Ryu & Maverick

Mit akarsz idegen?

Nem szívesen tettem ki a lábamat a Cirkuszból, mert mostanában elég éles volt a helyzet, vámpír és vadász fronton is.  Mégis velem jött Jared és egy másik jaguár, akik harcosok voltak. Arra az esetre, ha elfajulna a dolog. Titkolnom kellett a hatalmamat, mert már elég idős vagyok, és tudom,hogy mire lennék képes, egyszerűen csak nincs itt az ideje még. A magam fajta Belle vámpírokat lenézik, pedig nem kellene. Ha tudnák, hogy a kéjből nyerjük az erőnket, úgy igazán. Az semmi, hogy másoknak örömet okozunk az erőnk használatával, de hogy mi ebből is táplálkozunk, azt csak kevesen fogják fel. Jared vezet, egy éjszakai bár előtt állunk meg, ez lesz a mostani bizniszem, ezt a helyet akarom megvenni magamnak, és új mini szállásként megtenni. De van mit alakítani rajta, a… berendezések, és az emberek! Förtelmes. Az őröket leváltatnám, farkasokra. Úgy festek, mint aki most lépett ki az egyik divatlap hasábjairól. Szerettem mindig is adni magamra.
Nem volt nálam fegyver, mert nem szeretem, de a kardpárbajra megtanítottak, pontosabban, titokban, még rég egy letűnt korban, és azóta is gyakorlom ezt a stílust, hasznát is vettem többször.
Igazából nem telik sokba, hogy megszerezzem a helyet, kész papírokkal érkeztem a mappámban már az ügyvédem előkészített mindent. Megbűvölöm,és itt marad mint egyfajta báb, én pedig emelek a hely színvonalán. A jaguárok úgyis szeretnek táncolni és ügyes akrobaták, a belső tér megvan. Tudom,hogy kik jelentkeztek ebbe a klubba, és dolgozik is itt néhány alakváltó, érzem rajtuk, és jól titkolják. Egy Bourlesque show! Erotikus kacérkodás, énekkel is. Ilyen klubom még úgy sincs. Az első éjszaka eseménytelenül telik, az enyém az egész hely, egy hétre pedig bezár teljesen a klub, amíg átalakítanak mindent, és a neve is más lesz. Butterfly Bourlesque. Olyan vagyok mint egy izgatott kisgyerek, alig várom, hogy minden úgy alakuljon ahogy szeretném, Romero leopárdjai készítették a weboldalunkat is, és a szórólapokat is. Szinte magam is repkedek az örömtől, de azért mégis visszafogom magamat. Kicsit visszafogottabban öltözöm fel a helyhez, és itt vagyok, találtam műsorvezetőt, és olykor én is  felkonferálok, majd. Imádni fogom.
Egy furcsa kinézetű ázsiai alakon akad meg a pillantásom többször is, az éjszaka folyamán, tetszik, mert pont az esetem. Magas, határozott vonások, és majdnem ragadozó mozgása van , mint a jaguárjaimnak. Csinos. Felnyalábolok a pultról egy italt, amit az imént töltöttek ki, ezt még ő is láthatta, ugyan olyannal indulok meg hozzá, mint amit az éjszaka folyamán eddig is fogyasztott már.
- Szia! – az illata bekúszik az orromba, finom, fűszeres, de nem az a currys, hanem… olyan vad. – Meghívhatlak egy italra? –  elméletben az ajtóban ácsorgó farkasaim minden vallási cuccot és fegyvert levetettek minden emberről, nála nem volt semmi ami panaszra adhatott volna okot. Ezért is merek közeledni felé.

Maverick & Ryu

Wretched and divine

Hosszú lesz ez az éjszaka én már most érzem a csontjaimban. Nem aludtam eleget, mert azzal a vámpírral foglalkoztam akire este vadászni fogok. Igen, vadászként élek, és azzal keresem a kenyerem hogy harcolok és irtom a vérszívók minden elérhető egyedét. Meglehetősen sokan fizetnek érte busás összegeket és az egyik legeredményesebb vadász vagyok jelenleg a keleti partokon, de most mégis idejöttem. Távoli megbízásra, de ez nem fog megakadályozni semmiben sem.
Készülődni kezdek ahogy délutánba fordul a nap, és tökéletesre alakított testemre fekete és lezser anyagokat húzok fel. Kényelmes, nyúlós fekete nadrágot, erős szárú bakanccsal és egy fekete inget ami alatt fekete atléta van. Az ing csak fedőruha, bármikor letépem hogy ne akadályozzon semmiben sem. Nem vihetek magammal fegyvert, legalábbis láthatót, és egy pillantást vetek magamraa tükörben. Karcsú alakom van és még az övcsatom is mattfekete, semmi nem csillan meg rajtam. A fülbevalóm az egyetlen kivétel, de ma nem feltétlen akarok ölni is, csak amolyan terepszemlét tartok és ha adódik alkalmam akkor kihasználom.
Az ing gallérja alá egy kis tekercs acélerős, de hajszálvékony fojtózsineget rejtek, nem csak fojtani lehet ám ezekkel. A nadrágom jobb zsebe ki van vágva és egy éles penge lapul benne de tökéletesen rásimul a lábamra és nem dudorodik ki. Egy másik vékony az övem csatjába rejtve, és nem érzékelik a fémdetektorok. A nyakláncom magas ezüsttartalmú, bár vékonynak látszódik, alakváltók ellen hatásos lehet még így is. Nem vagyok fegyvertelen amikor belépek a Butterfly Burlesque kapuján a tömeggel, és nem is tartanak fel. Pffff, elég gyér a biztonság. Jól hozom a turistát, és könnyedén körbejárom a helyet és sok minden olyasmit is tudok, amit mások nem vesznek észre elsőre. Maverick még nincs itt, de nemsokára meg kell jöjjön. A divatvámpír. Az új célpontom, a huszonmillió dollárt érő áldozat. A pultnál iszogatok, és féloldalasan a tömeget pásztázom, mint aki csak ismerkedik és néhány nőre rá is villantom csábos mosolyom, így bárki aki lát csak egy csajozós szépfiúnak lát. Könnyű elbújni emögé az előítélet mögé. Figyelem ahogy Maverick megérkezik és ztán később felém közeledik ahogy látom. Nahát, nahát...
- Szia - mosolyodom el könnyedén, ahogy fél testtel felé fordulok. A nagyvad előbújt, egész este erre vártam.
- Hm, és minek okán? Nem elég izgalmas az elit vendégség? - pillantok rá hamiskás szemekkel, ahogy elveszem az italt ha felém nyújtja. Nem utasítom vissza, ismerkedni nem bűn... és segíti a céljaimat is.

Ryu & Maverick

Mit akarsz idegen?

Igazából, egy pillanatra megütközök azon, hogy mit keres itt, a báromban egy keleti szépfiú. Mert az, a keskenyen metszett arcával, és a csókra csábító ajkával. Az enyhe borosta sem zavar az arcán, ettől kicsit olyan rosszfiús. Szeretem a mai férfiakat is, akadnak köztük ritka szépségek. Ő pedig elég ritka. A teljes fekete ruhájával még azt is hihetném, hogy valamiféle vadász. De semmi ilyesmit nem érzek rajta, tényleg nincs olyan szaga, mint a vadászoknak. Se félelem, se idegesség, sem pedig a szenteltvíz fura szaga, ami beléjük ívódott. Szívesen megtekinteném az inge alatt rejlő izmokat. Én nem iszok, ha kérdeznék, majd a munkára fogom. Annyira tetszik, hogy alig tudom visszafogni magamat. Érzem, ahogy megfeszül szinte a fogam, hogy belemélyesszem a fogamat, és addig keféljem, amíg többször el nem ájult a karjaimban. Olyan eufórikus élvezetben részesíteném, amelyet még sosem élt át.
Az a jó az ardeurömben, hogy mindenkivel olyan illatot hint el rólam, az elméje mélyében, amihez vonzódik, amitől beindulhat, és nagyon remélem, hogy érzi a kis csápjaimat, amik felé nyúltak. Hogy övön aluli játékot játszom vele? Lehet, mert tőlem nem áll távol a homoszexualitás, sőt, a partnereim zöme hím jaguár, de akadnak nőstények is, és mennyire szeretnek hozzám jönni, önként ajánlják a vérüket, egy fergeteges szexért cserébe.
- A megnyitó napja, érdekel a sikoltozó lányokon kívül más véleménye is. -foglalok mellette helyet, és közelebb állok meg hozzá.
Végig mérem, és kellemes látványt nyújt közelebbről is.
- Milyennek találod a helyet, milyen volt az első benyomásod, amikor beléptél ide? – őszinte érdeklődés csillan a szemeimben, a véleménye iránt is, de szeretném hallani a hangját is.  Érdekel, hogy értelmes férfin akadt- e meg a pillantásom, és ehhez mérten fogok cselekedni. Mert ha úgy ítélem meg, akár az első jelemet is felteszem rá, csak azért, hogy ne befolyásolja az erőm. Igen, olykor-olykor akad egy-két ember, akire az első szolga jelet ráteszem. Keresek valamit, amim talán sosem volt. Szinte már hobbiból csinálom. Ha nem volt értelme, lehullik a jel, ahogy másra teszem. Valahol kint mászkál egy másik egyed is, aki végül nem jött be, nem érdekelt, nem mozgatott meg úgy, ahogy első pillantásra gondoltam. Ez lehet talán az én átkom, majd ezer évesen, még ember szolgám, és szörnyrészem sincs. Pedig de jó volna! Szövetségeseim is akadnának, de megfelelő támogatás nélkül, csak tartalékolom az erőm, és a kapcsolataimat. Kivárok.
- S nem utolsó sorban, hogy szólíthatlak? Az én nevem Maverick. – mutatkozom be végül. – Maverick Payne.  -úgy mintha ember lennék, akinek két neve van. Vajon ő olyan ember lenne, aki tudna értékelni? Hasznos társam lehetne? Vagy… meg kéne néznem néhány nőt is, hátha ott van azok közt, az, aki nekem kellhet. Pech. Az örök dilemma és, ahj! Mindegy. Egy jaguár táncol ki a parkettre, a társaival, az énekhangja is szép, és ahogy belekezd az est nyitó számába, máris magával ragadja a közönséget, igazi tehetség. Odarebben a pillantásom, majd vissza az új ismerősömre.
- Keleti az akcentusod, - ami nekem nagyon tetszik – a legjobb helyre jöttél ha turistáskodsz, St. Louis bővelkedik a látványosságokban. – többek közt, a bárom is remélem,hogy ilyen hely.

Maverick & Ryu

Wretched and divine

Nem tervezem hogy azonnal nekiessek, de ha adódik rá alkalom, biztos lehet benne hogy ki fogom használni, egyenlőre inkább csak informálódok, és már kezd elegendő információ összeállni hogy miként is valósítsam meg a céljaimat. Nem mondom, hogy nem megnyerő a megjelenése, mert biztos vagyok benne hogy nők százai sikoltoznának a lábai előtt ha rájuk ézne, de azt is tudom milyen erővel rendelkezik, és hogy nem játszik tisztán. Nos, ez esetben szerenncsés hogy én sem. Tudom jól milyen előnyei vannak a megjelenésemnek és ki is használom amikor van rá lehetőségem és alkalmam. Minden egyes fegyverre szükségem van a vámpírok ellen.
Felnézek a felém közeledő férfire, és nem kell bemutatkoznia sem hogy tudjam ki az, és így lustán mérem végig, mint aki tényleg mérlegel. Pedig legbelül, nem érzek semmit, és nem kelt bennem érdeklődést, de tehetséges színésznek mondanak. Megérzem ahogy próbál elbájolni, de nem hagyom magam, és felnyúlva megigazítom a hajam, és mély levegőt veszek hogy a saját parfümöm érezzem amit nem nyomhat el az ő hamis szaga. Nem ma kezdtem az ipart.
- Pedig elég sok van belőlük, már már bosszantó mennyiség - sóhajtok fel, mint aki sikertelenül vadászik hiszen agyatlan tyúkok kellenek a fenének. Belekortyolok az italba miután egy gyors illatminta alapján biztonságosnak ítélem, már amennyire lehet.
- Nem hiszem hogy pont az én első benyomásom lenne mérvadó - nevetem el magam könnyedén, ahogy megfontolom a választ.
- Alapvetően nem vagyok oda az ilyen helyekért, de ez megtetszett. Láttam a reklámját a tévében és elég sok izgalmat ígért, és be kell valljam az alakváltók zseniális táncosok... - hiszen a műsor azóta megy hogy a hely kinyitott és láttam pár dekoratív nőt és férfit akik táncoltak, és nyaktörő mutatványokat adtak elő. Úgy teszek, mint aki elégedett és igazán jól szórakozik ezen az estén.
- Ezra vagyok. Ezra Scarlet - mutatkozom be és minden igazolványomban ez a név szerepel, és csak a vadász körök ismerik az igazi nevemet. Nem kötik össze a kettőt azok, akik még sosem láttak, hiszen az Ezra teljesen átlagos amerikai név, és nem képzel mögé senki egy ázsiai férfit, mint én.
- Igen. Hong Kongban éltem egy ideig, de amúgy amerikai állampolgár vagyok - válaszolok, bár ez nem feltétlen igaz. Éltem a keleti világban és elég jól beszélem az angolt hogy itteni is lehessek.
- Erre már magam is rájöttem, a természetfeletti itt igazán virágzik - hiszen láttam vérfarkasok üzemeltette kávézót is, és vámpírfészket, ahol csak vérszívók lépnek fel, és szórakoztatják a közönséget. Kevés híja volt hogy nem robbantottam fel az egészet. Halott népség, nincs joguk eljátszani hogy élnek...

Ryu & Maverick

Mit akarsz idegen?

Tehát, egy erős jellem, mert nem érzem, hogy a bájolásom hatása alá került volna, és ez tetszik. Felcsigáz, és felkelti az érdeklődésemet iránta. Nagyon dekoratív férfi, és fogadok, hogy ad magára, a hasizmai is kívánatosak lehetnek. Igen, nálam a szexről szól minden. De nem is zavar, szeretem, és ha más is átéli az örömöt, én is. Szinte látom a lelki szemeimmel, ahogy alattam fekszik, és a bársonyos barnás, exotikus bőrébe mártom a fogaimat, ahogy az első élvezet közben a háta ívben feszül meg, és a nyaka is teljesen szabaddá válik. Tetszik, ahogy beletúr a hajába, így egy pillanatra a bicepsze is kirajzolódik, tehát egészséges férfi, mert úgy tűnik ad a testére.
- Igen, de ez a nyitó est, ilyenkor boldog-boldogtalan kíváncsi az új helyre, bízom benne, hogy idővel azok jönnek akik értékelni tudják, és nem csak az erotikus vonaglást látják benne. Szeretem a műfajt, a bohókás, flörtölő sítlusa miatt. Majdnem olyan, mintha azt mondanák, hogy gyere fel a színpadra és tégy a magadévá, de tudod, hogy ez csak addig jó, amíg a közönség sorai közt ülsz. – mutatok az egyik táncoló macskám irányába, és a körülötte ülő férfiakra.
- Nem árt tisztában lenniük azzal sem, hogy ez nem egy kimondott sztriptíz bár. – vonom meg a vállamat, ahogy kicsit komorabbá válik a hangom. Számítok rebellisekre, akik majd bepróbálkoznak, az oda nem illő módon, és fel is vagyunk rá készülve.
- Oh, szóval, abban a reményben jöttél, hogy hátha akad valami a te fogadra való is? – jó szeme van az idegennek, bár nem titkoltam, hogy kik a táncosok, és vannak olyan emberek, akik nyitottabb szemekkel járnak mint a többiek.
- Elég kalandvágyó alkat vagy, ha rögtön egy ilyen bár szórakoztatását kerested fel.  – Jared jelenik meg a látókörömben, és jelez, jó a szimatjuk a szörnyeknek, így bízom benne.
-Bocsáss meg, el kell intézzek egy kellemetlenkedőt, remélem maradsz még. – lépek ki a pult mellől, és elmegyünk egy távolabbi helyre a bárban, ahol valóban el kell intézzek néhány kellemetlenkedő alakot, kikísérjük, az itt maradottaknak pedig kárpótlásért ingyen italt ajánlok, odakint pedig megbűvölöm a barmokat, hogy többet a bárom közelébe se jöjjenek. Fel is konferálok, köszöntöm a vendégeimet, és felborzolom a kedélyeiket, de nem úgy, mint a sztriptíz bárbomban, ez kifinomultabb hely, de innen is töltekezhetek energiákkal. Ha pedig valaki eleget fizet, az az alagsorban található privát részre is kap majd meghívást. De erről nem baj, ha kevesen tudnak.  
Fél óra múlva térek vissza, és hajlandó vagyok levadászni újra az ázsiai férfit.
- De örülök,hogy itt vagy, még mindig. – telepszem mellé, újabb italt hoztam neki, nem kevertem bele semmit, nincs szükségem ilyen trükkökre.
- Így, fél óra után is tetszik a műsor? – nyújtom át neki az italt, és a közelembe intek egy jaguár nőstényt, pincérnő. – Gyere erre sűrűbben, és hozd azt amit eddig is ivott Ezra. – pillantok az ázsiai férfira, a nőstény egy pillanatra nekem dörgölőzik, majd biccentve távozik.
- Megmertem volna esküdni, hogy külföldi vagy, bár az Ezra Scarlet is elég különleges név. – igen. Különleges, de valahogy nem érzem hozzá illőnek. Igazság szerint kissé elszoktam attól, hogy az erőm nélkül csábítsak el bárkit is, de ez nem tántorít el attól, hogy szeretnék vele elvonulni, kettesben.

Maverick & Ryu

Wretched and divine

Elsősorban nem vadászni indultam ma, csak megfigyelésre és felderítésre de nem engedhetem meg magamnak hogy ne legyek felfegyverkezve. Ha nem ide jöttem volna, ennél sokkal több felszerelést hozok, de óvatosnak kell lennem, és nem keltek gyanút senkiben egyelőre. Nem becsülhetem le Mavericket, hiszen hallottam mennyire öreg és erős, és éreztem az erejének egy kis szeletkéjét ahogy megpróbált elvarázsolni, persze... ha jobban odateszi magát igen csak megnehezült volna a dolgom. Akármilyen eredményes vadász is vagyok, mégis csak ember, és nem vehetem fel a versenyt szemtől szembe egy vérszívóval sem. Szerencsére, az emberi természet borzasztóan kreatív és van pár kellemetlen meglepetésem minden ilyen szörnyeteg számára.
Erőt veszek magamon, és lerázom magamról a bűbáját, nem hagyhatom magam, már nem vagyok zöldfülű vadász és a keleti partok mellett az én listám a leghosszabb a megölt szörnyek terén.
- Remélhetőleg igazad is lesz, azért egy ilyen berendezésű helytől az ember elvár egyfajta minőséget de a nyitóestén ez még nem igazán van meg - pillantok újra a tömegre és kissé lemondóan csóválom meg a fejem, hiszen a hely kilencven százaléka söpredék. Emberi söpredék, és a táncosok legtöbbje sem harcos. Akad egy két alak, akivel meggyűlne a bajom, de őket kategórikusan kerülöm és nem keresem a bajt egyenlőre bá jól mutatna pár jaguár is a listámon.
- Nos igen, nem mindenki vágyik aktív részvételre, és én is inkább csak meghúzódom itt a közönség soraiban - kortyolok bele az italomba ahogy helyezkedek egy kicsit.
- Gondolom később már tisztábban fog látszódni - mosolyodok el könnyedén, ahogy a táncosokra nézek. Szédítő látvány ahogy az alakváltók képesek vonaglani és tekeredni. Undorítóan természetellenes az egész.
-Igen, ebben reménykedtem, de talán majd a következő alkalommal kellene jönnöm, mert egyenlőre nem túl minőségi a felhozatal - sóhajtok lemondóan.
- Szeretem az újat és nem szeretek unatkozni. Egyszer élek, és használjam ki az alkalmat hogy mindent kipróbáljak - támaszkodom neki a pultnak hogy körülnézhessek és ahogy elmegy, nem megyek sehová. Csak egy időre a mosdóba, és újra ellenőrzöm a fegyvertáram, hiszen ki tudja mikor kellhet egy penge. Vissza megyek a pulthoz és megint ott találom magam előtt Mavericket.
~ Te hiányoztál a boldogságomhoz... ~
- Igen, nos mint mondtam, jól akarom érezni magam ma este - próbálok elfordulni de nem hagy, mert szóval tart és nem moccan.
- Tetszik. Elég érdekesek és változatosak a műsorszámok - válaszolok neki ahogy a felénk tartó pincérnőre nézek. Kevés híja hogy nem húzom el a szám, a nyilvánvaló törleszkedésre. Vámpír és állata között elég szoros a kapcsolat, ahogy tudom és a halandó szolga az egyetlen akinek ennél is jobban szoros a köteléke a vámpírral. Szárad a lelkemen ilyen halál. Az ember szolga által halt meg a vámpír. Gyönyörű jelentést írtam róla.
- A látszat néha csal. A szüleimet nem én választottam meg, de az állampolgárságom már igen és így a nevem sem éppen az amit az ember feltételezne rólam - vonom meg a vállam, nem számít milyen néven hívnak, és nem számít hogy mit mondanak. Teszem, amire megfizetnek, nem számít túl sok minden az életben.
- Egész este itt leszel? - kérdezem hogy fenntartsam a beszélgetést.

Ryu & Maverick

Mit akarsz idegen?

Az őszinteségéért egy jó pont jár, tetszik, hogy nem akar azonnal bevágódni, és ajnározni a klubot, amikor én is épp eléggé tudom, látom ,hogy mi a probléma, egyelőre. Túl nagy volt a hype és boldog, boldogtalan eljött ide, még olyan is, aki csak rendbontani akart.
-Azért akad néhány érdekes alak. – ő is az, de ezek szerint, nem két térfélre játszik, és inkább csak a nőkre bukik, megesik.
Próbálok csevegni vele, de látom rajta a passzivítást, amit felém mutat, először még próbáltam kedves, fecsegősebb stílusra menni, de értem én, nem férfi társaságára vágyik.
- Mi mindent szeretnél kipróbálni egyébként? Tegyük fel, hogy ha itt és most kipróbálhatnád, mi lenne az, amit megtennél? Egy erotikus klubban vagyunk, így legyen három választási lehetőséged.
Oldalra pillantok, majd a pultra könyökölök.
- Első.: Szex, egy táncossal, privát helyen. Második.: Szex egy vámpírral. Harmadik.: Csak simán az egyszerűségre mennél, és esetleg egy férfival próbálnád ki? – vonom meg a vállamat könnyedén. Figyelmen kívül is hagyhatja a kis játékot, vagy elküldhet a fenébe, akkor megyek is.
Talán ennél a pontnál kéne majd el is engednem. Eleget nyomultam, rossz választás volt. Egyébként is úgy fest, mint aki nem való túlságosan ebbe a közegbe, és tényleg csak fintorogni jött ide, mert láttam, elkaptam a pillantását, ahogy végig mérte a táncost is, és minket is, a hívó állatommal. Pedig mennyire jó lett volna eltölteni egy kis időt.
Merengve csóválom meg a fejemet.
- Nem akartalak megbántani azzal, hogy a nevedet , esetlegesen a származásodat firtatom. – simítok át a hajamon, és bár megvillan az órám, de nem művi a mozdulat, természetes, könnyed, ahogy megigazítom a hajamat. Tudom, hogy manapság erre nagyon érzékenyek az emberek, és mindenféle népcsoport, hogy kit, hogyan hívnak. Inkább elébe megyek a bajnak, ezért kértem tőle inkább bocsánatot. Még a végén ír egy rossz bejegyzést az oldalunkra. Bár… Romero jaguárjai egész ügyesek ilyen tekintetben, eltűntetni bármit a netről, nyom nélkül.  
- Igen, de ha zavarlak, kereshetek más szórakozást is. – könnyen találok, és nála sokkal kaphatóbbakat is, értettem én a célzást, végtére is mi másért kérdezné, hogy egész este itt vagyok-e ha nem épp zavarom, ez gyakorlatilag olyan, mintha megkérdeznék tőlem, ennél sokkal nyiltabban, hogy nincs más dolgot? A hívottaim falkájában így működik. Csak nyíltan és őszintén.

Maverick & Ryu

Wretched and divine

Jól érzem magam ebben a politikailag is instabil helyzetben, hiszen ilyenkor minden vadász prédát keres és nekem egy igazán nagyvadat dobott a gép és a megrendelő. Igazi zsákmány, nem könnyű és nem olcsó mulatság, de nem is lehetetlen. A keleti partok egyik legjobbja vagyok, és nála vénebbek nevei is száradnak már a lelkemen, de kétlem hogy érdekelné őt a vadász történelem, és ismerné a nevem. Az ilyenek nem szokták követni, vesztükre.
Örülök hogy veszi a lapot, és adom a gazdag, unatkozó turistát, és nem ez az első bár megnyitóm ahol vagyok, és nem is ez lesz az utolsó az is biztos.
- Igen, de sajnos hogy néhány - mosolyodom el, halvány de kétértelmű mosollyal, amit bárhogyan értelmezhet. Annak ellenére hogy vámpír, és a célpontom még érdekes figurának találom, de nem sajnálom hogy elfogadtam a busás előleget. A munka végén pedig ismét multimilliárdos leszek, és nyaralhatok ahol csak akarok. Vehetek magamnak egy lakatlan szigetet is. Néha nagyon is reális kívánság.
- A bunjee jumpingot, és a tandem ugrást az ejtőernyőzésben. Vadvizi evezést... mindenképpen, de rendben, ha már erotikus klubba vagyunk, halljam a lehetőségeket - kortyolok bele az italomba, ahogy hallgatom az ajánlatot. Micsoda kreativitás.
- Hm, igazából egyik sem olyan extrém kérdés, szóval mi lenne ha azt válaszolnám hogy mohó vagyok és mindent kipróbálnám egyszerre? - nevetek fel könnyedén, ahogy változtatok a testtartásomon, mert látom hogy valami mintha átsuhant volna az arcán. Talán gyanakodna rám? Érezne valamit? Fegyver olajat nem érezhet a hideg fémnek meg nincs semmiféle szaga amit kiszúrhat és az érzést is csak akkor érezné amikor nekem nyomódik a teste és túl késő már mindenhez.
- Nem bántottál meg. A legtöbben valami háromtagú kimondhatatlan nevet várnak ilyenkor és meglepődnek mennyire normális, már már amerikai nevem van - válaszolok egy újabb korttyal kísérve. Nem részegedek le olyan hamar, hála az antitestnek amit még korábban vettem be, és pár óra hatóereje van csak, de addig lassabban hat rám a pia és így kis előnyt ad nekem.
- Nem azért kérdeztem. A legtöbb tulaj itt van nyitásra körbe néz, aztán két óra múlva lelép, és lassan már... letelik. Amiatt kérdeztem csak hogy te melyik vagy - magyarázom meg, hiszen ihasználom hogy információkhoz juthatok akár tőlemagától is.
- Indiszkrét ha megkérdezem hogy mi az oka hogy egyedül érkeztél? - hajolok egy egészen kicsit közelebb hozzá.

Ryu & Maverick

Mit akarsz idegen?

Meglep, hogy ilyen extrém fiatalemberrel akadtam össze, tényleg szeretné ezeket a sportokat? Megszoktam egy-egy vadabb hívottam videóit nézni, mert szeretek a korral haladni, és érdekel, hogy miket művelnek, milyen sportok vannak. Nem szeretek bent rekedni egy bizonyos korban, mint néhány vámpír társam. Én haladok vele. Látni engem öltönyön kívül másban is, csak… abban ritkábban.
Engem meg az általa elképzelt lehetőségek hoznak lázba, mert ha nem nappalról lenne szó, annyira kirpóbálnám, kíváncsiságból. Persze, mondhatja bárki, hogy meghaltam, minek foglalkozom ilyesmivel? De érdekelt.
- Sajnálom, de ez nem olyan szex klub, mint amire te gondolsz. Vámpírokat pedig egyáltalán nem tartok, csak kíváncsi voltam, mennyire volnál bevállalós. – vonom meg a vállamat, és unottan pillantok el a pultos irányába, miközben megkavarom az előttem pihenő Bloody Maryt.
- Mert elég egzotikus a megjelenésed. – pillantok újra az irányába. Nem beszélgethetek róla arról, hogy kipróbálta-e ezeket a sportokat, vagy a leginkább engem foglalkoztató kérdés, a milyen érzés? Mert én szeretném tudni, hogy milyen érzés lehet.
- Én az a fajta vagyok, aki szeret mindenről tudni, és nem elégszik meg azzal, hogy a nyitás után elvonul kefélni a titkárnőjével, szeretőjével a megfelelő helyre. – pillantok a táncosomra, akit a szemeimmel simogatok meg, s szinte hallom is a dorombolását.
Mert, nincs is titkárnőm, se titkárom csak néhány olyan tag, akire rábízom a
- Dolgozni jöttem. Nem volt szükségem felesleges oldalkocsira, akivel csak a nyűg van. – hátat fordítok a pultnak és a báromat nézem, egy darabig meg sem szólalok, így mellette állva.
- Te miért érkeztél egyedül? Nem tűnsz annak a bevállalós fazonnak, aki szexkalandokért járja a várost. A helyet is mintha unalmasnak találnád. – pillantok rá oldalra, és majdnem lefejelem, mert közelebb hajolt, mint gondoltam, a kérdése után. Meglepetten vonom fel a szemöldökömet, és tűnődve nyalom meg az alsó ajkamat.
- Ha izgalmakra vágysz. – nyúlok az öltönyöm zsebébe, és egy teljesen fekete névjegykártyát nyújtok felé. Ha kitalálja ,hogy mivel lehet aktiválni a tintát, akkor talán találkozhatunk még egymással.
- Nem bungee jumping, de… ha extrém dolgokra vágysz. Gyere el ide. Mondd, hogy Maverick hívott. – érintem meg a kézfejét, és futólag megsimítom. Csak semmi energia nyaláb, csak én érintettem meg őt. Noha, sokkal inkább szerettem volna benne lenni, most azonnal. Viszont, megtanultam az évszázadok alatt, hogy bizonyos dolgokra jobb várni, és nem azonnal megszerezni. Ez a különbség köztünk és az emberek közt. Ha pedig nem jön el, nem fejti meg a meghívót, akkor így járt. Ez egy állandó időpontban megrendezett esemény, minden péntekenként, egy földalatti helyen. Vannak, akik azért fizetnek, hogy csak egy légtérben legyenek egy olyan vámpírral, aki a szexel olyan magaslatokba repíti őket, amit el se tudnak képzelni. Szükségem van erre, hetente, legalább egyszer. Egy régi ház pincéjében van, mind a lakótér és a pince is ízlésesen van berendezve, és itt már komolyabbak a biztonsági előírások is. Kamerák, és farkasok őrzik.
- Holnap este… -bökök a névjegykártyára, és elsétálok a tömegben, nem gyorsan, elég követhetőn.

Maverick & Ryu

Wretched and divine

Mandula vágású szemem sarkából figyelem őt, ahogy lezseren, kényelmesen és ténylegesen turistáskodva nézem hogy mit reagál, és mire lehet képes. Sok izgalmas dolgot meséltek erről a vérszívóról, és nekem jutott a felkérés hogy megszabadítsam a világot ettől a szörnyetegtől.Ezer örömmel teszek eleget ennek, és persze dollármilliókért. Nem olcsó egy ilyen kaliberú ügy, de még nem fogott ki rajtam egyszer sem, egy vámpír sem, és nem most terveztem elkezdeni hogy megtörténjen.
A szavaira elmosolyodom.
- Persze, akkor valószínűleg nem turistának öltöztem volna, hanem kicsit vadabb motoros cuccot vettem volna fel, de egy felvetést megért a dolog - mosolyodom el békítően és leteszem az üres poharam. Kapok rögtön egy másikat.
- Elkényeztetsz ennyi itallal, feltételezhetem hogy oka is van? - pillantok el fel, de nem tűnt el a korábbi mosoly. Eleget ittam, lassan hatnia kellene és így mintha érdeklődőbb lennék. A bókot, halványabb széles gesztussal fogadom.
- Itt vagyok csak az - teszem hozzá, mert az otthonomban nem igazán kirívó a megjelenésem. Bele olvadok az átlagba és nem is akarom hogy ott ez máshogy legyen.
- Ez dícséretes. Tényleg, elég erős jellemre vall, és nem a lazásra. Hm, lazításra - ismétlem meg mert elvétem a szót. Követem a tekintetét. A pincérnőre nézek. Érezhetően nem ember, de nem tudom milyen állat lehet benne.
- Ez igaz. Nekem sincs rá szükségem - ezzel viszont egyet értek, mert én másokkal sem szeretek együtt dolgozni, és sokkal jobban teljesítek ha hagynak. A társak csak akadályok, és néha ugyan feláldozhatóak, de a legtöbbnek megvan az esze és nem akar velem társulni. Nem egészséges rájuk nézve. Könnyen halnak.
A kérdésre elhúzom a szám, és beletúrok a hajamba. Mintha kellemetlen lenne a kérdés.
- Nem vagyok könnyű természet és... nehéz velem együtt lenni. Két éve hagyott el a barátnőm, és.... azt hiszem jobb ez így - sóhajtok.
- Nem unom, csak a nyitó est ilyen, de valósínűleg benézek majd ha elmúlik a három napos csoda - teszem hozzá, hiszen nyomozok. Információ kell, és egészen közelről nézek a vámpír szemeibe. Szépek, bűvösek, veszedelmesek és ettől semmilyen hatalom nem védi meg az embert.
- Hm, köszönöm - teszem el a kártyát, és biccentek a szavaira.
- Aligha nem találkozunk még. Bocsáss meg... sok az ital - indulok el a mosdók felé hogy kieresszem a felesleget. Visszatérve már csak búcsúzik. Holnap? Na jó....

A másnap elég gyorsan eltelik, és ugyanúgy fegyverkezem fel, mint eddig, de a névjegykártya volt a legnehezebb. Végül véletlenül oldottam meg, mert az egyik tőr felsértette a karom és rácseppent a kártyára.
- Vámpírok meg a kis trükkjeik.... - morogja és a bőr szerelése bélésébe rejti a fegyvereit, ha lejjebb is kell vetkőznie, nem találhatják meg olyan könnyen, nem egy kezdő vadász.
A megadott időre oda is ér a címre és bekopogtat. Azonnal beengedik ahogy megmutatja a kártyát és elhangzik Maverick neve. Beljebb haladok, és körülnézek, felmérem a terepet. Igazi vadászparadicsom. Az összes érzékem ki van éleződve és lúdbőr jár táncot a hátamon ettől a helytől de szerzek egy italt. Nem telik el sok idő hogy távolról megpillantsam a vámpírt és csak biccentek neki mosolyogva. Nem fogott meg a kártyája, megoldottam a rejtélyt.

Ryu & Maverick

Mit akarsz idegen?

Akarom őt, kíváncsi vagyok rá, és látom, hogy kezd hatni az ital. Most szeretném, az ajkára rebben a pillantásom, és megnyalom én is a sajátomat. Mosolygok, úgy kell visszafogjam a kirobbanni készülő energiáimat, hogy ne csapjon mindenkit mellbe, és ne legyen nyilvános orgia, az egész területen. Ennyire nem vagyok már amatőr. Nem most kéne visszasüllyednem a kezdők szintjére.
- Nem titok, szerettelek volna ágyba vinni, de ha itt vagy még, talán összejöhet. – vonom meg a vállamat. Elengedtem, ma este visszafogom az energiáimat, és inkább nem kísértem a sorsom.
Legalább jól bírta az alkoholt, talán most kéne megpróbálnom? Elcsábítani? Talán…
- Én, másképp szeretek lazítani, megvan annak is az ideje. – pillantok végig rajta ingerkedve.
- Magányos farkas vagy? Időnként nem árt új dolgokat kipróbálni, hiszen fiatal vagy még. – lépek közelebb hozzá, ahogy végre a szemeimbe pillant. Érdekes , macskás vonalú szemei vannak, sötét barnák,de… így megcsap az illata, az enyém, az energiáim körbe ölelik, és enyhe csiklandozást érezhet, az első jelem rá került, immár tényleg immunis rám, és a trükkjeimre. Ezzel az én dolgomat nehezítem meg.
De szeretném, ha bele nézne a szemeimbe, látni akarom őt.
Másnap este, szürkület után ébren vagyok már, az öltönyeim közt válogatok, hogy melyik lenne megfelelő, végül egy modern darabnál kötök ki, sötétebb szín, hogy a vér ne látszon meg se az öltönyön, se az ingen, a hajamat is beállítom. Nem kérdéses, tetszeni akarok annak az embernek, én magam is, hiszen én adtam meg neki a lehetőséget, hogy magamnak lásson. Számtalan helyzetet elképzelek, ahogy ott, ebben a bárban, ami a tegnapihoz egy cseppet se hasonlít, az ölembe ül, csókolózunk, miközben, mindenki más is épp kefél, vagy épp úgy szeretik egymást, ahogy jól esik nekik, és mindegyikük energiája feltölt épp.
Vacsoráztam, a kis pommémből, ő is eljött velem, itt csücsül mellettem, és épp eperrel etetem. Kecses lábait maga alá hajtogatta, és szinte csak én hallom, ahogy dorombol.
Hosszú, szőke hajú fiú, és fényes haja van, majdhogynem androgün az egész megjelenése. Már gyűjtöm egy ideje az előjátékozók energiáit, de a finálé még hátra van, a pommémba engedem, hogy egy igazán hatalmasat élvezhessen, én pedig az ő energiáit csenem el végül, és még pár korty vért is kapok. Tökéletes.
Ám, ahogy kinyílik az ajtó, megérzem az ismerős illatot is, hát eljött! Lustán emelem fel a pillantásomat, Malik nyakáról, és Ezrára mosolygok.
Az embereim, vagyis jaguárjaim nem találtak róla semmit, tényleg  két éve szakított az exével, egyedül él, és valóban turista, és a bőr nadrágos segge! Most, szinte én dorombolok fel. A hangulatom megváltozását a pommém is érzékeli, és követi a pillantásomat, fészkelődik, érzem az illatáról, hogy neki is bejön Ezra. Intek Ezrának, hogy jöjjön ide hozzánk. A kis ficakokba be-be lehet látni, hiszen ez is a hely varázsa, a tudat, hogy félig néheti őket valaki, izgalmasabbá teszi a dolgokat. Persze, a szex és erotika illata se hiányozhat. Amit, az én energiám bűvös illata is megfűszerez. Vannak vámpírok, és vannak vérállítok, és néhány jaguárom akik vigyáznak a területre. Erről a helyről, igazán kevesen tudnak.
- Szia Ezra! Reméltem, hogy ide találsz, Bloody Maryt ismét, vagy most kipróbálnál esetleg valami mást is? – kíváncsian pillantok rá.
- Ja, igen, ő itt Malik, egy közeli ismerősöm. – nagyon is közeli, a pommém, de ezt közönséges halandóknak nem muszáj tudniuk. – A csinos idegenünk pedig Ezra, akivel tegnap futottam össze a klubom megnyitóján. -Malik kezet fog Ezrával, ha nem ágál ellene a vendég, és aztán vissza helyezkedik Maverick mellé, hosszú szőke haját babrálva.
- Látom, nem fogott ki rajtad a meghívóm… Szeretnéd, hogy körbe vezesselek? – bár sok minden új látni való nincs, az egymásba gabalyodó testeken kívül. – Vagy, itt maradnál, és szórakoznál esetleg? Hívjak egy nőt , ő kedvedre valóbb lenne?

Maverick & Ryu

Wretched and divine

A klub megnyitója nem zajlik máshogy mint ahogyan terveztem. Mindennek megvan a maga rendszere és menete az életemben, de mégis ez az este nem olyan kiszámított és megtervezett noha vannak mérföldköveim és követendő céljaim. Ki kell derítenem mindent erről a vérszívóról és hogy mik a céljai, tervei. Meg kell ölnöm, mert az egyik legmagasabb díj van rajta én pedig már nem vadászom emberekre, csak nagyobb vadra lövök és nem kevés halál tapad a kezemhez a keleti partok mentén. Akad pár gyilkosság a rovásomon már itt Amerika földjén is. Nem mondom, tevékeny gyilkos vagyok.
Elnevetem magam azőszinte szavaira, mert ezt nagyon is el tudom képzelni és bár nincs bajom a férfitársaság ellen, de ez....
- Ha egyből megadnám magam, mi lenne benne a kihívás Maverick? - húzom mosolyra az ajkaim, ahogy megiszom a maradék italom. Lassan mennem kellene.
- Ez igaz, de nem most - kacsintok egy kicsit, mert nem adom olcsón a bőröm és nem fekszem elsőre senki mellé. Mert csakis mellé tenném, máshogy nem működne a dolog.
- Igen, az vagyok. Nem tagadom hogy jobban szeretek magányos lenni mint nem, de azért néha még nekem is kell a társaság - teszem hozzá az italom után és leteszem a poharat a pultra.
- Nos, Maverick, egy öröm volt... - mosolyodom el, ahogy lassan ellököm magam a pulttól és megingok. Mi. A. Fene. Nem számítottam rá, és kicsit meglep a dolog. Nem kellene hatnia rám ezeknek a piáknak. Nagyon nem. Megrázom magam, majd később elfilozofálok ezen, most nem érek rá.

Másnap este felfegyverkezve érek oda a buli helyszínére. Nem tervezek belefolyni a vámpírok dolgaiba de meg kell öljem a vámpírt és ehhez információ kell. Meg persze tér és lehetőség. Az mindig kell hogy elérhessem a célt amit kitűztem magam elé.
Belépve megcsap a vágy a kéj érzete és szaga, és nagyon érzékeny az orrom az ilyesmikre, szinte már nem teljesen emberi de nem tehetek róla.
Kiszúrom elég gyorsan a vámpírt akit keresek egy szőke fiúval az ölében és kiráz a hideg is tőle ahogy végigmér. Mintha máris... azt fontolgatná hogy ágyba vigyen de ez nem fog megtörténni. Nem adom magam senkinek sem. Még egy vámpírnak sem, aki ennyire szexi. Felé indulok hogy köszöntsem ha már itt vagyok, bár nem örömmel.
- Trükkös kis kártya volt, de végül rájöttem a nyitjára - mosolyodom el ahogy megállok mellettük. Nem nézelődök túlzottan, de minden szegletre figyelek, és tudom hogy mennyire a szexre van itt minden kihegyezve. Túlságosan is.
- Valami más. Ami kevésbé paradicsomos - válaszolok, ahogy nekitámaszkodok a falnak mellettük. A bőr kiemeli az alakomat, pontosan tudom hogy kellemes látvány vagyok, és valószínűleg azsem volt véletlen hogy engem kértek fel a feladatra.
- Hello - mosolygok rá a fiúra és már a látványából tudom hogy nem ember. Jaguár, mint Maverick minden embere itt, és a klubban. Hívóállat, de szörnye nincsen amennyire tudom, és halandója sem. Azok akadályok lennének a megölésében. Kezet fogok vele, és vigyázok, nehogy érzelem ütközzön ki az arcomon, az udvarias mosolyom mellett. Alakváltó energia zsizseg végig a bőrömön ahogy megérint.
- Még nem vagyok benne biztos, mit szeretnék de.... bántotta volna a büszkeségem ha megfejtem a meghívó rejtélyét, és nem jövök el körülnézni. Körbevezetsz? - kérdezem ahogy félrebillentem a fejem egy kicsit. Épp csak csaltam egy picit egy szemceruzával, hogy hangsúlyosabb legyen a pillantásom. Maverick gyengéje a szépség.

Ryu & Maverick

Mit akarsz idegen?

Rég voltam ennyire felvillanyozva, az ázsiai arcok a gyengéim, mert én magam ott voltam, mint kéj szolga, onnan emelkedtem fel egy magasabb szintre, a vámpírok létsíkjára, de… ez az élet sem fenékig tejfel. S bár sikerült megbosszulnom a fogva tartómon az összes, életemben átélt sérelmemet, sosem voltam harcos alkat, persze megtanultam harcolni, annak a kornak a szamuráj kardok voltak a sajátosságai. Ezekkel kíválóan tudok bánni, minden vámpír valamely, a korához kapcsolódó fegyver nemben jó, de a töltényes, lövő fegyvereket mi magunk is elítéljük. A kard, az tiszta, az a saját erőnk, karunk kinyújtóztatása.
Ahogy be lép az ajtón, már abban a pillanatban érzem az illatát, és magamnak nagyon örülök, hogy a nadrág választása szemgyönyörködtető, és azt hiszem, ezzel ő maga is tisztában van, tovább siklik a pillantásom a macskás szemeire. Az elégedett mosolyomat a pommem nyakába rejtem. Mint egy valóságos modell, mondjuk mellettem, szinte mindenki modellnek néz ki, mert valóban szeretem a szépet. Fel kelek a helyemről, és intek Ezrának, hogy indulhatunk, én magam fogom az italját ki keverni. Martinit készítek neki, olívabogyóval díszítve, a pommém, a hátam mögött settenkedik, a házban, van egy külön szobája, ahova el mehet pihenni, és szórakozni valót is vihet magával, de nagyon jól tudja mindenki, hogy a vérét venni tilos. Pláne az engedélye nélkül. Nem titkolom, eddig sem titkoltam ,hogy szeretem a férfiakat. Kíváncsi Ezrára, ezért is tart velünk, mögöttem settenkedik finoman, néha hozzá érve a kezemhez, vagy a hátamhoz.
- Mit szeretnél látni…? Az alkóvok, a kukkolás szabad izgalmát adják meg. – intek arra a helyre, ahol épp vagyunk. – lassan sétálok a sorok között, a lépcső irányába, az erkélyen több ajtó található, minden privát szobában más játszó eszközök.
Egyelőre még szabad mind, mert ide nem szabadott feljönni, elvégre nem tudtam ,hogy be fut-e a vendégem.
- Nem nézel ki afféle láncos alaknak, aki oda lenne az ókori kínzó eszközökért. – jegyzem meg az első ajtó előtt megállva, de lépek is tovább. Malik, halkan kuncogva lép el mellettünk.
- Esetleg a kezdők szobája Maverick? – biccentek, és csak be-be nyitok a különböző szobákba, a legutolsónál állok meg, vörös selyem huzattal borított ágy, a falakon a bevezető eszközök sorakoznak, pálcák, paskolók és a többi.
- Malik, velünk marad, hogy segítségemre legyen, nem gondolom, hogy csak azért jöttél ,hogy egy sima, egyszerű numerával gazdagodva távozz.  

Maverick & Ryu

Wretched and divine

Nem tudom mit láthat bennem, de addig jó amíg látja és örül a jelenlétemnek. Persze, nem örülne ennyire ha tudná miért ez az egész. Nagyon sokan fizetnének a haláláért, és az egyik legnagyobb ajánlatot el is fogtam érte. Az ember pénzből él, és bár nem boldogít, jó ha van. Nem tagadom hány vámpír és váltó halála tapad a kezemhez és a Scarlet nem csak egy véltlenszerű választás volt, hanem valóban vérfürdőt hagyok magam mögött ha sarokba szorítanak.  Nem hagyok nyomokat és élő szörnyeket sem. Senki nem tudja hogy nézek ki igazából de az alakváltók ismerik a vörös halált.
- Nos, nem küdtél dress code-ot szóval csak remélem hogy így jó leszek az ízlésednek ma estére - a bőr szerelésemre és a sminkemre gondolok. Ki gondolná hogy egy sminkelt ázsiai a legnagyobb szörnyeteg ebben a házban ma este? Szívesen játszadozom az érzékeivel és nem tagadom hogy minél több mindent kell megtudnom és nem okoz lelki törést hogy közelebb kerüljek hozzá, ha utána közvetlen közelről húzhatom meg a ravaszt. Igen, ez mindent megér nekem.
- Gyakorlatilag mindent. Nem mindennepi alkalom hogy a házigazda vezessen körbe, ki használom az alkalmat - mosolyodom el nyilvánvaló hízelgéssel az egójának, de nem viszem túlzásba. Még magam sem tudom meddig akarok elmenni és hol húzom meg a határt. Ezt majd az este alakulása határozza meg.
- Téged érdekel a kukkolás? Izgat ha másokat nézel? - kérdezem ahogy lassú léptekkel haladok mellette és néha a mögötte lévő fiúra pillantok, aki szintén követ minket. Pomme nem jelent túlságosan sok fenyegetést, még akkor sem ha vérállat. Nem harcos, és nem ellenfél számomra. Selyemfiúcska, de elismerem hogy néha ilyen is kell. Már akinek. Én megbolondulnék egy ilyen mellett.
- Nem is tartom magam kifejezetten egy láncos alaknak.  Én az élvezet és a kéj pártján állok - haladok lustán nézelődve ahogy végig nyitogatja a szobákat és bekukkantok ahová lehet.
- Elegáns.... - mosolyodom el ahogy beljebb lépek és körülnézel a piros selymen ahogy Malik is belép a szobába.
- Na és most mi a következő lépés? Ki lesz kivel? - fordulok szembe velük ahogy lehuppanok az ágy szélére, de nem sietek megszabadulni a ruhámtól. Én szerintem szemlélődő leszek ma csak.

Ryu & Maverick

Mit akarsz idegen?

Szemrevaló, ahogy kirajzolódik a feneke a nadrágban, és a smink is a kedvemre való, valahol a távolban egy vészharang megszólal, miszerint túl-túl tökéletes, túl nekem való. De, sosem támadtak még meg, egy magamfajtát nem szoktak. Szex rabszolgák a nemzőnktől valók, egyedül nekem sikerült kiszabadulnom, pontosabban, másokról nem igen tudok.
Népünk kurvái.
De, engem nem érdekel az, hogy minek hívnak, amíg hódolhatok annak, amihez értek.
A hízelgése jól esik, csak mosolygok, és vezetem, az utolsó szobánál állunk meg, végig követtem a tekintetemmel, a mozdulatait, és az érzéseire is kíváncsi vagyok, így figyelem azt is, vegyes érzései vannak, izgalom? Idegesség? Nyugodtság? Magabiztosság, hatalmas magabiztosság.
- Tetszik bármi, ami a szexel kapcsolatos, tetszik, ha engem néznek, ha én nézek másokat. – vonom meg könnyedén a vállamat. A szobába rögvest leül az ágyra, Malik betáncol, és várja a következő lépést. Sejti, hogy tetszik nekem az ágyon ülő, és érzi a vonzást, amelyet én is. Hiszen, ott van benne a jelem, az első, bár erről kifejezetten nem tud Malik, de pedzegette a témát, hogy mi lenne, ha választanék valakit a jaguárjaim közül, szörny résznek, vagy a halandó szolga, már annyi idős vagyok, hogy az egyik lehetne. Régóta próbálkozom, de a felszínes alakok sosem érdekeltek.
Becsukom magunk mögött az ajtót, és beljebb lépek a szobába.
- Igazából, Malik is kíváncsi rád, úgy gondoltam, hogy hagyom, hadd ismerjen meg téged, és nyűgözzön le a maga módján, én itt leszek, melletted. – azzal egy elegáns, kecses mozdulattal le is ülök mellé az ágy végébe. A kérdése, hogy ki lesz kivel? Mindketten vele leszünk, ez egyértelmű a számomra. Csak annyira engedem szabadon az ardeurt, amennyire szükséges, szerencsére megtanultam élni ezzel a képességgel, és senkit nem öltem meg vele jó ideje. Kordában tartom, mert megfelelően van táplálva.
Így Ezra kedve is sokkal készségesebb lesz, a kezem a comjára siklik, és szétnyitom a combját, hogy Malik oda térdelhessen a lába közé.
Én pedig gyengéden fordítom magam felé az arcát, el gyönyörködők a tekintetében, az egzotikus pillantásban, és megnyalom az ajkam, majd az övét is, és beférkőzőm a szájába. Kellemes málnás, könnyed ízt érezhet, a pommém gyümölccsel etettem, málnás, epres csokoládéval, amelyet lecsókoltam a fiú ajkairól, hogy az ízét átvegyem.
Malik persze, nem tétlen, és az ajkaival kezdi megdolgozni Ezrát, én a csók közben, lustán kezdem kigombolni az inget, amit visel, a mellkasára siklik a tenyerem, ahogy besimítok a felső három gomb kigombolása után, izmos. Szeretem az izmos férfiakat, mert azt jelenti, hogy látványra is van mit nézni rajtuk, nem csak tapintani.
Aki most az ösztönei miatt éberebb, az Malik, engem lefoglal, hogy irányítsam az ardeurt, és odalentről is tápláljam az éhségét, a lentiek energiáiból, és az itt épp szárba szökkenőkből.
Épp ezért nem veszem, vehetem észre azt, amit Malik, de magam sem tudom, hogy miféle indíttatásból változik át, csak annyit érzek, hogy az alakváltók nedve terül el rajtam, és Ezrán is, döbbenten válok el az ajkától, mi történt?! Vér szagot is érzek, az… övét?! Malik?! Az új emberét is, és… én is?
A sokktól képtelen vagyok megszólalni.
Malik még morog, és megpróbál félre lökni a testével, hagyom magam.
- Malik! Azonnal hagyd abba! – mennydörgőm, de még csak nem is hallgat a parancsomra, evett, hiszen evett, ennyire nem volt már gyenge, hogy az éhség miatt átalakuljon, ezt tökéletesen megtanultuk uralni, hiszen segítettem neki!
Vért köhögök fel, és lepillantok az ingemre, a nyakam? Ki talált el? Egy tőrt húzok ki a bordáim közül, szóval, nem az ardeur szórakozott, hanem… mi a franc?!

Maverick & Ryu

Wretched and divine

Egy újabb célpont, bár rény és való hogy sokkal nehezebb és összetettebb mint az eddigiek voltak, és nem is sietem el a dolgokat. Információkat gyűjtök, tervezek és aztán majd végrehajtok. Ebben áll a mesterségem hogy tudok olyasmiket amiket mások nem és végre is tudom hajtani. Edzett vagyok, nagyon is sokat teszek azért hogy ilyen maradjak. Megbízásom van ami milliomossá tett engem, már az előleg is. Mi vár rám, ha befejezem az akciót. Mesés vagyon.
Hagyom magam bekísérni a szobába ahol mindenféle eszközök lógnak és kellemesen erotikus a hangulat és a fekete vörös ágynemű is vonzó.
Megvetés kel bennem, de nem mutatom ki. Itt minden a szexről szól, és arról hogy neki jó legyen. Tudom hogy miféle vámpír ő, és azt is hogy miben rejlik az ereje.
- Bármi? Ez elég tág fogalom azért - húzom fel a szemöldököm egy kicsit ahogy érzem magamon Malik pillantását, és visszanézek rá. Enyhén hangsúlyozott szemeim egész félelmetesek tudnak lenni, és elég gyilkos módon tudok nézni velük.
- Nem okoz nekem örömet ha egy alárendelt akar kényeztetni, de nem bánom. Bár a lényegi résznél... mennie kell - pillantok előbb Maverickre aztán a fiúra határozottan.
Lényegi rész....
Mindenkinek mást jelent és nekem nyilvánvalóan mást mint nekik. Nekem az akciót jelenti amibe belefogok. Végre... a mai nap a megfelelő, már csak a pillanatot kell megtalálnom hozzá. A tökéleteset, hogy végrehajtsam.
Engedem magam kényeztetni egy bizonyos pontig és hagyom hogy azt gondolják, maga alá temet a vágy, pedig az én vérem mástól forr. Nem tagadom hogy elönt az izgalom és a vágy. Sokkal jobban vágyom a halálára és a vérére mint a szexre vagy bármi másra. Az nekem mellékes.
Elterem a figyelmét, de egy akalmas pillanatban amikor Maverickre nézek, megérzem.
Most!
Előrelendülök és szúrok. Pontosan és keményen, a szívébe. A fiú persze elveszti a kontrollt és átváltozik, beterítve mindent az átlátszó szmötyivel. Undorodva hörrenek fel ahogy rám is jut belőle, és őt sem kímélem. Keményen birokra megyek vele ahogy nekem esik, és rondán meg is sebez engem. Pofán verem az egyik késem markolatával, és amíg elfordul a feje, a torkába szúrom a késem, és kegyetlenül meg is forgatom benne. Kirántom, széles ívben, és vértől mocskosan rúgom le magamról a haldokló dögöt.
- Mocskos szörnyeteg... - káromkodok ahogy a mestervámpír felé nézek. Nem becsülöm le még így, sebesülten sem. Nagyon rossz a híre és erősnek tartom magam is. Nem tagadom, meg is gyűlt volna a bajom vele, ha nem készülök fel eléggé. Tagadhatatlanul az egyik legnehezebb munkám, és érzem ahogy vérzik a karom, és vállam. Fáradok egy kicsit.
Ő mégis, Malikot szólítja. Hát már teheti. Felnevetek egy kicsit a szavaira.
- Őérte már kár aggódni! Magad miatt sem kell már sokáig - pillantok rá hiszen most már levedlettem minden színjátékos bőrömet és egy rongyot szorítok a vállamra.
- Fejezzük be... - indulok el felé és mögé kerülök. A torkának szegezem a késem, hogy egy éles rántással elválasszam a fejét a nyakától.

Napokig tartó lázálom és hideglelés után vége van erőm felkelni, és a szorosan bepólyált vállammal már lassan mozdulok. Nehezen, mert még minden fáj, de a teszt eredmény már megérkezett és sajnos nem az amit vártam. Őszintén szólva... erre számítottam de ugyanakkor... lassan eljő az első telihold és nekem meg vannak számolva a napjaim. Nem élhetek tovább így, főleg hogy már nem vagyok vadász. Így nem lehetek az. Vagy mégis.
Egészen új élmény lenne egy alakváltó aki a sajátjára vadászik, de mégis... ha hívóba ütköznék az elég kellemetlen lenne.
Megdörzsölöm az arcomat ahogy a fürdőbe megyek és a tükörképemtől szabályosan megijedek. Felsóhajtok egy kicsit és a mosdóba kapaszkodok hogy erőt merítsek és visszanézzek, de kis híján seggre is ülök. A tükörben Maverick néz rám vissza. Megrfordulok és valóban látom őt. Épen és egészségesen.
- Ezek szerint még mindig lázálmodom.... Csodálatos - veszek egy mély levegőt és próbálok lenyugodni hogy visszamehessek az ágyamba. Pihennem kell még egy kicsit.
- Jó, most már eltűnhetsz innen... - hessegetem el, ahogy áthaladok a képen és az ágyamra dőlök ismát óvatosan hogy visszasüppedjek a kellemetlen látomás szerű álmokba.
- Milliomossá tettél egy életre... de most már takarodj innen - morgok ahogy még mindig a vámpír képét látom magam előtt.

Ryu & Maverick

Mit akarsz idegen?

Üvöltök, mindenki beleremeg ebbe a fajt üvöltésbe, a váltóim pedig felsírnak. Remélem ez a fasz beledöglik abba, hogy kijusson. Ám valami nem stimmel, forog körülöttem a világ. Hol itt, hol ott vagyok, és bár a fénytől rendesen megijedek, de nem történik velem semmi. Némi időnek el kellett telnie, hogy rájöjjek, szellem lettem. De érzem a testem is valahol, megvan. Csak meg kell találjam. Mégis miért ragadtam ezzel a szemétládával?! Áh! Ez az! körbe lebegem, gúnyos mosolyom nem akar szűnni, amikor látom, szenved a kórtól. Hát megérdemelted. Megkaptad amit akartál. A vagyont általam, de közben belerohadsz a vírusba.A nyájas Maverick megszűnt létezni, abban a pillanatban ahogy leszúrt. Tompán időnként még mindig érezném, az érzést. Időnként látom,  tükörben a testem, és azt, hogy kik vannak körülötte, biztonságban van. A halálunk után teljesen elporladnánk, de ezek szerint van remény.
~Ébredj , te bunkó! Válogatott sértéseket szórok rá több nyelven. Hogy lehet valaki ilyen gyenge?!~
Amikor felkel, követem lépkednék én , de a lebegés valahogy kézenfekvőbb.
Még nem szólalok meg, amikor áthalad rajtam. Beképzelt gyökér.
-Nem, ez nem így működik, valamit elcsesztél. Ryu. Nem fejezted be teljesen a munkát, mert itt vagyok, hogy az idegeidre menjek. –  huppannék mellé, de helyette csak leszállok az ágyra, mellé. Átölelem, rá fonom magam a testére.
- Fázol? Milyen szar dolog. –  cukkolom, és köröket rajzolok a mellkasára. – Azt javaslom öld meg magad, szar lesz olyan testben élni, amit eleve megvetsz és gyűlölsz, ráadásul vadászol is rájuk. Egy leszel a fajtájukkal. Képtelen leszel őket megölni,tudod miért? Mert a benned élő vadállat vágyni fog a társaságukra, és ő erősebb lesz nálad. Meg fognak kúrni, amint beteszed a lábad közéjük. – a hátamra forudlok. – Bár jobban belegondolva, inkább megnyúznak.
- Nem tudod, hogy mit tettél, megöltél, elszakítottál tőlük, és most ott vannak védtelenül, a családok, mert gyengék. Nem olyanok mint az oroszlánok, vagy a farkasok. – visszafordulok, és rá ülök a derekára. Leplezetlenül nézek végig a testén, és szétnyitom egy intéssel a felsőjét, hogy hadd lássam, milyen marástól szenved. Míg tomboltam, rájöttem, hogy tudok tárgyakat is mozgatni, és míg eszméletlen volt, addig volt időm gyakorolni, nem hiába van akkora kupi a lakásában.
-Bár hol érdekel ez egy magad fajtát, hm? –  a tenyerem a marásra simul, ezüstösen csillog a testén, átlátszó. Érzem benne a fenevadat.
-Közel vagy hozzá, érzem. –  átnyúlok a testén, kíváncsi vagyok ,hogy megborzong-e. Ökölbe szorított kezemet emelem fel, és fölé hajolok. Megpaskolom az arcát.
Még ha lázámodik is, bemászom az álmaiba, és különböző módon kefélek vele, kihasználom a gyengeségét. Használom őt, hogy egy cseppet se legyen könnyebb neki. Megérdemli. Egy különös dolgot is észreveszek akkor, amikor szórakozok vele. Ott a kapocs! A rohadt életbe! Sikerült halandó szolgává tennem!!! Ezért vagyok hozzákötve?! De az ilyen nem lehetséges! Ki tudja mikor megy vissza a falkához, de valahogy rá kell vegyem, hogy megtegye. Náluk van a testem!

Maverick & Ryu

Wretched and divine

Fogalmam sincs hogyan jutok ki igazából arról a helyrről. Kicsit összefolytak a dolgok, de a csalhatatlan vadászösztöneim kihoztak és biztonságba is helyeztek engem. El tudtam menekülni és aztán bezuhanni az első ambulanciára a magamfajták számára. Nem rendes orvosi intézmény, de ugyanakkor nem kérdeznek semmit, és nem mondanak semmit, mégis ellátnak. Összevarrták a vállam és sínbe is tették. A pénzösszeg maradék nélkül megérkezett, amit elégedetten csekkoltam a számlámon, és a teszteredményt is beküldtem.
Napokkal később meg is jött és nem lettem boldogabb tőle, de valahol számítottam is rá, de arra nem hogy Maverickel fogok lázálmodni.
~ Nyomorult vérszopó, húzz márr el az álmaimból....~ morgolódok magamban ahogy engem gúnyol több ismert és ismeretlen nyelven is. Nem érdekel igazából, de valamiért... mégsem tűnik el a kép.
- Ez egy kurva vicc hogy itt ragadtál kísérteni engem? - fakadok ki egy pillanatra ahogy az ágyamra ülve az éjjeli szekrényen lévő pohárért nyúlok, és beveszem a fájdalomcsillapítót. Még hat rám, még nem kezdett el a testem átalakulni.
~ Még van egy kis időm....~
Időm, mire?
- Szakadjál le rólam te vámpírinda! - mordulok fel, de nem tudom elhessegetni mert nem tudom megfogni sem. Viszont amit mond abban körülbelül igaza is van. Tényleg megnyúznának.
- Te sem voltál rá képes, és elvileg te voltál a góré ott. Hahahaha. Szerinted nekik menne? - húzom fel a szemöldököm gúnyosan ahogy ránézek. Még mindig vonzó, csinos arca van de most messze nem jóságos. Most vámpíri, sokkal jobban áll neki és sokkal valódibb.
- Tudod, leszarom. Oldják meg. Az erős úgyis túlélni a gyenge haljon meg. Te meg ne pofázz itt nekem össze vissza, mert nem vagyok rá kíváncsi. Bár röhejes amúgy de így sokkal élőbbnek tűnsz mint amikor tényleg éltél.... - fújom ki magam ahogy vissza fekszem és a mellkasomig húzom a takarót. Fáradtnak érzem magam még, de lassan már össze kellszednem a gondolataim és ki kell találnom mit kezdjek magammal. Jó volna élvezni kicsit a gazdagságom.
- Igazad van, sehol nem érdekel! Ha már itt ragadtál légy jó ébresztő és ébressz fel két óra múlva... - próbálom lelökni magamról, és mintha meg is történne. Nem vagyok benne biztos hogy tényleg megérintem-e vagy sem, de olybá tűnt az érzés mintha sikerült volna.
Elalszom és vele álmodok, és kibaszottul idegesít hogy csak a szexet sugallja de amikor magamhoz térek ismét álmoson dörzsölöm meg az arcom.
Felkelek, és már kicsit jobban érzem magam de....
- Mi a fff.... Mi ez a kupi.... - elsőre fel sem tűnt hogy mennyire kaotikus a lakásom. Lassan nekiállok összeszedni mindent és rendet rakni de még feszül a karom nagyon. Egy melegítőalsóban sétálok félmeztelen és mezítláb. Már meg sem tudok fázni és semmit nem fogok összeszedni.
Rendelek ebédet is magamnak és amíg várom végiglapozom a híreket. Nagyon felkapott a hír hogy Maverick meghalt és nyomozzák is hogy ki lehetett de a legtöbben rámentek a tévútra. Bosszúhadjárat valami régi sérelemért... Be is varrtak érte egy vámpírt és egy alakváltót, aminek láttán fel is nevetek....
- Ez kurvajó..... - kommentálom.

Ryu & Maverick

Mit akarsz idegen?

Elegem van ebből a fazonból, és szokás szerint befürödtem vele is. Míg alszik, azt próbálgatom, hogy meddig enged el a kapocs a közeléből. Nyilvánvaló, hogy nem tudom elhagyni, mert hozzá vagyok kötve! De miért pont egy ekkora faszfejhez. Ráadásul vadászhoz?! Nem törődőm azzal, hogy mibe csöppentem, megvan a célom, segítenem kell azoknak, akik rám számítanak és tovább kell haladnom. A testem egyben van, és ez számít csak.
Szörnyen unalmas így lennem. De legalább a szomszédokat nappal is megfigyelhetem. Sőt, még az utcára is kilebegtem fényes nappal! Egy macska mintha észrevett volna, a kedves dorombolása megnyugtatott valamelyest és az enyéimre emlékeztetett, még ha ilyen kis apróság is.
- Kelj fel te fasz! Egy kocsi alatt nyávog egy kiscica! Hozd fel! Hallod! – rázom a vállainál fogva, de meg se mukkan. Nem baj, én rá érek. Az életed örökre megkeserítem. Sosem fogsz többé nyugodtan aludni, mert állandóan szexről fogsz álmodani.
A hírek… felbosszantanak. Addig csendben vagyok, míg azokat olvassa, mert én is. A tévénél törik el a mécses, és lebegek fel alá mögötte.
- Kurva jó, mi? Persze csak egy rohadt vadász vagy, kit bántottak?! Kit bántottam én?! Tudtommal akkor kell kivégezni egy vámpírt, ha embert öl, de mit tudsz te?! Te rohadt szemét, senkiházi! – fakadok ki, könnyek csillognak a szemembe, és átlátszó folyadék csillog az arcomon is.
- Rajta, kivele. Meghalt valakid egy vámpír miatt? Egy váltó miatt?! Erre izgulsz fel, hogy ha valakit megölsz?! – szél kerekedik a szobában és leborítja az összes papírt, még a poharak is megemelkednek.
- Örülsz, mert ott az a vámpír, ártatlanul?! Örülj, hogy már nem élek, de addig foglak baszogatni, míg magad nem vetsz véget az életednek!
Felüvöltök, és az összes pohár millió darabra törik, és bele is rúgok a kanapéba, amin pihen, fel sem tűnik, de fel is rúgtam. Azután eltűnök, méltatlan hozzám, hogy így kiboruljak, a tetőn tombolok tovább. Fáradhatatlanul, észre sem veszem, amiként megnyílik a kapocs közte és köztem. Azon dühöngök, hogy már gyerekkoromban, ki tudja hány száz évvel ezelőtt, hajótöröttként érkeztem egy olyan országba, aminek a nyelvét se tudtam, és nem is ismertem, de különleges voltam, így eladtak bordélyba, ahol már ideje korán meg kellett ismerkednem férfiakkal, nőkkel, és megtudni, hogy hogyan lehet örömöt szerezni nekik. Egy alacsonyabb rangú vámpír volt a tulajdonosa, vigyáztak rám, mert arra vártak, ahogy a gésáknál, engem is eladnak, meghirdetik a szüzességem, és az veszi el, aki többet kínál érte. Rettegtem, majd elfogadtam a sorsom. Ezután pedig nem volt visszaút, most már teljesen kihasználták a testem, és engem is. Ám volt egy nő, egy pillanat, gyönyörű volt, még a nappalnál is általa olyan gyönyöröket ismertem meg, amiket még én sem tapasztaltam és nem is adtam senkinek. Többször meglátogatott, sokat tanultam tőle, de nem vettem észre azt, egyszer sem, hogy vámpírral van dolgom, méghozzá magával Belle Mortéval, azt se tudtam, hogy ki az. Azon az éjszakán, amikor tizennyolc lettem, hittem neki, mindenem neki adtam, beteljesíthettem a bosszúm,  és egy fiatal, falánk vámpírként be is teljesítettem a bosszúm. Az összes embert aki használt, és kihasznált, könyörtelenül szárazra szívtam. Viszonylag erős akaratom volt, így meg tudtam állni hogy a hozzám hasonló szajhákat ne bántsam, mert tudtam, hogy ugyanazon mentek át mint én, ha nem rosszabbon.
Évszázadokkal később, sikerült kiszabadulnom átváltoztatóm udvarából is, többet akartam, többre vágytam, a saját családomra, a sajátjaimra.

Valahol itt ér véget az, hogy még zavarosan kapkodó elmém nyitva áll Ryu előtt ,de ekkor érik meg az elhatározás is,hogy megacélozom magam, még így félholtan is.
Még nem éreztem késznek magamat, hogy átváltoztassak magamnak valakit, de voltak jaguárjaim. Arra vágytam, hogy meglegyen a szikra, de egyiknél sem éreztem még azt az igazi szikrát, hogy szörnyrészemmé válasszam.
De nem is ez a lényeg. A nőstények, a gyengébb omegák, családra vágytak ők is. Talán én voltam mindig is a hülye, naív, aki azt hitte, hogy egy nagy családot tudok kiépíteni, ahol a szörnyeim is békében élnek, egy erős városban, amelynek én vagyok az irányítója?
Vámpírként is rengeteg megvetéssel kellett megbirkóznom, bellként. De nem hagytam senkinek sem többet, hogy használjanak, sem pedig a jaguárjaimat.
A jelenlegi város ura az, aki az útban van, gyanítom ő az, aki megbízta ezt a nyomorult faszt, hogy tegyen el láb alól, de félmunkát végzett, mert egyáltalán nem haltam meg. Emlékszem, még bele haraptam, és a vérem belé is belefröcskölt, vagy a szájába, vagy a nyílt sebébe, de az biztos, hogy nem hagytam csak úgy hogy nyomtalanul eltűnjek benne. De, még ez az egzotikus kinézetű köcsög is elárult. Végeztem! Soha többet nem nyílok meg senkinek sem. Hirtelen zuhanok be a lakásába, hűvös aura vesz körül. Többen felsikoltanak körülöttünk a saját lakásaikba, gyermekek zokognak fel, a kutyák pedig csaholásba kezdenek. Ez jó. Ez tetszik.
- Szedd össze magad, és keresd fel a jaguár kommunát, különben ártatlan emberek fognak meghalni miattad, és még a szaros vagyonod se élvezheted. Amiből megjegyzem, nekem még mindig több van, mint neked ,ezzel az akcióval.

Maverick & Ryu

Wretched and divine

Próbálok valamennyit pihenni és elkezdek komolyan gondolkozni hogy keresek valami voodoo mestert hogy szedje le rólam ezt a koloncot, mert ez így nem állapot és nem akarom hogy mindig rajtam lógjon egy halott vámpír. Akinek már léteznie sem lenne szabad semmilyen formában.
- Miafaszbajodvan..... - mormogom félálomban ahogy sötét mandulavágású szemeimmel rá hunyorítok, de ha már felébredtem, nem alszom vissza. Inkább a híreket görgetem és a tévéből is ez folyik. Állítólag egy mestervámpírra utalnak a nyomok, és a váltó csapatára.
- Jah vicces hogy a megbízó - bárki legyen is az - mennyire részletes. Mármint nézd meg magad, itt rinyálsz nekem hogy milyen szar neked és mást meg bevádolnak, erre neked dührohamod lesz. Egyetlen kiabszott vámpír sem ártatlan, és mindőtök gyilkos. A váltók is. Az emberek is. Sokkal többet tudok mint azt te gondolnád seggfej, szóval pofa alapállásba - förmedek rá ingerülten és észre sem veszem hogy mennyire felkapom a vizet. A szemem bizsereg egy kicsit, és megdörzsölöm.
- Semmi közöd nincs hozzá. Ahhoz meg pláne nem hogy mire izgulok fel, de azért bevallom kellemes figyelemelterelés volt, és hízelgett a meghívód... - nevetek fel ahogy hátradőlök és aztán beengedem a kaja futárom. Elveszem tőle, és be is lapátolom. Éhes vagyok, nagyon éhes.... Éppen ezen töprengek hogy mit ehetnék meg mikor megint dührohamot kap.
- Fejezd be te nyomorult! A végén ránk omlasztod a házat is a kibaszott hisztiddel! Hány éves vagy heh?! - csattanok fel, és reflexből próbálom meg torkon kapni és a földhöz vágni és mintha érezném is hogy megfogok valamit. Azonnal el is engedem és a kezemre nézek. Mi afasz....
Ezzel valamit kezdenem kell!
Összesöprök, és kidobálok mindent ami nem ide való és elheveredek a tévé előtt de az agyam tele van mocskos képekkel és emlékekkel, ami....
- MAVERICK! Takarodjál kifelé a kibaszott agyamból! Mégis mi a faszt képzelsz te magadról hogy csak úgy árasztod ezt a szemetet felém???? - fakadok ki mert... szörnyűséges gyanúm kezd el feltámadni és csak remélni merem hogy nem történt meg, mert akkor....
Amikor landol előttem csak felhúzom a szemöldököm és a szemem már sárgába fordul ahogy vak düh kerít a hatalmába. Szinte fojtogat.
- Semmi közöm nincs hozzájuk. Ha meghalnak hát meghalnak, nem az én dolgom. Én is meg fogok hamarosan és eszemben sincs macskadémonokat pátyolgatni.... - hajolok félre hogy lássam a tévémet és közben forr bennem a düh. Talán akaratlanul is belátást engedek, nem tudom, de elragadnak a sötét emlékek magukkal.

Sötét verem és reszkető síri csend és csak a saját fagyoskodásom hangjait hallom. Egy verembe dobta be hogy majd később elővegyenek. Vámpírfészekbe nyúlt az apám, mire megölték őt, engem meg anyámat idehoztak. Őt korábban vitték el, és nem tért vissza. Engem is elvittek.... Szörnyű rémálom volt. Egy vámpír... mindenféle állattal körülvéve és hatalmas, szőrös macskák csattogó fogakkal és éles karmokkal. Anyám is ott volt, de már... már nem élt....
Rajongással csüngtem rajta hiszen ő mindig jó volt hozzám, és most nincsen többé. Nem értettem és odaszaladtam hozzá hogy felébresszem. Hogy a mama újra rám nevessen, de már nem volt élet a szemeiben. Már nem volt semmi. A vámpír kinevetett.... Gyengének és értéktelennek nevezett és kiadta a parancsot hogy öljenek meg. Harcoltam amennyire tudtam, de esélyem sem volt. Abban a tudatban estem össze hogy meghalok, de mégis magamhoz tértem.... Vadászok csoportja dúlta fel a helyet és mentett meg. Ők neveltek fel. Amikor elég idős lettem fegyvert adtak a kezembe és élt.... Öljem meg a vámpírt... akkor kezdtem el vadászni és képezni magam egyre inkább. Öltem mindent. Embert, tündért, boszorkányt. Likantrópokat és vámpírokat is... gyűlöltem mindegyiket, mindennél jobban.... De sosem találtam meg azt, aki kinevetett. Eddig még nem, de meg fogom.

Megdörzsölöm az arcom hogy elűzzem ezeket a rémképeket és a telefonomért nyúlok hogy felhívjam Latishát. Körbeérdeklődöm nála hogy mi a helyzet és megerősít hogy lehetséges, de nagyon nagyon ritka hogy... ez történjen. Leteszem a telefont és gyülölködve nézek Maverickre.
- Hogy mertél megjelölni te mocskos vérszívó?! Mi leszek most tulajdonképpen, emberr vagy szörnyeteg ?? - kérdezem jéghideg dühvel.

Ryu & Maverick

Mit akarsz idegen?

-Az, hogy élek is meg nem is, te kretén! Bár felfognád, hogy mit érzek. –vetem oda neki foghegyről, és a szemfogaim is kivillannak.
Amikor beolt, akkor úgy izomból behúzok neki, és tényleg éreztem is! Látom, hogy megmozdult az arca. Bár erősebben tudnám ütni, rúgni, és főként harapni. Megérdemelné!
--Mégis úgy viselkedsz mint egy csupasz seggű sértett csecsemő, én hajlandó lennék meghallgatni, de te? Fogod beslattyogsz, és leversz, kérdés nélkül. Ez az undorító a fajtádban!
Ugrok neki, de ezúttal átesek rajta és tovább lebegek az ablak irányába.
--Szóval a véres téma bejön… fura ízlésed van. – tűnődök, hangosan.
A dührohamom közepette nem is éreztem,hogy furcsa érzések töltenek el az étele hatására, egyelőre.
De utána még érzem annak a valaminek a furcsa ízét is.Engem is meglep, hogy megfog ,de ennek csak örülök, nem reménytelen az esetem. Tehát, a düh, és a harag aktiválják azt, hogy kézzefoghatóbb formát öltsek. Talán délután ki kellene próbálnom, hogy vagy…nem is este, hogy mit szólnak álmukban a gyanútlan halandók!
Ezt még megkeserülöd Ryu.
Nem hallom, hogy mit kiabál, mert nem akarom meghallani, nekem is vannak érzéseim, még ha teljesen átlátszó is lettem, és igen is fáj, hogy hova jutottam. Mert mindenki elárult. Erre, pont egy ilyen alakhoz lettem hozzákötve, még nem tudom, hogy mi pontosan, mert a szörnyetegét is érzem, és az emberi kapcsolatot is.
Rohadt mocskos szemétláda, még halhatatlan is lett általam!
Elfáradtam, ellebegek a kanapé másik részére, és leülök oda.

Az emlékei közt megpillantom a padmé vámpírt, nem Romero ő nem tenne ilyet, de egyértelműen látom,hogy nem ő az. Viszont mindenféle állat van körülötte.
Figyelem az emléket és így most már megértem őt, vele ellentétben én hajlandó vagyok, vagy volnék vele nyitni a megegyezés irányába, de ez még nekem is furcsa.
Megtanultam távirányító nélkül kapcsolgatni a tv-jét, így a gondolatomra változik az adás, és unottan pillantok a képernyőre, fél füllel hallgatom a beszélgetést. Azt hiszem, kitomboltam magamat, egy időre.
Szusszanok , és megcsóválom a fejemet.
-- Alapesetben az első jelemet kaptad meg, afféle ajándékként, hogy átláss rajtam, tényleg láss engem az erotika alatt, és elviselhesd más vámpírok jelenlétét. Kíváncsi voltam rád. Lehet, hogy hülyeség, de olyan társat akartam, aki önként szolgál, magamért. De a szar akcióddal minden elrontottál, és semmi sem úgy sült el, ahogy kellett volna. Valami elszaródott, és így kötöttem ki. Bár, a halál is jobb lenne, minthogy egy nagy gyerek mellé legyek kötve.  – nem szólalok meg még egy kis ideig.
-- Először a külsőd tetszett meg, keleten nőttem fel, és volt egy kedves pártfogóm, aki hasonlított rád. Azt hittem az ő reinkarnálódása vagy, időnként egyes arcok az idő múlásával olykor visszaköszönnek az életemben. Az első jelhez nem kell engedély, de második kettőhöz kellene, ez valahol a karmolásod és az én vérem átadása közt, meg ott, veszett el, hogy nekem is sikerült kapnom a te véredből… - tárom szét a karomat.
--Mindegy, ha nem lettél volna ilyen béna, akkor tovább sétálhattál volna az este után az első jellel, és lekerült volna rólad, azonnal, ahogy találok mást, még életedben. Ha nem, akkor csak simán immunisabb lettél volna a fajtámra.
-- Lehet, hogy számodra hülyeség, és ha tehetném megölnélek most már, de én a szörnyrészemben ,vagy az emberi szolgámban, legyél bármelyik is, mire kitalálja a tested. Egy olyan társat szerettem volna, ami sosem adatott meg nekem. Akire lehet támaszkodni és kölcsönösen kedveled őt, de te… - nézek végig rajta lesajnálón.-- Ha tudnék szarni,esküszöm azt a produktumot is jobban szívlelném, mint téged, mert az legalább belőlem jön ki.