Bright like a black diamond

Can you see that? The beauty, in the dark?

Kipp. Kopp. Kipp. Kopp.
- Hahahahaha - nevetek fel ahogy a velem szembenálló hősies kultivátor épp számon kéri rajtam a mészárlást amit az előző órákban  rendeztem. Az én trónusomhoz csosntvázakból rakott lépcső vezet. Minden erőm megvan, hiszen halhatatlan vagyok, és kitörtem a nyomorultak börtönéből ahová el akartak engem zárni, és majdnem ötven évre sikerült is nekik.
Én azonban sosem adom fel, és most is megtaláltam a módját annak hogy kijussak, és lehullajtsam a béklyóimat. A sötét, démoni erő mi a sajátom ismerős tűzzel éget és melegít át belülről. A legsötétebb mágiát birtoklom amit csak lehet és mindössze egyetlen ellenségem van akit meg akarok szerezni.
Megtörni.
Megalázni.
Meggyalázni.
Szeretni és gyűlölni egyszerre.
A Hócsászárt.
Azt az álszent hőst, aki legyőzött engem és azóta visszavonultan él. Legyőzött. Ch, na még csak az kellene. Hogy engem legyőzzenek, az én lelkem arany. Sosem halok meg. Sosem török meg.
- Pusztulj te is, ostoba - eresztem ki a karmos páncélkesztyűm és sötét energiainda fonódik a férfi nyaka köré. Szorul, még szorosabbra és még mindig.... aztán elégedett félmosolyra rándul az ajkam amikor meghallom a roppanást. Erőtlenul, holtak esik össze és nem is fordítok felé több figyelmet.
Szemeimben a bosszú lángja ég....
De játszani fogok. A világ az enyém. Nem számít mikor ülök fel a trónusomra. Ma vagy egy hét múlva.


Fekete és vörös ruhámat hófehérre cserélem, és a hajam díszes fonatai is eltűnnek, csak egy egyszerű lófarok marad. A saját magam fiatalabbkori, ártatlanabb képét formázom ki hogy viselhessem és HeeMint keresem. Nem kell sokat utaznom hogy megtaláljam és kimerülten, félholtan esek össze a barlangja előtt, mint akit elhagyott minden élet. Az energiáimat lecsökkentettem, nem érezheti ki vagyok. Most, még nem.
Később mindent fog érezni.
Fájdalmat. Kínt. Szenvedést és megaláztatást.
Eltöröm a spirituális magját, millió szilánkra!
Azonban előbb... előbb látni akarom. Mivé lett miután hírnevével nem törődve elvonult ide? Miként élt a győzelmének tudatában?
HeeMin te álnok...
- Vi...viz...etthh... - nyöszörgöm félholtan miközben megzabolázom a gondolataimat és már kényszeríteném magam hogy elájuljak mikor fehér ruhás alak jelenik meg előttem és térdel le.
Gyönyörű, még mindig. Kibaszottul gyönyörű.... Szigorú arca most meglepően lágy, mintha elvesztette volna  harci kedvét. Oh majd én visszahozom!
Fogsz te még nyögni alattam....