széles, lapos sziklán ücsörgök, mellettem a gitárom, és a legújabb tetoválásom tervezgetem, a szöveg könyvembe persze. Batman legyen? Ezen filózva támaszkodom meg a karjaimon, és hunyom le egy kicsit a szememet. Jól esik a csend, és, hogy egyedül lehetek a gondolataimmal. Az árnyéknak hála a fekete ruháim sem sülnek rám, motoros dzseki, egy fekete atlétával, a hajam két oldalt felnyírva, középen hosszúra hagyva, és egy nagyon kényelmes bakancs, olyan igazi taktikai surranó. Drága volt, de erre vágytam elég rég óta.
A farmerem itt-ott szaggatott, és lóg rajtam némi lánc, még szerencsére nem kellett hozzá nyúlnom, de tudom, hogy nagyot lehet vele ütni verekedés közben is. Azért, kerülöm a harcot, annak ellenére, ahogy kinézek. Épp jelez a telefonom, hogy vissza kéne menni, mert a ház beosztás most kezdődik, így felkelek erről a helyről, ez lesz az én titkos kis búvó helyem, ha nem akarok részt venni bármin, akkor ide jövök. Nincs szükségem arra, hogy bátorságot szerezzek az emberi kapcsolatokból.
Nyújtózkodom, de a közeledő hangokra megfordulok, és döbbenten pillantok…rám? Pislogok, mint aki szellemet lát, a deck kipottyan a számból, és döbbenten tátom ki a szám, nem akkorára, mint a bécsi kapu, csak egy ilyen… te ki a franc vagy ember?!
Az egyik szemöldököm felvonva, lépek közelebb hozzá, mint aki nem hisz a szemének, majd amikor megszólal?! Húzom ki a hátam, és rázom meg a fejemet.
Felé nyúlok, hogy megcsípjem a karját, legalább. Ez… mi a franc?! Elindulok fél körben, és őt figyelem, az se érdekel, ha egymással szemben pantomímezünk, de ez mi a franc?! Túl sok volt a füves cigi? Pedig a gyengébbikre gyújtottam rá.
- Ezt én is kérdezthetném tőled, haver… Én Zack vagyok, de te?! Őrület! – suttogom halkan.
Ha tudom, újra megcsípem, ezúttal a hasa környékét, tuti nem álmodok?!
- Te….? – halkulok el, és ha tudtam, körbe jártam, ez döbbenet! – Mi a franc?! – ledöbbentem, igen.

Zack and Zahve

Wretched and divine

Az isten háta mögött vagyok kettővel, és már önmagában ez is idegesít, az meg még jobban hogy alig van térerőm és nem tudok a haverjaimmal lógni minden este ahogyan otthon tettem. Persze, ez jó lehetőség és apám nőjének igaza is van hogy jöjjek el ide, és elég jól bírom a fejét. Még nem akartam elüldözni, ő meg nem akar nevelni és így egészen jól tudunk együttműködni és apámnak sem lehet rám panasza.
Most viszont ahogy itt dohányzom, ismerős stílusú alakot pillantok meg, és mint mindig most is a magamfajtát keresem, de én magam sem vagyok felkészülve arra amit látok. Magamat nézem, vagyis egy rám kísértetiesen emlékeztető alakot. A döbbenet túl, némi agresszív kíváncsiság is tombol bennem, és azonnal tudni akarok mindent, mint mindig.
- Én kérdeztem először, haver. Ki vele, ki a franc vagy?! - förmedek rá, ahogy a cigimet is elejtem, és válaszokat várok. Ahogy én, úgy ő is döbbent, és felém nyőlva megcsípi a karom, ami nem rossz ötlet amúgy.  Érzem az érintését, és valami furcsa érzés kerít a hatalmába.
-  Faszodat csipkedd, ne engem! - lököm el a kezét, ahogy a hasam felé nyúlkálna. Csak egy vékony atléta és szétnyitott dzseki van rajtam, de ettől még nem érinthet meg csak úgy mindenki, akinek kedve támad rá!
- Zahve Blackmoore vagyok, zenész. Na és te? Mit keresel ebben a táborban? Miért nézel ki úgy mint én?! Mikor születtél, hol - teszem fel a további kérdéseimet neki, mert mindig nekem kell hogy igazam legyen. Én vagyok, aki kérdez és válaszokat kap. Most is ezt akarom.
- Jó, oké. Ez valahol nyilvánvaló. Mindenesetre lesz egy kellemetlen köröm apámmal, de ezen felül.... fasz se hitte hogy van egy ikrem - merengek el zaklatottan.

Zack and Zhave

Wretched and divine

Összezavarodtam, és egyébként is inkább konfliktus kerülő vagyok, nem szeretem a balhés alakokat. Általában a külsőm, és a pillantásom, vagy egy-két leszerelő beszólásom, távol tartja azokat tőlem, akik netán meg akarnának verni. Ez, eddig stimmelt is, eddig. Amíg nem találkoztam vele, ő… elég agresszív.
Látom, hogy nem fog tágítani, amíg nem válaszolok.
- Zack Whitemoore -– vonom meg a vállamat. Ahogy rám pirít, észbe kapok ,és elhúzom a kezemet, pár lépést hátrálok csak. A szöveg könyvem szorongatom fél kézzel, mert az a kezemben maradt, miután megzavart abban, hogy össze szedjem magamat innen, és tovább álljak, hogy ott legyen a beosztáson.
- Tanulni jöttem, fejlődni. – válaszolok a további két kérdésre is, hogy mikor születtem, és hol, aztán kíváncsian pillantok rá.
Hitetlenkedve rázom meg a fejemet, nem szimpi, túl agresszív, túl mocskos a szája, és… megrémít, hogy hasonlít rám, és a tetoválásokat is felfedezem rajta, már ahol látszanak.
Teszek pár lépést hátra, és a táskámhoz lépek, meg a gitár tokomhoz.
- Örülök, beszélgess csak el apáddal, nekem dolgom van. – ilyen vagyok, menekülök igazából, konfliktus kerülő vagyok, és valamiért úgy érzem, hogy mellette veszélyes tartózkodnom.
Sarkon fordulok, és sietős léptekkel indulok el a tábor felé. Talán le hagyom, talán nem, nem tudom, de egy fának döntöm a hátamat, és remegve túrok a hajamba. Tényleg, van egy iker testvérem?! Miért nem mondta el anya?
Ellököm magamat a fától, és visszafordulok, tanácstalanul állok az ösvény közepén, beszélnem kellene vele? Nem! Nem tudom, hogy mi tévő legyek. Így inkább folytatom a menekülést, vissza megyek a táborba, és megtudom ,hogy melyik szobába osztottak be, az alsó ágyat foglalom el, nem kerütlem bele egyetlen csapatba sem, ezér kerültem ebbe a házba. Holnap lesz egy meghallgatás, ott döntik el, hogy mi lesz velem. Valaki… még pedig tudom, hogy ki az a valaki, beküldött egy hang anyagot a tábor vezetőknek tőlem, nem tudtam róla, csak amikor megmondták, az imént, hogy kíváncsiak, hogyan érvényesülnék, gitárral, vagy énekelve? Hát, nem szeretem a rivalda fényt, a gitár és én jól megvagyunk.
Be hoztam az sima és basszer elektromos gitárom is, az erősítővel, és a sima akusztikus gitáromat is. Én biztos, hogy nem fogok énekelni. Az akusztikusat hangolom, az ágyam közepén ülve.
Állítólag hamarosan megérkezik a csapat mentor is, minden ház kapott egy saját mentort, nagyon remélem ,hogy normális, és meghallgat engem is, hogy mit szeretnék.
Egy mély hangra leszek figyelmes, és gyorsan felhúzom a fejemre a fejhallgatómat, és egy korábbi gitár szólom hallgatom újra, és fel lapozom a szöveg könyvemet, így ha ki zárom a környezetemet, mintha itt sem lennék, akkor előbb utóbb, békén hagy ugye?

Zack and Zahve

Wretched and divine

Totál ki vagyok borulva ezen hogy úgy néz ki mint én! Nem kell agytrösztnek lennem hogy kiderüljön az igazság, és elég szar filmet láttam már ahhoz hogy tudjam. Ikrek vagyunk. De mégis mi a faszomért nem szólt nekem senki erről??
Válaszokat akarom, és rámenősen követelem is azokat, leginkább tőle, mert ő áll előttem és rajta tudom számon kérni. Feltűnnek apróbb különbségek is lassan, de ettől függetlenül még nem tesz boldoggá a tudat.
Van. Egy. Kibaszott. Ikrem.
Nekem.
- Zack Whitemoore, gondolom, semmi köze nincs a jellemünkhoz a nevünknek, hogy Black and White - húzom el a szám kelletlenül, mert értem a szarkaszmust az egészben. A sornak kurvanagy fintora hogy még a nevünk is ellentéts, és úgy hiszem nem leszünk első pillantásra országos spanok. Bár ki tudja? Báááár ahogy elnézem eléggé szerény és nem olyan balhés mint én akiről süt hogy szereti a balhét és ha történik valami körülötte.
- Ahha. Persze. Mi másért? Gondolom, te sem számítottál rá hogy itt fogsz pofára esni az ikredben - teszem hozzá kicsit szárazon, mert ez övön aluli ütés volt az apám részéről. Mondjuk amennyire ide se akartam jönni...
A válasza ismét kinyitja a bicskát a zsebemben hogy csak beszélgessek az apámmal.
- Jah hát örülök hogy neked ez olyan kurva természetes és nincsenek kérdéseid az anyád felé hogy mi a bánatom faszért nem mondta el hogy van egy ikred. Értem én, értem. Ch... - ciccenek fel, és hátat fordítok neki. Idegesen túrok a szebembe egy cigi után és elszívok két szálat mire eléggé elmúlik a kezem remegése hogy felhívjam apámat és ráömlesszem a haragom amiért nem mondta el. Végül átadja a telefont a nőjének. Valamennyire neki sikerül lehűtenie a fejem és értelmesen beszélni a fejemmel. Valamelyest jobban is érzem magam és így elnyargalok hogy ne maradjak le a beosztásról, és megtalálom azt a faházat is ahová beosztottak. Zack... Zenehallgatásba menekül, én meg lecuccolok. Nincs sok cuccom egyébként, és feldobom hab testem a felette lévő ágyra, már csak azért is. Nem zavar hogy magasabban vagyok, én ha alszom, mindenhol alszom. Még ketten jönnek a szobába, akik szintén nem keveredtek be egyik csapatba sem, de épp ettől leszünk mi egy jó csapat. Nem vagyok hajlandó foglalkozni azzal hogy egy gyáva kukac a hasonmásom.
Hamar összespanolok a többiekkel. Dobos és gitáros. Én is gitározom, de nem halok bele ha nem kell. Szívesen hallatom a hangomat és imádok karaokézni. Meg az otthoni bandám is szerettem. De elvileg nem kizárt hogy kettőt toljak egyszerre. Az én energiámmal? Sima liba.
Hozzávágok egy kispárnát Zackhez.
- Hé! Nyilatkozz légyszíves te is. Megbeszéltük hogy bandává alakulunk és nem szólóban toljuk. Mi a mesterséged miben is vagy jó? Ritmus vagy basszus? - kérdezem tőle.

Zack and Zhave

Wretched and divine

Honnan tudjam, hogy mi közöm van hozzá? Annyira klisés lenne, hogy az ikremmel pont itt találkozzak, egy táborban, hiszen erről még filmek is szólnak. Csak… ez nem indul olyan fényesen.
A megállapítására csak megvonom a vállamat, és elindulok minél messzebb tőle.
Nem tudok teljesen odafigyelni a beosztásra, és azon jár az agyam, hogy hogyan hívhatnám fel anyát, hogy ne akasszam ki, és ne legyen még több problémája.
- Hát, azt se gondoltam, hogy ikrem lenne… nemhogy apám. – menet közben motyogom ezt inkább már az orrom alatt. Nekem ez sok, én nem vagyok az a fajta, ki egyből a világba kürtöl mindent, át kell gondolnom, és megfontoltan kell cselekednem. Az, hogy sok nő közt nőttem fel, megtanította arra, hogy megfontolt legyek, és nem tetszik, hogy a helyzetről ennyi káromkodással tűzdelt szóval beszél. Hát, még hogy anyát is bántani meri, szavakkal.
Biztos oka volt így tenni… Haza szeretnék menni, de tudom ,hogy nem lehet, mert sokba került ez a tábor anyának, és a barátnői is be szálltak.
Elvileg azért küldtek ide, hogy bátrabb legyek, és merjem használni a hangomat, és a tábor végén úgy is lesznek tehetség kutatók, így nagyobb lesz az esélye, ha felfedez valaki. Bele túrtam a hajamba, és hátra döntöttem a fejemet a falnak, és nyekkenve dőltem oldalra, amikor a párna az arcomban landolt.
- Mindkettő, de csak a basszus gitárom van itt, és éneklek is, de az nem fontos..- vonom meg a vállamat. A gitárral is tökletesen meg vagyok.
Nyújtom vissza felé a párnát, nem tudok ellazulni mellette, ideges vagyok a közelében, izgulok, és egyelőre még fel is zaklat, mert kő bunkónak tartom.
Most, hogy körbe nézek, veszem észre, hogy a felettem levő ágyba dobta be magát. Körbe nézek, van még hely, de az a sarok nem túl szimpi, azért nem mentem oda, ha most mennék oda, gyávábbnak tartana, joggal, de mikor is érdekelt bárki más véleménye? Másik szállást kellene kérnem! Nem… haza kellene mennem!
Ah, hogy még itt is egy szobában legyen velem!
Idegesen túrok a hajamba, és felkelek az ágyamról, menekülök, mint mindig. Friss levegőt kell szívnom.

Zack and Zahve

Wretched and divine

Én... nem, ezt nem. Ezt kurvára nem! Nem igaz hogy egy ilyen isten háta mögötti helyen ilyen nyomorult titokra kell bukkannom, és még az is nehezemre esik hogy lehiggadjak és nyugodt fejjel gondoljam át a dolgokat.
Ránézek hideg kékes szürke szemeimmel és utána nézek ahogy megfutamodik előlem, és a beszélgetésünk elől. Na persze.
- Hát már pedig valaki bedobta a húszast hogy kipottyanjunk, ezt azt hittem kézenfekvő. Tudod hogy meg ez, vannak a méhecskék, rárepülnek a szexi virágokra és bumm.... - gesztikulálok kissé drámaian ahogy megtorpan, de tovább halad.
- Hát fasza bazdmeg - hörrenek fel ahogy rágyújtok és remegős kezembe veszem a cigisdobozom helyett a telefonom. Kikeresem apám számát és hosszú velős beszélgetést folytatunk le és apám nőjének sikerül valamelyest lenyugtatni hogy ne akarjak üvöltözni mindenkivel és belátom hogy Tessánál van a pont. Utálom ha nem tombolhatok kedvemre de...
Nehezen szedem rendbe magam ahogy elindulok megkeresni a szállásom és nagy meglepetésemre ő is ott van. Meg még páran, akik olyanok inkább mint én és össze is spanolunk ahogy ismerkedünk. Szóba elegyedve alakulunk éppen egy zenekarrá és Zachhez vágok egy kispárnát.
- Király. Nos, éppen zenekarrá szerveződtünk és akkor megvan a basszer is. Nyugi nem kell énekelned ha nem akarsz, majd akkor én, de... ritmus is tudok lenni, azt hoztam el magammal - teszem hozzá és visszaveszem a kispárnám tőle. Az úgyis az enyém, de nem tudom miért menekül előlem. Mármint, ez furcsa változás.
- Miért menekülsz előlem Zach? - kérdezem ahogy kiérve a bungallónk elé, rágyújtok egy szálra.
- Félsz tőlem, vagy mi? - faggatom tovább ahogy kifújok egy füstöt.

Zack and Zhave

Wretched and divine

Bosszant, hogy ennyire nyílt és merész. Én talán azért nem vagyok ilyen, mert nők körül nőttem fel. Ők finomabbak, mindig is. Persze, más Rea. Ő… amolyan kiképző tiszt, ő tartja az edzéseket a lányoknak.
Viszont, össze kellene szednem magamat, mert nem azért dobták össze a tábor árát,hogy begubózva ücsörögjek. Mondjuk, senki nem mondta, hogy az ikertestvéremmel fogok összefutni. Mert ezek szerint, az. Kísérteties a hasonlóság, és kíváncsi vagyok ,hogy a tetoválásainkban is egyezünk -e és, ha igen, akkor , mégis hogy a fészkes fenébe?! Még csak vele se laktam, fel se hívhattam!
Igen, most kezdek kiborulni.
- Gitár, mindkettőben jó vagyok, basszerben és ritmusban is, de előbb hallgassátok meg, és aztán döntsétek el. – pillantok Zahvera, és összezavarodva rázom meg a fejemet.
Felkelek, és odakint állok meg, egyelőre a verandán, a táskámat is felkaptam, az most kelleni fog.
A srácok nem jönnek utánunk, pedig jöhetnének, hogy lefoglalják Zahvet. A három fokos lépcsőre ülök, és rá gyújtok a füves cigimre. Én tekertem, és szereztem, nem valami szar fejfájós cucc.
- Igen. – szívok bele – Bizarr ez az egész, hogy te és én… ikrek lennénk. A vezetéknevünk épp csak más, de Z-vel kezdődik a nevünk, és a tetoválásaink…? – húzom fel a hasán a pólót, ha tudom, ha nem nem, de ott állok már előtte és őt nézem.
- Csak rád nézek, és látom… a legdrágább metálos kiegészítők… - az enyémek közép kategóriásak, de irigylem őt, mert jól állnak neki, és mindegyik márkát külön-külön felismerem.
- Ha… ha bele gondolok, hogy nem is tudom ,hogy mit mondjak, jó? De nem fogom lebaszni anyát, nem fogok olyan csúnyán beszélni vele, ahogy te akarnál. Világ életében vigyázott rám, és mindent megadott, amit csak tudott. Egyáltalán nem tartom fairnek, hogy elfeleztek minket mint valami tárgyakat. Gyere. – ragadom csuklón, és a korábbi helyre megyek, ott volt térerő, rendesen.
- Felhívjuk, felhívom. – elmondom anyának, hogy itt van mellettem Zahve, a táborban, és percekig nem mond semmit, csak a zokogását hallom, a cigimet nyújtom Zacknek. Vele akar beszélni. Így odaadom a telefont neki.
Elmondja, hogy nem volt beleszólása, vagy ki toloncolják, és egyik fiát sem foghatja a kezében, a Blackmoore család elintézte volna, hogy egyetlen gyereke se maradjon vele. Mert anya csak egy sztriptíz táncos.
A sziklán ülök, és próbálom rendezni a gondolataimat.

Zack and Zahve

Wretched and divine

Teljesen ki vagyok ettől hogy eljövök egy kibaszott nyári táborba hogy zenészekkel lógjak és építgethessem a karrierem, és erre egy ikertestvért találok az első elcseszett napon! Mi a fasz ez az egész?! Mi történik itt? Ez az egész tábor egy egyetlen vicc! Nekem nem idegen az egész és hamar el tudok vegyülni bárhol a hasonszőrűek között mert elég laza vagyok és nem feszülök be mindenen, de ezen... EZ! Bazdmeg, ez kibaszott....
A faházaknál már szervezem is a bandát, mai bomba siker kell hogy legyen és innen hírnévvel kell elmennem, mert egy kibaszott Blackmore dolog. Nem adom alább, és már Zachet interjúvolom a család kapcsán. Nem vagyok a legnyugodtabb és nem tudok udvarias maradni.
- Remek, akkor meg is vagyunk. Jah mindenkit meg fogunk hallgatni, többek között engem is, mert lehet hogy egós vagyok de hát lássuk be, azért van mire - nevetek könnyedén a többiekkel ahogy egyetértenek velem. Aztán kimegyek én is Zach után a teraszra. Veszek egy mély levegőt ahogy megpillantom a levegőn.
- Elég para de tökre ki vagyok borulva! Ez kurvára nem fair és ha már ikrek vagyunk legalább szólhattak volna róla hogy amúgy helló, van egy ikred - sóhajtok fel ahogy rágyújtok és kifújom a füstöt.
- Milyen tetkóid vannak? Mutasd! - telepszem mellé és szemrevételezem. Hasonlóak, de vannak mások is azért. Nagyon para! Nem tudom mi a franc ez.
- Jah, egy kettő az, de a legtöbb second hand meg alter shop. Nem túl drága cuccok, csak a bakancsom. De az legalább minőségi és nem megy szarrá két hét után... Már két éve nyüstölöm - mutatom fel a lábbelimet, lustán. Súlyos darab de nagyon kényelmes, főleg már bejáratva.
- De mért nem? Neked is jogod lett volna tudni! Te nem vagy dühös? Hogy eltitkolták előled? Vagy jön a következő hogy de hát sosem kérdezted meg? Honnan kellett volna tudni hogy tegyük fel a kérdést hogy amúgy bocsi, de nincs véletlen egy ikrem? - füstölgök szószerint tovább de Zach nem nyugszik, és felhívja az anyját, én meg levegő után kapok mert erre nem voltam azért én sem felkészülve és dohogok magamban tovább.
- Na, nem! Ezt nem veszem be! Kurvára ne fogd rá az én családomra! Nincs.... - kezdek azonnal vádaskodni, mert ebben jó vagyok hogy pulykakakas módon neki megyek mindennek és mindenkinek. Aztán valahol elveszik a harci tűz hogy hallom anyám hangját. Egy olyan nőét, akit sosem ismertem és akit sosem láttam. Aki sosem volt az anyám hiába.... Hiába belőle jöttem ki. Nekem sosem volt anyám igazán, csak apám váltogatta a nőit és némelyik rövidebb hosszabb ideig volt jelen az életemben de egyik sem túl sokáig, bár a mostani egészen jól bírja. Őt még kedvelem is. Tessa egy kincs.
- Én.... na jó, kiborulok.... Mindjárt kiborulok! - dobom vissza hozzá a telefont mert nem bírom ezt tovább hallgatni és a hajamba túrok. Féloldalasan fel van nyírva a hajam, és így elég menő látvány vagyok és jól is érzem magam így. De most teljesen ki vagyok.

Zack and Zhave

Wretched and divine

Kiből mit hoz ki a fű… vagy mikor, milyen kedvem van, belőlem most egy kis bátorságot hozott elő, de ki tudja, hogy meddig fog tartani?
Anya meglepődik, amikor meghallja a felvezetés után Zahve hangját, hallom ,ahogy meglepődik, és elérzékenyül, de igyekszik tartani magát, és mindent elmond nekünk a telefonba, még ha a nehezére is esik, de megteszi. A tetoválásainkon is merengek,furcsa,hogy hasonlítanak valamennyire.
Amikor visszadobja a telefont felpattanok, és mogorván pillantok rá.
Nem lehet igaz, hogy így beszéltél vele, és hibáztatod! Nem tehetek róla, hogy a te faterod kő gazdag, és nálatok az a megoldás, hogy ha valami, vagy valaki származása nem tetszik, akkor azt undorító módon félre állítjátok! Ezt nem gondolom fairnek, nincs jogod anyát szídni! Ha úgy választanak, lehet, te lennél az én cipőmben… és tudnád… –elharapom a mondatot, és felszívom magamat, és még ezzel az alakkal osztottak össze egy szobába, és még bandánk is lenne, kellene lennie. Azt már nem!
Sarkon fordulok, és a vezetőhöz igyekszem, nem érdekel, kérvényezem, hogy tegyenek át másik szobába, vagy kint alszom az erdőben. Aludtam már sikátorban, nem lehet rosszabb.
- Nem akarok veled együtt alkotni semmit, akkor inkább alszom az erdőben! Nem lehet rosszabb, mint egy sikátorban! – rám is ragadt egy kicsi az indulatából, de ezt komolyan gondolom senki, de senki nem veheti a szájára anyát, és azt, hogy mekkora áldozatot hozott, értem. Kiborulok én helyette is, csak ne lássa senki. Ahogy a felügyelő házához tartok, egy kicsit megnyugszom, de nem sikerül dűlőre jutnom, nem engedik a költözést, és így bele kell törődjek abba, hogy velük, vele kell laknom. Ideje , beletörődni.
Az az egyetlen jó érv a házunk mellett, hogy saját fürdőnk van, mert a miénk van a legszélén, vagy… bánom is én miért, de ide került egy saját fürdő rész. Legalább nem kell fürdés után, a hidegben átvágnom az úton, ide a házig.
A többiek épp alváshoz készülődnek, amikor újra megjelenek, Zahve a fürdőben van, jó. Nem zavartatom magamat.
- Figyelj, szeretnék bocsánatot kérni a kiborulásomért, egyikünk se tehet semmiről, csak nem szeretem, ha anyát bárki is bántja, akár szavakkal ,vagy bárhogy. – dőlök a fürdő ajtajának, és a hajamba túrok. – Általában nem szoktam úgy viselkedni, de… most olyan érzelmi szarsággal találkoztam, amivel még nem. – vallom be, amitől kicsit jobban érzem magamat. Talán elfogadja a bocsánatkérésem, talán nem. Egyébként igyekszem nem megbámulni, olyan mintha a tükörképemet nézném, de mások a vonások, a grimaszok. Furcsa.

Zack and Zahve

Wretched and divine

Ez, ez teljesen kiborító. Nem is vagyok képes feldolgozni az információt. Nem, és nem, én... ezt nem.
Idegesen mászkálok és az sem segít sokat a helyzeten hogy hallom a telefonban annak a nőnek a hangját. Nem az anyám, nekem nem az! Hiába szült meg! Nem fogadom el, és ennek hangot is adok, és idegesen keresem a cigim a zsebeimben hogy rágyújthassak. Szinte remeg a kezem és csak többszörre sikerül az öngyújtómat is működésre bírnom.
- Mert szerinted én kurvára tudtam erről? Hogy kivel dugott az apám, amiből lettünk és micsinált vele? Soha egy kurva szóval nem beszélt erről, és őszintén szólva leszarom az ő egész életét, meg nőit meg minden szarját. Hagyta hogy éljem az életem, ennek az eredménye hogy zenélek és itt vagyok. Kurvára magamnak hoztam össze! Lehet, nem tudom, de akkor sem hiszem kedvesebb lennék vagy kevésbé idegbeteg... Mittomén Zack, érted?! A semmiből esik rám hogy van egy ikrem. Aki neked az anyád, nekem egy kőidegen! - fakadok ki én is ahogy nekem esik, aztán ott hagy. Hát menjen, menjen is a bánatos faszomba, engem aztán nem érdekel.
Visszacsörtetek a házikóba és ledobom magam az ágyra hogy kifújjam magam. Szerencsére a többiek csevegnek és sikerül engem is bevonni és kicsit elterelni a figyelmem, így képes vagyok kevésbé idegbeteg lenni és még nevetni is velük. Senki nem mondta hogy velem könnyű lenne az élet, de nem is olyan szörnyű. Legalább saját fürdőnk van és ez mindennél jobb! Be is vonulok a fürdőbe a törülközőmmel és a piperecuccaimmal.
Lemosom magamról a nap sokkját és az idegbajt kicsit mikor meghallom a hangját. Ami olyan nagyon hasonlít a sajátomra hogy össze is keverném. Ránézek ahogy bejön és nem vagyok szívbajos. Félmeztelen állok a tükör előtt és már a pofám krémezem be hogy ne pattogjak ki teljesen.
- Én is ki borultam, de nekem nem erős oldalam ez a szövegelés - túrom hátra a hajam ahogy elteszem a krémet.
- Nyilván nem tehet róla, de én sem. Az apám nevében nem nyilatkozom, de ez egy szerencsétlen helyzet - sóhajtok fel, ahogy nekitámaszkodom a zuhanyfülkének.
- És most mi lesz? Tudjuk amit tudunk, de nem ismerjük egymást... Akarod hogy ez máshogy legyen? - kérdezem.