Jem & Will

Wretched and divine

Ritkán maradok alul bármiben is és kevés ember képes leggyőzni, hiszen korom egyik legjobb árnyvadásza vagyok az intézetben d mégis Jemnek képtelen vagyok ellentmondani, és addig addig erősködött hogy megkértem Lotte-t hogy cserélje le mellőlem Jesamine-t aki amúgy sem lépett volna ki a házból hogy Jemmel őrjáratozhassak odakint. Persze, végül meggyőztem Lottét, mert szerinte sem volt jó ötlet ez, de Jem hajthatatlan, valamiért ma képtelen voltam eléggé elutasítónak lenni vele szemben, és talán szükségem is van rá hogy velem lehessen.
- Na jó, ha semmiképp nem tudlak lebeszélni róla, akkor menjünk mielőtt ránk fogják hogy csak lazsálunk - fegyverkezek fel, de aggodalmasan pillantok felé hiszen tudom hogy mennyire megviseli a szervezetét, és csak remélni merem hogy nem lesz rosszul, és tudunk fogni pár sax démont. Hajt a vérem, és harcolhatnékom van. Feszült vagyok, de tudom hogy két emberre kell most vigyázzak. Magam mellett őrá is.
- Szerintem ez nagyon rossz ötlet Jem - hajtogatom legalább kétszázhatvanhatodjára ahogy az East Riveren elfordulok balra az egyik kedvenc vadászterületem felé. Sok száz démont öltem már meg itt és megint csak Jemre pillantok, sápadt angyalként lépked mellettem, és valahol szorítja a szívem a fájdalom és a kétségbeesés hogy egyszer csak elveszítem, pedig ő az egyetlen aki a talajon tart engem, és nem enged hogy zuhanni kezdjek. A pengeélen táncolva néha nagyon nehéz embernek maradni és úgy viselkedni ahogy azt elvárják tőlem. Nehéz Herondale-nek lenni egy ilyen világban, és főleg Tessa jelenléte nem könnyíti meg a dolgokat.
-Jem? Mit gondolsz a dolgok mostani állásáról? - kérdezem tőle ahogy lassan haladok zsebre tett kezekkel.