Az egész völgy azzal van tele hogy démonok járnak köztünk és legyünk mindannyian nagyon óvatosak. Tudom jól hogy miféle fenyegetést jelentenek a démonok és némelyik képes pusztán az akaratával elsorvasztani a magamfajta nem olyan erős tündét de ennek ellenére mégis az erdőben sétálok. Természetközel. Erdei tünde vagyok, muszáj kint lennem! Muszáj! Nem tudok megmaradni a házamban még akkor sem ha tele van növényekkel és letisztult kellemes kis kuckó. Az erdei úton járva számtalan kis állatot látok elsuhanni mintha csak menekülnének valami elől. Felhúzom kissé szépen ívelt szemöldököm és a halvány kék ruhámban elég feltűnő lehetek az erdő közepén. Nem zavar a dolog mert nincs itt semmi ami veszélyes lehetne rám. Virágokat szedek hogy koszorúba fonjam, és az egyik kis tisztáson pillantok meg egy ismeretlen alakot. Férfi, és ázsiai vonásai vannak mint nekem. Gyönyörű.... Éjtünde lenne? Nem... egészen más aurája van de.... - Idegen vagy itt? Nem lenne szabad itt lenned kint, nem biztonságos az erdő - szólítom meg kedvesen ahogy kilépek a fák takarásából. Mosolygok felé mert kellemesnek érzem de ugyanakkor van benne valami kellemetlenül zavaró is. Nem tudom megmondani mi az ami zavar engem. - Visszakísérjelek a városba? - kérdezem tőle szintén kedvesen.