rhodé
kortalan
god
zack mcgowan
megrögzött agglegény
bi, de a szép nők, azok szép nők!
canon és saját egyszerre

A tenger szülötte vagyok, Poszeidon és Halia gyermeke, Rhodé, szóval a vizek felett rendelkezem uralommal. Akkor vagyok erőm teljében ha víz van a közelemben, és ezért igyekszem mindig tengerparton élni. A víz alatt kopoltyúm nő, és akár napokat tudnék víz alatt tölteni. A mágikus nyakláncomnak köszönhető amit sohasem veszek le a nyakamból. Ha vízben vagyok, irdatlan viharokat tudok kelteni, míg ha szárazföldön vagyok, akkor kisebb vízgömböket tudok létrehozni, esetleg vízsugarat vagy cunamit, attól függ. Meg tudom védeni magam. Minél messzebb kerülök a parttól annál kisebb mértékben vagyok képes erre. A sivatag közepén maximum egy tenyérnyi vizet tudnék idézni, nem vagyok legyőzhetetlen, de nem adom olcsón az irhám, mert az izmaim sem díszből vannak. A tenger mellett azonban, a testem is vízzé tud válni, és bármilyen fizikai támadást átenged. A golyó átrepül rajtam, a mágia is. Az elektromosság... na hát azzal nem vagyok jóban mindig. Szeretek küzdeni, és heves vérmérsékletem miatt gyakran jár el a kezem.


A kalózkodás paradicsomában....

- Gyerünk kutyák! Mihaszna tengeri patkányok, mi ez a vánszorgás?! Azt mondtam hogy legalább hat csomóval akarok száguldani! - kiabálom a hajóm kormánya mellől, ahová beálltam. A Bella Donna egy igazán kecses és gyors kisasszonyka, nem tetszik hogy csak vánszorgunk vele. Utol akarom érni azt a mocskos szemét szarrágó disznót, aki ellopta előlem az egyik hatalmas zsákmánnyal kecsegtető spanyol hajót. Nem baj, dupla annyi szajrét szakítunk! Szemem csak úgy izzik a vágytól, méghozzá azért hogy valakit kibelezzek ma, és a vérétől legyek mocskos talpig. A legénységem persze nem tudja, miféle szerzet vagyok, csak azt hogy a sebeim ellenére, rohadtul nem tudott még senki kinyuvasztani pedig biz isten próbálkoztak vele páran. Volt egy áruló kormányoson, és egy láza első tisztem. A tenger mélyén már egymással parolázhatnak, engem nem érdekelnek.
- Kapitány! Nem fogja bírni az árbóc! - tiltakozik az egyik matrózom, aki igazán ügyes a csomókkal. Nem hallgatok rá, pontosan tudom mire képes ez az amazon.
- Ki a vitorlákkal! Masszív a kisasszony, hidd el nekem! - adom ki a parancsot, és a távcsömeg emelem a szemem elé a látszat kedvéért. Meg is pillantom az előttünk döcögő hajót. Nem olyan nagy, de még így is nagyobb az én Donnámnál. Bár a mi ágyúink erősebbek és a hajó is gyorsabb, le fogjuk győzni azt a nyomorultat.
- Gyerünk fiúk! Mi vagyunk mi?! Kalózok vagy rohadt tengeri kutyák?! Megcsáklyázzuk azt a hajót! - mutatok előre, ahol felbukkan az említett mire kitör az üdvrivalgás. Ha nem vagyok a legeslegjobb kapitány, a zsákmányra nem lehet panaszuk, mindig bőségesen megtérül a befektetett pénz és energia. Vérszomjasan száguldunk és két órával később csatakiáltással sorozzuk oldalba az áldozatunkat, és átugrálunk a fedélzetre, hogy végezzük a javarésszel. Nem telik el negyed óra és felüvöltök.
- Uraim, a hajó a miénk! - dobom le a kapitány élettelen testét a fedélzetre, és az eddig ellenállók is megadják magukat. Nem akarok mindenkit megölni, kellenek a jó emberek, és a sajátjaimat is pótolni kell ha meghaltak. Később számba veszem a veszteséget, és a lehetséges jelölteket. Aki nem kell, az meghal. Nincs probléma.

Víz alatti napok lapjaira...

Kevés olyan kalózzal találkoztam aki felért volna hozzám, és tudniillik a régi történetek és legendák tartalmaznak némi igazságot, és ismertem igazán nagy embereket, akik százszor többet értek mint a mai emberek krémje, és mégis köteleket kaptak, mert voltak elveik! Pazarlás volt. Mindenesetre akkoriban én magam is ádáz szörnyeteg voltam, annak bélyegeztek és aki utoljára testemhez mert érni, az apró cafatokban végezte. Bár a nyomát rajtam hagyta, nem bírtam eltüntetni a nyomot, de már nem érdekel. Nem sokat foglalkozok ezzel, azzal viszont egyre többet hogy állítólag valami tengeri szuka van a nyomomban és nem tudom mit akar tőlem. Belegondolva, túl sok kalandom nem volt... na jó ez nem igaz. A tengeri népek pontosan tudták ki vagyok én, és ennek megfelelően próbáltak a kedvemben járni, vagy éppen az életember törni, de a szirének... mocskos egy banda. Tengeri szuka mind, és az egyik zsákmányolt hajómat tőrbe is csalták. Az embereim elkábultak, én nem, de egyedül nem tudtam elvezetni a hajót, így hát bejátszottam hogy rám is hatott a dal, de gondolatban legalább harmincféle módon végeztem ki a nyomorultakat. Velem nem baszakodhat holmi tengeri nimfomán népség, ezt még álmomban sem tűrném el, de kellett egy terv, és hagytam hadd sodorjanak az események. Egy fiatal szirén nézett ki magának, és vitt a vackára, ahol kellemetlen tényként szembesült a vigyorgó színjózan kalózzal. Nem tudta ki vagyok, csak azt hogy erőm teljében lévő férfi, azaz jó táplálék. Gondolom ronda pofára esés volt, amikor két nappal később amikor ténylegesen meg akart enni, a kedvenc tengeri kagylójával együtt megléptem. Kicsike kagyló volt, különleges színű. Belefontam a hajamba, és azóta is ott viselem emlékként. Egyszer talán felnő és eljön érte. Vajon ő lenne az? Engem keresne? Hát, leszarom, keressen nyugodtan tovább... Én a yachtomról uralkodom a tengeri vállalkozásom felett. A Loreley az új kedvesem, mint annak a szukának a neve volt... Loreley. Gyere csak, ha mersz!

Az élet szép, de én még szebb vagyok....

A yachtom kényelméből irányítom az életem, nem távolodom el nagyon a tengertől, itt vagyok a legerősebb, és órákon át képes vagyok búvárkodni a korall zátonyokat járva. Miféle istene lenne a vizeknek az, aki nem szeret odalent tartózkodni? Vannak rokonaim, a szüleim élnek, és az öcsém Triton is aki egy csepp érdeklődést is mutat néha irántam. Egészen életképes kölyök az, nem sok vitánk van, de mostanában gyakran bukkan fel véletlenül a közelemben, mintha meg akarná ismerni a bátyját, akit ez a morcona kinézet rejt. Ki érti ezt? A kistesók kiszámíthatatlanok, és érthetetlenek . Mindegy, ha neki ez jó, megtalál az Édes Loreley fedélzetén, rum és szajhák között. Bár, bocsánat manapság eszkort lányoknak nevezik őket, a dolguk ugyanaz, és jól is csinálják. Az alkohol meg? Miféle kalóz lennék ha nem szeretném a jó rumot? Az íze még mindig jó, és nehezen rúgok be. Az isteni gének áldása és átka hogy akármennynit megihatok belőle, és csak enyhe macskajaj keletkezik. Az ópiátok, na azok ütnek olyan... két három órára. Oh, a bűnös élvezetek, sosem szoktam le róluk. Az évek során sok mindent csináltam. Voltam tengeri rabló, aztán matróz, hajóács, ezermester. Kikötő mester... most épp a vállalkozásomat vezetem és a kereskedelem virágzik. Az életem jóé halad, és néha csak a verekedések és balhék dobják fel. Aztán jön némi atyai szónoklat, amit persze leszarok és kezdem elölről. A kinézetem még mindig kalózos, de modern is egyben. És jól áll!
Szóval Te, aki engem akarsz! Itt vagyok hát, az Édes Loreley fedélzetén. Gyere, de aztán... élve innen el nem mész!