nuada
564
gods
alexander ludwig
nőtlen
500 felett már mindegy
anyám akarta hogy jöjjek
Az én képességem elég furcsa és összetett, mivel én mindkét szülőmtől örököltem bizonyos vonásokat. Anyám a tél, apám a nyár szóval én így valahogy a tavasz és ősz szeretetét örököltem meg. Mindkettejük erejének természetével rendelkezem, és van némi uralmam a tűz és a fagy felett is. Talán ebből is adódik hogy nem vagyok olyan következetlen és forró fejű mint ők, és józan logikával és emberismerettel szinte bármire képes vagyok.
Éppen emiatt vagyok képes elbújni a szüleim figyelő szemei elől mert mindkettejük ereje keveredik bennem. Kihasználom.
Hogyan is indult az életem? Jó kérdés, hiszen nem ismertem a szüleimet, és fogalmam sincs hogy kinek a gyereke vagyok. Mármint sokáig nem tudtam, de most már minden világos és ahogy az interneten lógva szemlélem a tudósok által összeírt skandináv mondakört jókat mosolygok. Hiszen mennyi mennyi tévedés van benne, és mennyi baromságot összehordanak. Hihetetlen. A kis számítgépem képernyőjét nézem és lustán dőlök hátra a bőrkanapémon, és elgondolkodva pillantok a mellettem alvó barátomra. Négylábú kis szeretetcsomag, de semmi pénzért nem adnám senkinek.
Közel ötszáz év van a hátam mögött a mi viszonylatunkban még ifjú vagyok, de az emberek szemében már felfoghatatlanul öreg és vén. A személyim szerint viszont csak huszonnyolc vagyok, és ez egy szép kor, körülbelül itt rekedtem meg a fejlődésben fizikailag. Mondjuk nem bánom, a legjobb férfikor ami azt illeti.
Tartalmas életet tudhatok magam mögött ami azt illeti hiszen vezettem egy istenségekből álló csapatot, és győzelemről győzelemre haladtunk, ahogy hatékonyan dolgoztunk együtt. Sok szó esett rólam és volt némi hírnevem, és szerencsére nem a rossz értelemben. Vezettem az isteneket, és jól csináltam. aztán uralkodtam az emberek felett és azt is jól csináltam, mert az emberek tiszteltek. Még ha nem is szerettek különösebben akkor is elismertek és nem lázadtak a rendszerem ellen. Aztán, mint minden másnak, ennek is vége lett egyszer csak és a világ felgyorsult egy kicsit, változások jöttek, és nekem alkalmazkodnom kellett. Már nem vagyok király, nem vagyok vezető de még csak "isten" sem, mert játszom az embert, mint megannyi társam. Manapság már más a világ, és nem vágyom feltétlen dicsfényre. Elég volt az ami kijutott, ellenben... A szüleim elkezdtek keresni és mire anyám elejtette a kereső üzeneteit, én már régen tudtam hogy kik ők, és el is gondolkodtam hogy adjak-e magamról hírt. Végül aztán felvettem a kapcsolatot velük mert... azért mégis csak a családom és meg akartam adni nekik a lehetőséget hogy megmagyarázzák, miért nem kellettem nekik, hiszen nélkülük nőttem fel, és hamar önállóvá kellett válnom. Valahol mégis bántott hogy nem ismerem őket és talán... talán vágytam rá egy kicsit, így kiléptem az árnyékból hogy meglássanak.
Most meg? Az életem lusta, lassú folyamban zajlik, és vállalkozásom van. Valamiből ugyebár meg kell élni és egy biztonságtechnikai céget üzemeltetek aminek igen szép bevétele van. Néha még a nemzetbiztonsággal is együttdolgozom, mert olyan jó rendszereket forgalmazok és tervezek. Acég vezetőjeként részt veszek a tervezői kivitelezői munkában is, nem csak az észt osztom és emiatt szintén szeretnek az embereim. Legalábbis úgy hiszem, hiszen a project minden részébe be tudok állni ha kell, és nem derogál leülni a programozóim közé hogy haladjunk. Az irodám meg pang. Kit zavar?
Elkalandoznak a gondolataim hiszen később randim lesz... anyámmal, hogy végre kiderüljenek a múlt titkai mert anyám ragaszkodik hozzá hogy nem akartak lemondani rólam és apám... hát azt hiszem nem tudnánk letagadni megjelenésre se egymást. Majd... alakul valahogy.