Jess & Will

Wretched and divine

A Velvetben töltöttem az időm nagy részét, mert kellett némi technikai segítség az ottani felelősnek, és nem tudtam már távolról megcsinálni, így inkább bementem és mindent átállítottunk amit kellett. Órákba telt, és jó pár kurvaanyázásba amiért nem működik, de csak megtaláltam a gikszert és meg is csináltam, távoli elérésre is.
Még nincs kedvem hazamenni, és ma Nicky se ér rá szerencsére így úgy döntök hogy lófrálok kicsit a városban és a házhoz közel még véletlen se megyek nehogy lasszóval hazahúzzanak, úgyhogy a vérnegyed egyik játszóterét célzom meg. Este van, ilyenkor már minden kölykös anyuka, apuka, nagynéni hazatakarodik már, mert fekvés idő van, vagy nem tudom. Már nem is igen emlékszem mikor volt nekünk is takarodó.
Útba ejtek egy boltot és úgy döntök lazítani fogok, kivételesen rendbontás nélkül, de azért kell egy kis pia. Veszek két tequilát, egy szendvicset, és még megállok cigiért is. Ritkán dohányzom egyébként és egy-egy dobozt szívok el úgy.... negyed évente. Az még talán belefér.
Átsétálok a parkos részen és elfoglalom az egyik lengőhintát, szeretem a játszótereket de be nem vallanám. Kicsiként, szinte sosem vittek el minket játszani, és így a vandálkodások alkalmával is leginkább ott voltam, és ennek örömére jövök ide. Feketében vagyok mint mindig, de megjöttek a rendelt cuccok és hirtelen kétszer annyi cuccom lett mint volt. Elfoglalom a hintát, és letekerem az üveg tetejét ahogy meglököm magam és lustán hintázni kezdek, aztán helyezkedek és úgy fordulok hogy háttal a láncnak legyek aminek neki tudok dőlni. Rágyújtok, és a füstöt eregetve élvezem az éjszakai neszeket. Esküszöm jól esik, lógatni a lábam mindenféle figyelő tekintet nélkül, bár ha már itt tartunk... egy leopárdot érzek a közelben de nem mozdulok meg. Nem ellenséges, és talán ott volt a bemutatkozó estén.
- Nyugodtan előjöhetsz.... - szólítom meg ahogy érzem hogy megtorpan, mintha latolgatná hogy erre jöjjön-e. Én aztán senkire nem jelentek fenyegetést és nem is célom a mumus lenni. Az előbukkanő lányra pillantok, és elmosolyodom. Tuti hogy láttam, ilyen megjelenésre emlékszem. Igazi vagány csajszis megjelenés, akár a tükörképem is lehetne ha azt vesszük.
- Oh helló. Emlékszem rád, te a helyiekkel jöttél a talira ugye? - csak nekem lehet olyan mázlim, hogy én meg a kihívóval érkezzem. Tuti megjegyzett az egész falka mert Nicky mellől szálltam ki a kocsiból.

Will & Ruby

Ki vagy te?

Tudom uralni a macskámat, és ezért mozgok szabadon a városban, amerre akarok. Mielőtt az lettem, ami most vagyok, egy motoros banda vezérének a lánya voltam. Innen vannak a tetkók, a motorok , meg megmaradtak szenvedélynek továbbra is. Szeretnék egy motorszerelő műhelyt nyitni, valahol. Rendesen voltak az itteniek, mert befogadtak, viszont, olyan nem tudom, határozatlannak érzem a vezetőt, vagy bánom is én. De nem szeretek ott időzni. Így a városban ütöm el az időmet. Hátha összefutok az új vámpír falkájával, a nagy loboncos hajú, erősnek tűnt, és volt egy tetovált srác is vele, kíváncsi voltam rá. De egy idő után feladtam, hiába volt nagy a kíváncsiságom, sosem futottam velük össze.
Egy műhelyben segítettem jelenleg, és tovább maradtam, mert átnéztem a motoromat. Imádom, én bütyköltem meg, és nekem nem Harleym van mint az apának, hanem sport motorom. Az elsőtől az utolsó darabig magam raktam össze, és ismerem mint a tenyeremet, így ha nem úgy dorombol, ahogy szokott, tudom, hogy baj van vele. Egy másik életben talán műszaki egyetemre kellett volna mennem, nem pedig ilyenné válnom, amivé váltam.
Hatalmas hamburgert vettem magamnak, és a motoromon ücsörögve állok neki, ami az étvágyamat illeti, azóta, annyit tudok enni, mint egy farkas falka, mégsem hízok.
Egy park mellett parkoltam le, a felét ha sikerült eddig elpusztítanom. Ha valamit utálok, az-az ,ha maszatos lesz az arcom a kajától. Így , amennyire tudok, vigyázok. Ám, azonnal lemerevedek, ahogy a közelben egy másik leopárdot érzek meg, nem ismerem fel, hogy ki lehet az, igaz kevés időt töltök a falkával. Leszállok a motoromról, protektoros csizmát viselek, és kezes lábast, a felső része, a derekamra van kötve, így a fekete topom látszik, és a karomon a tetoválásaim. A motoron hagyom a bukómat, aki elviszi, halál fia, egyedi, mert én festettem rá az egyik oldalra egy láng mintát.
A fél hamburgeremmel a kezemben osonok közelebb, de nem teljesen. Kíváncsi vagyok rá. Ó, ő… talán az a srác akkorról? Tudom, hogy érzi a jelenlétemet, de nem tudom, hogy mitévő legyek. Közelebb menjek hozzá, vagy inkább kereket oldjak? Az itteniekkel sem társalgok túl sokat.
Igazság szerint a falka hierarchiáról se tudok sokat, mert nem fáradt azzal senki, hogy elmagyarázzák, miután látták, hogy kordában tudom tartani az átváltozást, indulat esetén is.
- Te pedig… a vámpíros leopárdok másodikja vagy? – bukkanok fel végül, és nincs szívem kidobni a hambimat, mert baromira éhes voltam, amikor megvettem, és egyébként sem kaja kidobásra neveltek. Beleharapok a friss, meleg husiba, és kis híján feldorombolok a finom ízektől.
- Én Ruby vagyok, Második. – mert a nevére nem emlékszem, de kell ,hogy valahogy szólítsam. – Mit keresel idekint? Ti nem a cirkuszban vagytok, mindig? – kíváncsi vagyok, perseze, hogy az vagyok. Közelebb sétálok, és leülök a hinták előtti korlát peremére, és tovább falatozom.

Rom  & Will

Wretched and divine

Nincs túl sok kedvem a cirkuszban lenni, miután Nicky is berobbant, és leverte ah elyi alfát hogy végre rendet tegyen Romero óhaja szerint a leopárdok között. A harc helyszíne az a tánciskola volt ahol a volt alfa tanárkodott és páváskodott, és annak rendje, és módja szerint szét is vertük a helyet hogy egy szikra sem maradt meg belőle. Nem fog senkinek sem hiányozni, ebben biztos vagyok.
Elegem van már hogy a föl alá kényszerülünk, és nekem lételemem a nap vagy holdfény, így kijöttem ide, most hogy végre Nicky is elaludt és nem felögyel úgy mond senki rám. Észrevettem hogy szemmel vagyok tartva, mert keresem a bajt, de valahogy mégsem kifejezetten szántszándékkal. Én mindig csak véletlenül kerülök bajba, és kiverekszem magam, vagy pedig kiváltanak. Legutóbb mondjuk Romero jött el értem, és eléggé kikaptam tőle, ami azt illeti így most nem sok energiám van a rendbontáshoz se, inkább csak... hintázom.
Sosem volt rendes gyerekkorom, és most élem ki mindazt, amit eddig nem tehettem meg, és nem számítok senkire. Mégis, leopárd energiát sodor felém a szél, és felismerem az egyik helyi nőstényt, mert eléggé hasonló stílusa van mint nekem.
Felkuncogok, ahogy megszólal.
- A vámpíros leopárdokkal vagyok, de messze nem vagyok a második. Csak Nicky úgy gondolja úgy hogy jobb ha szem előtt vagyok - vonom meg a vállam.
- William vagyok, Will - nyújtok neki kezet, ha elfogadja. Motoroskesztyűket viselek, de csak amolyan sportos darabot, nem igazán motorozni terveztem ma.
- Általában ott is vagyok, de éppen büntetlen vagyok szóval kijárhatok és már majd megölt az unalom a föld alatt. Nem nekem való.... - sóhajtok nagyot, és elpillantok a másik irányba.
- Kérsz? - kínálom felé a tequilás üvegem. Sosem bűn ismerkedni.