Rom & Nicky

Wretched and divine

Saint Louis, micsoda ostoba egy város neve. Szent, még hogy szent, minek kell ez a felhajtás? Na mindegy is, a város tábla legalább azt mutatja hogy jó helyen járok és nem kell tovább rohannom. tudom hogy Romero nem számít rám, bár talán tudja hogy kiengedtek már és teljesen legálisan járom az utam, ami hozzá vezet. Nem is tudom hány éve már hogy azt a mogorva pofáját bámulom, de nem tudom megunni és mindig jó móka vele lenni, és Nashvillben egy egész falkát vertem le a kedvéért mert kellett neki a nyugi és a leopárdok alfája nem volt együttműködő. Egy új alfa, sok mindent meg tud oldani, főleg erőszakkal. Meg, egy kis erőszakkal és egy kis tisztességtelen előnnyel, amit a szörnyrész jelent. Mert hogy nem vagyok ám egy kósza csavargó, hosszú hajjal és szakadt bőrkabáttal és olyan masszív bakancsal hogy az már a földnek fáj.
Nem vagyok már messze és fáradt izmaim sajognak a pihenésért, de megyek tovább, amíg meg nem találom Romerot egy egészen illusztris helyen. Nem üzentem előre, meglepetésnek szánom magam és....
- A kurvaéletbe! A masni! - hördülök fel. Elfelejtettem masnit venni, hát mit kössek így magamra?! Na mindegy, majd egy sál is megteszi, vagy a nyakkendője vagy a faszom se tudja. A Cirkuszt nem nehéz megtalálni, és mivel érzik rajtam az erejét, be is engednek. Nocsak, a biztonság ócska, de végül is nekem csak jó, mert egész gyorsan bejutottam. És még csak meg sem kellett machinálnom semmit, ez már lassan felháborító. Beleszimatolok a levegőbe, érzek itt vámpírokat és leopárdot is. Ch, az a kölyök. Szóval Romero mellett maradt, helyes. Lehet hogy egy mogorva paraszt de azért szereti az övéit. Meg engem is, hehehe.
Megállok az ajtaja előtt ahonnan őt érzem, és lendületesen berúgom az ajtaját, hogy csak úgy csattanjon. Mert így kell ezt, férfiasan és erőteljesen. Nem érdekes a meztelen kis halandócska sikkantása és Romero örvénylő szürke szemei. Bájosan elvigyorogom, és becsattogok.
- Na hellóka! Mi a helyzet? Csak nem zavarok? Nyugi, szántszándékkal teszem - vigyorodom el, olyan vigyorral amire mindig azt mondanák hogy lettem volna hiéna. Persze, viszketegen vihogó dögök. Pfej.
- Na, mondd hogy örülsz nekem - állok meg a vámpírom előtt. Én sosem futamodtam meg az erejétől, mert tudom hogy bár ő a mesterem, mégis vagyok olyan erős mint ő. Ezt ő is tudja. De azért néha emlékeztetem rá.

Nicky & Romero

Te, meg ki a....vagy?!

Ma emberre vágytam, és nem érdekelt ,hogy hogyan, de hozzá kellett jutnom. Egy bárban szedtem össze, egy vámpír fétis bárban. Ő nagyon bulizni akart. Meggyőződtem róla, hogy tényleg csak egy agyatlan fruska, egy idióta kis ribanc, aki biztos, hogy meg fog halni ma éjszaka, mert rosszak voltak az elképzelései a könnyed vérivós szexről. Én nem Belle vámpír vagyok, nem rendelkezem ilyen képességekkel. De nagyon is tudok fájdalmat okozni, olyanoknak, akik kimondottan szeretik a fájdalmat, szerintem, nem is lettem volna jó, kéjvámpír. Ez a nekem való vérvonal. Mordulva lököm az ágyamra a nőt, aki heherészve sikkant fel.
- Csak heherészel, vagy mi a faszom? – korábban már ittam vért, így az ilyen melóval nem lenne problémám, se neki,hogy ha engedném,hogy hozzám érjen. Ennél a nyeszlett pálcika testű múmiánál, még párzásra kényszerített váltókat is élvezetesebb nézni. Tuti vattát zabál otthon, amiről azt hiszi egészséges. Ideges vagyok, pattanásig feszültek az idegeim, meg kell húzódjak, amíg Maverick azt nem mondja, hogy léphetek. Kurvára idegesít, hogy minden leopárd veszélyben lehet ettől a kattant fasztól, és a farkasok… Az ő fájdalmukat is érzem, mert egyszer magamhoz hívtam az alfát, akkor, és ott segítséget kért tőlem, mondván, látja,hogy az enyéimmel hogy bánok. A kurva életbe! Nickyvel, Anglia egy kisebb sejtjét intéztük el, Arthur azóta is a lekötelezettem, a jelenlegi vezető, azon a területen. Nélkülük nem ment volna, és Nicky neélkül sem, aki akkor lett a szörnyrészem.
- Vetkőzz, és táncolj. – óóó, nem mi a fenét művel ez?! Még az újonnan nyílt sztiptíz bárba is ezerszer jobb előadást kapnék. Ki fogom nyírni! Épp a távirányítóért nyúlok, hogy felhangosítsam a zenét, mert… komolyan, hallani akarom a velőtrázó sikolyait, miközben tényleg vonaglik, még egy plasztik mellű macának is örültem volna, sokkal jobban. Közelebb lépek hozzá, de ahogy tánc közben pórbálna átkarolni, úgy kapom el a kezeit, és húzom a háta mögé azokat, a csuklójánál fogva, és már épp harapnék bele, a tikkadt testébe, amikor beszakad a bejárati ajtóm. Jobban oda kellene figyelnem magamra, mert nem vettem észre, hogy az alfám közeledik felém. A kurva ajtóm!
- A kurva ajtóm! – csattanok fel, a szemeim hófehér színben örvénylenek, és rántok egyet az ember nőn, mire sikoltva esik a földre.
- A kurva bejárati ajtóm! – igen, itt csak ez az egy lakosztály, ami az enyém. Még nincs kúriám, se villám, se semmim, ahol meg tudnék húzódni.
- Nicolo! – mordulok rá gyomorból, és nekipenderítem a nőt. Az sem érdekel, ha lepattan róla, vagy kigurítja a folyosóra. – Te.Neked.A.Kiküldött.Kocsiban.Lenne.A.Helyed! – amikben kurvák várták volna, meg kaja, és pia… és a faszom tele van! Egyszer akarok a kedvében járni, és akkor sem élvezi amit kapna! Nem szabadott volna ide jönnie! Még nem kéne a cirkuszban lennie!
- Nicolo! – vicsorgok rá, és neki lendülök, egyenesen a mellkasának megyek. Néha tényleg olyan vagyok mint egy állat, ha feldühítenek, ritkán veszítem el az önuralmam, és csakis akkor, ha tudom,hogy veszélyben vannak a hozzám közel állók. Nicky pedig szép példány. Nem fogom engedni neki, senkinek sem, hogy a szabadszájúsága miatt, akár egyetlen korbács ütés is érje.Vagy a szépsége miatt felfigyeljen rá a város ura.
~Kurvára agyon verlek!~
Ez pedig az én köszöntésem, az én örömöm, de sosem mondanám ki hangosan ,hogy szeretem őt. Emberként mondtam, kimondtam, de meghaltak, miattam, mind. Soha többet nem esek ebbe a hibába.
Ha akkorát ütöttem, hogy kitántorodott a folyosóra, és nem tett semmit, megragadtam a vállát és behúztam a szobámba. De ha ő se tétlenkedett, akkor a vállaiba martam, márpedig engem nem fog ledobálni magáról. Sem hajigálni, sehova.

Rom & Nicky

Wretched and divine

Nem mondhatnám hogy meglep a látvány, ami fogad amikor berúgom az ajtót és szembesülök az életképpel, és szívem szottyadt vámpírjával. Pár évre kiteszem a lábam, aztán emberekre fanyalodik, én nem is értem. Amikor van neki éppen elég alakváltója a közelben.
Fitymálva nézem végig ahogy a nő pánikba esik a látványomtól, és azon ahogy finom módon érkezek meg, és rúgom szét a bejárati ajtaját. Nem számított rám, ez lerí a képéről és elégedett farkas vigyorba torzul az arcom, a színtiszta öröm egyvelege.
Megállok, és körbenézek ahogy látom hogy máris tikkel a szeme és látom hogy az agyvize száguldozik felfelé.
- A kurva ajtód, nem valami masszív - jegyzem meg ahogy végigsétálok rajta, odavissza. Azért nem vagyok akkora barbár, és kilazítottam, így könnyű lesz visszatenni, átmenetileg, mert természetesen le fogom cseréltetni valami sokkal jobbra.
- Igen, ezt már mondtad. Valami új? Esetleg "Szia, jó hogy jössz!" vagy "Beszállsz harmadiknak?" azért elmenne - jegyzem meg ahogy megállok az ajtófélfának támaszkodva, és elkapom a szerencsétlenjét ahogy nekem löki.
- Szedd a cuccod és takarodj - penderítem a ruhái felé, és egyetlen percen belül már távolódik is, helyes. Jó kislány. Én pedig újra Romeronak szentelem a figyelmem.
- Romero! - válaszolok hasonnló hangnemben ahogy ő is tette és nagyon szórakoztat a dolog hogy ennyire felbaszta magát.
- Jah, mondjuk ott lenne, de az nem lett volna ilyen mulatságos. A hosszú bezártság után jól esett rohanni és végig szaladtam az utat idáig - düllesztem ki nem épp apró mellemet. Mert hát ez azért teljesítmény. Eddig sem voltam kicsi, de rá is dolgoztam a dologra.
- Gyere szívem - vigyorgok, ahogy megvetem a lábam, de még így is csúszok egy kicsit hátra és nekikoccanok a falnak a hátammal, de szoros medveölelésbe fogom a vérszívót, és nem eresztem el, csak körbeburkolom leopárd szaggal. Na nem mintha féltékeny lennék, mert én aztán nem vagyok az, de azért mindenki érezze csak a szagomat!
- Kurvára örülsz a fejemnek te fasz ismerd be - nevetek fel könnyedén ahogy visszahúz a szobába és a vállamra markol. Nem érdekel ha fáj, majd elmúlik. Sokkal fontosabb hogy most itt vagyok, ahol lennem kell. Mellette. Nem szakadok el, tőle, hanem lendületből fordulok az ágyra és landolok felette és egészen közelről vigyorgok a képébe. Összeér a csípőnk, és nem éppen kókadt az faszom.
- Na és most mi legyen? Verekszünk még egy kicsit vagy csinálunk valami sokkal jobbat? - lököm meg a csípőm ingerlően. Tudom hogy végül én kerülök alulra de tudja hogy az utolsó pillanatig küzdök ellene és ingerlem. Mert ettől olyan átkozottul izgalmas a kapcsolatunk.

Nicky & Romero

Te, meg ki a....vagy?!

- Nem érted, te idióta! Veszélyes itt! Te pedig! ~a kurva, kibaszott ütőkártyám vagy! A falkám alfája, ah! Hogy baszódnál meg és rohadnál meg!~ Folytatom gondolatban, és rávetem magamat. Szinte gyomorból morgok fel, ahogy elkap, és fordít a helyzeten, hogy én kerüljek alulra. Amúgy, igen. Örülök neki de sosem mondanám ki hangosan.
Sose!
Türelmetlen vagyok, így lekarmolom róla a felsőjét, és szakértő szemekkel veszem szemügyre azt, hogy testesebb lett. Velem ellentétben ő változhat, és hogy ez mennyire idegesít! Még jó, hogy nem egy elposhadt haspók voltam emberként.
Érzem, ahogy a fogaim bizseregnek, azért hogy beleharapjak, és meg is teszem. Érzem, ahogy áthasítom a bőrét, és már jó ideje tudok pazarlás nélkül enni. A vérnek , az ő vérének hála megtelítődök friss vérrel, és így azonnal reagálok az ő farkára, hozzá dörgölőzöm, de még nincs vége! Elzárom a nyakánál a bőrt, és mindenhogy nekifeszülök Nicolónak, kiélvezem, hogy visszatért. Bár, mindig is utáltam ,ha épp önnállósítja magát, úgy hogy az keresztbe húzza a terveimet.
Ezért mérgemben, fájdalmasabban harapok belé, igen, olykor én is kapok tőle, sőt! Ő az egyetlen aki megharaphat.
Felsziszegek az egyik harapásnál.
- William, megharapott! – jelentem ki morogva. – De megbüntettem. Bár, ez nem jelenti azt, hogy ne feszegetné a határait! - kerülök fölé, a hajam szétzilálódott, de ez érdekel most a legkevésbé, a körmeimet is bele vájom a bicepszeibe, és figyelem a csíkokat, amik keletkeztek. Mintha egy svéd asztalról ennék, úgy tisztogatom körbe. Végre megjelenik egy igazi ragadozó vigyor is az arcomon, és az álla alá fogok, tudom ,hogy ez a vér állatoknál a bizalom jele, végig húzom a gigáján a nyelvemet, és ingerkedve mászom fölé, valahol, valamikor a nadrágját is leszaggattam ról. A metafizikai síkon is vele vagyok, bár ott még nem érintettem meg semmivel, csak most, ahogy a lába közé mászok, a vörös szalaggal, a szalagok jelentik a finomságom, a gyengébbik oldalam. Ám az egyik váratlan pillanatban súlyos láncok rántják fel oldalra Nicoló jobb karját, satuba fogva azt a kezét, itt is. A köldöke fölött vigyorgok rá, kihívón, abban a pillanatban, ahogy belenyalok a köldökébe, kifeszítem a bal lábát is, és megnyomom a belső combjain a fő artériát. Érzem a nyelvemen az izzadsága ízét, a vadságát, és a bőre alatt is vibrál az ereje. A farkán körül tekerem a vörös szalagot, csakis vele osztozom a metafizikai szexen is. Rálehelek a vágyára, majdnem bekapom, de eltáncolok időben.
- Hm, mindtál valamit? - a fogaim közé a makkját, enyhén fogom össze a fogaimat rajta. Tudom, hogy meddig mehetek el, mi Nicolo fájdalom küszöbe, és ilyesmire egyébként sem vetemednék, hogy leharapom. Egyszerűen csak megmaradt bennem az a gyermeki ösztön, hogy harapással fejezem ki az érzéseim, és ez vámpírként még inkább előtérbe került. Lassan húzom végig a fogam a makkjáról, és a szemfogam hegye így is megszúrja , szándékosan.Mire be is kapom, és jól meg is szívom az alattam fekvő farkát.

Rom & Nicky

Wretched and divine

- Én pedig kurvára itt vagyok, szóval leszel kedves örülni a kibaszott fejemnek, mert visszamegyek! - morgok rá vissza gyomorból, csak a látszat kedvéért. Tudom én hogy örül nekem, és majd örömtáncot járnak a gondolatai, de mégis! Sérti az egómat hogy nem omlik a nyakamba és csókol meg.
~ A falkád kibaszott alfája, és még te se érezted meg hogy idejöttem, de elbaszott Denevér! Szerinted másnak feltűnt? Rejtegetem az erőmet és egy ártatlan kiscica vagyok a kirakatban~ - röhögök fel a gondolataiba. Imádom feszíteni az agyát és elképesztően vevő is rá. Mármint, mindig felkapja a vizet és az én malmomra hajtja a vizet. Mert nem tud nyugodt maradni, de hogy melyikünk örökölte a másik vérszomját, hát... az kurvajó kérdés. Nem tudom. Teli pofával a képébe nevetek ahogy rajtam landol és letépi a szakadozott felsőmet rólam. Elszaggatták a bokrok és fák, tövisek. Nem érdekel. A városban szereztem újat csak a felsőm maradt ilyen tépett, mert nem akartam nagyon kitűnni a tömegből.
Ahogy rajtam landol ismét felnyögök és belém harap, amit nem igazán értékelek, és így nem vagyok rest én is megtenni a magam nyomait a bőrén. Nem voltam senkivel a börtönben és alig vártam hogy kijussak, és most be fogom pótolni mint a három évet. Vagy csak kettő volt, nem tudom. Túl soknak tűnt, és látom hogy tetszik neki a testem. Hát igen, unalmas óráimban rádolgoztam egy keveset az izmaimra.
- Ez fáj baszódj meg - hörrenek fel ahogy végül lenyalja a nyakam és fölém keveredik valahogyan. Felszusszanok ahogy azt a formás seggét markolom, csak hogy izgassam. Tudom hogy vágyik rá, és akar engem, de nem fogom neki megkönnyíteni a dolgot. Belém karmol, és visszakarmolok ahogy fölém kerül. Nem hat meg ilyesmikkel.
- Will jó gyerek, de megbüntetni nem könnyű, mert szerencsére elég mazochista hogy jól érezze magát mellettem. Azért küldtem hogy vigyázz rá, de azért remélem nem engedted hosszú pórázra... - vigyorodom el, mert vele máshogy nem lehet. Oda kell figyelni rá, de jó gyerek lesz és ha megszereti Romerot is, jó alfa lesz ha mi továbbállunk egyszer.
Felmorgok ahogy uralkodik felettem és nem engedek neki túlságosan könnyen, még csak az kellene. Leopárd alfa vagyok, legalább olyan erős az enyéim között mint ő a vérszívók között, és ha marakodunk, azt nem kicsiben csináljuk! Oh nem ám.
- Na mi van, Denevér... - morgok fel sárgába forduló szemekkel, ahogy elpattintom a láncot amit rám rak. Még nem erős, csak szórakozik velem és a szalagokkal küldi a láncait hogy satuba fogjon, de nem engedek neki könnyen.
- Én nem Will vagyok - vágom a képébe és csak alapos küzdelem árán viselem el magamon a meta láncait, és szinte kipattannak az ereim, ahogy megfeszülök.
- Baszott apád amikor csinált.... - nyögök fel ahogy a szemfogai a legnemesebb részeimen kajtat, és meg is szúr. Fáj, de ugyanakkor izgató is, és érezhetően nem kell a szomszédba mennem egy kis vágyért és majd belebetegszem, de meg nem adom neki az élvezetet hogy sürgessem vagy megdícsérjem.
Bő másfél órás küzdelem, erőszak, vér és szex után lustán fekszem rajta keresztbe mert éppenséggel megtehetem, és kinyújtózom, mint egy kellemes kiadós futás után. ezkurvajól esett, jobban mint a kurvák estek volna amiket valószínűleg elém küldött. Ezt semmi nem pótolhatja, de azért majd akasztok pár csinos kis picsát magamnak.
- Na, akkor most is hogy van is ez a cucc? Oké oké, itt vagyok, ezen lépjél túl, de árnyékolom magam és senki nem tudja hogy ki vagyok. Pedig hát ki vagyok bazdmeg... ilyen csapnivaló védelmet.... Csak benyögtem egy nevet és kódot és már be is engedtke, hát nevetséges.... - hőbörödök fel lustán, ahogy a mellkasát karmolom meg. Miért? Mert megtehetem.

Nicky & Romero

Te, meg ki a....vagy?!

Ez a gyönyörű rohadék, ez…a marha! Sokszor, amikor keresztbe, vagy hosszába megy a terveimmel, azt gyűlölöm. Most is így tett. Elegem van belőle! Ezt pedig ez alatt a másfél óra alatt éreztetem is vele, nem egyszer. Jól lakottan fekszem alatta, ki harcoltam magamat.
- Tönkre tettük a szobámat, az ágyamat… - pillantok körbe, és a fanyar utálat kirajzolódik az arcomon, az, hogy már itt sem lennék, hanem egy másikban héderelnék. Akár az angliai birtokomon levő kúriában.
- Érzem. – célzok arra, hogy nem érzem, ebben ügyes volt, mindig is.
Meg moccanok, és ki mászok alóla, a fürdőbe megyek. Minden haragom el szállt, megnyugodtam, itt van végre, nincs távol tőlem, és ha tehetném, vele lennék még jó ideig, de tudom, hogy kevés idő van már hátra az éjszakából. Van amit előtte is titkolok én is. Így nem tudhatja, hogy mire készülök, viszont, nagyon remélem ,hogy tisztában van azzal, hogy itt nem fogunk semmi olyasmiről beszélgetni, ami a jövőnket érinti.
~Le hallgathatnak, használom azokat a holmikat amiket adtál, hogy felderítsem a kis kütyüket, a kocsimon is, időnként találtam ezt-azt...~
Nem tervezek órákig tartó fürdő partit, gyorsan, de alaposan megmosakszom, és át öltözöm.
~Gyere, út közben pár dolgot el magyarázok~
Friss, ropogós öltönyben állok előtte, nem bántam azt, sem ha együtt fürödtünk, Nickyből ki nézem, az ő jelenléte nem zavar, még fürdés közben sem.
- Szórakozni megyek a városba. – jegyzem meg az Úr egyik szolgájának, ahogy el haladok Nickyvel a hátam mögött a lépcsők irányába.
A modern sport autóba szállok be, ezt megőriztem az emberi mivoltomból, érdekelnek az autók, és rajongok is értük.
- Ahova most megyünk. Az lesz az új bázisa, főhadiszállása a klánnak. Kell egy saját terület nekik, az ittenieknek nem volt. De ez más lesz. Mivel a vámpírok közül egyedül Maverickben bízom, már amennyire meg lehet bízni egy vámpírban, követem a példáját, és ki vonom a váltóimat a területről. – innentől kezdve gondolatban mindenről beszámolok neki, részletesen. Maverick tervéről, tudásáról, hatalmáról. Eközben egy tabletet is találhat a kesztyű tartóban, a kódokat is megadom neki hozzá, és az ottani információkat is át futhatja. A tulajdoni lapok, szerződések, mind-mind Nicko nevére szól, a hatalmas birtokkal együtt, ami jó vadász terület is.
- Így állunk. – pillantok rá a birtok végében elterülő kisebb folyóra, a mississipi közelsége miatt, még krokodilok is akadhatnak benne, könnyedén. De bánom is én, hogy őzre, szarvasra, vagy krokodilra fognak vadászni?
~Forradalom előtt állunk, a jelenlegi Úr azt hiszi, hogy bármit megtehet az váltóinkkal, és vissza is él a helyzettel, a farkasai is szimpatizálnak velem, és nemrég az alfát is magamhoz hívtam, a látszat érdekében továbbra is teljesítik a parancsait, de nekem is jelentenek. Egy-két érdekes nyalánkságot tartogat még a rohadék, de ahhoz, hogy számba vegyük, hogy hogyan állunk, rendbe kell szedni az itteni falkát, nem érdekel, hogy mi lesz, csatlakoznak, vagy el mennek más városba, de nem akarom ,hogy a leopárdok viszálya is problémát okozzon, a legkisebb problémát is el akarom hárítani.~
- A ház? Minden a tiéd benne, egy egész szerver terem van a pincében, égés biztos burkolattal, és profi tűz védelmi rendszerrel, biztonsági okokból, jó távol az én lakrészemtől, ez irtó jó, lefelé van még mínusz négy emelet, négy háló szobával , csak nekem. Meg egy két vendégemnek. Minden a legmodernebb, és okos háztartást kaptál, hogy egy pillantásra tudd mindenről, hogy mi , merre… Ha a jelenlegi gépek közül nem tetszik valami, tudom, hogy úgy is le cseréled. – veregetem meg a hátát, és elindulok a ház irányába, hamarosan fel kel a nap. Nem kell aggódnia Nickynek, ruhái is vannak, abban a szobában, ami az övé, mert tudom,hogy az ő izlésének mi felel meg, milyen fekvésű, mekkora albakokkal, és mekkora ággyal.

Rom & Nicky

Wretched and divine

Nem tagadom hogy kurvára lefáraszt ez a vészívó, de élvezettel tépkedem a maradék idegrendszerét. Tudom mennyire utálja ha keresztül húzom a terveit, és hogyne tudtam volna hogy elém küldött egy kocsit. Csak éppen pont telibe szartam és szaladtam hogy kiélhessem magam, és átmozgassam a bennem élő állatot. A fekete leopárdom is elégedetten futott és most kielégülten hever a meta térben valahol.
- Jah hát.... szar helyzet. Majd rendelsz strapabíróbb darabokat - mosolyodom el bájosan ahogy nagy nehezen megmoccanok és mellé fekszem. Az biztos hogy olyan mélyen fogok aludni hogy atomháborút is vívhatnak majd mellettem az se fog érdekelni.
- Akkor meg pofa laposba, vámpír - hagyom rá és lassan macskásan kinyújtózok csak úgy recseg ropog mindenem. Mindig is jó voltam benne hogy elrejtsem a jelenlétem és a vámpírok se tudják igazán hogy milyen erős alakváló vagyok. Csak azt érzik hogy leopárd és semmi többet.
~ Legalább ragadt rád valami a koszon kívül. Ez is valami azért, vámpír... ~ jegyzem meg neki elégedetten, mert épp elég időt basztam el hogy a lehallgató készülék keresésére tanítottam azt a visszamaradott vénséges fejét. Lustálkodok még egy kicsit, aztán én is lezuhanyzok és felöltözök. Csatlakozom hozzá kifelé menet és már menet közben rázom meg a nedves hajam. Kit érdekel, majd megszárad. A sitten megnőtt eléggé és még nem vágtam le....
- Szerezz nekem egy jó fodrászt - jegyzem meg fennhangon, mintha éppen semmiségekről beszélgetnénk.
- Azám. Saját idegenvezetőm van, ezt kapd ki - vigyorgok a döbbent őr pofájába, ahogy Romero mellett haladok és elismerően nézek a piros kocsira.
- Az szép. Egy ilyen járgány.... de most jegyzem meg hogy ez csajozós kocsi és kurvára nem férek el benne kényelmesen, szóval veszel egy jeep-et is nekem! - mosolyodok el kedvesen ahogy behajtogatom hab testem az anyós ülésre.
- Jah vágom, megint kitört rajtad a kapuzárási pánik és falkát gyűjtessz - baszogatom vigyorogva, de pontosan tudom hogy miért teszi és figyelmesen végighallgatom a mondandóját fejben és átszámolom, vetem a dolgokat.
~ Azért ebben kibaszott sok a 'ha' és a szerencsefaktor is. Miért hiszed ennyire hogy ez a Maverick le fogja nyomni a város puhapöcsét? Mit tud? - kérdezek vissza mert nem értem egészen tisztán ezt a reményt és ha nem értek valamit az nem jó. Senkinek sem. Átnyálazom a tabletet és elhümmentek.
- Az szép. Szép kis hodályom lett... - persze nem érdekel. Sose érdekelt, és amúgy is az övé csak az én nevem használja rá, mertnem akar lebukni. A pénz szinte sose zavart hogy van-e vagy sincs, ezt ő is tudja.
~ Lezsírozzuk, nem para... A leopárdokkal nem lesz gond. Will is segít benne egész jó keze van neki is a technikához csak kurva szertelen és fiatal.... De jó kölyök. Biztos lehetsz benne hogy le is csekkolok mindent. Ez lesz az első dolgom, miután kialszom magam rendesen - válaszolok ahogy követem befelé a területre és a házba is. Hamar megtalálom a szobám és eldobom magam az ágyon.
- Ez azzzz igazi kényelem, öregem.... - meg se moccanok.
- Alexa, Alexa! - parancsolok az okos otthonnak és kipróbálok mindenféle funkciót amit lehet és megjegyzem hol kell tökéletesíteni és el is baszok vele egy teljes napot. Azt veszem észre hogy Romero sétál be a szobába.
- Mi van már? Nem fekszel le meghalni nappalra? - nézek rá.