Szögezzük le, hogy nem az a barbi babás nő vagyok, aki az újságok címlapjáról néz vissza rád, de azért dekoratív vagyok. Igaz nem nádszál vékony, de azért formás és jól domborulok a megfelelő helyeken. Nő létemre viszonylag magasra nőttem, de nem vagyok olyan német izomsportoló férfinő. Egyszerűen csak erős a csontozatom, és szélesebb a csípőm mint az átlagnak, de éppen emiatt van meg ez a Mama dolog. Általában ruhában jelenek meg, vagy szoknyában, ritkán nadrágban. Vagy nadrágban és szoknyában, de semmiképp sem hétköznapian, nem vagyok az, nem is akarok az lenni. Szeretem a feketét, többnyire vörössel feldobni vagy éppen fordítva de akárhogy is olyan legyen ami nem lóg minden bolt  kínálatában. Profi módon suhanok magassarkú csizmában, és biztosan kellemetlen ha egy kissé morcos hölgy a lábfejedre toppant a sarkával. Hosszú sötétbarna hajam van, ritkán színezem át, de előfordul, és kibontva szeretem hordani. Szürkés szemeim mint a viharos égbolt. Kiismerhetetlen. Szolid vagy éppen erős smink attól függ kivel találkozom és mennyire kell erősnek látszanom. Gyakran és sok ékszer ékeskedik rajtam, a nyakamban szinte minden nap másik nyaklánc, és egy két olyan gyűrű van amit állandóan hordok, és egyetlen ami kedves a szívemnek és nem csak szép és illik hozzám.

Mindenki azt kérdezi hogy milyen vagyok valójában. Nem tudom. Nem azért, mert egyszerűbb ezt mondani és mindenki békén hagy. Néha elgondolkodom ezen, főleg mostanában. Nehezen tudom körülhatárolni ezt de mint minden ember akinek nehéz és súlyos a múltja, nem vagyok nem vagyok egy naiv, a világot nem ismerő nő. Ismerem én, oh nagyon is.  Látom hogyan működik a világ, amit mások talán el sem tudnak képzelni. Igen, én túléltem ezt, és azt hiszem az ártatlanság utolsó szilánkja az, ami még bennem rejtőzik. Nem volt könnyű, sok könnyel, vérrel és fájdalommal járt, és egyfajta belső pusztulással is. Lassú folyamatkánt emésztett fel, apránként. És mégsem teljesen, hiszen itt vagyok. Átverekedtem magam a sok nehézségen, olykor könyörtelenséggel, olykor csábítással, olykor nevetéssel és mosolyokkal, teljes női mivoltom akár egy élesített fegyvert használtam. Ki akartam törni, és egy nő számára ez nagyon nehéz, majdhogynem lehetetlen olykor. Legalábbis én annak láttam mindig is. Merésznek és simulékonynak kellett lennem hogy elérjem a céljaim, és egészségesen pimasznak hogy fenn tartsam az érdeklődést magam iránt. Mocskosnak és romlottnak is olykor. Nem juthattam máshogy előre. Ez nem egy idealizált világ, egy szép eszme hogy mindent meg lehet beszélni és minden rendben lesz. Oh nem drágám, az egy másik történet. Tettem dolgokat amikre nem vagyok büszke - hogy is lehetnék  -  de nem mondhatnám hogy megbántam. Inkább csak... rossz élmény. azt hiszem kijelenthetem hogy a legerősebb tulajdonságaim között szerepel a kitartás és a remény, valamint az hogy még ezek után is tudok nevetni, és ritkán, de őszintén örülni dolgoknak. Az a nem adom fel típusú hozzáállás és az a különös vágy amit valaki iránt érzek. Oh nem drágám, nem életem szerelme az, de ha hinnék a mesékben talán ő lehetne az a bizonyos szőke herceg. Ismétlem, ha hinnék a mesékben de már régen nem hiszek. A kapcsolatokban igen, érdek, üzlet bármin alapuljon is. Erre építek, ezen áll az én váram is. Információkon.

Függelék:
- Szeretem az ékszereket, és többnyire abban szabom meg az árat, aki mocskos kis titkokat szeretne tőlem.
- Tudok hastáncolni, bár igazából a kuncsaftok észre sem veszik ha nem az, hanem csak erotikus vonaglás.
- Én már csak a legritkább esetekben fogadok férfit az ágyamba, de mindig vannak kivételek.
- Volt egy lányom.
- Kedvelem a zenét, és egészen tűrhetően zongorázom.
- Szeretnék egy diplomát.
- Sosem akarok szerelmes lenni, az betegség. Nem merem rábízni magam egyetlen férfira sem.
- Végtelenül magányosnak érzem magam.
- Szeretem a gyümölcskelyheket és édes süteményeket.
- Kissé teltebb vagyok mint az átlag, de még mindig kívánatos, és Mama.
- A lányaim és fiaim és nem azért vannak velem mert kényszerítem őket, hanem mert meg vannak becsülve, rendszeresen járnak szűrésre, és mindent meg lehet beszélni.

Nem minden mese tündérmese, az enyém sem lesz az. Szóval ha valakinek gyenge az idegrendszere, és nem bírja a valódi világot, az most forduljon el, és be se jöjjön a félhomályos, füstöt kis szalonomba ahol előszeretettel fogadom az üzletfeleket és irányítom tovább a megfelelő lányhoz vagy igény szerint fiúhoz. Itt érzem a legjobban magam, a kissé vadóc Mama K akihez szívesen járnak az emberek, mert szinte minden vágy kielégülésre kerül. Én vagyok a város egyik legkeresettebb Madame-ja, és én dolgozom a legtöbb lánnyal. Az egyik legnagyobb fertő, titkok kincses ládája, és minden erotikus vágy és fétis mennyországa. Heaven's Gate, elég stílusos nem?

Az életem ha film lenne, valami sötét humorú dráma lenne biztosan, némi akcióval fűszerezve és egy kis romantikával körítve, desszertként pedig ott van a soha meg nem haló remény, jah és természetesen a világbéke.  

Az eleje egy kislányról szólna, valami szolid-szelíd ártatlan szemű kis színésznő adná elő, hogy egy nemtörődöm anya vállalta hogy életet ad neki, de semmi mást. Anyai törődést, szeretetet, gondoskodást sosem ismert. Néha maszatos lenne az arca, mert nincs aki lemossa, és néha vörös lenne a szeme, mert nincs aki megvigasztalja. Egy olyan házban élne, amit csak a szentlélek tart össze, és olyan szülőkkel akik lecsúsztak mindenről. Alkoholisták, és mocskosak. Nem a legideálisabb hely egy kisgyereknek, de ő ennek ellenére megpróbál játszani és kedves lenni másokhoz. Talán itt először és utoljára, láthatnánk a kislányt, szende mosolyával és nagy szürkés szemeivel. Gyermeki szemekkel, amiknek nem kellett volna látniuk azt amit, mégis láttak.

A következő részben egy fiatal tini lenne, olyan aki már tudja, hogy az anyjának semmit nem számít, aki tudja hogy a nő, aki megszülte, eladta pár tasakért, és minőségi alkoholért. Olyan tinédzserről, aki tudja, nincs jövője, ha nem adja a testét áruba. Ez a színésznő olyan lányt alakítana aki még merészen vág bele, kihívásként tekinti, de hamar megtapasztalja a sötét oldalt, a soha el nem sírt könnyeke,t a meg nem álmodott álmokat és a fájdalmat. Az arcán lévő kacér mosoly lassan megfakulna, és ő szembesülne azzal, hogy ha élni akar, jobb ha hallgat, ez nem kislányoknak, és nem nőknek való világ. Az eljátszani szánt jelenetek között szerepel olyan, amikor egy férfi szájon vágja, hogy felreped az ajka, egy másik megerőszakolja, és egy harmadik szinte megveszi kilóra. Kegyetlen élet ez egy tinédzsernek, de tehetséges a színésznő, biztosan nem okoz számára nehézséget.

Egy másik jelenthez, valamivel idősebb nő kellene, olyan aki 20 körüli, kicsit több, és már most kiábrándult, és a fejében motoszkál a tudat, ami minden tinit megrendít. Terhes. Gyermeekt vár, egyszerre érez örömet és fájdalmat a tudat miatt, de azt is tudja jól, hogy nem tarthatja meg, ebben a szakmában nem, a kismama sosem jó reklám, és neki dolgoznia kell. Rosszul van, hányinger tör rá, és szédülés, de senkit nem érdekel a kínja, a bizonytalansága, és az sem hogy mit akar. Remek játék kell, az érzelmeknek tükröződnie kell a színésznő arcán, az a mérhetetlen fájdalom, és belső halál, amikor meghozza a döntést, amikor a füléhez emeli a telefont, és reszketeg hangon bejelentkezik a nőgyógyászhoz a beavatkozásra. El kell játszani azt is, ahogy a rendelőben halál sápadtan ül, fel sem fogva mi történik körülötte, és végtelen valóságnak érzékeli amikor az orvos közli vele hogy már nem lehet elvetetni, meg kell szülnie. Előrehozott szülés lesz, fájdalmas, de ha ezt akarja. Nem akarja. Semmit nem akar jobban, mint az apró életet érezni a szíve alatt, de nem teheti meg, a hátá nyomja a kórházi fehér ágy. Megindítják a szülés, a magzat alig fejlődött ki de már él. Élt. Az anya pedig meghalt belül, egy része legalábbis. A fénye kihunyt, csak a parázs izzik valahol mélyen. El kell játszania azt, ahogy a nő napokon keresztül kóborol, céltalanul és könnyei záporán át, nem is látja a külvilágot. Egy ifjú anya gyászát, aki minden egyes nap emlékezni fog erre a napra. Mikor méhnek gyümölcse elhullott, és visszafordíthatatlan folyamat indult el benne. Egy meggyötört léleknek kell hogy látszódjon a szemeim keresztül, a pokol minden sötétségével és kínjával. Az érzésnek át kell jönnie.

Ugyanennek a nőnek meg kell ismerkednie a férfival, aki fontos szerepet játszik majd az életében. Talán kicsit az ő hatása is, hogy megerősítette magát, szőnyeg alá sepert mindent, és karriert kezdett építeni, sorra győzte le az akadályokat maga előtt, férfiakat emelt a mennybe és taszított pokolra bájaival, stílusával, modorával. Megragadta a lehetőséget, és a férfi segítségével saját kényére kedvére formálta a dolgokat, nem ejtett könnyeket de mindig volt egy hamis mosolya, és most is minden gyönyör úrnője. Talán tudná szeretni a férfit, ha az élet tündérmese lenne és ő ostoba csitri módon hinne a mesékben és a hercegben. Talán ő lehetne az az ember, akinek kinyitná a szívét, de nem teszi. Megfogadta hogy nem enged oda senkit. A siker, a báj, a gazdagság látszata mögött, ott a fájdalom, a magány és az az üresség, amit mindenki érez, aki elvesztett valamit. Érzelmes jelenetnek kell lennie hogy megértsék mindezt miféle átalakulás történhet egy élettel, ha nem a megfelelő körülmények között születik.  Az életnek ára van, és minden élet lehetőség. Csak az éremnek mindig két oldala van. Mindig.

Kellemes kis felvezetése lenne ez egy filmnek nemde? Ki tudja, talán egyszer valaki filmet készíthet belőle. Mindenesetre ennyi volt az időm, mert már várnak, és Mama-nak kell lennem. A lányoknak szükségük van rám. Elhagyom a homályos, erotikus szalont. A munka vár.

Lábjegyzet:
♪One more yesterday
♪Leander Kills - Túlélő
♪Leander Kills - Madár
♪Cserháti Zsuzsa - Édes kisfiam
♪Black Veil Brides - Lost it all